Orvosi Hetilap, 1871. július (15. évfolyam, 27-31. szám)
1871-07-02 / 27. szám
443 444 előidézni. Brown-Sequard1) gerinczagyi nehézkórja csak a gerinczagy megsértése után 3 hét múlva állott be.Egyébiránt még lesz alkalmam idevonatkozólag több bizonyítékot is felhoznom. Most tekintsük át azon fontos tényeket, melyeket azonkívül ezen esetben észleltünk: a) A görcs az eszméletlenséggel együtt ismétlődött, midőn az agytörzs felső része át volt metszve, míg ez nem történik ha az agytörzs teljesen átmetszetik; a nyak és végtagok továbbá még sok ideig feszült állapotban maradtak, mi nem hasonlítható össze a végtagoknak azon feszültségével, melyet 2—4 perczen át az agytörzs teljes átmetszése után is tapasztaltunk. b) A légzés és szívlökés emelkedett ezen részletes átmetszés után, főleg pedig a légzés, mely azután sokkal gyorsabban is sülyedett. De már az első sértés után csökkent a légzés és szívlökés, teljes összhangzásban az előbbi kísérletekkel, mégpedig a légzés nagyobb mértékben, hasonlóan mint a 6. kísérletben, s mind a két esetben nem emelkedett a légzés és a szívlökés, midőn az akarati izomzat ingerülete kifejlődött, hanem mindinkább lassult. c) A fej rezgése csak az első sértés után volt jelen. 8. kísérlet: Fiatal házi nyúl. Közönségek varróta szúratott át az agy alapján, úgy, hogy épen a két Ammon-féle szarv hegyén és a szürke gumó legalsó rétegén ment keresztül, mely utóbbiba az alaptól felfelé csak 2 vonalnyira hatolt be, s csupán a bal oldalon valamivel feljebb, hol az Ammon-féle szarv is kissé magasabban sértetett meg. A bal agykocsány alsó rétege felületes horzsolást mutatott. A tü bennhagyatott bonczolásig, s ez a sértést teljesen kitöltvén, vérömlenynek nyoma sem volt sehol, a megrozsdásodott tü körül pedig kevés szürkés-sárgás anyag találtatott. Beszúrás után az állat 3 perczig csendesen ült; azután egy órán át többnyire járt, majd egyenesen, majd kisebb nagyobb körben balra; fejét mindenfelé mozgathatta ; a látás és hallás nem látszott megzavarva; ha meg akartam fogni azt, sebesebben keringett vagy inkább egyenes irányban elfutott. A lázák rendesek, a fülek halaványak voltak, s hőmérsékükt, mely azelőtt 386 volt, most 32*5. A légzés 80, a szívlökés 240 (sértés előtt 100— 140, illetőleg 280—300). A combhajlati táj bőre alatt alig változott a hőmérsékl 39-8. Ételt többé nem evett. Az első óra lefolyása után mindig csendesen ült, 4 órán át különben semmi változás. Ekkor önkéntes élénk rágás jelentkezett, mely a következő 10 órán át még 4—5-ször ismétlődött. További 8 óra múlva, melyben az állat nem észleltetett, még mindig nyugton ülve találtatott; az egész testet gyakori borzongások futották át, s mielőtt még tovább vizsgáltuk volna azt, élénk rágás állott be, miközben az állat felfelé emelte orrát, fejét egészen hátára sülyesztette, hátsó lábaira emelkedett, hátrafelé tántorgott, s hátrafelé elesett; azonban mindjárt felkelt, s 5 perczig nyugodt maradt; ekkor az előbbi roham ismétlődött, s úgy a következő 4 órában minden 4—5 perczben. Tántorgás közben az állat magát fenntartani igyekezvén, nem esett mindig hátára, hanem némelykor egyik vagy másik oldalára. A légzés most 120, a szívlökés 144, a fülek hőmérséke 32°, a bőr alatti 36°. Négy órai szünet után, melyben az állat csak némelykor fordult egész csendesen ugyanazon helyen balra, s kétszer vizelt, megint hasonló, de erősebb roham állott be, melyben a rágó mozgás helyett erős állcterme hangos fogcsikorgás által messziről kivehető volt. A rágizmok görcse csupán kis alábbhagyásokkal még 24 perczig és 4 percznyi, valamint azután */4 órai szünet után megint ismétlődött. További */4 óra múlva a fej görcsösen hátra húzatott, s a mellső végtagok kifeszültek, az állat leesett, s pár pillanatig rángatódzott, azután a hátsó végtagok is megfeszültek, míg a hát rendes görbületét megtarta. A végtagok derék szöget képeztek a test hossztengelyével, s egyszerű érintésre erősebben feszültek meg, ha azonban erősebben ingereltük azokat, ellankadtak egy pillanatra. A szemek szilárdan zárvák, rendes látákkal, a pislahártya fedi a szemtekének 1/4-jét, a légzés 80, a szívlökés 140. A tarkóizmok derméje elmúlt egy negyed óra múlva, s kissé később ellankadtak a végtagok is, de csak 4 perczig, s azután annyira kifeszültek, hogy a mellsők hátra-, a hátsók pedig elő felé voltak irányozva és hegyeikkel érintkeztek. 20 percz múlva ezen állás is változott, mind a négy végtag párhuzamosan hátrafelé állott; ekkor a légzés 60, a szívlökés 140. A törzs ezután mind inkább elveszte görbületét, s midőn további 3/4 óra után a végtagok feszültsége végképen megszűnt, bár ezek ingerre még visszahatottak, egészen egyenes maradt ; most a légzési szaporaság csak 28, a belégzés hosszúra nyújtott, s mégis felületes, 6 perc múlva csak 20, míg a szívlökés mindig 140. A következő óranegyedben 4-re sülyedt a légzés, s ez igen felületes; a szívlökés is most gyorsan alászállt. A szemhéjak félig nyitvák, csak renyhén záródnak, de most egyszer ismétlődött ez, s azután a fej teljesen érzéketlen lett; a légzés és szívlökés ezalatt megszűnt, a többi testrészek is lassankint elveszítették ingerlékenységüket,legutoljára a mellső végtagok(30 óra sértés után). A halálmerevség már 2 óra múlva jelen volt. Bonczoláskor a vér aludt, a szív összehúzódva, a tüdő rendes, a végbélben néhány lágy göb, a vastag belek rendes pépes bennéke hígabb, a húgyhólyagban mintegy 3 nehezék húgy, s a vesék alig vérdúsabbak. Feltűnik itt minden előtt, hogy a görcs sokkal későbben jelenkezett, mint az előbbi esetben, bár nagyon közel volt a tű azon helyhez, mely ott megsértetett; továbbá, itt is rohamonként lépett ugyan fel az ingerület eleinte, de ekkor a test mellső végére maradt korlátolva, s később tartós tovaterjedő feszültségbe ment át, mely legutoljára a törzs- és szemtekeizomzatot támadá meg. Kiemeljük ezenkívül, hogy itt nem a légzés csökkenése volt előtérben mint az eddigi esetekben, hanem a szívlökésé, mennyiben ez a rendes szaporaság felére szállt le, midőn a légzések száma még nem sülyedt a rendes határ alá,sőt ezen utóbbi rendes maradt mindaddig, míg a feszültség a törzsizomzatra el nem terjedt; az előbbi már a görcsrohamok alkalmával épen oly nagy mértékben volt csökkenve, mint az ingerület egész lefolyása alatt. Fázási érzetet és hőmérsék - csökkenést ez esetben is észleltünk, még pedig legelőször és legnagyobb mértékben a fejen, s ezzel össze volt kapcsolva azon sajátságos lehangoltság, melyet az 5 és 6-dik esetben is észleltünk, s mely a görcsingerületet megelőzte. E lehangoltság szinte csak a sértés által gyakorolt befolyás eredménye, mint a légzés és szívlökés lassulása, melytől azonban független , épen úgy, mint a légzés, nemkülönben a szívlökés lassulását is egyenként és különböző arányban idézhetjük elő. Ha tekintetbe vesszük, miszerint az agytörzs átmetszése után (3. k.) a légzés és szívlökés épen azon arányban csökkent, mint a még fennmaradt ingerlékenység, míg a *) Comptes rendus. 1856. jan. 86. 1 és oct. 641. 1. — Arch, génér. de méd. I856. febr. — Legújabban Gazette hebd. de méd. et chir, 1869. 2 és 3. sz.