Orvosi Hetilap, 1882. szeptember (26. évfolyam, 36-39. szám)

1882-09-03 / 36. szám

— 913 — — 914 — A vese-kiirtásról. RI­CZEY Imre tr. egyetemi magántanár. (Folytatás). IV. Nem adhat ugyan helyes ítéleti alapot azon össze­állítás, melyet e két műtét-mód szerint végzett műtétek­nek kimenetére — tehát e két műtét mód gyógyérté-36* 1. * maiban rángások észlelhetők, s csekély érintésre élénk görcsjáték áll be, mire az illető arczfél eltorzul; egyebütt teljes anaesthesia. Tartós trismus miatt müetetés az orrüregen át. Nyálfolyás igen bő, retentio miatt bűzös. A érverés arhythmikus, perczenkint 132 , hő 31­4. Szemhéjgörcs nincs; a láták középtágak, fényre reny­hén hatnak vissza. Ürülékeit, mint rendesen, maga alá ereszti. Aug. 10. A tegnapi állapot folyton tart. A tápcső leveze­tése a bárzsing mentén erős ellentállásra talál. Délután 3 óra­kor a merevség megszűnt, bár gyenge dörzsölés vagy mozgatásra azonnal beáll. A pöscsap bevezetése szintén előidézi a merevsé­get. A beteg eszmél, ételét önmaga költi el. Aug. 11. — sept. 17. A beteg folyton ágyban fekszik, vég­tagjait mozgatja, a felkelési kísérlet azonnal a törzs megmereve­dését hozza létre, s hasonlóképen előidézhető a merevség végtag­jaiban, azok erősebb dörzsölése vagy mozgatása által. Anaesthesia folytonos. A beteg néhány szót beszél, leginkább az étkezésére vonatkozólag, s a nyújtott ételeknek látszólag örül. Hőmérsék és érvelés eltérést nem mutat. Sept. 18. Egész teste több ízben megmerevedik, öntudatlan, hő 3 7'4—3 7'6, az érverés gyors, rendetlen. A szabad időközök­ben az imént leírt állapotban van. Sept. 23. Különböző izomcsoportokban lánggörcsök és derme felváltva lépnek fel, így a hátsó nyakizmokban, arcziz­­mokban, szegykulcs-csecsizmok és ajkemelőkben, szemhéjgörcs és trismus. Öntudatlanság. Hő 37^2—38'2, érverés szapora, ren­detlen. Arcz és jobb kar­ bőrén félpírszerű foltok. Sept. 24. — oct. 10. A beteg eszmél, enni kér, ágyában fel tud ülni, merevedések nem jelentkeznek, mozgásai vontatottak, s az érzékenység csökkent mérvben jelen van ; vezetve, néhány lépést megtesz, de azután összerogy ; dörzsölés és mozgatásra a merev­ség kis mérvben előáll, s erős bevezetési áramra intens izom­összehúzódások. A beteg nagy fokban erotikus. Oct. 10. ■— nov. 4• A merevedések naponta 3—4-szer­­—2 órai tartamra beállanak, a szabad időközökben is művileg előidézhetők, s a merevedések alatt a beteg álomszerű állapotban van. A végtagok bőre gyakran hullahideg. Hő 37-2­—18‘2 között ingadoz, az érvelés többnyire rendetlen. Nov. 5—13. álmos, közönyös, nem beszél, mozgást rit­kán, s vontatottan végez; csupán ételei láttára élénkül fel, s azokat mohon falja. Egy ízben hallucinatio következtében ágyá­ból felugrik, s félelmet nyilvánít; szakadozott és összefüggő mon­datot nélkülöző beszédéből kivehető az, hogy érezte, miként kar­ját húzták, azt hiszi, hogy őt el akarják vinni, s látott is egy „szép“ kerek arczot. Ugyanekkor fázásról panaszkodik, dő 36‘2, érvelés rendetlen. Nov. 14. — dec. 10. A beteg folyton fekszik, s ha ágyá­ból kiszállásoltatik, a földre kuporodik. Az étkezés körül nagy voracitást fejt ki, s a nyújtott ételt modon kapja, de annak elköl­tése sok idejébe kerül, mert egyes falatokat néha órákig eltart szájában , az étkezési idő bekövetkezésekor beszélni is kezd, de csak egyes szavakat mond, s az igéket infinitivusban használja, így: „adni“, „enni“, „jó“, „azt“. Egyébként a beteg többnyire közönyös, nem beszél, mozgásokat alig végez; görcsös tünetek­nek semmi nyoma. Csak néha élénkül fel, úgy látszik hallucina­­tiók következtében, s ekkor kiáltozni kezd : „vigy magaddal, magaddal, magaddal stb.“ Ilyenkor a hozzáintézett kérdésekből egy szót megragad, s azt, miként az előbb idézett szót egymás­után folyton ismétli, míg az egy újabb szó által fel nem váltatik, mely azután hasonló sorsban részesül. Anaesthesia kis fokú. Hő 37—37'3—37’6 és 37^8 között; érvelés hol rendes, hol rendet­len, szapora. Dec. 11. A beteg rokonai látogatása alkalmával sokat beszél, s sok körülötte és vele történt dologról tudomással bír. Beszédéből kitűnik, hogy egyes szavakat, egyes kifejezéseket el­felejtett , erőlködik magát kifejezni, s midőn ez nem sikerül, hom­lokára ütve, így szól : „csak gondolni tudna“. Főkivánsága, hogy neki enni adjanak. Az otthonvalók közül egyről-másról kérdezős­ködik, míg egy jelenlevő közeli rokonát fel sem ismeri. Társal­gás közben gyakran hallucinál , fejét lehajtva, értelem nélküli szavakat mormog magában, s kezeivel arcza előtt hadonáz. A látogatás után mintegy fél óráig izgatott, lármás, s azután ismét előbbi apathiájába esik vissza, 1882. ápr. 1-ig. A kórkép lényegileg ugyanaz, mint volt a catatonikus állapot fellépte előtt. Szellemi gyengeség mellett élénk hallucinatiók vannak előtérben, melyek behatása alatt a beteg futkos, lármázik, majd csendes, közönyös, sőt szaporosus­­nak látszik, de megszólításra azonnal reagál, s igen erotikus magaviseletet tanúsít. Olykor szóismétlések is fordulnak elő, s a hallucinatióknak bizonyos monotóniája észlelhető, így szoba ajta­jának felnyitásakor heteken át következetesen elkiáltja magát : „Sobri !“ Érzékenység alászállott, izomtüneteknek semmi nyoma. Testi egészsége és tápláltsága jó. Áttekintve ezen kóresetet, a catatonikus állapot képét teljesen kifejlődve látjuk magunk előtt. Kezdetben a tünetek egészben véve megfelelnek a közönséges psy­chosis búkóros alakjának; különösen az önvádlás és az öngyilkossági hajlam az, mely a melancholikus hangulat létezését megerősíti, míg az erőszakosság, melylyel saját uterusa és gyermeke ellen támadt, a búkóros „raptus“-ra emlékeztet. Szakavatott megfigyelés hiányán az elmebán­­talom további fejlődéséről positíve nem lehet nyilatkozni; valószínű azonban, hogy dühösség — legalább kifejezet­ten — nem lépett fel, ellenben a bántalom évek múlva másodlagos elmekórba ment át, a­midőn az evidens zavart­­ság és élénk hallucinatiók környezetét arra késztették, hogy a beteget intézetünkben helyezze el. Itt mi sem mutatott arra, hogy a közönségestől eltérő másodlagos kórformával van dolgunk. Ez csak az izomtünetek fellé­pésével nyilvánult. Ekkor volt észlelhető a psychomoto­­rikus beidegzés hiánya, a mozgatag lekötöttség, mely a spastikus izomtünetek fellépésével egyetemben a catato­nikus állapotot jellemzi. Annyi tény, hogy a beteg, mielőtt elmekóros lett volna, már görcsökben szenvedett, tehát convulsibilitás hajlammal bírt. Azonban ily hajlam a közönséges elme­zavar számos eseteiben kimutatható, a­nélkül, hogy ezen eseteknél a catatonikus állapot bekövetkezett volna. Ezen körülménynél fogva a görcsökre való hajlam magában véve nem nyújt elegendő támpontot a catatonia bekövet­kezésének megjóslására. A szellemi gátlási tünetek mellett mindenesetre fel­tűnő jelenséget képeznek azon — bizonyos kényszerűség­gel történt, s részint indukált, részint önkényt keletkezett — szóismétlések, melyek a leírt esetben tapasztalhatók voltak. Kahlbaum azt hiszi, hogy ezen tünet a coordinált görcsnek egy neme, melynek oka a beszéd-központban volna keresendő. E feltevés nagy valószínűséggel bír. Esetünkben, a­hol — mint a kórrajzból kivehető — egyes fogalmak és szóképek az emlékezetből teljesen kiestek, arra is lehetne gondolni, hogy a beszéd-központban fel­lépő izgalom csak a még működésre képes rostokban, ille­tőleg dúczsejtekben váltja ki az ingerületet, míg az ezek körül levő sorvadt rostok tovavezetésre képtelenek lévén , társulás nem jöhet létre, s ekként mindig ugyanazon szó­kép ismételtetik az izgalom behatása alatt. (Folytatása következik)

Next