Népszava, 1986. július (114. évfolyam, 153–179. sz.)

1986-07-14 / 164. szám

2 Eduard Sevardnadze Londonban (Folytatás az 1. oldalról) kelet—nyugati diplomáciá­ban, különösképpen, ami az atomfegyver-kísérletek teljes betiltására vonatkozó megál­lapodás elősegítését illeti — fűzte hozzá Owen. Kifejtette azt is, hogy a mostani „f­ülönutas­” politika helyett Nagy-Britanniának és Franciaországnak közösen kellene fellépnie önálló nuk­leáris ütőereje tekintetében. Ily módon — érvelt David Owen — erősíthetnék a NATO európai jellegét is, ami a legfontosabb: együttes erővel nagyobb befolyást gyakorolhatnának Washing­tonra. Ilyesmire célzott a The Sunday Times moszkvai tu­dósítója is, aki a Sevard­­nadze-látogatást méltató va­sárnapi jelentésében megje­gyezte: „Talán remélhető, hogy a hagyományosan szo­ros szovjet—francia kapcso­latok mintájára London és Moszkva között is rendsze­resítik a magas szintű kétol­dalú találkozókat...” Eduard Sevardnadze ide­­érkezésekor Londonban az az általános vélemény, hogy a hivatalos tárgyalásokon ki­emelt helyen szerepelnek az SZKP főtitkárának legutóbbi leszerelési, illetve fegyver­zetkorlátozási javaslatai, és az ameri­kai elnök brit meg­ítélés szerint „minden eddi­ginél, pozitívabb reagálásai”, továbbá a következő Gorba­csov—Reagan csúcstalálkozó kilátásai. Ugyanakkor — idéztek meg nem nevezett brit kormánytisztviselőket a vasárnapi újságok — Lon­donban a szovjet—brit kap­csolatok minőségi javulásá­nak tekintenék, ha Eduard Sevardnadze moszkvai láto­o­gatásra szóló meghívást ad­na át Margaret Thatchernek. Köves Judit Nem mi írjuk... ... hanem Flora Lewis, az ismert amerikai pub­licista, a dél-afrikai rendszer válságát és a Pre­toria ellen hozott szankciók lehetséges hatását elemezve az Európában megjelenő amerikai na­pilapban, az INTERWTK M­AI. fteralb^&fe ^Tribune hasábjain. A cikket teljes terjedelmében közöl­jük. Az apartheid halott Az apartheid jövője eldőlt. Már nem az a kérdés, hogy összeomlik-e egyáltalán, ha­nem, hogy miképpen és mi jön utána. Ez volt az üzene­te annak, hogy Pretoria be­vezette a szükségállapotot és ahogyan a világ reagált erre a lépésre. A meglepetést nem az okozta, hogy a rezsim és a nép ilyen konfrontációba keveredett, hanem az, hogy az összecsapásra ilyen soká került sor. De most nincs idő annak örülni, hogy ez bekövetke­zett, s a dolgok radikalizá­­lódtak Dél-Afrikában. ""Lesz ez még rosszabb is, valószí­nűleg hosszú ideig, mielőtt bármi remény lenne a javu­lásra. Sokan szenvednek majd egyszerűen attól, hogy ott vannak a helyszínen. Függetlenül attól, hogy mit csinálnak, vagy mit csinál­tak ebben az országban. Nekünk az sem használ, ha tisztességesnek, esetleg kívül­állónak érezzük magunkat. A rasszizmus világrekordot ért el napjainkban — és nemcsak a feketék és fehé­rek, hanem a fehérek, a fe­keték, az ázsiaiak saját fa­jaik között is. A különbség csak az, hogy mostanában egy kicsit korábban ismerik fel a humanizmus zászlajára fröccsent rasszista szégyen­foltot. Dél-Afrikában a fehér ki­sebbség őrülten ragaszkodik a valaha sokak által osztott eszmékhez. A Times of Lon­don egy megrögzött afriká­­ner következő furcsa példá­ját hozza ennek bizonyításá­ra. Egy brit tengerészkapi­tány 1897—98-as világ körüli útján Pretoriába is ellátoga­tott. Krugerrel, az akkori el­nökkel folytatott beszélgetése során az elnök ingerülten ki­javította: „Csak nem azt akarja mondani, hogy tény­leg világ körüli úton van, mert ez egyszerűen lehetet­len. Bizonyára a világban tett útra gondolt, mivel min­denki tudja, hogy a világ la­pos.” Íme a tájékozottság csú­csa, de az már egyáltalán nem egyedi eset, hogy sokan azt vallják: az emberi jogok a fajtól függenek. A világ­közvélemény azon nyomban elhal, amikor Dél-Afrika azt követeli, hogy teljes jogú tag­ja lehessen a modern világ­nak, miközben tagadja, hogy ezzel bizonyos morális és anyagi kötelezettségek is együtt járnak. Hangosan is ki kell végre állni emellett a kötelezettség mellett, hogy végre elsöpörhessük a begye­pesedett dél-afrikai hiedel­meket. A kívülállóknak per­sze az a fontos, hogy hogyan. Nem szabad illúziókban rin­gatni magunkat, miszerint az észérvek elegendőek lesz­nek. Csődöt mondott a Rea­­gan-adminisztráció úgyneve­zett „konstruktív kötelezett­ség” programja, és a Nem­zetközösség közvetítési erő­feszítései sem váltak be. Aztán azt sem hihetjük, hogy a kívülről, tehát kül­földről jövő nyomás előse­gítheti a válság békés meg­oldását. Sajnos azonban hin­nünk kell Botka elnöknek, aki azt mondta: „Nem va­gyunk nyápicok, ha magunk­ra maradunk, hát magunk­ra maradunk, és akkor mi van?!” A büntetőintézkedések ha­tása biztosan megjön, de most a szemlélet a döntő. A nyitott kérdésekre az érde­kelteknek kell megtalálniuk a választ. A szankciókat úgy kell értékelni, mint olyan törekvést, amely arra irá­nyul, hogy segítsük az elnyo­más alatt élőket. Erre már csak saját önbecsülésünk miatt is szükség van. Ez okos politika lehet, mert a Nyugatnak sem mindegy, hogy óriási vérengzések kö­zepette omlik-e össze a rend­szer, és hogy mi és ki jön utána. Tehát egyáltalán nem közömbös, milyen előkészü­leteket kell tenni a győztes­sel való jó kapcsolatok ki­alakításához. Az elvi és a gyakorlati megfontolások ezen a ponton összefutnak. Addig azonban a szank­ciókra kell összpontosíta­nunk. Meg kell nyerni a po­tenciálisan döntést hozó dél­afrikaiakat, akikkel esetleg lehet tárgyalni. A konzulátu­sok bezárása, a légijáratok leállítása például már több mint szimbólum lehetne. Ez­zel célba vennénk a kereske­delmet, az utazást, az egész intézményrendszert, mivel csak nagyon kevés feketének és fehér bevándorlónak van joga utazni, lakóhelyet vál­toztatni. Akik meg utazhat­nak, azok gyorsan rájönné­nek, mennyire függenek a környező fekete-afrikai or­szágoktól. Ugyanígy kell ösztönöz­nünk a feketéket, hogy ja­vítsák képzettségüket, hogy létrejöhessen egy kompetens vezető réteg, amely később átveheti a hatalmat és amely képes arra, hogy összefogja és irányítsa a sok faj alkot­ta társadalmat. És ezért fi­zetni kell átvitt értelemben is. Ezt nem szabad a jövőre hagyni, most kell cseleked­ni. Itt az ideje, hogy hatá­sos, szelektív szankciókat hozzunk például úgy, hogy kivonjuk a tőkét, megszün­tetjük a kiváltságokat, és egyáltalán­­ kivonuljunk a dél-afrikai piacról. A Fülöp­­szigetek példája óriási fel­kiáltójelként áll előttünk: könnyebb valamit lerombol­ni, mint felépíteni. Malcolm Fraser, volt auszt­rál kormányfő ezt írta, mi­után részt vett a Nemzetkö­zösség ténymegállapító cso­portjának munkájában: „Nem akarjuk, hogy Dél-Af­rika térdre rogyjon, azt akar­juk, hogy döbbenjenek végre rá (a vezetők), mit tesznek”. Lehet, hogy ez csak sóvárgás, de legalább a jók közül való. Csak az efféle gondolkodás tarthatja bennünk a reményt, hogy Dél-Afrika túléli mos­tani válságát. Le Duan temetésére Nyil­olaj Rizskov Vietnamba érkezett A vietnami nemzetgyűlés pa­lotájában Le Duannak, a Vietnami Kommunista Párt KB csütörtökön elhunyt fő­titkárának ravatalánál viet­nami párt- és állami veze­tők lerótták kegyeletüket. A temetésre vasárnap szov­jet küldöttség érkezett Ha­­­noiba. A küldöttséget Nyiko­­laj Rizskov, az SZKP KB PB tagja, a szovjet miniszterta­nács elnöke vezeti. Az SZKP KB Politikai Bizottságának ülése A szovjet gazdaság az idei első félévben kedvezően fej­lődött, állapította meg pén­teki ülésén az SZKP KB Po­litikai Bizottsága , egyúttal azonban óvott az ezzel kap­csolatos önelégültségtől. A hetente sorra kerülő ta­nácskozáson, melyről szom­baton este hozott nyilvános­ságra közleményt a TASZSZ, jóváhagyták a szovjet veze­tés Mitterrand francia köz­­társasági elnökkel folytatott tárgyalásainak eredményét. Megállapították, hogy a je­lenlegi nemzetközi helyzet­ben a magas szintű szovjet— francia politikai párbeszéd még nagyobb jelentőségre tesz szert, mint e helyzet egészségesebbé tételének, az államok közötti bizalom erő­sítésének, az összeurópai fo­lyamat aktivizálásának és a nemzetközi biztonsági rend­szer létrehozásának tényező­je. Az első félévi gazdasági eredményekkel kapcsolatban a PB megállapította, hogy sikerült túlteljesíteni az ipa­ri termelés tervét, javuló módon teljesültek a termelé­kenység, a nyereség növeke­désére és az önköltség csök­kentésére szabott feladatok. Elégedetlenül szólt viszont arról, hogy májusban és jú­niusban több ágazatban csök­kent a termelékenység, léte­sítmények nem kerültek át­adásra. Sok vállalatnál még mindig nem kellőképpen ütemes a munka, s továbbra sem sikerült elérni a ter­mékminőség döntő mértékű javulását. (MTI) Folytatódó rendőri akciók Chilében Tüntetők tiltakoztak Washingtonban a chilei nagykövetség előtt Roberto Royas meggyilkolása miatt. Az USA-ban élő, pár napra hazament fiatalembert Pinochet rendőrsége a múlt héten gyilkolta meg, mert egy tüntetést fényképezett TELEFOTÓ / MTI Külföldi Képszerkesztőség (Folytatás az 1. oldalról) gósításra van szükség, hogy megállítsuk Pinochetet” — hangoztatták a centrista Szo­ciáldemokrata Párt vezetői. A Kereszténydemokrata Párt „provokációnak” minő­sítette Pinochet kijelentéseit, s hétfőre vezetőségének rendkívüli ülését hívta össze, hogy meghatározzák a kato­nai hatalom kiterjesztésének tervei elleni harc új straté­giáját. Még a katonai kor­mányzathoz leghűségesebb szélsőjobboldali politikai csoportosulások is azt jelez­ték, hogy az 1989-es válasz­tások után nem kívánják Pi­nochetet az ország vezetőjé­nek. Egy chilei bíróság szom­baton hivatalosan is elren­delte tizenöt ellenzéki sze­mélyiség letartóztatását. Va­lamennyien már napok óta a rendőrség fogságában van­nak, mint annak az Országos Polgári Gyűlés nevű tömö­rülésnek a vezetői, amely a július 2-i általános sztráj­kot szervezte. A letartózta­tottak között van Juan Luis Gonzalez, a tömörülés elnö­ke is. (MTI) A lengyel szakszervezetek programja A lengyel szakszervezetek a dolgozók érdekeinek védel­mét és képviseletét tartják legfontosabb feladatuknak. A munkakörülmények javí­tásáért, az életszínvonal vé­delméért, az egészségvéde­lem és az üdültetés javítá­sáért, környezetszennyezés csökkentéséért fognak küz­deni — egyebek között ezt tartalmazza majd a szakszer­vezetek programja, amely­nek tervezetét a Zwiatkowie Című szakszervezeti hetilap vasárnapi száma tett közzé. A programtervezet fölött most társadalmi vitát nyit­nak, majd pedig a lengyel szakszervezetek november­ben tartandó első kongresz­­szusa elé fogják terjeszteni. A dokumentum szerint a szakszervezetek az alapvető érdekvédelmen kívül olyan törvények kidolgozását fog­ják ösztönözni, amelyek bő­vítenék a szakszervezetek el­lenőrző és döntéshozó hatás­körét. Ellenezni fognak min­den olyan próbálkozást, amely a szociális juttatások befagyasztására vagy az árak indokolatlan emelésére irá­nyul — szögezi le a prog­ramtervezet. A szakszervezetek támo­gatják a gazdasági reformot, az irányítási rendszer de­mokratizálását, elfogadják a következő évekre kitűzött fejlesztési irányokat, de fenntartják maguknak azt a jogot, hogy egyes problé­mákkal kapcsolatban, főleg a kitűzött célok konkrét megvalósításának kérdései­ben különvéleményük lehes­sen. A programtervezet síkra­­száll a hatmilliós, ma még széttagolt szakszervezeti mozgalom ágazatonkénti or­szágos integrálása mellett, de jelzi, hogy az egységnek természetesen, erőltetés nél­kül kell létrejönnie. (MTI) HÉTFŐ, 1­9­8­6. J­Ú­L­I­U­S 14. NÉPSZAVA Mi várható a világpolitikában?A­KM­P HÉTFŐ: Eduard Sevardnadze szovjet külügyminisz­ter megkezdi kétnapos londoni tárgyalásait. Franciaország nemzeti ünnepén, a Bastille bevéte­lének évfordulóján Mitterrand államfő tévébeszé­det mond. A bangladesi elnök, Mohammad Ersad Indiába látogat. KEDD: A szudáni kormány feje, Szadir al-Mazdi a Szovjetunióba érkezik. Megkezdi washingtoni tárgyalásait Han Dzsune­­dzso pakisztáni miniszterelnök. CSÜTÖRTÖK: Csao Ce-jang kínai kormányfő európai körútjának végén az „ázsiai-európai” államba, Törökországba érkezik. PÉNTEK: Befejeződik Stockholmban az európai biza­lom- és biztonságerősítő értekezlet 11. fordulója. SZOMBAT: A Nicaraguával való szolidaritás napja. VASÁRNAP: Genscher nyugatnémet külügyminiszter négynapos látogatásra Moszkvába érkezik. A hét első és az utolsó napján egy-egy kiemelkedően fontos politikai tárgyalás kezdődik, s ez kivételesen érdekessé teszi a világpolitika következő hét napját. Mindkét esemény a nemzetközi élet legfontosabb áram­lataira hat, a tanácskozások témái napjaink kulcskér­dései. Ezt minden kockázat nélkül megállapíthatjuk már előre, hiszen a brit—szovjet és a szovjet—nyugat­német külügyminiszteri (s persze nyilván még annál is magasabb szintű) tárgyalások 1986 derekán nem is állíthatnak más­t a középpontba, mint a nemzetközi biztonság, a leszerelés, a szovjet—amerikai viszony, a fegyverzetkorlátozási tanácskozások, az őszre remélt Reagan—Gorbacsov csúcstalálkozó kérdéseit és más, ezekkel összefüggő problémákat. Látható volt az el­múlt hetekben, hónapokban, hogy mindkét nagy nyu­gat-európai ország szeretne és próbál közvetíteni a Szovjetunió és az Egyesült Államok között. Miként a harmadik jelentős nyugat-európai hatalom, Franciaor­szág is tette ezt a múlt héten Mitterrand moszkvai vi­zitje során. Az európai szövetségesek közvetítésére el­sősorban azért van szükség, mert Washington változat­lanul elutasítóan vélekedik az utóbbi idők legtöbb szovjet javaslatáról, ami persze kétségessé teszi magát a csúcstalálkozót is. Az európaiak Amerikát próbálják engedékenyebbé gyúrni, s ehhez óhatatlanul szükséges a szovjet politika eddigi kezdeményező, kompromisz­­szumra kész vonalának tartósságáról meggyőzni szö­vetségesüket. A ma és vasárnap kezdődő fontos tár­gyalások Londonban, illetve Moszkvában vitán felül elősegíthetik a szovjet—amerikai viszony javulásán át a nemzetközi légkör enyhülését is. Reagan az űrfegyerkezésről Reagan amerikai elnök is­mét kijelentette, hogy az Egyesült Államok úgyneve­zett hadászati védelmi kez­deményezése, vagyis űrfegy­­verkezési programja „nem lehet alku tárgya" a lesze­relési tárgyalásokon. Az el­nök azonban csak a program „kísérleti” szakaszáról be­szélt, és nem foglalt állást azzal kapcsolatban, hogy ez egyúttal a fegyverek kipró­bálását és telepítését is ma­gában foglalja-e. Az elnök azt mondotta, hogy „a támadó fegyverek számát kell csökkenteni, nem pedig azokat az erőfeszítése­ket, amelyek az emberiség­nek védelmet nyújthatnak az ilyen halálos fegyverekkel szemben”. Kijelentette, hogy a rakétavédelmi rendszer fej­lesztése „kulcsfontosságú ré­sze a szovjet nukleáris fe­nyegetésre adott amerikai válasznak”, amelyhez hozzá­­tartozik „a hadászati erők korszerűsítése” — vagyis új nukleáris fegyverek kifej­lesztése — is. Ugyanakkor azonban azt hangoztatta, hogy az Egyesült Államok „tisztes­séges és ellenőrizhető” meg­állapodásokat akar elérni a hadászati fegyverek korláto­zásáról a Szovjetunióval. A CIA irányítja a nicaraguai kontrák katonai segélyezését Az amerikai Központi Hír­szerző Hivatal, a CIA irá­nyítja majd a nicaraguai el­lenforradalmárok katonai se­gélyezését abból az összeg­ből, amelyet a kongresszus végül is megszavazott erre a célra. A The New York Ti­mes és a The Washington Post egybehangzó jelentése szerint a külügyminisztérium „politikai felügyeletet” lát ugyan el az akció felett, de a gyakorlati irányítás a CIA és részben a Pentagon ke­zében lesz. Mint ismeretes, a kong­resszus végül is megszavaz­ta a nicaraguai ellenforra­dalmárok katonai támogatá­sát, s szeptember 1-től kezd­ve 70 millió dollár értékű fegyvert juttatnak számuk­ra, ugyanakkor megkezdik amerikai irányítás alatt tör­ténő kiképzésüket is. Washington egyébként már a haditerveket is kidolgozta az ellenforradalmi erők szá­mára. A tervek értelmében növelni kell a sandinista helyőrségek elleni akciókat, meglepetésszerű támadáso­kat kell végrehajtani az or­szág több körzetében, bele­értve a fővárost, Managuát is. (MTI) Nemzetközi hírek • Mindenfajta nukleáris kísérlet teljes betiltását célzó megállapodás megkötésére szólította fel a Szovjeunió, az Egyesült Államok és a világ többi atomhatalmának veze­tőit az a nyilatkozat, ame­lyet a „Tudósok a nukleáris fegyverkísérletek beszünte­téséért” elnevezéssel Moszk­vában tartott nemzetközi ta­nácskozás befejeztével hoz­tak nyilvánosságra a szovjet fővárosban. A Srí Lanka elnöke vasár­nap Colombóban tárgyaláso­kat kezdett a Tamil Egyesült Felszabadítási Front (TULF) küldöttségével az országot sújtó etnikai konfliktus meg­oldásáról. # Richard Nixon volt amerikai elnök magánlátoga­tásra a szovjet fővárosba ér­kezett szombaton. # A nyugatnémet főváros­ban vasárnap eredményesen zárult az össz-európai ifjú­sági és diákegyüttműködés keretszervezetének rendkí­vüli közgyűlése. Em­őd Péter­nek, a Magyar Ifjúság Or­szágos Tanácsa elnökének vezetésével Magyarországot is delegáció képviselte. # Kínai szakszervezeti küldöttség érkezett vasárnap Moszkvába a Szovjet Szak­­szervezetek Központi Taná­csának meghívására. # A salvadori Farabundo Marti Nemzeti Felszabadítási Front pénteken országos fegyverszünet bevezetésére tett ígéretet arra az esetre, ha a Duarte-kormánnyal folytatott tárgyalások har­madik fordulóján sikerül megegyezni a hatalom meg­osztásáról.

Next