Nyírvidék, 1920 (41. évfolyam, 224-298. szám)
1920-10-22 / 242. szám
nyironyháza, ft6. október 22. • Péntek Alapított* JÓSA ELEK Felelős szerkesztó Dr. S. SZASO LÁSZLÓ JELI. évfolyam * 242. szám. Szerkesztőség kiadóhivatal: SZÉCHENYI UT 9. SZÁM. Telefonszám 133. Postacheque 29550 Kéziratokat nem adunk vissza. SZABOLCSVÁRMEGYE ÉS NYÍREGYHÁZA VÁROS HIVATALOS NAPILAPJA Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában! Ámen, Döntő politikai fordulat előtt Budapest, okt. 21. Saját tudósítónktól. A politikai életben utóbb mutatkozó jelenségek döntő fordulat felé viszik belpolitikánkat. Ruppert Razsó szerdán elmondott interpellációja nyilvávalóvá tette, hogy a belső konszolidáció erős kézzel való biztosítására elérkezett az utolsó óra. Nem elég nyilatkozni a konszolidációról, komoly, határozott cselekvések szükségesek A tetteket Apponyi Albert akcióba lépésétől várják, akiben most már megérlelődött a szándék, hogy a cselekvés terére lép Zászlóbontására ötven tag azonnal mögéje áll, hogy a belső helyzet tisztázásának munkájához lásson. Apponyitól az alkotó keresztény gondolat erejét várják. A kereskedelmi, de általában a gazdasági életnek elmaradhatatlan függvénye volt a békés világban a hitel. Ebben szóban : hitel, valami csábító erő rejlett. Az, aki hitellel redelkezett, mintha megnőtt volna, de mindenesetre fölóra emelkedett a hitellel nem rendelkező embertársainak. Megnövesztette önérzetét, fokozta az üzleti tevékenységének komolyságát azon felül, hogy a készpénzhiányt sem kellett éreznie. Tisztességes, becsületes emberek szemében a hitel birtoka, nagy értéket képviselt. Vétek volt könnyelmű hitelt nyújtani épen azért, mert e könnyelműség kettős következményekkel is járhatott. Erkölcsi és anyagi pusztulásnak lehetett okozója. A hitel olyan mint a méreg, megfelelő adagokban gyógyít, könnyelműséggel halált hozhat. A háború folyamán a hitel mindinkább veszített jelentőségéből A gazdasági élet áttért a készfizetések rendszerére. Szinte egészen beleszokott mindenki abba, hogy csak készpénzzel vásárolhat. Idők folyamán ez a készfizetés nagymennyiségű bankjegynek forgalomba hozatalára vezetett egyéb okok mellett, úgyannyira, hogy igen komoly javaslatok szólottak amellett, hogy a csekkfizetés és atutalás rendszeréra térjünk át. Hogy ezek az óhajok mennyire nem teljesültek, azt mindenki igen jól tudja. A készpénzfizetés tovább folyt. Újabban a kereskedelembe ismét visszalopakodott a hitelezés rendje. Sőt ez kifejlődött, hogy egyik magyar szaklap annyira vezéreikben is figyelmeztette olvasóit, hogy ne lépjenek a hitelezés útjára, mert hiszen a vásárló közönség annyira megszokta már a készpénzvételeket, hogy az erről való leszoktatatás és a hitelnyújtás még olyanokat is a hitel igénybevételére csábít, akik egyébként elég készpénzzel rendelkeznének, hogy vásárlásaiknál készpénzzel fizethessenek. Talán felesleges, gróf Széchenyi Istvánnak a mult század húszas éveiben több kiadást látott nagy munkájára, a „Hitel"-re hivatkoznunk, amikor az előbbi figyelmeztetésnek, szinte a gazdasági élet visszafejlesztését célzónak látszó voltát véljük felismerni. Hiszen mindannyiunknak emlékezetében kell még élnie, a régi gazdasági élet eme mozgató rugója jótékony és a kereskedelmi életet hatásosan előmozdító voltának. Igaz, hogy ma olyan nagytömegű fizetőeszköz van forgalomban, hogy a hitel igénybevételére alig van szükség. De talán nem tévedünk, ha azt mondjuk, hogy a készpénzfizetésekről, a hitelrendszerre való áttéréssel, feleslegessé válhatik tömegű bankjegynek forgalomban ennek a nagytártait és e bankjegyek elhelyezést nyervén a pénzintézeteknél, lassan visszaszivároghatnának oda, ahonnan a drágaságot előidéző útjukra indultak. A hitel felvétele tehát közvetett úton, a fizetőeszközök értékemelkedésére is vezethet. De!... Mert hiszen ennek is, mint sok másnak, megvan a maga: „de" je. De mintha a hitelezésekre valami más ok látszanék fennforogni, mint az, amit az előbbr feltettünk. Eddig ugyanis azt láttuk, hogy aki hitelt nyújtott a pénz értékcsökkenésének eddigi tartama alatt, az rosszul járt. Minél később, annál kisebb értékű fizetőeszközt kapott terhes adóságok könnyűekké váltak vissza. A Ha tehát ez így volt, akkor — gondolják — fordítsunk a dolgon. Sokat beszélnek mostanában most a bársonyszékekből is arról, hogy a pénzérték javulása a közeljövőben bekövetkezik. Bankjegy becserélésről is beszélnek. Ezt a békeszerződés meg is követeli. Brüsszelben is pénzérték javítók tanácskoznak a nagy csudáról, hogyan kell a valutát reperálni. Tehát nagy a: „nem tudom micsináljak" ! Mindenki gondolkodik és ezen közben kisülnek a következő értelmű gondolatok : „Csak nem vagyok bolond, hogy rossz pénzt vegyek kölcsön és majd jót fizessek vissza !" Ennek megfelelőleg: tartozzék más nekem ezzel a rossz pénzzel, majd az azután jó pénzt fizet vissza. Vagyis : a régi ,,jópénz" kölcsön, ha ,,rosszal" nyert kiegyenlítést, akkor a mai „rosszpénz" tartozásból, „jópénz" visszafizetés remélhető. Ha a hitelezés megindulta ebben a látószögben mozog, és ha ez valóban bekövetkezhetnék, akkor egészségtelen irányban haladna. Ha azonban a hitelélet felújítása a bankjegy mennyiség csökkentésére hatna, akkor a hitelezések újabb felvétele, a gazdasági élet egészséges útjait jelölheti ki. Minthogy azonban ezen a területen is, mint sok máson, homály van, szükséges, hogy ez a homály mielőbb eloszlatást nyerjen, hogy célirányos egyenes úton jussunk boldogulásunk felé. Pisszer János. A külügyminiszter a ratifikálásról Budapest okt. 21. (Saját tudósítónktól.) A ma először megjelenő Magyar Hírlap munkatársának Csáky Imre gróf külügyminiszter nyilatkozott a ratifikálásról és a kis antantról. A ratifikálás — mondotta a külügyminiszter — logikus következménye a béke aláírásának. Annak megtagadása a tényekkel nem számoló önámítás volna, mely azt jelentené, hogy nem akarjuk a való helyzetet látni. A kis antantról a külügyminiszter kijelentette, hogy semmi akadálya nincs annak, ha az egymással érintkezést kereső ,környékező államokkal barátságos viszonyt keressünk. Rámutatott még a külügyminiszter, hogy külső politikai helyzetünk javulása csak a belső konszolidáció, a belső rend teljes megszilárdulása esetén várható. Apponyi zászlóbontásáról Budapest, okt. 21. (Saját tudósítónktól.) Apponyi Albert gróf ma igen fontos politikai nyilatkozatot tett a Magyar Hírlap munkatársa előtt, aki azt a kérdést vetette fel, hogy mi az igaz közeli akcióbalépéséről. Apponyi az erre vonatkozó hírt nem erősítette meg. Politikai nyilatkozatokat nem tehetek, — mondotta — a nemzetgyűlés az a hely, ahol nyilatkozni fogok, ha annak ideje elérkezik Az utóbbi időben teljes mértékben tartózkodtam a politikai szerepléstől. Új erők léptek munkába, természetesnek találtam, ha ők igyekszenek a nemzetet a konszolidáció útjára vezetni. Sajnos nem következett be a javulás aggasztó tünetek mutatkoznak, amiket nem nézhetek tétlenül. Hogy mikor jön el a cselekvés ideje, azt most nem mondható meg. Bizonyos, hogy ha elérkezik objektív értékekkel, minden személyi szempont kikapcsolásával leszek a haza javára. A Landau-ügy megdöbbentő. Belső viszonyainkban vannak súlyos hibák s nem a külpolitikai vezetésben, kijelentette még Apponyi, hogy a francia külügyminisztériumban beállott személyi változás a velünk szemben tanúsított kedvező magatartást nem érinti. Aprópénzt bocsátanak ki Budapest, okt. 21. (Saját tudósítónktól ) Korányi pénzügyminiszter közölte az újságírókkal, hogy az aprópénzhiányon a postatakarék útján kibocsátandó ötven és húsz filléres papírpénz kibocsátásával segít, amely a városok tervezett aprópénzkiadását feleslegessé teszi. A mai tőzsde hirei Budapest, okt. 21. Saját tudósítónktól. Érkezett d. u. két órakor. A legújabb tőzsdei árfolyamok: Napoleon 1140, lera 560, dollár 405, francia frank 2750, márka 575, líra 1570, osztrák korona 100, rubel 355, lej 710, szokol 485, svájci frank 6200, korona-dinár 1160 franc dinár 1150, lengyel márka 160, Zürichi zárlat 165. 2 kafotmuÉ Lloyd George lemondása Budapest, okt. 21. (Saját tudósítónktól.) Pária. Az Echo da Paris jelenti: Lloyod Georg lemondása küszöbön van. A miniszterelnökségre Lord Bry a jelölt. Az Országos Szanatórim Egyesület alirási iveivel Nyíregyházán megjelent Décsy János ezredest úgy a hatóságok, mint társadalmi életünk kitűnőségei a kereskedő, iparos, birtokos lakosság egyaránt a nemes ügy iránt való átérző áldozatossággal fogadják és támogatják. Értesülésünk szerint Rákosi Jenő és Szterényi József nyíregyházi szanatórium akciója már eddig igen szép erkölcsi és anyagi sikerrel dicséri a város lakosságának humanitását.