Orvosi Hetilap, 1869. augusztus (13. évfolyam, 31-35. szám)
1869-08-01 / 31. szám
511 512 sejteket, kevés geny- és fiatal hámsejteket tartalmaznak, s épen a nagyszámú sejtek jelenléte okozta, hogy eddig, s némileg még mai nap is, ezen légüresebeb góczok gümős szemcsék gyanánt tekintettek. Csak Reinhardt és főleg Virchow-nak sikerült, fáradhatlan vizsgálatok nyomán, a lobos légüresebeli góczokat a gümős szemcséktől megkülönböztetni, mely utóbbiak keletkezése semmi összefüggésben se áll a lobos folyamattal. Yirchow szerint a sajtos átalakulás nem elsőleges vagy izzadmányos folyamat, hanem egyeredetűleg hyperplasticus bujálkodási folyamat 2-ik szaka vagyis nekrobioticus kimenete, minélfogva a sajtos anyag nem egyéb, mint szétesett szövetelemek elhalt maradványa. Ezen átalakulásnál a vérkeringés megszűnik, miután az edények maguk is tönkremennek; a sejtek hiányos elzsírosodás mellett szétesnek, részben pedig vízvesztés folytán megsürűdnek és összetöpörödnek. Így jön létre azon alaktalan tömeg,amely a gümővek nagy hasonlatossága miatt ezzel oly gyakran azonosnak tartatott, s többek áltát még most is gümőnek tartatik. Ezen sajtszerű tömeg bizonyos idő múlva szintén átalakulhat. Ez átalakulás azonban nem talán életképességének nyilvánulása, hanem nekrobioticus folyamat; a legtöbb esetben vegyi után föloldás — colliquatio — jön létre, s a tömeg lágy, folyékony leszen, azonban többnyire zavaros, sőt cafatos marad, miután mindig maradnak oldatlan részecskék is fönn, melyek a folyadékban úszkálnak; s ezt nevezik azután sajtos genynek (Yirchow), noha genytestek nem találhatók benne. Ezen feloldás egyúttal elterjedhet a szomszéd részekre is, miáltal üregek támadhatnak, melyeket Broussais görvélykóros fekélyeknek nevezett.**) Ezen üregek vagy megmaradnak eredeti nagyságban, vagy terjednek, s ez utóbbi esetben több üreg összefolyása által rendetlen alakú nagy üregek támadnak, melyek tartalma valamely közlekedő hörgön át kiürülhet, de fájdalom, a szélső szöveti termékekből mindig újra képződik. A természet részéről azonban néha oly ellenhatás (reactio) támadhat, mely a roncsoló és széteső folyamat továbbterjedését megakadályozza, s az illető góczot elszigetelve, a szervezetre nézve relatív ártalmatlanná teszi. Ezen ellenhatás főleg a lebenyközti kötszövetből és a mellhártyákból indul ki. A legegyszerűbb módon a feladat úgy lesz megoldva, ha a sajtosan beszűrődött lebenyke körül a lebenyközti kötszövet körül folyó genyedésbe megy át (Rindfleisch), s ezáltal a szomszéd részekkel való minden összefüggés elroncsoltatik; e genygócz körül azután bőrszerű (schwartig) kötszöveti megkeményedés fokonkénti zsugorodással képződik; vagy pedig az üreget kitöltő genyképző hártya (pyogene Membran) a fekélyt bezárja annyira, hogy kifelé nem terjedhet (Lebert), s így támadnak az üregből ama rendetlen alakú hegek. A nagyobb hörgők többnyire kitágulvak és túltömve vannak. Rindfleisch szerint a hurutos, sajtos láb a túltengett hörgtágulathoz szegődött. A sajtos tömegnek egy másik elválasztása azáltal jöhet létre, ha a felszívódásra képes anyagok a vérkeringésbe jutnak, s azután, mint nekrobioticus folyamatoknál többször észlelhető, zsirrészek rakatnak le, miáltal kásaszerű, jegeczes epezsiványt tartalmazó pép támad (Yirchow), vagy pedig mészsók lerakódása által az elmeszesedés (petrificatio) jön létre; itt is a körülfekvő kötszövet bőrszerűen megvastagszik, s az elmeszesedett rész, a szervezettől elzárva, ártalmatlanná tétetik.*) A mellhártya igen gyakran szenvedő részt részén a sajtos tüdőláb ez idült alakjainál, mégpedig többnyire képlékeny, tapadó odanövések alakjában, s megvastagodva, később a felső-mellső mellkasrészen behúzódásokat okoz, a kötszöveti bujálkodás és az utólagosan beálló töpörödés folytán. Miután a tüdők jelentékenyen kiterjedt megbetegedéseinél sok hajszáledény elpusztul, a bordaközi és a hörgyterek közt anastomosisok keletkeznek. (Lebert). Szükségesnek tartom megemlíteni, hogy az idült hurutos-sajtos tüdőlob kíséretében igen gyakran lehet gümős szemcséket is találni, melyek azonban a lobos eredetű sajtszerű góczoknak se nem okai, se nem következményei; talán az izgatás folytán létrejött kötszövet bujálkodás, mely Virchow szerint a gümős szemcséknek főszékhelye, nyújt oly kedvező alapot, hogy e két, egymástól lényegesen különböző kórfolyamat oly gyakran karöltve jár. Ha a sajtos gócz, még a tulajdonképeni nekrobiotikus folyamat létrejötte előtt gennyé olvad, midőn minden, a gócz helyében fekvő körszövet és vele a légsejt szövete is, genynyé foly szét, akkor létrejön azon kóralak, mely heveny tüdővésznek —phthisis florida-- nevezünk. Ezen folyamatnál a sajtos tömeg valósággal tályoggá válik, mely tályog azután gyakran megnyílván, tartalmát a mellhártyán át a mellhártyaűrbe önti, miáltal genyes mellhártyalob, és ha valamely hörg is idenyilik, akkor genylégmell támad. *) 1. Virchow, Handbuch der spec. Pathologie und Therapie.1 1 k. 282 1. **) 1. Broussais, Hist. des phlegmasies chroniques. Paris, 1826 1. k. 25. Adalék az idült mandola-túlfejlettség gyógytanához.**) Jakubovits Ferencz tr.-tól Nagy-Károlyban. Daczára, hogy a túlfejlett mandoláknak jelen közleményemben tárgyalandó gyógymódját alig nehány esetben alkalmaztam egy ideig, nem tartóztathatom magamat azt már most a nyilvánosságnak átadni. Indíttatva érzem magamat erre, egyrészt azon meglepően kedvező és gyors eredmény által, mely e modort követő, noha a kezelt esetek kivétel nélkül a legmakacsabb idült esetek közé tartoztak, s alig van okom félni, hogy talán valami gyógytani csalkép incselkedő szeszélyének áldozatul essem ; másrészt azáltal, mivel e gyógymód olcsósága, könnyű alkalmazhatósága és kényelmes voltánál fogva oly előnyt nyújt a gyakorló orvosnak, miként jogosan vélem remélhetni, hogy e közlemény annál szívélyesebb fogadtatásra találand, mivel alig lesz gyakorló orvos, kinek e sorok átolvasása után a kísérlettevésre néhány eset ne állana rendelkezésére, melyek ellenében talán már hónapok óta küzd a legkülönfélébb sebészi és orvosi szerekkel. Az idült bántalmak átalán próbakövei az orvos türelmének. Azt hiszem azonban, nem csalódom, ha a mandolák idült túlfejlődését, kivált gyermekeknél, a legmakacsabb bántalmak közé sorozom, melynek az orvos részéről sok türelem, gyakran éji nyugalma, sikertelen fáradsága és a gyógyszerek egész serege, a szülők részéről hónapokig tartó aggodalom, s az eredménytelen elővigyázat és ápolás esik áldozatul. A kis beteg vérszegénynyé lesz, növésében elmarad,*) a legcsekélyebb meghűlésre gégehurut lép fel, *) Ily elmeszesedési folyamatoknál támadnak az u. n. tüdőkövek — calculi pulmonales — idült hörghuruttal biró egyének köpeteiben heves köhögési rohamok alkalmával, néha ilynemű darabok találhatók. **) A túlfejlettség fogalma már magában foglalja a folyamat idült voltát, s ha én ennek daczára is a mandolák idült túlfejlettségéről szólok, ezt inkább kórodai értelemben teszem, mennyiben az idült elnevezés a lob egyetemes fogalmára vonatkozik, s Rokitansky szerint az idült mirigydaganatnak a heveny megduzzadás áll ellenében. * Chassaignac, Lefon sur l’ hypertrophie des amygdales. 1854-