Népújság, 1991. november (43. évfolyam, 216-237. szám)

1991-11-01 / 216. szám

2 ^TPAr os proTc Ar? A képviselőházban sikerült egyetértésre jutni... Kínálati kereslet (K'lhfalá? 971 '»Id.llrd) nik, az úgynevezett Minisztertanácsi Naplóban. Ez lehetne a nemzeti kisebbségek statútuma. Ebben először utalnak arra, hogy az adminisztrációban lehet használni az anyanyelvet: „A nemzetiségekhez tartozó állampolgárok írásban és szóban anyanyelvükön fordulhatnak a helyi hatóságokhoz“. De a kérés mellé kell csatolni az illető kérés hitelesített másolatát is. Ez természetesen csökkenti az anyanyelv használati jogának értékét. Ugyanaz a probléma merült fel a múlt héten is. Nem született meg a nagyon sokszor beígért kisebbségi törvény. A kisebbségek nyelvhasználati jogát paradox módon a kommunista rendszerben (1965) született alkotmány biztosította. (Az már más dolog, hogy hogyan alkalmazták). Az alkotmány 118-as cikkelyénél Király Károlynak volt egy javaslata: azokban az adminisztratív közigazgatási területi egységekben, ahol a nemzeti kisebbségek száma az összlakosság legalább 10 százalékát teszi ki, ott használhatják anyanyelvüket az adminisztrációban, írásban és szóban. Az alkotmánytervező bizottság azt elfogadta, csak kissé más változatban: „A helyi közigazgatási hatóságok okiratainak kibocsátása román nyelven történik. A nemzeti kisebbségekhez tartozó állampolgárok a hatóságokkal való kapcsolataikban a törvényes előírásoknak megfelelően használhatják anyanyelvüket“. Ez az előírás egy másik törvényben kell konkrét formát öltsön. A helyi közigazgatási törvény vitáján Kerekes Károly a következő javaslattal jött: Azokban a területi közigazgatási egységekben, ahol nemzeti kisebbségek is laknak, az ezekhez tartozó állampolgárok írásban és szóban használhatják anyanyelvüket a helyhatóságokkal való kapcsolatban. Ebből a célból a helyhatósági hivatalokban alkalmaznak hivatalnokokat a nemzeti kisebbségek soraiból is, vagy olyan más személyeket, akik ismerik a helyi lakosság nyelvét és szokásait. A PUNR szerint ez egy kommunista törvény. Dan Martian közbelépett és újraszövegezték a törvényt. Az újraszövegező bizottságban Tokay György és Kerekes Károly képviselők „verekedtek" nyolc vagy tíz más képviselővel Kemény hadakozás után az eredmény figyelemreméltó. Elfogadták, hogy az adminisztrációban a hivatalos nyelv a román, de a nemzeti kisebbségek nyelvhasználata kivétel, ha a hatóságok nem ismerik az illető nemzeti kisebbség nyelvét, akkor tolmáccsőt vesznek igénybe, a kérvény mellé kell csatolni a hitelesített román fordítást. Az RMDSZ-képviselők elfogadták ezt a változatot azzal a feltétellel, hogy a fordítást és az egész eljárást a helyhatóság végzi el. Ebben a formában a kisebbségek is egyetértettek a törvénynyel. A jelenlegi politka kontextusban, a kialakult magyarellenes hangulatban nagyon nehéz bármit is kiharcolni. De ez a képviselőházban sikerült Meglátjuk, hogyan alakul jövő héten a szenátusban. Tg A búcsúcsók feledhetetlen! (Folytatás az 1. oldalról)— Mint észrevették, roskadoznak az élelmiszerüzletek polcai. A véletlen baleseteket elkerülendő, s a tudományos táplálkozás hasznos találmányát továbbra is gyümölcsöztetendő, Frontunk úgy határozott hogy a tárolhatatlanná vált fölösleggel nagyvonalúan felsegélyezi Albániát. ..* Szép és nemes gesztus... — Valóban, kár és vétek volna eldobni Isten adományát, amelytől mi már csak fanyalgunk nagy ellenségünkben. Esetleg azt is feltételezhetjük, hogy szemfüles SRI-lankás kémeink megorrin tolták: bennünket is albán menekültek hajóraja fenyeget. Nosza, előzzük meg az inváziót, még mielőtt a hadihajók karavánja átporoszkál a Nagy Bolgár Sivatagon! A macedón hegyek környékéről már mások is szivárogtak errefelé. Onnan szokás. — Optimista ember ön? Ha igen, mi az oka? — Szeretném kifejezni őszinte hálámat a Román Postának s rajta keresztül a világ valamennyi postájának. Csakis a postásoknak köszönhetem, hogy egy időre újra visszanyertem az emberiségbe vetett hitemet. Az történt, hogy tavaly október 25-én feltettem egy pánsípot egy már rég pánsípolni óhajtó berlini kislány címére. Apukája (idei) húsvéti üdvözletében ismét meg- Pnrdítene félénken, nem küldenéme már azt a beígért pánsípot. Teljesen letörtem. Ezért vadásztam, hangoltattam, bugyoláltam különleges védőburokba, kutattam fel az egyetlen postát, amely felveszi?! Szeptember 10-én levelet kaptam Berlinből: egy boldogan pánsípoló, tizenéves szőke kislány fényképe pattant ki a borítékból. Meg apuka ugyancsak felhangolt sorai: a fél világot megkerülő odisszeája után célba ért.. stb. Ne lennék hálás ezek után? Most már csak azon vagyok megakadva, mitől olyan boldog az a német kislány. Nekem ugyanis a pánsíp felhangolása után sem sikerült kicsalogatnom belőle egyetlen árva szisszenést sem. nmn ////////////////OT/r/OT/i (A szerkesztő megjegyzése: Adonyi Nagy Mária 1951. október 6-án született Éradonyban. Levélinterjút kérő levél bízatott a fent dicsért intézményre, sajnos, válasz nem érkezett. Ezért az a döntés született: nem kell kivárni az évet, s lapjában, a Valóság című hetilapban rendszeresen jelentkező rovata az Ez meg az szövegei alapján állítunk öszsze egy fiktív beszélgetést. Quod erat demonstrandum). ^7////////M - ’«fffff Miért nélkülözhetetlen a nemzetiségi minisztérium és a kulturális autonómia? Közel két évvel az állítólagos „forradalmi“ változások után a romániai magyar anyanyelvű oktatás helyzete — az akkori ígéretek ellenére — egyre nyomasztóbb és válságosabb. A diktatúra éveiben a legapróbb részleteiben is kidolgozott ultrarracionalista asszimilációs iskolapolitika újra teljes eszköztárával működik, sőt bizonyos értelemben új színekkel és módszerekkel gazdagodott. A helyzet teljes áttekintése hatalmas és aprólékos tudományos munkát követelne, mert a módszerek és eljárások rendkívül sokrétűek, szerteágazóak és differenciáltak. A román nacionalizmus szorítása tehát nem enged. Az iskola, az oktatás területén különösen nem. Nem, — mert még feltehetően igen hosszú ideig — nem Európában, nem kultúr- és életszínvonalban, — hanem továbbra is — egy olyan nyelvi, etnikai, faji nagyromán ethoszban gondolkodik, amelynek tudatosan hamis történelmi megalapozását és az abból származó misztikus ideológiáját nem a racionalizmus és tolerancia kormányozza. A most már alkotmányosan is deklarált „nemzetállami“ felfogás jól tudja, hogy egy gyakorlatilag több nemzetiségű országban a fenti célkitűzés nem valósítható meg másként, csak erőszakos eszközökkel. Ennek a kiteljesítése és megvalósítása érdekében rendelkezésére áll a diktatúra idejében kiépített és sértetlenül átmentett állami és felekezeti apparátus. Ne legyenek illúzióink, ezt a felfogást nemhogy nem érdekli „Európa“ de ellenkezőleg, egyenesen irritálja. Ez a nacionalizmus egy teljesen anakronisztikus — de ennek ellenére — fájdalmasan valós etnikai, faji és nyelvi értelemben vett „belső honfoglalás“ történelmi korszakát éli, amiből az következik, hogy módszereit illetően minden mássággal szemben csak az „elűzni, asszimilálni“ kategóriákban képes gondolkodni. Ezért van az, hogy különösen az iskolapolitikában, a nemzetiségek anyanyelvű oktatása kérdésében, a diktatúra idején már elért pozíciói rovására nem hajlandó engedményekre. Ellenkezőleg, most látja elérkezettnek az időt a „Nagy mű“ befejezésére. Ezért nincs — legalábbis egyelőre — sem híd, sem kölcsönösség, sem semmilyen kompromisszum. A helyzet a tanügyben a legsúlyosabb, mert az egységesítés kényszerzubbonyába utal egy egész oktatási rendszert, lefokozva így egy több évszázados kultúrközösséget. A mostani általános támadás időszakában az anyanyelvű oktatás helyzetéről csak pillanatkép és részben helyi jellegű diagnózis készíthető. Napjaink „szekérvárvédelmének“ a csataképei ezek, de meglehet, hogy egykor majd ezekből a csataképekből áll össze a sorsunkat és jövőnket akkorra már minden bizonnyal végleg eldöntő nagy „iskolaháború“ története. Az 19992-es tanévre megértük tehát azt, hogy pl. Maros megye szaklíceumaiban feleanynyi magyar nyelvű osztály van, mint volt a Ceausescu féle diktatúra legsötétebb esztendejében. Hogy ezt a „teljesítményt“ milyen módszerrel érte el a román tanügy, az külön elemzést érdemelne, mert az eljárás a megtévesztés iskolapéldája. Nincs engedmény a közel fél évezredes Bolyai kollégiumunk visszaszerzése ügyében sem — ellenkezőleg — az idei tanévre több román tannyelvű osztályt helyeztek ide, mint volt bármikor annak előtte. És akkor vessük ezt össze azzal, hogy a nemrég függetlenné vált Moldovai Köztársaságban az ottani kormány első rendelkezéseivel szétválasztották az erőszakosan egyesített iskolákat, mert ott — úgymond — azok voltak az eloroszosítás leghatékonyabb eszközei, közben itt Erdélyben a „szeparatizmus elleni harc“ jegyében egyesítik a román iskolákkal az utolsó magyar iskolákat is. Mi több, a tanügy egyik legutóbbi rendelete alapján mindenütt létre kell hozni a román nyelvű iskolákat, még ott is (pl. Tekerepatakon) ahol csak két, három román gyerek van összesen. Minden jel szerint az iskolák egyesítése lesz a következő lépés ezeken — az egyelőre még színmagyar székelyföldi területeken is. Nincstovábbra sem .Maros megyében, nemhogy iskolánk vagy tagozatunk, de még osztályunk sem az egészségügyi, kereskedelmi, gazdasági, erdészeti és más — igen keresett — közszolgáltatási szakmákat nyújtó szaklíceumokban. Nincs, mert ezekről a jobb keresetet biztosító szakmákról az anyanyelvünk régen kiűzetett. Ilyen értelemben felháborító a diszkrimináció. Ha anyanyelveden akarsz tanulni, akkor hovatovább csak kőműves, bányász, vagy kőolajfúró szakmunkás lehetsz. Téglavető! Érdekes, hogy itt nem jut eszükbe a „szeparatizmus“! Nincs és hivatalosan — éppen egyenlő jogainkra való hivatkozással — nem is lehet még a jövőben sem semmilyen anyanyelvű műegyetemünk. Nem engedik a valamikor nem is olyan régen még világhírű magyar nyelvű Orvostudományi és Gyógyszerészeti Egyetem visszsiállítását, ellenkezőleg, minden utánpótlás nélkül kényszer-nyugdíjba küldték az utolsó magyar egyetemi orvosprofesszorainkat is. SZABÓ GYÖRGY PÁL (folytatjuk) ■UMS HIBAIGAZÍTÁS • Rácz Zoltán Környezetvédelem és iskola című, keddi lapszámunkban megjelent írása második bekezdésének 5—6. mondata 5 helyesen így hangzik: „A szülők, a nevelők, tanítók és tanárok feli adata, a tanulók sokoldalú fel- 5. készítése mellett, kötelességszerűen a környezetvédelem megis£mertetése és elsajátíttatása. Ez a feladat — a környezeti tudatit formálás — nemcsak a természettudományok oktatóinak a feladata kell hogy legyen. . .“ Si*ltatás az 1 oldatról) 5 szelvényt. Ez az intézkedés e hó- 5 nap 1-jétől lépett érvénybe. Kis- 5 sé későn. . . — Önök jól megfizetik a nyers|anyagot. Késztermékeiket mégsem | vásárolják. Komoly gazdasági következményekkel számolhat- 5 nak. . . 555 — Egyik éppen az állattenyész;a tök kifizetések elmaradása. A másik: mi 4 százalékos jövedelemmel dolgozunk. És az országos pénzügyi zárlat miatt termékeink minőségét sem emelhetjük egy komoly szintre. Nincs amíből továbbfejlesszünk. Tehát központi állami intézkedésekre van szükség, hogy az iparágakban 5, tapasztalható blokád feloldódjon. ^ Meg kell említenünk, hogy $ kiléptünk a világpiacra is. Ez az $ egyik fontos tényező, amely alapján megnyugtathatom az állattenyésztőket, hogy tőlünk a nekik járó pénzösszeget megkap- t ják. Az orosz, a török, az arab ^ piacokon jelen vagyunk. Ez biztosíték adósságaink törlesztésére. 1 — Ez időszakban több vagy ^ kevesebb állatot hoztak be fels dolgozásra? 5 «/////////W//W/////OT///W///////////, — Kevesebbet, de nem azért, mert mi tartozunk, hanem, mert a marosvásárhelyi piac például rem kéri a húst. íme: első osztályú sertéshúst júliusban 55 tonnát szállítottunk a piacra, augusztusban 27 tonnát, szeptemberben már csak 17 tonnát rendeltek. A másodosztályú húsnál is ez a helyzet. Hiába hoztak volna állatot feldolgozásra, nem kelt volna el. .. Ez is a gazdasági helyzet egyik következménye. A piacgazdaságot a kereslet-kínálat törvénye irányítja. Hiába dolgozunk, ha nem veszik az árut. És árcsökkentésre egyelőre képtelenek vagyunk. Mert, habár mi KRT vagyunk, mi határozzuk meg termékeink árát, de a nyári szalámi, a parizer és a másodosztályú hús árát még mindig Bukarest diktálja. De közben a szubvencióról megfeledkezik. Befejezésül, még egyszer hangsúlyozom, legyenek nyugodtak az állattenyésztők: kifizetjük a nekik járó pénzt. November és december hónap folyamán törlesztjük velük szembeni adósságainkat.— Köszönöm a beszélgetést. ROCK -KEDVELŐK FIGYELMÉBE! 5 1991 november 3-án, vasárnap, az UJCM klubtermében (a Sports' csarnok mögött) koncertezik a marosvásárhelyi sSTIL rock- 5. együttes du. 6 órától. § Jegyek a helyszínen kaphatók. sS 7/ '• ttU’fft'I//////////|//|////////////A I§ FÖLGYORSULT AZ ÚTLEVÉLKIADÁS | § A rendőrség részéről megkér^ lek, adjuk hírül, hogy az útlevél-osztályon fölszámolták a le^ maradásukat, s így már azokat ^ az állampolgárokat is visszavár^ ják a zöld könyvecskékért, akik ^ október 28-ig adták be a kéré- 5 süket. A másik újdonság: hatályba lépett az az államközi egyezmény, mely eltörli a vízumkényszert a Szovjetunióba utazók számára. Tehát most már oda is szabadon lehet menni, nem A REFORMÁCIÓ ÜNNEPE alkalmából szerdán este a Gecse Dániel utcai templom vendége volt a Budapesti Teológia Ráday kórusa. (Ráday Pál diplomata, énekszerző 1677—1733 között élt, Rákóczi Ferenc diplomatája. A szatmári békekötés után visszavonult a politikai életből, s csak az egyházi életben vett részt, a református egyház első egyetemes gondnoka volt). Az Erdély több városában fellépő vegyes énekkar, istentisztelet után, a marosvásárhelyi Református Pedagógiai Diakóniai Fakultás Credo kórusával közösen gyönyörködtette, gazdagította lélekben a gyülekezetét. (ms) szükséges meghívó levelet kérni sem rokontól, sem ismerőstől, sem intézménytől a határátlépéshez.■ iittilt/fkf.fl Tisztelt Kozma úr! A Népújság szerkesztőségének ajtói mindenki előtt nyitva állnak. Ön már többször megfordult helyiségeinkben. Többször is közöltünk az ön aláírásával. Nos, utóbbi levele így kezdődik: „Másolat a levél elvesztése miatt, beiktatva 180 szám alatt a Népújság meghirdetésein“. Továbbá kezdi replikáját: „Nem mind arany, ami fénylik“. Az írás, minősége és tartalma miatt sem közölhető. Vannak problémák, amelyeket otthon, Sárpatakon, a hatalmasságokkal kell megvitatni és elintézni. Higgye el, nem fog a megye önökhöz, Sárpatakra látogatni, hogy saját kisded vagy nagy problémáit megoldja. Saját véleményét először az otthoni nagyközönség előtt nyilvánítsa és ne csak a nyilvánítás szintjén maradjanak, hanem törekedjenek megoldani a problémákat. A levélhez csatolt „függelékben“ azt írja: „A következő az lesz, hogy beolvasom a Marosvásárhelyi Magyar Rádió adásában“. Ön valóban jóhiszemű és méltányolom ügyködéseit, de azért a Marosvásárhelyi Rádió magyar nyelvű adásáról van szó. Ugye? Ha lehetősége lesz , tessék beolvasni. (hilyen)