Népszava, 1986. július (114. évfolyam, 153–179. sz.)
1986-07-14 / 164. szám
2 Eduard Sevardnadze Londonban (Folytatás az 1. oldalról) kelet—nyugati diplomáciában, különösképpen, ami az atomfegyver-kísérletek teljes betiltására vonatkozó megállapodás elősegítését illeti — fűzte hozzá Owen. Kifejtette azt is, hogy a mostani „fülönutas” politika helyett Nagy-Britanniának és Franciaországnak közösen kellene fellépnie önálló nukleáris ütőereje tekintetében. Ily módon — érvelt David Owen — erősíthetnék a NATO európai jellegét is, ami a legfontosabb: együttes erővel nagyobb befolyást gyakorolhatnának Washingtonra. Ilyesmire célzott a The Sunday Times moszkvai tudósítója is, aki a Sevardnadze-látogatást méltató vasárnapi jelentésében megjegyezte: „Talán remélhető, hogy a hagyományosan szoros szovjet—francia kapcsolatok mintájára London és Moszkva között is rendszeresítik a magas szintű kétoldalú találkozókat...” Eduard Sevardnadze ideérkezésekor Londonban az az általános vélemény, hogy a hivatalos tárgyalásokon kiemelt helyen szerepelnek az SZKP főtitkárának legutóbbi leszerelési, illetve fegyverzetkorlátozási javaslatai, és az amerikai elnök brit megítélés szerint „minden eddiginél, pozitívabb reagálásai”, továbbá a következő Gorbacsov—Reagan csúcstalálkozó kilátásai. Ugyanakkor — idéztek meg nem nevezett brit kormánytisztviselőket a vasárnapi újságok — Londonban a szovjet—brit kapcsolatok minőségi javulásának tekintenék, ha Eduard Sevardnadze moszkvai látoogatásra szóló meghívást adna át Margaret Thatchernek. Köves Judit Nem mi írjuk... ... hanem Flora Lewis, az ismert amerikai publicista, a dél-afrikai rendszer válságát és a Pretoria ellen hozott szankciók lehetséges hatását elemezve az Európában megjelenő amerikai napilapban, az INTERWTK MAI. fteralb^&fe ^Tribune hasábjain. A cikket teljes terjedelmében közöljük. Az apartheid halott Az apartheid jövője eldőlt. Már nem az a kérdés, hogy összeomlik-e egyáltalán, hanem, hogy miképpen és mi jön utána. Ez volt az üzenete annak, hogy Pretoria bevezette a szükségállapotot és ahogyan a világ reagált erre a lépésre. A meglepetést nem az okozta, hogy a rezsim és a nép ilyen konfrontációba keveredett, hanem az, hogy az összecsapásra ilyen soká került sor. De most nincs idő annak örülni, hogy ez bekövetkezett, s a dolgok radikalizálódtak Dél-Afrikában. ""Lesz ez még rosszabb is, valószínűleg hosszú ideig, mielőtt bármi remény lenne a javulásra. Sokan szenvednek majd egyszerűen attól, hogy ott vannak a helyszínen. Függetlenül attól, hogy mit csinálnak, vagy mit csináltak ebben az országban. Nekünk az sem használ, ha tisztességesnek, esetleg kívülállónak érezzük magunkat. A rasszizmus világrekordot ért el napjainkban — és nemcsak a feketék és fehérek, hanem a fehérek, a feketék, az ázsiaiak saját fajaik között is. A különbség csak az, hogy mostanában egy kicsit korábban ismerik fel a humanizmus zászlajára fröccsent rasszista szégyenfoltot. Dél-Afrikában a fehér kisebbség őrülten ragaszkodik a valaha sokak által osztott eszmékhez. A Times of London egy megrögzött afrikáner következő furcsa példáját hozza ennek bizonyítására. Egy brit tengerészkapitány 1897—98-as világ körüli útján Pretoriába is ellátogatott. Krugerrel, az akkori elnökkel folytatott beszélgetése során az elnök ingerülten kijavította: „Csak nem azt akarja mondani, hogy tényleg világ körüli úton van, mert ez egyszerűen lehetetlen. Bizonyára a világban tett útra gondolt, mivel mindenki tudja, hogy a világ lapos.” Íme a tájékozottság csúcsa, de az már egyáltalán nem egyedi eset, hogy sokan azt vallják: az emberi jogok a fajtól függenek. A világközvélemény azon nyomban elhal, amikor Dél-Afrika azt követeli, hogy teljes jogú tagja lehessen a modern világnak, miközben tagadja, hogy ezzel bizonyos morális és anyagi kötelezettségek is együtt járnak. Hangosan is ki kell végre állni emellett a kötelezettség mellett, hogy végre elsöpörhessük a begyepesedett dél-afrikai hiedelmeket. A kívülállóknak persze az a fontos, hogy hogyan. Nem szabad illúziókban ringatni magunkat, miszerint az észérvek elegendőek lesznek. Csődöt mondott a Reagan-adminisztráció úgynevezett „konstruktív kötelezettség” programja, és a Nemzetközösség közvetítési erőfeszítései sem váltak be. Aztán azt sem hihetjük, hogy a kívülről, tehát külföldről jövő nyomás elősegítheti a válság békés megoldását. Sajnos azonban hinnünk kell Botka elnöknek, aki azt mondta: „Nem vagyunk nyápicok, ha magunkra maradunk, hát magunkra maradunk, és akkor mi van?!” A büntetőintézkedések hatása biztosan megjön, de most a szemlélet a döntő. A nyitott kérdésekre az érdekelteknek kell megtalálniuk a választ. A szankciókat úgy kell értékelni, mint olyan törekvést, amely arra irányul, hogy segítsük az elnyomás alatt élőket. Erre már csak saját önbecsülésünk miatt is szükség van. Ez okos politika lehet, mert a Nyugatnak sem mindegy, hogy óriási vérengzések közepette omlik-e össze a rendszer, és hogy mi és ki jön utána. Tehát egyáltalán nem közömbös, milyen előkészületeket kell tenni a győztessel való jó kapcsolatok kialakításához. Az elvi és a gyakorlati megfontolások ezen a ponton összefutnak. Addig azonban a szankciókra kell összpontosítanunk. Meg kell nyerni a potenciálisan döntést hozó délafrikaiakat, akikkel esetleg lehet tárgyalni. A konzulátusok bezárása, a légijáratok leállítása például már több mint szimbólum lehetne. Ezzel célba vennénk a kereskedelmet, az utazást, az egész intézményrendszert, mivel csak nagyon kevés feketének és fehér bevándorlónak van joga utazni, lakóhelyet változtatni. Akik meg utazhatnak, azok gyorsan rájönnének, mennyire függenek a környező fekete-afrikai országoktól. Ugyanígy kell ösztönöznünk a feketéket, hogy javítsák képzettségüket, hogy létrejöhessen egy kompetens vezető réteg, amely később átveheti a hatalmat és amely képes arra, hogy összefogja és irányítsa a sok faj alkotta társadalmat. És ezért fizetni kell átvitt értelemben is. Ezt nem szabad a jövőre hagyni, most kell cselekedni. Itt az ideje, hogy hatásos, szelektív szankciókat hozzunk például úgy, hogy kivonjuk a tőkét, megszüntetjük a kiváltságokat, és egyáltalán kivonuljunk a dél-afrikai piacról. A Fülöpszigetek példája óriási felkiáltójelként áll előttünk: könnyebb valamit lerombolni, mint felépíteni. Malcolm Fraser, volt ausztrál kormányfő ezt írta, miután részt vett a Nemzetközösség ténymegállapító csoportjának munkájában: „Nem akarjuk, hogy Dél-Afrika térdre rogyjon, azt akarjuk, hogy döbbenjenek végre rá (a vezetők), mit tesznek”. Lehet, hogy ez csak sóvárgás, de legalább a jók közül való. Csak az efféle gondolkodás tarthatja bennünk a reményt, hogy Dél-Afrika túléli mostani válságát. Le Duan temetésére Nyilolaj Rizskov Vietnamba érkezett A vietnami nemzetgyűlés palotájában Le Duannak, a Vietnami Kommunista Párt KB csütörtökön elhunyt főtitkárának ravatalánál vietnami párt- és állami vezetők lerótták kegyeletüket. A temetésre vasárnap szovjet küldöttség érkezett Hanoiba. A küldöttséget Nyikolaj Rizskov, az SZKP KB PB tagja, a szovjet minisztertanács elnöke vezeti. Az SZKP KB Politikai Bizottságának ülése A szovjet gazdaság az idei első félévben kedvezően fejlődött, állapította meg pénteki ülésén az SZKP KB Politikai Bizottsága , egyúttal azonban óvott az ezzel kapcsolatos önelégültségtől. A hetente sorra kerülő tanácskozáson, melyről szombaton este hozott nyilvánosságra közleményt a TASZSZ, jóváhagyták a szovjet vezetés Mitterrand francia köztársasági elnökkel folytatott tárgyalásainak eredményét. Megállapították, hogy a jelenlegi nemzetközi helyzetben a magas szintű szovjet— francia politikai párbeszéd még nagyobb jelentőségre tesz szert, mint e helyzet egészségesebbé tételének, az államok közötti bizalom erősítésének, az összeurópai folyamat aktivizálásának és a nemzetközi biztonsági rendszer létrehozásának tényezője. Az első félévi gazdasági eredményekkel kapcsolatban a PB megállapította, hogy sikerült túlteljesíteni az ipari termelés tervét, javuló módon teljesültek a termelékenység, a nyereség növekedésére és az önköltség csökkentésére szabott feladatok. Elégedetlenül szólt viszont arról, hogy májusban és júniusban több ágazatban csökkent a termelékenység, létesítmények nem kerültek átadásra. Sok vállalatnál még mindig nem kellőképpen ütemes a munka, s továbbra sem sikerült elérni a termékminőség döntő mértékű javulását. (MTI) Folytatódó rendőri akciók Chilében Tüntetők tiltakoztak Washingtonban a chilei nagykövetség előtt Roberto Royas meggyilkolása miatt. Az USA-ban élő, pár napra hazament fiatalembert Pinochet rendőrsége a múlt héten gyilkolta meg, mert egy tüntetést fényképezett TELEFOTÓ / MTI Külföldi Képszerkesztőség (Folytatás az 1. oldalról) gósításra van szükség, hogy megállítsuk Pinochetet” — hangoztatták a centrista Szociáldemokrata Párt vezetői. A Kereszténydemokrata Párt „provokációnak” minősítette Pinochet kijelentéseit, s hétfőre vezetőségének rendkívüli ülését hívta össze, hogy meghatározzák a katonai hatalom kiterjesztésének tervei elleni harc új stratégiáját. Még a katonai kormányzathoz leghűségesebb szélsőjobboldali politikai csoportosulások is azt jelezték, hogy az 1989-es választások után nem kívánják Pinochetet az ország vezetőjének. Egy chilei bíróság szombaton hivatalosan is elrendelte tizenöt ellenzéki személyiség letartóztatását. Valamennyien már napok óta a rendőrség fogságában vannak, mint annak az Országos Polgári Gyűlés nevű tömörülésnek a vezetői, amely a július 2-i általános sztrájkot szervezte. A letartóztatottak között van Juan Luis Gonzalez, a tömörülés elnöke is. (MTI) A lengyel szakszervezetek programja A lengyel szakszervezetek a dolgozók érdekeinek védelmét és képviseletét tartják legfontosabb feladatuknak. A munkakörülmények javításáért, az életszínvonal védelméért, az egészségvédelem és az üdültetés javításáért, környezetszennyezés csökkentéséért fognak küzdeni — egyebek között ezt tartalmazza majd a szakszervezetek programja, amelynek tervezetét a Zwiatkowie Című szakszervezeti hetilap vasárnapi száma tett közzé. A programtervezet fölött most társadalmi vitát nyitnak, majd pedig a lengyel szakszervezetek novemberben tartandó első kongreszszusa elé fogják terjeszteni. A dokumentum szerint a szakszervezetek az alapvető érdekvédelmen kívül olyan törvények kidolgozását fogják ösztönözni, amelyek bővítenék a szakszervezetek ellenőrző és döntéshozó hatáskörét. Ellenezni fognak minden olyan próbálkozást, amely a szociális juttatások befagyasztására vagy az árak indokolatlan emelésére irányul — szögezi le a programtervezet. A szakszervezetek támogatják a gazdasági reformot, az irányítási rendszer demokratizálását, elfogadják a következő évekre kitűzött fejlesztési irányokat, de fenntartják maguknak azt a jogot, hogy egyes problémákkal kapcsolatban, főleg a kitűzött célok konkrét megvalósításának kérdéseiben különvéleményük lehessen. A programtervezet síkraszáll a hatmilliós, ma még széttagolt szakszervezeti mozgalom ágazatonkénti országos integrálása mellett, de jelzi, hogy az egységnek természetesen, erőltetés nélkül kell létrejönnie. (MTI) HÉTFŐ, 1986. JÚLIUS 14. NÉPSZAVA Mi várható a világpolitikában?AKMP HÉTFŐ: Eduard Sevardnadze szovjet külügyminiszter megkezdi kétnapos londoni tárgyalásait. Franciaország nemzeti ünnepén, a Bastille bevételének évfordulóján Mitterrand államfő tévébeszédet mond. A bangladesi elnök, Mohammad Ersad Indiába látogat. KEDD: A szudáni kormány feje, Szadir al-Mazdi a Szovjetunióba érkezik. Megkezdi washingtoni tárgyalásait Han Dzsunedzso pakisztáni miniszterelnök. CSÜTÖRTÖK: Csao Ce-jang kínai kormányfő európai körútjának végén az „ázsiai-európai” államba, Törökországba érkezik. PÉNTEK: Befejeződik Stockholmban az európai bizalom- és biztonságerősítő értekezlet 11. fordulója. SZOMBAT: A Nicaraguával való szolidaritás napja. VASÁRNAP: Genscher nyugatnémet külügyminiszter négynapos látogatásra Moszkvába érkezik. A hét első és az utolsó napján egy-egy kiemelkedően fontos politikai tárgyalás kezdődik, s ez kivételesen érdekessé teszi a világpolitika következő hét napját. Mindkét esemény a nemzetközi élet legfontosabb áramlataira hat, a tanácskozások témái napjaink kulcskérdései. Ezt minden kockázat nélkül megállapíthatjuk már előre, hiszen a brit—szovjet és a szovjet—nyugatnémet külügyminiszteri (s persze nyilván még annál is magasabb szintű) tárgyalások 1986 derekán nem is állíthatnak mást a középpontba, mint a nemzetközi biztonság, a leszerelés, a szovjet—amerikai viszony, a fegyverzetkorlátozási tanácskozások, az őszre remélt Reagan—Gorbacsov csúcstalálkozó kérdéseit és más, ezekkel összefüggő problémákat. Látható volt az elmúlt hetekben, hónapokban, hogy mindkét nagy nyugat-európai ország szeretne és próbál közvetíteni a Szovjetunió és az Egyesült Államok között. Miként a harmadik jelentős nyugat-európai hatalom, Franciaország is tette ezt a múlt héten Mitterrand moszkvai vizitje során. Az európai szövetségesek közvetítésére elsősorban azért van szükség, mert Washington változatlanul elutasítóan vélekedik az utóbbi idők legtöbb szovjet javaslatáról, ami persze kétségessé teszi magát a csúcstalálkozót is. Az európaiak Amerikát próbálják engedékenyebbé gyúrni, s ehhez óhatatlanul szükséges a szovjet politika eddigi kezdeményező, kompromiszszumra kész vonalának tartósságáról meggyőzni szövetségesüket. A ma és vasárnap kezdődő fontos tárgyalások Londonban, illetve Moszkvában vitán felül elősegíthetik a szovjet—amerikai viszony javulásán át a nemzetközi légkör enyhülését is. Reagan az űrfegyerkezésről Reagan amerikai elnök ismét kijelentette, hogy az Egyesült Államok úgynevezett hadászati védelmi kezdeményezése, vagyis űrfegyverkezési programja „nem lehet alku tárgya" a leszerelési tárgyalásokon. Az elnök azonban csak a program „kísérleti” szakaszáról beszélt, és nem foglalt állást azzal kapcsolatban, hogy ez egyúttal a fegyverek kipróbálását és telepítését is magában foglalja-e. Az elnök azt mondotta, hogy „a támadó fegyverek számát kell csökkenteni, nem pedig azokat az erőfeszítéseket, amelyek az emberiségnek védelmet nyújthatnak az ilyen halálos fegyverekkel szemben”. Kijelentette, hogy a rakétavédelmi rendszer fejlesztése „kulcsfontosságú része a szovjet nukleáris fenyegetésre adott amerikai válasznak”, amelyhez hozzátartozik „a hadászati erők korszerűsítése” — vagyis új nukleáris fegyverek kifejlesztése — is. Ugyanakkor azonban azt hangoztatta, hogy az Egyesült Államok „tisztességes és ellenőrizhető” megállapodásokat akar elérni a hadászati fegyverek korlátozásáról a Szovjetunióval. A CIA irányítja a nicaraguai kontrák katonai segélyezését Az amerikai Központi Hírszerző Hivatal, a CIA irányítja majd a nicaraguai ellenforradalmárok katonai segélyezését abból az összegből, amelyet a kongresszus végül is megszavazott erre a célra. A The New York Times és a The Washington Post egybehangzó jelentése szerint a külügyminisztérium „politikai felügyeletet” lát ugyan el az akció felett, de a gyakorlati irányítás a CIA és részben a Pentagon kezében lesz. Mint ismeretes, a kongresszus végül is megszavazta a nicaraguai ellenforradalmárok katonai támogatását, s szeptember 1-től kezdve 70 millió dollár értékű fegyvert juttatnak számukra, ugyanakkor megkezdik amerikai irányítás alatt történő kiképzésüket is. Washington egyébként már a haditerveket is kidolgozta az ellenforradalmi erők számára. A tervek értelmében növelni kell a sandinista helyőrségek elleni akciókat, meglepetésszerű támadásokat kell végrehajtani az ország több körzetében, beleértve a fővárost, Managuát is. (MTI) Nemzetközi hírek • Mindenfajta nukleáris kísérlet teljes betiltását célzó megállapodás megkötésére szólította fel a Szovjeunió, az Egyesült Államok és a világ többi atomhatalmának vezetőit az a nyilatkozat, amelyet a „Tudósok a nukleáris fegyverkísérletek beszüntetéséért” elnevezéssel Moszkvában tartott nemzetközi tanácskozás befejeztével hoztak nyilvánosságra a szovjet fővárosban. A Srí Lanka elnöke vasárnap Colombóban tárgyalásokat kezdett a Tamil Egyesült Felszabadítási Front (TULF) küldöttségével az országot sújtó etnikai konfliktus megoldásáról. # Richard Nixon volt amerikai elnök magánlátogatásra a szovjet fővárosba érkezett szombaton. # A nyugatnémet fővárosban vasárnap eredményesen zárult az össz-európai ifjúsági és diákegyüttműködés keretszervezetének rendkívüli közgyűlése. Emőd Péternek, a Magyar Ifjúság Országos Tanácsa elnökének vezetésével Magyarországot is delegáció képviselte. # Kínai szakszervezeti küldöttség érkezett vasárnap Moszkvába a Szovjet Szakszervezetek Központi Tanácsának meghívására. # A salvadori Farabundo Marti Nemzeti Felszabadítási Front pénteken országos fegyverszünet bevezetésére tett ígéretet arra az esetre, ha a Duarte-kormánnyal folytatott tárgyalások harmadik fordulóján sikerül megegyezni a hatalom megosztásáról.