Az Országos Középiskolai Tanáregyesület Közlönye, 1940-1941 (74. évfolyam, 1-12. szám)

1940-10-01 / 2. szám

26 A kolozsvári Nemzeti Színház, a nagyváradi Szigligeti Szín­ház szentelt csarnokaiból kitakarodnak az idegen országból betola­kodott kufárok s oltárához lép a magyar színészet, mely hosszú száműzetése éveiben is ápolta a magyar művészetnek soha ki nem alvó tüzét. Új korszakba lép a magyar könyvkiadás és újságszerkesztés, mely a börtönök sötétségén keresztül is világító fáklyával járt elől a magyarság tövises útján. És ismét a magyar tudomány hajléka lesz a kolozsvári egye­tem, hogy a tudomány mélyreható­ kutató tekintetével főkép Erdély földjét és népét vizsgálja, eredményeit az egyetemes tudó­hiányosság eredményeihez csatolja és mindezekkel elsősorban a Kelet ifjúságát ajándékozza meg. És ismét az egységes Magyarország szolgálatába lép a vissza­kerülő negyven középiskola. Nem mindegyik fog kizárólagosan magyar nyelven megszólalni, de mindegyik kovácsolni fogja azo­kat a magyar nyelvi vashidakat, melyek egyedül képesek az or­szág különböző népeit megértésben összekötni. Mindegyiknek az ezeréves ország egységén kell dolgoznia és a nyelvi különbségek mellett is egységes kárpátmedencei magyar művelődést szolgálnia. Lelkesedéssel üdvözöljük visszatért földünket, visszatért né­peinket és mint a magyar tanárság országos egyesületének szó­szólói, örvendező lélekkel köszöntjük visszatért középiskoláinkat, meleg szeretettel öleljük át hazatért kartársainkat. A történelem harci szekere pedig haladjon tovább a magyar igazság útján! (kb.) Problémaérzék a magasabb fokú történettanításban. A háborút követő évtizedek, ma már élesen látható határ­vonalat vontak a felbomló régi és a kibontakozó új társadalom között. Az atomizálódó liberális állam helyébe a népközösséget ki­­hangsúlyozó céltudatos szervezés kerül, a kollektív és egyéni érde­kekért harcoló csoportok a nagy egésznek tudatosan beilleszkedő részeivé válnak. Érezzük, hogy a legegyetemesebb és legmélyre­hatóbb korváltozásnak állunk küszöbén de ösztönszerűleg keres­sük ugyanekkor a szilárd pontot is, amelyen megvetve lábunkat, tudatos részeseivé válhassunk a mindent magával ragadó új élet­lendületnek. A szellemi tudományoknak a századforduló előtt be­következő gyors kibontakozása ma már a nagy átalakulás előjelé­nek tűnik fel. A pozitivizmus korának részletkutatásai ekkor ke­rülnek egy a végső okok felé mutató szintézis keretébe, a történet és társadalomfilozófiai kutatások nem ok nélkül lendülnek új vi­rágzásba, a modern földrajz nem ok nélkül válik a föld és a tár­sadalom viszonyát kutató filozófiai jellegű tudománnyá. A hábo­rút követő évtizedeknek így lesz szembetűnő kifejezője a szellem­­történeti irányba haladó új értékelés, amely történeti valóságun­kat életösszefüggések egymásba fonódó egészének tekinti és amely döntő hatást gyakorol történetdidaktikai átértékelésünkre is. A pozitivizmus részletekbe hulló és adathalmazba vesző kutatási

Next