Orvosi Hetilap, 1873. július (17. évfolyam, 27-30. szám)
1873-07-06 / 27. szám
tőleg. De mi sohasem láttuk nyomait ily aminos-szálaknak cyclopsok orrtáján, nem láttuk egy még csak 10 hüvelyknyi 7 hetes elvetélt és a legmagasabb fokú és legteljesebb cyclopiát mutató ébrényén sem. Egyszersmind megjegyezzük, hogy ezen legfiatalabb emberi cyclops, melyről az irodalom tudomással bír,Foerster állítását is megcáfolja, miszerint a cyclopia csak a 12-dik hétben fejlődnék. 5. Az orrcsigolya csigolyaíveinek jellemző tartalma a szaggumó által, ha ez vízkórossá lett, hasonló módon szétrepesztethetnék, mint a koponyatető fejvízkór, a csigolyaívek gerinczagyvízkór által. Hogy Grosswald ily véleményben volt a cyclopsról, azon állításából sejtem, hogy „a cyclops hasontermészetű a gerinczhasadással“, ami mellékesen mondva, az egyedüli nyilatkozat, melyet ő tőle a cyclopsról hallottam). E nézet mellett, melyhez én is hajlom, az szól, hogy mindenesetre a szaggumó képezi a hiány közepét, hogy a szagideg közönségesen hiányzik, csak igen ritkán van jelen és akkor is igen durványosan, hogy az ébrényben aránylag nagy és üres, hogy üres kocsány által a cyclopsnál nyilván vízkóros agyféltekehólyaggal függ össze és így tehát maga is vízkórossá válhat. Az ellenvetések, melyeket ez ellen tehetni, következők: 1. Hogy a cyclops mellső féltekehólyagja, mely — mint láttuk — néha sem csíkolt testet, sem lencsemagvat nem képez, meglehet, szaggumót sem képez. 2. Hogy a szaggumó talán későbben keletkezik, mint a cyclopia és 3. hogy feltűnő, hogy miért nem lép fel minden ébrényi fejvízkórnál egyszerszersmind a szagidegnek vízkórja. Ad 1. megjegyezzük, hogy a szaggumó sem a csikóit testtel, sem a lencsemaggal nem áll viszonyban, hanem csak az agykéreggel és hogy azért annak a cyclopián kívül is gyakran mutatkozó hiányánál az agyféltekékben nem szoktak egyéb változásokat találni. Ad 2. Stricker készítményeiből kiderült, hogy a szaggumónak alapja a legeslegkorább időben, sőt egyidejűleg az elsődleges szemhólyagokkal vettetik meg. Ad 3. A hydrencephalocele anterior és posterior, valamint a részletes gerinczhasadás jelenléte bizonyítja, hogy a kitágulás egyes részeket különösen illethet. Eredmények: 1. Létezik egy legmellső negyedik koponyacsigolya, melynek teste a függélyes lemez, mely mint porczos orrválaszfal az ingcsontig folytatódik és fedcsont gyanánt hozzá tartozik az ekecsont és valószínűleg az állközti csont is. Ezen csigolyatest mellső szélétől egész hosszában jobb és balfelé egy egy ívszerű lemez (csigolyaív) indul hátfelé, melyek a rostacsont papírlemezét és a külső orr porczos falát képezik és fedcsontok gyanánt az orrcsontokat, a felső állcsont homloknyújtványát és a kénycsontokat bírják. (Grosswald). 2. A nagy agyféltekék igen valószínűleg nem kettős hólyagcsák gyanánt fejlődnek, mint átalánosan állítják, hanem egyszerű hólyag gyanánt, mely még csak későbben barázdálódik két agyféltekehólyagra, meglehet, hogy a nagy agysarló benövése által. (Scheuthauer). 3. Az egyszerű, vagy alig barázdált agyféltekehólyag, ezen elsődleges állapot, cyclopsnál a későbbi időre is meg- *) marad, tehát gátolt fejlődésről és nem két agyféltekehólyag későbbi összenövéséről van szó. Hasonló áll a láztelepekről, melyek egyszerűsége vagy tökélytelen szétválasztása cyclopsnál szintén csak korábbi fejlődési foknak látszik lenni. (Scheuthauer). 4. Ha a cyclops agyféltekehólyagjában a központi dúczok t. i. a csíkolt test és lencsemag hiányzanak, nem szabad felvennünk, hogy azok utólagosan rontottak el, hanem, hogy soha nem voltak kifejlődve, minthogy az agyszárnak belőlük keletkező része, t. i. az agyszár lába és a gúlák, valamint a lencsemagtól feltételezett Sylvius-féle rés is nyom nélkül hiányzanak. 5. Az agynak ezen kifejlődési hiányával szövetkezik a mellsőkcsont szélességi átmérőjének hiányossága; valószínű, hogy ezáltal a szemhólyagok kevésbé tolatnak szét és későbben gyakran egymással összeforrnak. Bizonyos azonban, hogy a kis ékszárnyak a mellső ikteste csekélyebb szélessége folytán egymással párhuzamosan mellfelé haladnak, ahelyett, hogy jobb és balfelé széttérnének. 6. Hogy a homlokcsont szemük részei gyakran csak egy legmellső keskeny csíkra szorítkoznak és hogy azoknak a kardnyujtványok nagy szemük részei által kell helyettesíttetniök. Ez abból magyarázható, hogy a homlokcsont szemük részei csak fedcsontjai a Dursy által felfedezett szemüki részeknek vagy mint Dursy ezeket nevezi, a rostacsont csigolya íveinek. Ha már most cyclopsnál a rostacsont hátsó része ívgyökeivel (Dirsy szerint rostalemezzel) együtt elroncsoltatik, akkor egyszersmind a Dursy-féle ívek, azaz a rostacsont szemük részei sem fognak kifejlődni és e szerint ezek fedcsontjai t. i. a homlokcsont szemüki részei sem. A kardnyujtványok mellső végei annál alkalmasabbak a homlokcsont ezen hiányát pótolni, minthogy különben is az ébrényben a szemüki részeknek nem csekély részét képezik. (Scheuthauer). 7. Tévedés, ha Förster a cyclopia keletkeztét a tizenkettedik hétbe helyezi, minthogy mi már hét hetes ébrényben teljesen kifejlődve találtuk. 8. Az előbb említett hiányos képződések a cyclopiának csak előzménye gyanánt tekinthetők; saját képi kifejlődésük a koponyaűrből ható erőművi hatányt tételez fel. (Scheuthauer). 9. Ez utóbbinak módját pontosan nem jelezhetni, azonban valószínű ok a szemtekék nyomása, melyek a köztük levő képletek hiányos szélességben való kifejlődése folytán egymáshoz és a középvonalhoz túlságosan közeledtek, legvalószínűbb ok pedig a vízkóros szaggumók részéről gyakorlott nyomás. (Scheuthauer). A gyermekkor húgyköbetegségeiről, tekintettel a pesti szegény-gyermekkórháznak 192 húgykőből álló gyűjteményére, s az igazgató főorvos Bókai J. tr. észleleteire.1) Közli Neupauek P. tr., kórházi segédorvos. (Folytatás). Ezen értekezésem első részében igyekeztem kimutatni, miszerint a húgykő keletkezésének oka gyermekeknél egyedül azon akadályban keresendő, mely a húgynak tömör alakban fellépő alkatrészei kivitelét a húgyutakból lehetlenné teszi. Hogy *) Lehetséges ugyan, hogy ezalatt az orrcsigolya kitolatását az agyféltekéknek egy sérvtömlője által értette, hogy tehát az 1. alatt előadott nézetet gondolta. l) L. az OHL. 1872. folyamának 48. számát.