Népszava, 1953. július (81. évfolyam, 152-178. sz.)
1953-07-01 / 152. szám
NÉPSZAVA Jelentősen csökkentették egyes ruházati cikkek árát A belkereskedelmi minisztérium közli, hogy egyes ruházati cikkek árát jelentősen csökkentették. Elsősorban a keresettebb készruhák, méteráruk, cipők, fehérneműfélék árát csökkentették, így pl. a 196 forintos női kartonruha ára 165 forintra, a 208.50 forintos női flanellruha ára 165 forintra, a 369.20 forintos női szövetruha ára 300 forintra csökkent. A 994 forintos férfi kamgarn öltöny 910 forintért, a 239.40 forintos férfi szövetnadrág 200 forintért kapható. Az egyes gyermekruhák, női fehérneműk, méteráruk és cipők ára is csökkent, így pl. a 220 forintos fiúruhát 170 forintért, a 192 forintos bakfisruhát 135 forintért, az 57.30 forintos gyermekszandált 35 forintért árusítják. A 193 forintos férfi bőrtalpú sertésbőrből készült félcipő új ára 155 forint, a 187.50 forintos női velour bőrtalpú cipő ára pedig 145 forintra csökkent. Az árcsökkentés július 1-én lép hatályba. (MTI) Kitűnő javaslatokkal segítették az esztergályosok a vezetést a Láng Gépgyár tervismertető értekezletén Pintér László művezető elvtárs tartotta a Láng Gépgyár kisesztergaműhelyének dolgozói részére a tervismertető értekezletet. A harmadik negyedévi tervet nagy vonalakban, de a júliusi tervfeladatokat részletesen ismertette a dolgozók előtt. A gondos beszámolót eredményesen egészítették ki az esztergályosok, gépbeállítók és adagolók észrevételei, javaslatai. A művezető ugyanis kissé fukarkodott a szóval, amikor az új, lelkesítő tervfeladatok — mint például a különféle exportra készülő lokomobil, darugőzgép, Diesel-motor alkatrészek — tervszerű legyártásának műszaki előfeltételeiről kellett volna beszélni. A műhely dolgozói azonban sorra elmondták, hol kell javítani a műszakiak munkáján, hogy a vállalások teljesülhessenek, a terv valósággá váljék. Udvardi János bizalmi, a műhely egyik legjobb esztergályosa kereken kimondta: június első két dekádjában 1800 óra gépállás volt a tervszerűtlen és szakszerűtlen javítások miatt. Emellett a szerszámkiadóban tűrhetetlen hanyagsággal dolgoznak s ez is sok időveszteséget okoz. Udvardi elvtárs megfogadta, 60 órával túlteljesíti július havi óratervét s szüntelenül harcolni fog a munkáját akadályozó műszaki hibák ellen. Finta László gépbeállító azt javasolta, hogy a revolvergépeket oszszák fel a műhely beállító lakatosai között. Ezt a módszert a Csepel Autógyárban tanulta meg, ahol jól bevált a gyakorlatban. Szecsvai Béla elvtárs megmagyarázta, hogy a szerszámellátást a bürokrácia akadályozza. Kérte: a szerszámkiadók ne nyugodjanak bele, hogy a szerszámok nagy többsége hónapokig nem kerül vissza a raktárba. Használják fel a nyilvántartást, hogy pontosan számonkérjék a szerszámok visszaszolgáltatását. Pajter Károly elvtárs, a műszaki szervezetlenségről beszélt, majd rámutatott a jól képzett idősebb és fiatalabb szakmunkások felelősségére a munkamódszerátadási mozgalom ellanyhulásában. Elmondta, hogy ehhez a hibához a Rőder-mozgalom nyilvánosságának megszűnése is hozzájárult. Az első negyedévben, amikor a műszakiak és szakszervezeti aktivisták rendszeresen népszerűsítették az elvtársi segítségnyújtás eredményeit, dekádról dekádra csökkent a száz százalékon aluliak száma. Ma azonban például a VIII-as revolverműhelyben a dolgozók 40—50 százaléka normán alul termel. A színvonalas termelési értekezlet a kisesztergaműhely dolgozóinak nagy aktivitásáról tanúskodott s a felszólalók minden szava azt példázta, hogy szívügyük a terv teljesítése. A műhely vezetőinek két kézzel kell megragadniok az alkalmat, hogy a dolgozók kezdeményezőkészségét továbbfejlesszék, állandósítsák. Ezt csakis úgy érhetik el, ha a hasznos javaslatokat megvalósítják és napról napra harcolnak a tervszerű munkát gátló akadályok ellen. Példamutató beszámoló a Kaliber-gyár köszörűsműhelyének értekezletén A Kaliber-gyár köszörűsműhelyének tervismertető értekezletén Piry István művezető beszámolójában a többi között elmondotta, hogy a műhely második negyedévi tervét 123,5 százalékra teljesítette. Ezután ismertette a harmadik negyedévi és a július havi terv legfontosabb előírásait. A műhely tervének teljesítése azért is fontos, mert az üzem kollektívája fogadalmat tett, hogy a harmadik negyedévben, augusztus 20 tiszteletére 1.200.000 forint értékű túlteljesítést érnek el. Ennek negyven százalékát a köszörűsműhelynek kell valóra váltania. A beszámoló igen jó volt. Az eredmények és további feladatok ismertetése mellett részletesen foglalkozott a terv teljesítését gátló hiányosságokkal is. A legnagyobb hiba a munkafegyelem lazasága, a sok késés és az igazolatlan hiányzás. A második negyedévben például Szabó István köszörűs hat napot hiányzott igazolatlanul. Ezzel nemcsak önmagának, hanem az üzem egész kollektívájának is súlyos kárt okozott. Még egyes jó dolgozóknál is előfordulnak ilyen lazaságok. Bauherz Sándorné például — teljesítménye állandóan 140 százalék felett van — legutóbb fegyelmezetlenül 43 perc késéssel érkezett munkahelyére. A beszámoló után a műhely dolgozói hozzászólásaikban megfogadták, hogy a munkafegyelmet betartják és a tervet túlteljesítik. Sok javaslat hangzott el a hibák kijavítására, számos egészséges kezdeményezés indult el. A tervismertető értekezlet hathatós segítséget nyújtott a köszörűsműhely dolgozóinak. A műszaki és fizikai dolgozók harcoljanak az értekezleten megállapított hibák kijavításával a harmadik negyedévi terv túlteljesítéséért. Megérkezett az első idei gabonaszállítmány a Gizella-malomba Kedd este a Gizella-malom feldíszített bejáratánál lelkes csoport várta Soroksárról az Agrártudományi Egyetem tangazdaságából az első, idei gabonával megrakott teherautókat.Az Agrártudományi Egyetem tangazdasága idei békearatásának első, több mint száz mázsa kenyérgabona-küldeménye Budapest dolgozóinak« — hirdették a felvirágzott kocsikon levő feliratok. A dolgozók nagy örömmel szedték le a kocsikról a zsákokat, boldogan vizsgálták az első idei rozsot. A gabona kiváló minőségét és tisztaságát azonnal megállapították. Minden zsákban fejlett, telt szemek voltak. A tangazdaság dolgozói valóra váltották ígéretüket, határidőre szállították a malomba az első kenyérgabonát. Osztrák munkásküldöttség érkezett hazánkba A Szakszervezetek Országos Tanácsa meghívására 10 tagú osztrák munkásküldöttség érkezett hazánkba háromhetes tanulmányútra. A küldöttség üzemeinket, szociális és kulturális intézményeinket, nagy építkezéseinket látogatja meg, megbeszélést folytat magyar szakszervezeti funkcionáriusokkal, majd egy hetet tölt a Balatonnál. A küldöttséget Budapestre érkezésekor Cseterki Lajos, a SZOT titkára és a magyar szakszervezeti mozgalom számos más képviselője fogadta. ötezer vasúti kocsi a gabonaszállításra Bőséges termésünk aratásának időszakára jól felkészült a MÁV is. A nagyobb vasútállomásokon és rakodóhelyeken a forgalmi, vontatási és kereskedelmi szakszolgálat dolgozói már megszervezték a komplex brigádokat a gabonaszállítás zavartalan lebonyolítására. Július első tíz napjában az ország különböző részein négy-ötezer vasúti kocsit bocsát a gabonaszállítás rendelkezésére a MÁV. A gabonaszállító szerelvények érkezése előtt néhány órával a vasút értesíti a tárházak dolgozóit, hogy időben felkészülhessenek a vagonok kirakására. 2 Akiken nem fog a bírálat A gondoskodás a dolgozókról nemcsak a vállalatok igazgatóinak feladata, hanem a minisztériumoké is. Nem mutat ebben példát az építésügyi minisztérium VI/B főosztálya. Április 2-án foglalkoztunk lapunkban az Építőgépjavító Vállalat dolgozóinak panaszával. Megírtuk, hogy a vállalat még 1952-ben tervbe vette: száz méter hosszú csőbarakkot épít fel. Az ÉM VI/B. főosztálya meg is adta az engedélyt az építésre. Az új épületet irodának és műhelynek szánták. Az építkezés határideje 1952. december 31. volt. Hosszú huzavona után novemberben a 41/1 Építőipari Vállalat végre hozzáfogott a munkához és az irodarészleget fel is építette. A tél végére már csak a padlózat, a víz- és a villanyszerelés, valamint a festés hiányzott. Ekkor azonban az építkezést egyik napról a másikra abba kellett hagyni — az információk szerint azért, mert nem volt rá elegendő keret. Különben is — mint a minisztérium közölte — a tetőanyag egy részét más vállalatnak utalták át. A VI/B főosztály még válaszra sem méltatta bírálatunkat, nemhogy intézkedett volna a tetemes költséggel félig felhúzott épület befejezéséről. Ottmaradt tehát a félig kész épület az idő viszontagságainak kitéve , és ottmaradtak a dolgozók is régi nedves, egészségtelen munkahelyükön. Hogy ez a munkahely milyen, arra talán egy példa is elég: előfordult, hogy a nagy esőzések idején bokán felül ért a víz a helyiségekben és a tűzoltóknak kellett kiszivattyúzni. A falak vizesek, a szobákban kivirágzott a penész. Tönkrementek az írógépek, a rajzok, dohos szagot kap a dolgozók ruhája, ennivalója. De ami még ennél is súlyosabb, veszélyben van az itt dolgozók egészsége. És télen a hidegben még rosszabb a helyzetük, az átfűthetetlen helyiségekben pokrócba burkolózva kénytelenek dolgozni. Semmivel sem különb a helyzet a szállítószalag-részlegnél, amelyet 1953. JÚLIUS 1. SZERDA Bürokráciába fulladt az vb versenyellenőrző munkája az RM Motorkerékpárgyárban Nyolc hónappal ezelőtt a Népszava megbírálta az RM Motorkerékpárgyár szakszervezeti aktivistáinak versenyszervező tevékenységét. Megállapította, hogy az vb látszateredményekre törekvő, bürokratikus munkája gátat szab a dolgozók versenykedvének, akadályozza a szocialista verseny lendületének kibontakozását. A bírálat óta eltelt nyolc hónap nem hozott javulást a Motorkerékpárgyár szakszervezeti munkájában. Az ob elnöke, Bárány Mihály elvtárs, a fogyatékosságok elismerése és kijavítása helyett önámítással, dicsekvéssel igyekszik a hibákat leplezni. Különböző eredményekről tájékoztat, mindent papírokkal bizonyít, iratokkal »támaszt alá«. Nagyszerű kimutatás a szekrény mélyében Beszámol például arról, hogy júniusban eleven, lendületes verseny indult a Motorkerékpárgyár I-es és II-es műhelye között. Versenyeznek a csoportok, de egyéni verseny is folyik. Kimutatás alapján pontosan megmondja, hogy naponta melyik műhely előzte meg a másikat, melyik csoport érte el a legjobb eredményt a napi ütemes termelés megvalósításában, a dekádterv és a havi terv teljesítésében. Egy másik kimutatásból azt is megtudhatjuk, hogy naponta ki volt a legjobb férfi, nő, vagy DISZ-es dolgozó az egyes csoportokban. Végül mindezeket összegezve, naponként megállapíthatjuk annak a férfinak, nőnek, vagy DISZ-esnek a személyét, aki az egész üzemben a legjobb munkát végezte. Mindez nagyszerű! — gondolhatnék. — Itt valóban jó a versenynyilvánosság! ... De nem így van. Bárány elvtárs mindezt a sok jó és helyes kimutatást féltékenyen őrzi a szekrényében, nehogy valami is nyilvánosságra kerüljön belőle. Nem is tudnak a dolgozók a verseny helyzetéről semmit. Pedig taggyűlésen, termelési értekezleten követelik, hogy hozza nyilvánosságra az ob a két műhely közötti verseny eredményeit. Ruszek elvtárs, az I-es műhely egyik legjobb dolgozója például még arról sem tud, hogy verseny indult az egyes csoportok között, hiszen nem látta a versenyfelhívást és egyetlenegyszer sem olvasta a csoportok teljesítményeit. Elrejtett sztahanovisták Még más értékes dolgot is rejteget Bárány elvtárs szekrénye. Egy másik kimutatás minden egyes dolgozó havi teljesítményszázalékát feltünteti. Ez a nyilvántartás sokat segíthetne az üzemi bizottság munkájának megjavításában. Kiderül ebből, hogy Matula, Kissné, Czoborné és Récseiné elvtársak például hónapok óta sztahanovista színvonalon dolgoznak, s hogy Majercsin elvtárs okleveles sztahanovista rendszeres 260 százalékos teljesítményével kiérdemelte már a sztahanovista jelvényt. Itt az ideje tehát, hogy oklevélre, illetve jelvényre terjesszék fel őket. De elárulja a kimutatás azt is, hogy mindkét műhelyben sok dolgozó nem teljesíti a normát, sőt május hónapban emelkedett a száz százalékon alul dolgozók száma és ma már meghaladja a hetvenet. Az üzemi bizottságnak az volna tehát a feladata, hogy hasznosítva a kimutatás adatait, a száz százalékon alul dolgozók megsegítésére fejleszsze a Rőder-mozgalmat, megszervezze az elvtársi segítségnyújtást. Bárány elvtárs és az üb többi tagja azonban nem látja a nevek és a számok mögött az eleven embert, így a kimutatás nem válik élő üggyé, hanem pusztán papiros marad, amely elfekszik a többi között a szekrényben. Szívleljék meg a dolgozók bírálatát De ahogyan nem veszi észre az üzemi bizottság a dolgozók igyekezetét, kezdeményezését, vagy nehézségeit, ugyanúgy süket bírálatukkal szemben is. A dolgozók között egyre inkább elterjed az a vélemény, amelynek legutóbb Szilasi elvtárs adott, hangot a termelési értekezleten: »Érthető, hogy ilyen kevesen jöttek el a dolgozók közük hiszen hiába mondják el sérelmeiket, bírálatukat, orvoslást úgy sem kapnak. Én magam is többször megfogadtam már, hogy nem fogok felszólalni, hiszen hiába javasolok valamit, nem történik utána semmi. Mindnyájan elfásulunk, elveszítjük kedvünket, ha továbbra sem törődnek velünk.« A Motorkerékpárgyár üzemi bizottsága rossz úton jár, elszakadt a tömegektől. Hallja meg végre a dolgozók figyelmeztetését, szívlelje meg a munkások bírálatát. Számolja fel munkájában a bürokratikus módszereket, a hivalkodást a papirosokkal, a látszateredményekkel. Szervezze, irányítsa a dolgozók versenykedvét, kezdeményezését a legfontosabb feladat végrehajtására, a harmadik, negyedévi terv teljesítésére. (i. e.) FOKOZOTTABB GONDOSKODÁST A DOLGOZÓKRÓL! Hallgassák meg a dolgozók kívánságait a Ruggyantaárugyár vezetői Üzemünkben — a Ruggyantaárugyárban — keményen harcolunk az élüzem cím megtartásáért, a minisztertanács és a SZOT vándorzászlajáért, műszaki vezetőink azonban semmit sem hajlandók észrevenni mindabból, ami munkánkat gátolja. Lassanként szinte hozzájuk sem lehet férni. Nem kíváncsiak a dolgozók véleményeire, panaszaira, pedig ha meghallgatnák ezeket, sok értékes tapasztalatot szerezhetnének. Azt például, hogy a beragadt hengerek, futók kiszedésével sok értékes nyersanyagot adhatnánk népgazdaságunknak. A műszakiak megfeledkeznek erről. A termeléstől importanyagokat vonnak el, akadályozzák a forgóeszközök gyorsulását. Nem törődnek emellett a munkavédelemmel sem. A pinceraktárt két hete elöntötte a kút vize. Azóta vízben állok és járok, s mégsem történt semmi intézkedés. Elhanyagolják az utak javítását is. A dolgozók a nyersgumival megrakott kocsikat gödrös utakon kénytelenek tolni. Hiába kértük többször is, nem hajlandók az utakat rendesen kiköveztetni. Legutóbb például Varga elvtárs szakszervezeti bizalmi a termelési értekezleten is szóvá tette ezt: — mi is írtunk erről üzemi lapunkban, az »Emergé«-ben — de még a mai napig sem méltattak válaszra. Székely János mecs, hulladékraktár ★ Székely elvtárs panasza jogos. A raktári dolgozók munkáját nem könnyítik meg az üzem vezetői. A raktárban tényleg magasan áll a víz. A dolgozók deszkákon közlekednek. A felhasználásra váró hulladék egy része is vízben hever. A felhalmozódott talajvíz a dolgozók egészségére káros, de a raktárban tárolt gumira is ártalmas. Az utakat csatornázás miatt felszedték, aztán a munka befejeztével »ideiglenesen megcsinálták«. Az utak gödrösek, sőt három helyen 8—10 négyzetméternyi területen teljesen kövezetlenek. Az ilyen úton a szállítás nagyobb erőfeszítést, több erőt követel. A műszakiak — Horváth elvtárs főmérnök is — arra hivatkoznak, hogy »a gyár kapitalista maradvány«. Építkezés folyik és ezeket a »kisebb« hibákat most nem tudják orvosolni. A gyár rekonstrukciója 1955-re kész lesz s akkor megoldódnak az utak problémái, gyönyörű szép betonozott, sima út lesz mindenütt. A pincében felgyülemlett víz eltávolítására sem tudnak most semmit tenni, mert a csatorna eldugult. Mindössze annyit tehetnek, hogy legfeljebb esetenként kiszivattyúzzák a vizet — mondják a vezetők. Nincs igazuk! A dolgozók jogos panaszainak orvoslásával nem várhatnak addig, a rekonstrukció befejezéséig; intézzék el a legsürgősebben a panaszokat! Ezt követeli tőlük pártunk, kormányunk, ezt követeli tőlük a dolgozókról való gondoskodás! szintén az új épületben akartak elhelyezni. Ebben az üzemrészben a mennyezet nagyon rozoga. Mivel tartani lehet attól, hogy leszakad, itt-ott aládúcolták. A falak koromfeketék, a műhely részben kő, részben földes padlója csupa gödör. Az építésügyi minisztérium VI/B főosztálya súlyos hibát követett el tétovázásával, az építkezés határidejének ide-oda tologatásával. Könnyelműen tűrte, hogy a féligkész épület tönkremenjen és így tetemes összeggel károsította meg népgazdaságunkat. Még ennél is súlyosabb hiba azonban, hogy semmibe veszik a dolgozók igényeit, nem törődnek azzal, hogy vagy száz ember nyirkos, egészségtelen, sőt életveszélyes helyen végzi munkáját. Jó volna, ha a VI/B főosztály most már komolyan venné a figyelmeztetést és még a nyár folyamán végre befejezné az Építőgépjavító Vállalat építkezését. Tartsák be a szabadságolási tervet! A Budapesti Autóvillamossági Vállalatnál a műszaki vezetők sok dolgozót ütnek el attól, hogy jó munkájuk jutalmául a Balaton habjaiban fürödjenek, a Mátra, a Mecsek, a Bükk árnyas erdeiben sétáljanak. Pedig az év elején a vállalatvezetés elkészítette a szabadságolási tervet. Ezt a tervet minden műszaki vezető kézhez kapta. Hiába kapták meg azonban a műszaki vezetők, ha nem hajtják végre. Azzal »érvelnek«, hogy a műhelyekben hóvégi rohammunka folyik és így most nincs szabadság. Varga József, a szerelde II. művezetője például a júniusi szabadságolási tervet mindössze 33 százalékra teljesítette. Májusban és júniusban pedig teljes egy hónappal maradt el a szabadságolási ütemterv végrehajtásában. Mindezt tudják a munkaügyi osztályon is. Mégis mindössze annyit tettek, hogy a szabadságolási ütemtervet felbontó műszaki vezetőket húsz-harminc forintra megbüntették. Az ilyen enyhe büntetés azonban egymagában nem eredményezhet javulást a szabadságolási tervek betartásában. A helyzet nem ismeretlen Tóth Mihályné elvtárs at-elnök előtt sem, ő is szó nélkül tűri ezt az állapotot. Megfeledkezik egyik fontos feladatáról, hogy megkövetelje a vállalatvezetéstől a szabadságolási tervek betartását. Ideje, hogy a vállalatvezetés végre hathatós intézkedést tegyen és megkövetelje Varga művezetőtől és a többi műszakitól a párt és a kormány határozatainak végrehajtását, a szabadságolási tervek pontos teljesítését is. Az igazgató vonja felelősségre és büntesse meg szigorúan a dolgozók érdekeit semmibevevő vezetőket.