Népújság, 2006. július (58. évfolyam, 150-175. szám)

2006-07-19 / 165. szám

2006. július 19., szerda Rendhagyó sajtótájékoztatóra ke­rült sor kedden délelőtt: nem szok­ványos helyen - a mezőpaniti isko­la tanári szobájában - és nem szokványos témakörben, egy új ré­gió létrejöttének kapcsán gyűltek össze a sajtó képviselői, a szóban forgó kistérség polgármesterei, a megyei RMDSZ képviselői és a he­lyi önkormányzatok vezetői. Az ok és ürügy a hét végén először megrendezendő székely­­mezőségi hagyományőrző folk­lórtalálkozó, ám a tájékoztatón a program bemutatásánál jóval többről esett szó . Brassai Zsombor, a Pro Regio Egyesület elnöke szerint a megrende­zendő fesztivál és az új régió immár a jövőt jelképezi, azt az utat, amelyen ezentúl járni kell. A létrejött Székely­ Mezőségi Régió Sámsondtól Mező­madarasig fedi le a településeket, Marosszentkirályt is beleértve, ugyanakkor magyar kulturális térsé­get jelöl, nem közigazgatási régiót. A kulturális térség településeinek ön­­kormányzatai ezentúl egymással együttműködve igyekeznek fejleszte­ni a régiót, a találkozó is ezt a célt szolgálja - okot és alkalmat ad a kö­zös beszélgetésre. A helyi önkormányzatok segítsé­gével három civil szervezet, illetve az RMDSZ mezőcsávási és mezőbándi szervezete rendezi a fesztivált, mint azt a székelykövesdi Pro Regio Egyesületről megtudtuk. A 2002-ben vidékfejlesztés céljából alakult szer­vezet eleddig egy nagyobb szabású megvalósítást mondhat a magáé­nak - a Kéve című hetilap gazdája­ként 1500 példányban terjesztik a sajtóterméket Pannton, Bándon és Madarason. Új régió alakult! A mezőpaniti Monográfia Alapít­ványt 1997-ben jegyezték be, azóta folyamatosan működik, mint az 1992-ben megkezdett hagyományőr­ző mozgalom jogi háttere. Deák Já­nos elnök szerint évente 10-15 pályá­zatot írnak, ezek nagy részét meg is nyerik, segítségükkel sikerült a hely­béli iskolát a legkorszerűbb szemlél­tető eszközökkel felszerelni. A gróf Bethlen Anikó elnökletével működő civil szervezet, a Mezőma­darasért Fejlesztési Egyesület öt ven­dégszobás, konferenciateremmel ren­delkező székháza nemrég épült fel, és idén immár az ötödik képzőművé­szeti alkotótábort szervezik, ahova eddig több mint harminc művész je­lezte részvételi szándékát. A tízéves tradícióval rendelkező hitépítő gyer­mektáborok mellett pedig idéntől hangszertábor szervezésébe fogtak - ez a térségben szintén egyedülálló el­képzelés. Szükség van a népnevelők­re, muzsikusokra - hallottuk Szabó Izolda igazgatótól. A szervező egyesületek mellett a régió településeinek elöljárói is szól­tak pár szót a fesztivál fontosságáról, az új térség megalakulásának, a kö­zös összefogásnak a jövőbeni elő­nyeiről. Szabó Levente, Mezőcsávás polgármestere szerint a községben az utóbbi tíz évben semmilyen kulturá­lis rendezvényt nem tartottak. Ezért nemrégiben két tánccsoportot hoztak létre. Ezenkívül felépítették a sport­csarnokot, felújítottak, illetve újjáépí­tettek három kultúrotthont, Szabadon bevezették az ivóvizet. Dávid Gyula, Mezőmadaras polgármestere megje­gyezte: hasznosnak bizonyult önálló­sulni, több korábbi probléma megol­dódott ezzel - a közutak rendbetéte­le, a kultúrotthonok feljavítása. Ala­kulóban az ifjúsági tánccsoport, re­mélik, hamarosan Madaras is vendé­gül láthat egy, a készülőhöz hasonló fesztivált. A vendéglátó polgármes­ter, Bartha Mihály szerint a megren­dezendő találkozó abszolút újdonság, hozzá hasonló eleddig nem volt, hisz nem a kivándoroltakhoz, hanem az itthonmaradottakhoz szól. Ugyanak­kor vándorfesztivál, évről évre a tér­ség más községeiben szervezik meg a továbbiakban. Bartha Domokos mezőbándi alpolgármester elmondta: hagyományőrző csoportjukkal, cite­­rásaikkal vesznek részt a fesztiválon. Ami a települést illeti, a SAPARD- pályázaton nyert egymillió eurós vissza nem térítendő hitelből felépí­tett vízhálózatot átadták, további pá­lyázataik már az illetékesek asztalán hevernek, útjavításra, új kultúrotthon építésére. Pánczél Vilmos mezősámsondi alpolgármester az „utolsó székely település” elöljárója­ként a Madarast Bánddal összekötő, jelenleg járhatatlan út felújítását szor­galmazta. Elkészültével a két telepü­lés közötti, jelenleg 60 kilométeres táv 5 kilométeresre (!) csökkenne. A marosszentkirályi alpolgármester, Kádár György elmondta: örvende­nek, hogy ők is a megalakult régió­hoz tartoznak, hiszen Szentkirályon 38 százalékra csökkent a magyarság aránya, ugyanakkor egyetértett - nagy szükség van a fesztiválra, az összefogás és jövőbeni közös munka első megnyilatkozására. A sajtótájékoztatón a találkozó mellett sok egyébre is fény derült. Az új régió elöljárói együtt és egymás­nak mesélték gondjaikat, örömeiket. Ez a térség még nem a Mezőség, már nem a Székelyföld, lóg valahol a közigazgatási, önazonossági éterben, kultúrája ugyanakkor egyedi és jel­legzetes. A fesztivál ezen kultúra be­mutatására épül, a térségi társulás megalakulása ezen kultúra megőrzé­sének céljából, a közös pályázás elő­nyeiért, a közös munka eredményes­ségéért, a térségi összetartozás szelle­mének erősítéséért jött létre. A szé­kely Mezőség az Unióba együtt kí­ván belépni. A Mezőpaniton megren­dezendő fesztiválra tehát szombaton, július 22-én 10 órakor kezdődik se­regszemlével és felvonulással, lesz­nek táncbemutatók, tudományos ér­tekezletek és szakmai kiértékelők, gálaműsor, táncház és mulatság, ját­szóház, népművészeti kiállítás és kéz­műves sátrak sokasága. __________________ Nagy Botond AKTUÁLIS Angolnyelv-napok Makfalván A dévai Szent Ferenc Alapítvány keretében működő, úgynevezett felzárkóztató napközi otthon III., IV. osztályos tanulói számára 2006. július 24-től (délelőtt 10 órai kezdettel) angolnyelv-napokat és ezek keretében 30 órás játékos inten­zív angol nyelvtanfolyamot szerveznek az alapítvány mun­katársai, Sebesi Ildikó lelkész-tanár vezetésével. A tevékenységet Máté Erika marosvásárhelyi angolta­­nárnő vezeti, a beszélt angol nyelvre, az alapvető nyelv­tani ismeretekre helyezve a hangsúlyt, step by step mód­szerrel. Ezen angol napokra illetve­­órákra szeretettel vár­juk a Kis-Küküllő menti testvérnapköziseket is és a helyi is­kola nem napközis tanulóit is. Nyelvtanulási munkánkat há­laadó istentisztelettel kezdjük és ugyancsak hálaadó istentisz­telettel zárjuk, amelyeket Sebesi Ildikó lelkész-tanár és Tőkés Brigitta szovátai valástanárnő fog tartani. A záró gyermek-istentisztelet két nyelven — magyarul és angolul - hangzik el. Reméljük, hogy ekkor mindany­­nyian angolul is fogjuk tudni az Úr imádságát. A makfalvi Wesselényi Miklós Általános Iskola igaz­gatója szerint a 2006-2007-es tanév során Románia is az EU tagja lesz, s minden egyes ismert angol szó még értéke­sebb kincset fog jelenteni számunkra. Megígérte, hogy jutal­mazni fogja azon tanulókat, akik jó eredményt érnek el. Ez alkalommal is köszönjük Böjte atyának, hogy az egyre terebélyesedő Szent Ferenc Alapítvány szeretetfajá­­nak egy ágacskája lehetünk, s merész álmaink válhatnak valóra. Csak semmi félelem! Hozzatok magatokkal füzetet, írószert, és ha van, angol szótárt. Bővebb információt a 0265/717-784-es telefonon Sebesi Ildikó tiszteletes asszonytól kaphatták. Prokop Irén Fehér zoknik, ti láttátok őt Ha el nem kacagom, gazdag vol­nék, vastag pecsétgyűrű csillogna ke­zemen. Az ember szétröhögi a sze­rencséjét. A pasasnak fehér zokni fénylett a lábán. Mondhattok bármit olyan férfiakról, akik tüntetően vagy ösztönből viselnek fehér zoknit, oly­bá veszem, mint macska a vasárna­pot. Más jutott eszembe, amikor az alacsony tőkesúlyú, enyhén őszülő stréber ott, a Dombovica utcában le­szólított. Uram, hajolt le és emelke­dett fel rögtön, a járdaszegély kövét vakargatva, uram! Látja, milyen a szerencse, domnulé. Sajátságos, de talán stílusos, az allergogéneket sokáig tanulmányoz­tam; a Dombovica utcában dombovicai dialektusban dumál egy barátságos borostájú gatyafi. Arany­gyűrűt tart tenyerében, mutatja, mint Móka a fürjtojást Magdónak, az Éne­kes madárban. Hát ez... valóban... Hát... nagy sze­rencse, habogtam, fene a mokányát, idejön a madárinfluenzás Regátjából, korán sem kel, mindjárt tíz óra, és tessék, rögtön aranyat lel. A beledbe, morogtam. Nagyszerű, mondtam kényszeredett mosollyal, maga meg­találta a szerencséjét, viselje egész­séggel! Nézze, uram, micsoda pompás da­rab. És a vésete. Itt a pecsét: eredeti, huszonnégy, de legalább tizennyolc karát! Ön a szerencse fia, bólintot­tam. Eszembe nem jutott, a gyűrűt valaki elveszítette. Talán még nem vette észre, hogy nincs meg, az is le­het, hogy öngyilkosságba kergül, a turbinába ugrik, benzint önt testére. Ez nem ötlik fel, amikor találsz vala­mit. Magától értetődő: a gyűrű azé, aki megtalálta. Van egy kis hézag, pislog a szeren­csés megtaláló. Nem megy az ujjam­­ra, mutatja szomorkásan. Hát majd elajándékozza, lépnék tova. Gyanús a gyors bánat. De a pali már rá is húzta az ujjamra: uramfia, mintha méretre csinálták volna. Maga a szerencsés, sérüló, örven­dez a Szerencsés Megtaláló. Én egy szakadt rongyos fickó vagyok. Ha a surmók meglátják, tőből nindzsázzák le a karomat. Ha a zsaru veszi észre, rám kattan, honnan csórtam. Mond­hatok bármit, minima, hogy megrak atyásan, oszt' elkobozza. Második sípszóra már Teleormánból szalutá­lok neki. Higgye el, sérülé, ezt a gyű­rűt a bunul Dumnezeu is a maga úri kezére teremtette! Ilyen zavart boldogságot ritkán éreztem. Sok éve, szólt egy lány, fe­leségül jön. Nős vagyok, mit érdekel­te. Szeretlek, ismételte, szeretlek, és nem hagyta lerázni magát. Adjon egy százast, hogy ott ne, megigyak valamit, és viselje szeren­csével! Valarni kezdem a zsebem, hát vil­lan papucsán ex-fehér zoknija. És fel­kacagtam. Az N-s polgármester azért ment össze ellenjelöltjével, a tanítóval, mert az a beiktatási ünnepségen, fe­hér zokniját mustrálva, így gratu­lált: — Nőj nagyot, Gazsi! Ott az a szokás, hogy a kinyújtóz­tatott halott lábára fehér zoknit húz­nak. Ennyi maradt az ősiség fehér­gyászából. Bicskás sértés, felnőttnek kívánni, női nagyot. Nyújtóztassanak ki ha­mar. Ez ötlött föl, s felkacagtam. Sze­rencsés Megtaláló kivörösödött, pe­dig nem mondtam semmit. Sajnos, csak két tízesem van, szabadkoztam, és hagytam, hogy lerángassa ujjamról a már oda is szokott ékszert. Dohog­va cammogott a Poklos-parti kocs­mák felé. Délután a Halasban söröztünk. Egyik társaságban szerre próbálgat­ják a Szerencsés Fizető nehéz gyűrű­jét. Na most mondják meg, irigyke­dik a csapdámé. Száz lejért vette a zöldségestől, akit az éjjel fosztottak ki, huncut garasa nem maradt. Száz leje hibádzott a vonatjegy árából... Dúdolni kezdtem egy régi slágert, a haver csak néz, kell-e kötözni. Ki­hagytam a sziklákat a szövegből. „ Fehér zoknik, ti láttátok őt... " Bölöni Domokos NÉPÚJSÁG 5 Gondolj a nádra! Vélekedések. A Hofi nem név, hanem fogalom, a kisember bölcses­sége és humora. Azé a kisemberé, aki mindig jobban tudja, érzi, látja, hogy mit tesznek a feje fölött az uborkafára felkapaszkodott nagyfe­­jűek. * Az embert is csak kétfélekép­pen lehet lejáratni. Az egyik, hogy nem engedik szóhoz jutni, a másik, hogy engedik. * Hofi a Magyar ka­baré külön úton járó kiemelkedő népszerűségű mestere, aki önálló produkciókban teljesen egyéni stílust teremtett. * Hihetetlenül jó előadó volt. Műsorának csak néhány fix pontja volt, melyekből kiindult. Ezekhez csapta hozzá az aktuális témákat, improvizált, majd a leghatá­sosabb pillanatban visszatért az ala­pokhoz.­­ Előadásait pontosan kezd­te és fejezte be, vagyis a lazasága mögött óriási koncentráció állt. Mű­sorának sok érdekes vonása is volt. Tegeződött a közönséggel, gyakran be is szólt a nézőknek. Fábry Sándor is kommunikál a nézőkkel, lehet, hogy ez műfaji sajátosság. Hofi azonban néha elég durván csinálta ezt. * „Én vagyok a Magyar népgaz­daság. Azért vagyok felakasztva, mert így legalább úgy látszik, mintha állnék.” * Hofit nem kell föltámasz­tani, mert Hofi él. Nem általunk, és nemcsak az emlékezetünkben, ha­nem emberi lényünk legmélyében, abban az igényünkben, hogy kereset­lenül is kimondjuk, megértsük, igé­nyeljük az igazságot, amelynek kö­zös nevezőjét ő formálta a színészet eszközeivel. Hofivá. A műsor ismertetése: Hofi Géza (1936. július 2. - 2002. április 10.) hetvenéves lenne. A június 30-án indult műsorban soha nem látott fel­vételek is képernyőre kerülnek. A hétrészes sorozat megszólaltatja mindazokat, akik Hofi Géza munka­társai, segítői, barátai, szerzőtársai voltak, akik vele együtt dolgoztak, és akik nélkül az életmű sohasem jött volna össze. Az adásban megszólal többek között: Bánki Iván, Bednai Nándor, Bócz Mara, Csenterics Ág­nes, Farkasházy Tivadar, Fellegi Ta­más, Heller Tamás, Horváth Ádám, Horváth Charlie, Juszt László, Kállai István, Koós János, Korcsmáros György, Kovács Kati, Malek Mik­lós, Molnár Gál Péter, Nádas György, Riskó Géza, Sas József, Seregi László, Simor Ottó, Sólymos Antal, Szabó Stein Imre, Szenes Iván, Szinetár Miklós, Veszelinov András, Vitray Tamás, valamint a Madách Színház titkára és ügyelője: Löffler József és Malinovszky Lász­ló. Az összeállítás végigköveti Hofi teljes életművét a kőbányai gyer­mekkortól Rózsahegyi Kálmán színi iskolájáig, a debreceni éveket és a budapesti beérkezés útját az alkalmi fellépésektől a tévé nyilvánosságáig, pályafutását a Mikroszkóp, majd pedig a Madách Kamara Színház­iján, egy új műfaj megszületését, amely a kabarét csakugyan forradal­masította. A műsorban sok ritkán, vagy egyáltalán nem látott felvétel — köztük alkalmi, amatőr felvétel - is helyet kapott, illetve Hofi Géza egyetlen filmszerepe, a Lila ákác című produkcióban. A Hofi-Koós show műsorok emlékezetes percei mellett felidézik a klasszikus Odüsz­­szeusz, a Rózsa Sándor-paródiák vidám perceit, régi szilvesztereket, Hofi Géza emlékezetes monológjait a magyar futballról és a könnyűzené­ről, vezető politikusokról, a hajdani táncdalfesztiválok sajátos hangulatá­ról, és nem utolsósorban a Mikro­szkóp-beli nagy pillanatait. Végül a Tiszta őrültek háza filozofikus hu­mora után az utolsó évek fantaszti­kus sikereinek tanúi lehetünk, részle­tek szerepelnek, a kínálatban a Hoféliából és az Élelem béréből, két olyan sikeres előadásból, amelyből legfeljebb pillanatok villantak fel az eddigi adásokban. A válogatás az első vállalkozás a nagy humorista életművének összefoglalására - har­minc szemtanú, kortárs személyes vallomása, emlékei alapján, valamint a Magyar Televízió teljes archívu­mának felhasználásával. Egyben egy mozgalmas és ellentmondásos törté­nelmi korszak hiteles és szórakoztató tükre. * Akinek eddig elkerülte a figyel­mét, nézze meg a hátralevő részeket. Tartalmasan tölti idejét. (Gondolj apádra!, péntek 21.05 óra, MI) B.D. Áll a bál Felsősófalván Vasárnap, július 16-án elkezdődött Felsősófalván a Pipacsok Néptáncegyüttes egyhetes tánctábora, tudtuk meg László Csaba művészeti vezetőtől. A tábor változatos programjának alapja a táncoktatás; a résztvevők számos népi tánccal ismerkedhettek meg, többek között a pálpataki, balázsteleki magyar, valamint forrói táncokkal. A program további díszítőelemeihez tartozik a népdaloktatás, illetve népzeneoktatás vonós hangszerekkel és cimbalommal. A rendezvény színességét a gazdag tábori program biztosítja, tánccsoportok, zene­karok előadásait, néprajzi előadásokat, valamint helyi kézműves-foglalkozásokat lehet megtekinteni. A résztvevők bekapcsolódhatnak film- és lemezbemutatókba videovetítésekbe, esténként pedig a táncházba. A július 23-ig tartó rendezvényen a szervezők az oktatás mellett a szórakozásra is hangsúlyt fektetnek, különböző szórakoztató rendezvények, kirándulási lehetőségek - Szovátára a Medve­tóhoz, a parajdi sóbányába, köröndi kerámiaműhelyek megtekintése - bőví­tik az esemény programját. Bálint István

Next