Orvosi Hetilap, 1907. március (51. évfolyam, 9-13. szám)
1907-03-03 / 9. szám
162 ORVOSI HETILAP 1907. 9. sz. a kellő gyakorlat mellett igen könnyű spirochaetavizsgálat azonnali megejtését, mihelyt csak a luesnek legkisebb gyanúja forog fenn. Egyszeri negatív eredmény természetesen nem bizonyít lues ellen; ilyenkor többször is kell anyagot venni és újból vizsgálni. De nem kevésbé fontos a jelentősége a spirochaetavizsgálatnak a genitaliák és a szájár késői, sokszor jellegtelen lueses elváltozásainak biztos kórjelzése terén. Mindenki tudja, hogy hányszor akad meg a tapasztalt orvos is régi luesesetekben egyegy szájfím vagy genitális elváltozás elbírálásakor, főleg az előbbinél, hogy lues e még, vagy már postsyphilises heg, vagy leukokeratosis, vagy jogsértés illetőleg herpes okozta elváltozás ; avagy hányszor jutunk azon helyzetbe, hogy minden lueses anamnesis hiánya ellenére egy-egy csekély genitális vagy szájürt luesio a lues gyanúját kelti fel bennünk. Mindezen esetekben a spirochaetavizsgálatnak, illetőleg a positív leletnek megbecsülhetetlen értéke van. Egy esetben a 6 év előtt, egy esetben a 9 év előtt szerzett lues egyetlen, az utóbbi esetben igen csekély genitális recidiváját ismerhettem fel biztosan a spirochaetalelet segélyével. A legérdekesebb volt azonban a következő eset. Egy fiatal embert, aki 1901-ben, tehát körülbelül 6 év előtt szerezte lesét, és aki ezen idő alatt 260 bedörzsölést végzett, azzal küldött orvosa folyó évi szeptember 18.-án hozzám, hogy tekintve az illető nősülési szándékát, mondjak biztos véleményt az alsó ajk nyálkahártyáján és a nyelv bal szélén a nagyszámú bedörzsölések ellenére időnként ismételten jelentkező laesiókról. Lencsényi hyperaemiás infiltratum volt akkor az alsó ajk nyálkahártyáján és lencsényi ezüstfehér hámvastagodás a nyelv bal szélén. Az előzményeket tekintve, a laesiók gyanúsak voltak laesre, de biztos felvilágosítást a positiv spirochaetalelet adott. Ugyanis a nyelv absolute jellegtelen laesiojából felsebzés után vett kaparékban typusos Schaudinn-féle spirochaetákat találtam. II A késői syphilidek ragadós volta. Ha a Schaudinn féle spirochaeta aetiologiai jelentőségre emelkedik, ami az újabb tapasztalatok után mindinkább valószínűnek látszik, az előbbi pontban közölt késői esetek mintájára könnyű lesz annak a kérdésnek pontos klinikai eldöntése is (ami kísérleti úton majmokra oltás által már eldőlt), hogy a késői ún. harmadlagos lues termékei is ragadósak-e. Eddig ugyanis azt tartottuk, hogy a késői syphilidek alig, vagy épen nem ragadósak, sőt a legtöbben azt hitték, hogy ezek már nem is a syphilis mikroorganismusai által idéztetnek elő. Ezen nézetek a fent említett experimentális oltások által máris tarthatatlannak bizonyultak. Ami a fertőzés veszélyét illeti, gyakorlati szempontból elsősorban a felületes késői syphilidek, a késői papulák és göbök, nem pedig a subcutan, a tulajdonképeni gummák jönnek tekintetbe. Amint fentebb láttuk, az ilyen felületes papulák még tömeges spirochaetákat rejthetnek magukban, úgy hogy alkalmilag egész sor embert fertőzhetnek, ha csakugyan a spirochaeta pallida a lues okozója. III. A spirochaeták kimutathatóságának tartama a syphilises elváltozásokban a kéneső-kezelés behatása alatt. E kérdés megoldását is 1905-ben kezdtük meg és ez évben folytattuk. Eddig 22 esetben végeztettem ez irányban vizsgálatokat. Az eredményeket, melyeket magam ellenőriztem, ha a vizsgálatok lezáratnak, egyik segédem fogja közölni, és én csak annyit emelek ki e vizsgálatok eredményéből már ma, hogy 37 és 48, sőt 55 bedörzsölés után is még ismételten tudtunk egyes szájak vagy genitális olyan laesiókból spirochaetákat nyerni, melyek a kezelés megkezdésekor már fennállottak, szóval mindaddig, amíg a laesio, ha nyomokban is, fennállott. Viszont, ameddig valamely helyen spirochaetákat találtunk, ott boncztani elváltozás is volt. IV. Az úgynevezett „vegyes sanker“ tana. A spirochaeta pallida felfedezése egyrészt, a Ducrey-bacillus ismerete másrészt lehetővé teszi a következő kérdés felvetését is : Előfordul-e a Ducrey-bacillus egyidejűleg a spirochaetával egy és ugyanazon laesióban ? Vagy hogyan viselkednek ezek egymással szemben ? E kérdés vizsgálatára az ösztönzött, hogy amikor az ulcus gangraenosummal foglalkoztam, azt találtam, hogy ahol a nekrosisos spirochaeták előfordulnak, nem találhatók Ducrey-bacillusok, és viszont, mintha egyik jelenléte kizárná a másikat. Vizsgálataim tárgyát oly esetek képezték, melyekben heveny gyuladásos környékű, vagy genyes, nekrotikus alapú, tehát a Ducrey-fekélyhez hasonló fekély és nem erosio volt jelen, de a táji mirigyek viselkedéséből liesre is gyanakodtunk. Ilyen volt az I. pont alatti 22 esetünk között 2 eset. E kettőben a kaparékban csakis spirochaetát leltünk, Ducrey-bacillust nem (az egyikben később a fekély alapja szemünk előtt indurálódott). Még érdekesebb volt ugyancsak a fenti 22 eset között a következő: erősen genyedő ulcust genyedő bubo kisért és a fekély detritusában sem Ducreybacillust, sem spirochaetát nem leltünk, ellenben a bubo megnyitása után visszamaradó tömött mirigyrészlet nyirokja positív spirochaetaleletet adott. Tehát a 3 közül egyik sem volt ú. n. „vegyes sanker“. Ezeken kívül is vizsgáltunk még néhány vegyes sankerre gyanús laesiót, de a spirochaeta pallidát a Ducreybacilussal együttesen eddig még nem találtuk. De még azt sem észleltem eddig, hogy oly fekélyek, melyek kaparékában Ducreybacillust találtunk, a lefolyás alatt syphilisesnek bizonyultak volna, akár spirochaetalelet, akár általános luestünetek jelentkezése által. Távolról sem vagyok meggyőződve, hogy vegyes fertőzés ne léteznék, sőt tankönyvemben a következő lehetőségeket szerepeltettem : 1. Ducrey-bacillus és a lues mikroorganismusa egy momentumban ragadt át; az előbbi gyors nekrosist okozva fekélyt alkot; az utóbbi lassabban hatva, a fekély alatt eleinte észrevehetetlen, majd a fekély előrehaladtával vagy gyógyulásával tömött vagy kemény beszűrődést okoz, és nyomában a táji mirigyek is porczkeményen beszűrődnek. 2. Előbb a syphilis mikroorganismusa tör be valahol és idéz elő reactív szövetbeszűrődést; ezzel a beteg coltál egy Ducreyfekélyben szenvedővel és a syphilises laesio tetejére beoltódik a Ducrey bacillus Ekkor a syphilises elváltozás elveszti jellegét, fekélyessé, fájdalmassá lesz, fenekét genysejtekkel átszőtt nekrosisos szövet alkotja, szélei kimaradnak, és környékén heveny gyuladásos jelenségek keletkeznek. Mondom, ezen lehetőségeket én magam is hittem, azonban fenti vizsgálataim eredményei azt látszanak bizonyítani, hogy exactabb vizsgálatok mellett mégsem lesz oly gyakori, mint eddig könnyedén felvettük és nem lehetetlen, hogy az lesz a gyakoribb, amit ugyancsak már könyvemben is kiemeltem: 1. A syphilises laesio csak a banális genyésztő mikrobák (staphylococcus) által lesz fekélyessé és ez utánozza a „vegyes sanker“ képét. 2. A nagyobb fokú szétesést kivételesen a syphilis okozója egymagában teremti meg. Ma mindezen lehetőségek exact (histológiai és bakteriológiai) vizsgálatok által élüiről tanulmányozhatók. De a vizsgálatok irányának is változnia kell, ha megbízható eredményeket akarunk elérni. Ugyanis nem lesz elegendő csak a vegyes fertőzésre directe gyanús eseteket vizsgálni, hanem a tisztán és határozottan Ducrey-fekélynek imponáló fekélyek és egyáltalán minden fekély egész lefolyása alatt újból és ismételten vizsgálandó. V. A spermának spirochaelákra vizsgálata. Tudjuk, hogy a lues második szakában, főleg az elején, a lues átöröklése az utódokra csaknem obligát. Felvehető volt tehát, hogy a fertőzést ilyenkor a mindenüvé és így az ondószálsákba is eljutott virus okozhatja, és ha e virus a spirochaeta pallida, a spermavizsgálatnak valamelyes útmutató eredménye lesz. Igaz, hogy időközben Bingernek már sikerült syphilises egyén spermájával majomra liest átoltani, de minthogy egyrészt az oltási anyagot kifogásolták, másrészt meg Hoffmann-nak és Areisser-nek az oltás nem sikerült, és végül, mert a spermával positiv oltás sem magyarázza meg a paternális infectiót, mégsem véltem feleslegesnek a sperma direct vizsgálatát spirochaetákra. Sajnos, hogy használható anyagot nagyon nehéz kapni, mert olyan egyénektől kell azt venni, akiknek a genitaliáiról spirochaeta kívülről nem keveredhetik a spermához. Eddig 3 olyan esetben juthattam hozzá, ahol supponálhattam, hogy ilyen külső fertőzés nem valószínű. Az 1905. év július és augusztus 1 Már nyomás alatt van Fűrész Jenő tollából.