Vadászlap, 1940 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1940-01-01 / 1. szám
XIV. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM, 1940. JANUÁR HÓ. VADÁSZATI, VADVÉDELMI, EBTENYÉSZTÉSI ÉS LÖVÉSZETI SZAKLAP A SZLOVENSZKÓI VADÁSZATI VÉDEGYLETEK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. SZERKESZTŐSÉG: Levoca, postafiók 34. sz. KIADÓHIVATAL: Urbánek Ferenc és Tsai, Trnava. MEGJELENIK MINDEN HÓ 15.-ÉN. Szerkeszti: JURÁN VIDOR felelős szerkesztő. EGYESÜLETI TAGOK INGYEN KAPJÁK TAGSÁGI DÍJÉRT. Bethlenfalvy Ernő: Előfordult-e a „Tarvarjú" a Magas Tátrában? Az Aquila 1903. évi folyóiratban Hermann Ottó: »A Tarvarjú (Geronticus eremita) emléke Magyarországon« cím alatt részletes tanulmányt írt az Európából kipusztult madárfajról. Kiváló szakmunkájából a következő részleteket idézem: »A múlt század utolsó éveinek egyik legszebb és legérdekesebb meghatározása az volt, amikor Rotschild Walter, Hartert Ernő és Kleinschmidt Ottó együttes búvárlatának sikerült kimutatni, hogy ez a madár, amelyet a németség Pliniusa, az 1516-ban Zürichben született valóban nagy természet vizsgáló Gesner Conrád, 1555-ben a »Historia Animalium« »III. de Avibus« című műben, illetőleg kötetben »Corvus sylvaticus« név alatt leírt és a mely Gesner halála után — 1565 — majdnem húsz évvel — 1588-ban — a német kiadásban is mint »Waldrapp« fordul elő, egy az Ibis-ekhez tartozó madár, mely egykoron Európában élt, de innen lassanként kimaradozott, végre pedig teljesen kiveszett. Az angolok nagy ornithológusának Dr. Dressernek, azokkal az adatokkal, amelyeket Biredjik mellett, közvetlen megfigyelés rendjén gyűjtött, megtudjuk, hogy noha e madár Európából kiveszett, nem pusztult ki az élők sorából, hanem eddigi ismereteink szerint még a következő pontokon található: Afrikában: Egyiptom, Abesszínia, Algír, Tunis, Marokkó. Ázsiában: Arábia, Kisázsia, az Euphrates mentén. Amíg Európában előfordult, itt különösen a hegyes vidékek sziklás tájait és a várromokat kedvelte! Az a gondolat, hogy a magyar »Tarvarjú« és az Európából kiveszett »Geronticus eremita« között kapcsolat áll fenn, legelőször akkor támadt agyamban, a midőn Ulysses Androvandus-nak a madárra vonatkozó elnevezését, ábráját és egy földirati meghatározását vettem fontolóra, a melyek 1603-ból valók. Elterjedése: Ázsiára, Kisázsiára és Afrikára terjedő hazáján kívül, hol a madár még él, egykori európai tartózkodási helyei a legújabb összeállítás szerint a következők: Gesner szerint: Svájc, Bajorország, Szíria és Olaszország. Aldrovandus szerint: Illyria. Azóta még: Lotharingia és egy megnevezett bajor pont: Passau, ugyane forrás szerint Lengyelország is.« Eddig Herman Ottó munkájának szószerinti citátuma, amelyből az én kutatásaimhoz a legfontosabb adat az, hogy a Tarvarja Lengyelországban is előfordult, hol »Lesni kruk« volt az elnevezése! Herman Ottónak azon feltevését, hogy a magyar irodalomban számos helyen található Tarvarjú magyar elnevezése ugyanazt a madárfajt jelenti, ami a németben a Kahlrabe, Waldrabe, Waldrapp, Steinrabe, Steinrupp és Klausrabe, a lengyelben pedig Lesni kruk, feltétlen helyesnek találom azon egyszerű okból, mert nincs Európában más hasonló madár, amellyel összetéveszthető lett volna, ha figyelembe vesszük a madár pontos leírását, mely Gesner híres svájci természettudós szerint a következő: A Tarvarjú házityúk nagyságú, egész teste koromfekete, fémfényű árnyalatokkal, a vén madár feje tar; a fejtetőt szarunemü vért borítja s ez a fejbúbon púpot alkot, a nyakán hegyes tollak sörényt alkotnak, csőre ívesen hajlott és vöröses színű, úgy mint lábai is. 1