Orvosi Hetilap, 1931. április (75. évfolyam, 14-17. szám)

1931-04-25 / 17. szám

422 adagolt mennyiség sem pontos, túl nagy adag systemás reac­­tiót válthat ki, sőt gyakran csúnya heget hagy hátra hyper­­sensibilis bőrnél már 0.1 mg. tuberculin. Mantoux próba inkább intézetekben, acut betegeknél ajánlatos. A Graig által 1916-ban ajánlott próba igen alkalmas a privát praxisban és iskolákban való ellenőrzésre. A letisztított bőrön 1 csepp tuberculinból a bőrfelülettel csaknem parallel tartott közön­séges varrótűvel kb. 16 szúrást ejtünk. 48 óra múlva olvas­suk le. A leolvasásnál a keletkezett papulák átmérője 40 fi­mm. Szerzők előbb 115, majd 283 gyermeket oltottak ezzel a methodussal. A Meister Lucius és Brünning-féle Alt-tubercu­­lint használták és simultan végzett Mantoux próbával össze­hasonlítva csaknem teljesen egyező eredményeket nyertek. A próba érzékenysége a Pirpuet és Mantoux próbákéi kö­zött áll. Péterfy Mária dr. A szamárköhögés vaccinakezeléséről. Stettner. (D. M. W. 5. sz.) Szerző 17 szamárköhögésben szenvedő magánbetegénél végzett aktiv immunizáló oltásokat az I. G. Farbenindustrie s. g. által rendelkezésére bocsájtott, elölt Bordet—Gengou-t. bacillusokat tartalmazó kísérleti oltóanyaggal. Ez az anyag elölt állapotban tisztán csak a Bordet—Gengon-t. bacillusokat tartalmazza 2000, 4000, 6000, 8000 milliós csiratartalommal. Az oltások megkezdésekor betegei, kivéve 3 csecsemőt, iskolaközeli korúak voltak, 7-en a szamárköhögés kezdő, 6-an kifejlődött görcsös szakában és 4-en elhanyagolt, több hóna­pos állapotban voltak. Az oltásokat emelkedő adagokban hetenkint kétszer izom közé adta. Az oltások nyomán a közérzet néha rossz volt, láz és hidegrázás kínozta a gyermekeket, elvétve az oltás helyén és körülötte a végtagban erős fájdalom jelent­kezett. A láz felléptét annál kevesebb számú oltás után ész­lelte, minél súlyosabb betegségi­ szakban volt a beteg a keze­lés megkezdésekor. A betegek közül 8-nak az állapota lényegesen javult, 9 pedig rövid idő alatt meggyógyult, azaz megszűntek a kö­högési rohamok, éjjel nyugodtan aludtak s ismét jókedvűek lettek. Szerző véleménye szerint a vaccina gyógyhatása abban áll hogy gyorsítja és erősíti a szervezetben minden beavatkozás nélkül is beálló allergiát, amit a magas láz bekövetkezése jelez. Wollek Béla dr. Urológia. Az alkali therapia hatása a hólyag gyulladásos és feké­­lyes megbetegedésére. Th. Hryntschak. (Zeitschr. f. Urol. Chir. 31. köt. 3—4. füzet.) A Blum által 1914-ben bevezetett alkaliás gyógykezelés kivitele a tisztán acut gyuladásos és ulcerosus hólyaggyula­­lásnál feltűnő gyorsan gyógyuláshoz vezet. Chronicus gyula­­dásnál nem olyan jó sikerrel alkalmazható. Az alkaliás ada­golás hatása kétféle: 1. Gyors javulás a subjectív panaszo­kat eltünteti; 2. a hólyag anatómiai elváltozásainak gyógyu­lását sietteti. A hatás magyarázata az, hogy a gyuladásnál a szöveti reactiók a savi kémhatás oldalára helyezkednek. Egyúttal a kálium többlet a gyuladás és fájdalom fokozódá­sának factorai. A savi vizelet a gyuladásos hólyag-nyálka­hártyára izgató befolyást gyakorol. Az alkaliás diaeta és ke­zelés megváltoztatja a vizelet kémhatását és ezáltal az anion­­kathion állapot a hólyagfal gyógyulásának siettetésére ked­vezően tolódik el. Emellett a hatás mellett, amelyet az alkali­­kus vizelet direct kifejt a kathion állapot megváltozása a hólyagfalban levő vérerekre is kiterjed. Kísérleti kutatások a vizelet reactiójának hatását vizsgálták a nyúl hólyagjá­ban okozott fekélyekre és ezek a gyógyulás szempontjá­ból igen jó eredményre vezettek. Gerő dr. KÖNYVISMERTETÉS Die äusseren Abdominalhern­en. Bumm E. (331. oldalon 245 részben, színes képpel. 1931. Urban és Schwarzenberg kiadása, Berlin, Ara 40 P.) A sérvek kórtana és gyógyítása a sebészet egyik legjob­ban kidolgozott fejezete lévén, felmerül a kérdés, vájjon szük­séges volt-e az amúgy is túltengésben szenvedő sérvirodalmat még jobban felduzzasztani. E kérdés indokolt is volna akkor, ha ismét csak újabb műtéti eljárások leírásáról, vagy a ré­giek módosításáról vona szó, amilyenek az újabb sebészeti irodalomban már valóban félelmetes­ bőséggel burjánoznak. Nem lehet másrészt vitás, hogy már régóta éreztük szüksé­gét olyan nagyobb terjedelmű, tankönyvszerű munkának, mely a sérvkérdés egész complexumát felölelve, a sebészet ezen ágának újabb fejlődéséről is tájékozást nyújt. Ezt a hiányt pótolja Bummnak most megjelent könyve, mely gondos iro­dalmi tanulmányok alapján és a berlini sebészeti klinika dús anyagának felhasználásával a sérvkérdés mai állásáról teljes áttekintést ad. Behatóan foglalkozik a külső sérvek vala­mennyi fajtájával, beleértve a typustól eltérő gyakoribb va­­rietásokat is (interparietlis, subravesicalis, stb. sérvek) kü­lönös alapossággal ismerteti a tájbonctani és fejlődéstani vo­natkozásokat és külön terjedelmes fejezetben tárgyalja a sérvek pathológiás szövődményeit, azok diagnostikáját és therápiáját is. A már-már alig áttekinthető műtéti eljárások tömegéből nagyon helyesen csak a fontosabbakat ismerteti, helyes kritikával csoportosítva azok előnyeit és hátrányait, de mellőzi azoknak a gombamódra szaporodó új (?) műté­teknek a leírását, melyek kigondolásában legtöbbször nem a tényleges szükséglet, hanem a szerző minden áron valami újat produkálni akarása játssza a legnagyobb szerepet. Bumm könyve dícséretreméltó szorgalommal és alapos­sággal összeállított hézagpótló munka, melyet a kezdő és szakember egyaránt haszonnal fog olvashatni. Külön ki kell emelni a könyv szép kiállítását, a nagyszámú, pompás, főleg a műtétek menetét kitűnően szemléltető illustratióit. A könyv ily sok előnyének kiemelése után legyen szabad néhány kritikai megjegyzést is tennünk. Kár, hogy ily nagy­szabású és az egész irodalom felhasználásával készült mun­kából teljesen hiányzik az irodalom szemle. Ez egy követ­kező kiadásban mindenesetre pótlandó volna. A szerző egyes megállapításaival sem érthetünk mindenben egyet, így nem áll az, hogy — amint szerző állítja — a sérvoperáltaknak valami különös hajlamosságuk volna a gengedésre. A seb­­complicatiók elkerülése a jó asepsisen és technikán múlik, mely lehetővé teszi, hogy ma többszázas sorozatban végez­zünk sérvoperációkat egyetlen gengedés nélkül. Azt sem is­merhetjük el, hogy a catgut-nek a mély varratokhoz való használata „magától értetődő követelmény” volna. Ellenkező­leg! Tapasztalataink szerint a Bassini varratokhoz sokkal jobb fel nem szívódó varróanyagot használni, mert jó asepsis mellett ez sem genged ki és a recidivamentességet jobban biztosítja. Milkó dr. Verdaulichkeit Bekömmlichkeit und Wirksamkeit unse­rer Nahrung. H. v. Hoesslin. (J. F. Lehmann. München, 1931. 53. old. Ára­d M.) Kiindulási alapul szerzőnek e kis művében az a tétel szolgál, hogy az emberi táplálkozásban a „Verdaulichkeit“’ és a „Bekömmlichkeit” egymással össze nem tévesztendő fo­galmakat jelentenek. Ez utóbbi német szó magyarra csak kö­rülírva fordítható; a „bekömmlich’“ anyit jelent, hogy: javára­­való, jóleső, hasznos. Hogy egy táplálék jólessék, ahhoz a jó emészthetőségen kívül egész sereg subjectív és objectív tényező támogatása szükséges,­ ami fogyasztása után a kel­lemes közérzetet vagy legalábbis a panaszmentességet ered­ményezi. A physikai tulajdonságok közül szerepet játszanak itt: a darabok nagysága, a felület, a feldarabolhatóság, a szi­lárdság, a duzzadás, a víztartalom, a hőmérsék, a nyerses­ség és a mennyiség. A chemiai összetétel befolyása a fehérje a zsír, a szénhydrát, a víz, a sók és az ízesítőanyagok arány­­lagos eloszlásában nyilvánul. Számottevő jövő vár annak a hatásnak a tisztázására, amely az élelmiszerek különböző kombinálásában találja magyarázatát. A sarkasis-egyensúly része a szervezet áthangolásában szintén említésreméltó. A subjectív beállítottság, a megszokás és jólakottság mind első­rendű helyet foglalnak el abban a rangsorban, amelyhez még az étkezések száma és mérete, a gyomor kiürülési ideje, az egyéni és a pillanatnyi dispositio, valamint a constitutio kér­dése iktatható. Úgy érzem, hogy mindezekhez még hozzá kel­lene fűzni azt is, hogy a táplálkozással együttjáró kellemes érzést és ezzel a „Bekömmlichkeit’“ mértékét elsősorban a konyhai elkészítő tartja kezében, akinek a konyhatechnikai készsége igen sok mindent pótolni vagy megváltoztatni képes. Igen találó kifejezése erre a magyar nyelvnek, hogy a jó étel „vérré válik”. Szerző világos fejtegetései igen értékesek és érdekesek, a szóbanforgó diaetikai fogalmak jelentéseinek exact tisztázása pedig a táplálkozástan határozott nyeresége. Soós Aladár dr. Studien zur Psychologie und Symptomatologie der pro­gressiven Paralyse. P. Schilder. (S. Karger, Berlin, 1930. 175 oldal. Ara: 15 M.) Szerző bevezetésében azt mondja, hogy tanulmányában a paralysis progressiva lélektani elemzésében dinamikus szempontokat kíván alkalmazni és annak kimutatására tö­rekszik, hogy a személyiség, mint központi tényező még ak­­kor is működik, amikor az agyvelő már előrehaladóan pusz­tult. Egy általános lélektani bevezetés után különlegesen a paralysis dementiájával foglalkozik; vizsgálataiban legcélsze­rűbbnek egyszerű és összetettebb történetkéknek utánmonda­­tása bizonyult. Meg kell jegyeznünk, hogy szerző az általános lélektani megkülönböztetésekben is többszörösen eltér a köz­felfogástól, illetve a jelenleg is divó tanítástól és messze ve- ORVOSI HETILAP 1931. 17. sz.

Next