Nyugat, 1923. július-december (16. évfolyam, 13-24. szám)

1923 / 13. szám - Pataki

1906 (Pataki József: A lerombolt Nemzeti Színház) az első emeleten 2 terem. Az emeleti helyiségekbe, úgyszintén az orchesz­­trumba, a színpadról csigalépcsők vezettek. A telek keleti oldalán (a «Pannónia» felől) már 1837 előtt egy különálló épület készült «díszítmények és egyébb sziniszerek számára». Itt volt az igazgatói iroda is. Ezt a kis melléképületet aztán addig tol­­dották-foldották, míg végre a telek déli sarkában, hátul az udvarban, derékszögben megtörve teljesen hozzátapadt a főépülethez. (Egy 1858-ból való kép már így tünteti fel a Nemzeti Színházat). A színházon általában, de különösen a nézőtéren sokszor történtek kisebb-nagyobb átalakítások s ezeket a 60-as évekig mindig a húsvéti szünet alatt végezték. Hajdanában u. i. a színházaknál nyári szünet nem volt, ellenben az egész nagyhét alatt, húsvét hétfőjéig, szünetelt a játék. Ezt az egy hetet kellett hát a renoválásra fordítani. A nézőtéren történt változások között talán azok a legérdekesebbek, melyeket az 1848/49-iki nagy idők okoztak. A változás a debreceni det­­ronizálás után kezdődött, amikor is a fejedelmileg díszített nádori páholyt egyszerű páhollyá alakították át, melyben 2 pengő forintért akárki kap­hatott ülést. A díszítményeitől megfosztott páholyt azonban 1849 júliusá­ban régi pompájában helyreállították, sőt később — osztrák parancsra — a kétfejű sast helyezték fölébe. Ezt a szomorú és minket mélyen megalázó címert csak a 60-as évek elején távolították el az udvari páholy ormáról. Az első nagyobb átalakítás 1855-ben történt. Az egy heti húsvéti szünet alatt éjjel-nappal 110 munkás dolgozott ekkor a színháznál. Az épület homlokzata elé új oszlopos előtér épült, valamivel szélesebb az előbbinél, feléje pedig ugyanolyan terjedelemben lapos tetőzetű üvegezett erkélyt építettek. Ugyanekkor a nézőtér is új köntöst kapott. Itt az addigi tarka­­barkaságot a bíborpíros szín váltotta fel. Az igazgatóság felkérte a páholyok bérlőit, hogy bútoraikon s függönyeiken ők is kizárólag ezt a színt alkal­mazzák. A párnás­ székek s a páholyok könyöklői és kárpitjai mind bíbor­­pirosak lettek, a mennyezet s a páholy oszlop-sor pedig fehér. A proscénium felett Magyarország címerét helyezték el. Az újjá öltöztetett nézőtér igen kellemes hatású volt. «Szintermünk oly meglepőleg gyönyörű — írja a «Hölgyfutár»—hogy puszta megtekintésére is belépti díjakat lehetne szedni.» — Ekkor már megvolt az első emeleti erkélyhely is. Ezt pár évvel előbb gróf Festetics Leó emeltette, hogy a színház bevételi képességét fokozza. A színház előtt egy kis kert állott. Ennek közepén helyezték el 1858 július 8-án Tomory Anasztáz adományából Bánk bán halhatatlan költőjének, Katona Józsefnek ércszobrát. Ez a szobor azonban éppenséggel nem volt méltó sem Katonához, sem a Nemzeti Színházhoz. A szeren­csétlen szobrász olyanféle pózban ábrázolta a legnagyobb magyar dráma­írót, mintha azt nézné, hogy magasra tartott írótollában van-e elég tinta. A Katona-szobor nem is maradt sokáig a színház előtt; 1860 júniusában az idősb Lendvay szobrát tették a helyébe. Ez már szerencsésebb alkotás volt, habár a méltán nagyhírű színművésznek gyönyörű plasztikáját s bűvös egyéniségét nem is tudta híven visszaadni. A Lendvay-szobor több, mint tíz évig állott a színház előtt s csak akkor került el onnét, amikor a színház frontja az utcáig kiépült. Ekkor aztán az udvarra, köz­vetlen a színpadi bejárás elé helyezték.

Next