Orvosi Hetilap, 1873. november (17. évfolyam, 44-48. szám)

1873-11-02 / 44. szám

testet bő veríték fedi. A szív igen hevesen működik, lökése az egész szívtájon nem csak érezhető, de látható is. A nyak viszerei tágultak, s rendetlenül hullámzanak. A kopogtatás teljes, kissé dobos hangot ad különösen a mellkas hátsó részén; hallgatód­­zásnál a nagy terjedelemben hallható szívzörej mellett az egész tüdő felett az első esetben leírt finom szercsegés észlelhető. A fuladozó, halálos félelemben levő beteg akadozva beszélte, hogy nap közben kisétálván, meghalt, s náthát kapott égetéssel a mellcsont alatt. A leírt jelen állapot csak fél óra óta fejlődött, s kétség nem lehet­, hogy heveny tüdővizenyővel van dolgom. A nagyfokú vérszegénység határozottan tiltotta az érvágást, s a szív szervi bántalma a hánytatót is kizárta. Rendeltem nagy mustárpépeket, hideg borogatást a szívtájra, s belsőleg digitá­list ópiummal, azon nézetből indulván ki, hogy túlizgatott, s kétségkívül elégtelen szívműködést csilapítani, s rendesebbé tenni kell. Az aggasztó állapot, mely minden perczben végve­széllyel fenyegetett, körülbelül 3 órai tartam után hagyott las­­san kint alább. Ezen egész idő alatt a tüdőzörejeket figyelem­mel kísérvén, a szercséges lassan kint durvább szörnyzörejekké fokozódott, melyek végre távolságra is hallhatók lettek, s csak az egész állapot javultával apadtak. Az említett egyenletes ró­zsaszínű híg köpet, mely a gyűjtőedényben állva, fehér taj­tékkal volt fedve, ezen idő alatt majdnem két izezére rú­gott. Másnap a beteg kissé lázas volt, s mintegy 7—8 napig tartó hörghuruton ment át. Ezután több hétig a legnagyobb nyugalomban tartottam az elgyengült beteget, míg végre ki kezdett járni. Körülbelül hat hétre a vázolt roham után, állí­tólag ismét meghűlés következtében, hasonló tünetcsoport lépett fel egyszerre éjjel, ugyanazon jellemző finom elterjedt szercse­­géssel, ugyanoly minőségű bő köpettel, szóval tökéletesen megfelelőleg az első tüdővizenyős rohamnak, csakhogy még súlyosabb jellemmel. Minden várakozásomon túl hasonló gyógy­kezelésre a beteg ismét 7—8 órai tartam­ után veszélyen kí­vül volt. Néhány nappal ezután a Bethesda kórházba ment, s 2—3 heti ottlét után Bécsbe haza utazott, s azóta mit sem hallottam felőle. Negyedik eset. F. é. mart. hóban korán reggel L. J. 78 éves rokonomhoz hivattam. Az öreg úr majdnem mindig egészséges volt, s agg kora daczára minden nap több órát töl­tött az utczán és a kávéházban, hol szemüveg nélkül olvasta ha­lomra az újságokat nélkü­lözhetlen Virginiája mellett. Utolsó hónapokban gyöngének érezte magát, soványabb és haloványabb lett, s különösen a lépcsőhágás kezdett nehezére esni, de azért szokott életmódját folytatta. Sohasem volt kezelésem alatt, s átalában orvosi tanácsot évtizedek óta nem vett igénybe. A beteg még este rendes étvágygyal vacsoráit, de éjjel nehéz lég­zés lepte meg. Odajővén, a beteg arról panaszkodik, hogy feje nehéz, s hogy mellén mintegy teher fekszik; beszédét gyakori köhécselés szakítja félbe. Hőmérsék nem emelkedett, sőt kezei és lábai hűvösek, arcza kissé pirosló. Érvelés szapora, az ütér középnagyságú, nem észrevehetőleg merev; a szívhangok rendesek, kissé tompák. A tüdő mindenütt rendes kopogtatási hangot ad, a légzészörej elől, s hátul különféle kis és nagy hólyagcsás nedves zörejek által fedezik; köpet nincs. A láztalan állapot miatt kezdődő tüdőlobot kizártam, s tüdővizenyő és kiterjedt hu­rut közt haboztam. Rendeltem senegát ammoniummal. Már rövid idő múlva azonban a kórkép tisztán állott, a nehéz légzés gyarapodott, az arcz, s a kezek kéklő színt öltöttek, s hide­­gültek, bő hűvös veríték lepte el a testet. Délután a szénsavas mérgezés jelei állottak be; a beteg aluszékony, lassan kint egészen soporosus lett, s kérdéseimre ügygyes bajjal feleszmélvén, állítá, hogy sokkal jobban érzi magát, a zörejek távolra is hallhatók lettek, s este 9 órakor meghalt. Ötödi­k eset. F. évi September elején W. S. mintegy 60 éves nőhöz hivattam. A beteget több év óta szerelem. Erős alkatú, jól táplált, kissé sárgás színezetű, szerfelett izgékony, s mélaságra hajlandó nő. Leginkább alhasi pozsgában, gyakori hörghurutokban, s utolsó két év alatt szédülésben szenvedett. Ezen szédülési rohamok többnyire gyomorcsorva kíséretében jelentek meg, s a beteget nagyon aggaszták, mivel anyja gu­tában halt el. Utóbbi időben nagy kedélyi mozgalmakon ment át. A beteg 1­2 nap óta étvágytalan, reggel hányt, s azóta roszul érzi magát; különösen fejfájásról panaszkodik, szorongó érzetről a mellcsont alsó felén, s nyugtalanságában folyton kiabál. A beteg izzad, s arcza és kezei kékesek, hűvösek, szemei belöveltek, kidüledők, a nyelv sárgásan be van lepve, nedves hörgi zörejek már távolról hallhatók, s az ütér nagy, felette ke­mény és igen szaporán ver. A szív hangja rendes, hallgatód­­zásnál az egész mellkas felett különféle nedves szörtyzörejek hallhatók. Kevés köhögés, semmi vagy hurutos köpettés, szer­feletti bágyadtság. Az összes tünetekből vértódulásra (fluxio) következtettem részint a fej, részint és leginkább a tüdő felé ; utóbbiban egyszersmind átizzadásra kell­ gondolnom, annyival inkább, mivel észlelésem alatt lassan kint aluszékonyság és bó­­dulás állott be, a többi tünetek pedig egyre gyarapodtak. Né­hányszor nyálkasepés bő hányás is állott be. Izgató csőréket, mustárpépeket, specacuanhát rendeltem nem hánytató adagban. Azonban 2 óra múlva az állapot sú­­lyosodván, s valódi messze hallható trachealis zörejek fejlődvén, a cyanosis és elhidegülés fokozódván, érvágást rendeltem, s mintegy 12 obon vért hagytam kifolyni. A fekete vér azon­nal megaludván, összeálló lepényt képezett. Erre a tünetek szemlátomást apadtak, s késő este nyugodtan hagyhattam el a beteget, ki egy hétig heveny gyomorhurut jeleit mutatta, s még jelenleg is gyöngélkedik. (Folytatása következik). Kovács József tanár sebészeti korodájáról a budapesti kir. magy. egyetemen. .4 kóroda 187­­.­ évi működése. Közli Réczey Imre tr. műtőnövendék. (Folytatás). . I. Lobos folyamatok s azok kimenetelei. 10. Felső végtagokon. 7 eset : 3 férfi, 4 nő. És pedig: 2 szuvasodási folyamat a felkarcsont fejecsén, s részben az ízvápán; egy esetben a fejecs csonkolása (resectio humeri) Wattmann-féle epaulette-szerű metszéssel; hosszas ge­­nyedés, gyógyulás; másik eset műtét nélkül távozott. (Mind­kettő nő). Egy szuvasodási folyamat a balkéz közép­új­jának első perczén, — a középújj kezelése ovalak­ metszéssel, gyógyulás. (Férfi). Egy szuvasodás a kéztő és kéz közép­csontokban, — alkarcsonkítás körmetszéssel, gyógyulás. (Nő). Egy csonthártyaláb (periostitis) a bal hüvelyken,— a geny kibocsátása, tisztántartás, gyógyulás. (Férfi). Egy tályogképződés a jobb kéztőízület tenyéri ol­dalán a tenyérszalag alatt, — felnyitás, többszöri ellennyitások, gyógyulás. (Nő).

Next