Orvosi Hetilap, 1877. július (21. évfolyam, 26-30. szám)

1877-07-01 / 26. szám

— 523 burjánzásban áll, mely mint már kellően jellemzett betegség a szemcsés dagok (Virchow) közé sorozandó. Nem épen oly határozottan nyilatkozik Virchow() a kér­déses baj felől a kóros dagokról írt művében a szórvá­nyosan előjövő framboesia tárgyalásánál. Ez alkalommal „egy ily fajta fertelmes esetet“ közöl észlelései sorából, s miután kortörténetünkével egészen analóg rajzát adta e kóros állapotnak és lefolyásának,­­ azon feltevéshez jut, hogy nem lehet ugyan kétségbe vonni, miszerint a Köbner­től említett növedékek a sarjadzási dagok sorába tartoznak, ámde mindeddig nem vagyunk feljogosítva azokat az állandó alakokkal, mint bélpoklossággal (lepra) és a bőrfarkassal (lupus) együvé foglalni. Virchow ezen zártétele nyilván tévedésen alapul, miután Köbner az általa választott elnevezésnél igaz ugyan, hogy a lobos izgultsági folyamatot nem hangsúlyozta különösen, de az osztályozást — és e mellett több mozzanat szól — bizonyára nem szándékozott a Virchow-féle értelem­ben tenni. A szerzők második csoportja, kik a bajt általános megbetegedésnek tekintik, nézeteikben egymástól annyira eltérnek, hogy ha pusztán az elnevezésből vagy beosz­tásból akarnánk ítélni, önkéntelenül azon kérdés merülne fel, vákjon csakugyan mindenkor ugyanazon betegség­gel volt-e dolguk, s váljon a vizsgálatnak ugyanazon módszerei szolgáltak-e segédeszközökül. Különösen feltűnő, hogy az újabbkori franczia is­kola, mely azon helyzetben van, hogy több ily fajta esetről tehet jelentést, e bántalom megítélésében majd­nem egyhangúlag a tisztán szövettani álláspontot fog­lalja el. Demauge-nak* 2), mint Vidal M. osztályán a St.­­Louis kórházban működő orvosnak alkalma volt egy ily fajta bőrbetegségben szenvedő 69 éves munkást 1873- diki február 22-től egész az illetőnek ugyanazon év au­gustus havában bekövetkezett haláláig megfigyelni, s a­dagot részint még a beteg­ életében, részint a bonczolat­­nál történt kivágás után górcsövileg megvizsgálni. De­­mauge nézete szerint az ő esetében — ép úgy mint a Debove-éban —­ bebizonyult, hogy kisebb-nagyobb cso­mók a bőrnek előrement megbetegedése nélkül is fellép­hetnek és elenyészhetnek, csakhogy a tulajdonképeni gumók (tumeurs fongoides) a folyamatnak későbbi sza­kában szoktak fellépni. Egyetért velünk abban is, hogy e gumók helyenkint szét szoktak esni. A­mi a gumók szövettani vizsgálatát illeti, azok főtömege nyirkszerű sejtekből áll, melyek különböző nagyságú csoportok­ban vannak a kötszövetbe beszórva és alapjukat gyengéd hálózatos gerendezet teszi. Ezen leletből kiin­­dulva, Ranvier, a szövetbúvár e kórt „lymphadénie cuta­­née“-nak nevezte, s a fehérvérűséggel (leucaemie) és nyirkdaggal (lymphoma) egy csoportban egyesítette. A clinicus pedig saját magának észleléseitől tökéletesen eltekintve, egy ilyetén lelet alapján­­— a­mely pedig, mint azt akárhányszor alkalmunk van tapasztalni, épen semmi jellemzetes kóros sajátsággal nem bír — a tisztán elméleti felfogáshoz csatlakozott. Igaz ugyan, hogy De­maug­e maga ennek folytán azon kérdést veti fel: miként történik az, hogy a lymphadénie cutanée semmi egyéb hasonlatosságot nem mutat ezen csoport más (leucaemia, lymphoma) alakjaival ? és hogy vájjon nincsen-e mégis benne valami különösség, mely eddigelé figyelmünket elkerüli ? Kétség­ sem forog fenn, hogy mindenkit a­ki figye­lemmel kiséri ezen bántalom körfolyamatát, zavarba hozza az oly kórisme, mely bőrnyirkmirigydagra (lym­­­­phadenie cutanée) szól, s a­mely a bántalmat a leucaemiá­­­­hoz és lymphomához sorolja. Mert ha szorosan ragaszkodunk a választott elne­vezéshez, akkor azt kell feltételeznünk, hogy a bőr mi­rigyeinek megbetegedése a kórfolyamat kiindulási pont­ját és leglényegesebb részét teszi. Azonban Demauge és más szerzők leírása szerint ezek a többi változások folytán mindig csak későn támadtatnak meg és sohasem feltűnő módon. Az esetenként előforduló nyirkmirígyda­­ganatok csak akkor mutatkoznak, ha a környezetben vagy izzag, vagy a bőrnek másnemű izgalmi állapotai vannak jelen. Ha a nyirkmirígydaganat valóban a bán­talom kiindulási pontját, vagy annak lényeges részét képezné, akkor legalább is néhány olyan tünetnek kel­lene jelen lenni, milyenek különben is általános mirigy­­­­daganatok kíséretében elő szoktak fordulni. Itt azonban­­ egyáltalán semmi ilyen tünetre nem akadunk. Demauge maga is említi, hogy egy esetben sem észlelte a színtelen vértestecskék szaporodását, s sehol sem mutatkozott a lép, vagy a zsigeri mirígyszervek daganata. A lymphadénie cutanée elnevezésre tehát azon egy lehetőség marad fenn, hogy a gumós kinövések maguk volnának ilyen mirígydaganatok, ezt azonban olyanok előtt, a­kik a körfolyamatot ismerik, még csak nem is szükséges beha­tóbban c­áfolgatni. A fennforgó kérdés eldöntésére nézve sokkal na­gyobb fontossággal bír annak megbeszélése, váljon ezen bántalom valóban a bőrön előforduló sokszoros húsdag­­ként fogható-e fel — mint azt Porti­ felteszi — avagy sem ? Hogy e felől egészen tisztában jöjjünk, ismételjük az ő leírásából a leglényegesebb mozzanatokat, melyek­ből ő következtetését vonta. A szerző szerint a bántalom az ötödik életévtől kezdve tart, apró bibircsekkel és foltokkal kezdődött és ilyen módon borította el az egész bőrfelületet. Azon időt kivéve, melyben „Schrott gyógymód “-ját hasz­nálta, soha sem volt egészen ment e bántalomtól. Csak 36 éves korában, nyolcz hónappal halála előtt kezdett kedvező bibircses kinövéseket kapni, melyekből a további lefolyás alatt fekélyek támadtak és a nélkül, hogy a belszervek részéről a bántalmazottságnak csak legkisebb jelei is mutatkoztak volna, elsoványodás ál­lott elő, s a tovább fejlődő összeesés után a halál kö­szöntött be. Ezzel összefüggésben felemlítjük még a hul­lán megejtett kórismét. „Kiterjedt börbántalom (részint új dán sarcomatosus beszüremkedés, részint hegek és fekélyek), általános bőrsorvadás (atrophia cutis uni­versalis).“ 1) Die Krankhaften der Geschwülste. Bd. II. p. 538. 2) Annales de dermatologie et de syphiligraphie. V. évf. Paris 1873 —1874. „Du mycosis fongoide ou lymphadénie cutanée“. page I2J—132. 1) Deutsches Archiv für klinische Medicin. XII. köt. Lipcse. 1874. 134 és k. 1. Ein Fall von multipler Sarkombildung der Haut unter dem Bilde der Mycosis (Alibert) von Dr. Heinrich Port. — 524 —

Next