Orvosi Hetilap, 1951. február (92. évfolyam, 5-8. szám)
1951-02-04 / 5. szám - Lepszkij, Je. M.: Hazai tudósok prioritása a vitaminológia kérdéseiben
ORVOSI HETILAP 1951. 5. nem maradtak életben tovább, mint akkor, ha egyedül csak nátriumkarbonátot adott hozzá, nevezetesen 20—31 napig. Ugyanakkor az egerek egyéb életkörülményeiben semmi olyasmi sem volt, amitől elpusztulhattak volna. Amikor táplálékul tejet adott az egereknek, azok súlya megnőtt és hónapokon át egészségesek maradtak. Összegezve és értékelve kísérleti eredményeit, Lunin az alábbi alapvetően fontos következtetésre jutott: »Az egerek csak megfelelő táplálás mellett tarthatók életben az adott körülmények között. Minthogy azonban nem maradnak életben olyan táplálékkal való etetés mellett, mely fehérjéből, zsírból, cukorból, sókból és vízből áll, ebből az következik, hogy a tejben még olyan anyagoknak is kell lenniök, melyek feltétlenül szükségesek a táplálkozáshoz.« Lunin N. I. ezen következtetésének rendkívül nagy a jelentősége, mert ezzel egy új tudománynak, a vitaminológiának rakta le az alapjait.* Lunin maga jól felismerte felfedezésének egész horderejét. Ezért így ír : »Ezeknek az anyagoknak megtalálása és a táplálkozásban való szerepüknek tanulmányozása olyan kutatási terület, mely igen nagy érdeklődésre tarthatna számot.« Lunin munkáját 1880-ban Derptben külön brosúrában, mint disszertációt közölték és ezen kívül a következő évben kinyomtatták egy ismert német folyóiratban is (Zschr. für physiol. Chemie, 1881). Ennek ellenére az semmiféle visszhangra sem talált sem az orosz, sem a külföldi orvosi irodalomban. Ez természetesen nem volt véletlen. Ez volt a sorsa, számos orosz tudós felfedezésének a cári időben. Oroszországban senki sem érdeklődött különösen a fiatal tudósok munkái iránt. A hivatalos szervek inkább lekicsinylően vélekedtek a hazai tudományról, a külföldi tudósoknak pedig természetesen nem volt érdekük, hogy a számukra idegen szerzők munkáinak jelentőségét hangsúlyozzák. Lehetséges az is, hogy Lunin gondolatinak az újszerűsége volt részben az oka annak, hogy sokan nem értették meg a jelentőségét. Közel 30 évvel később az angol Hopkins azt a véleményét nyilvánította (amelyet kezdetben még nem igazolt kísérletileg), hogy az állatok nem maradhatnak egészségesek olyan táplálék mellett, mely kémiailag tiszta fehérjékből, szénhidrátokból, zsírokból és ásványi anyagokból áll, hanem szükségük van még valamilyen »kiegészítő táplálékfaktorokra« is. Ebből a fogalmazásból ítélve, Hopkins nem tulajdonított ezeknek az anyagoknak olyan alapvető jelentőséget a táplálkozásban, mint azt Lunin tette. Ez után már sokan »visszaemlékeztek« Lunin munkájára és gyakran kezdték őt idézni. Sajnos, a körülmények a továbbiakban úgy alakultak, hogy Lunin soha többé nem tért vissza a táplálkozás kérdéseinek tanulmányozásához — túlnyomórészt gyermekgyógyászattal foglalkozott s ehhez élete végéig hű ma. Ez több, mint 30 évvel Funk munkája előtt történt; nincs tehát igazuk azoknak a külföldi szerzőknek, akik ezt a felfedezést Funknak tulajdonítják (Szerk.). adt. Általános megbecsüléstől övezve, előrerhaladt öreg korban halt meg Leningrádban. Elméleti szempontból nem kevésbbé érdekesek és alapvető jelentőségűek azok az új tények, vélemények, gondolatok és hipotézisek a vitaminológia területén, melyek a múlt évszázadban az ismert orosz patológustól, Viktor Vasziljevics Pasutin professzortól származnak (1845. I. 16— 1901. I. 20.) Lunintól eltérően, aki első munkája után, melyet a táplálkozás problémájának szentelt, többé nem tért vissza ahhoz. Pasatin egészen hirtelen bekövetkezett haláláig keményen dogozott az éhezés okozta betegségek etiológiájának és patogenezisének felderítésén. Pasutin gazdag tudományos örökséget hagyott hátra, mely megérdemli a leggondosabb tanulmányozást. A Kazánban, majd Peterburgban vezetése alatt dolgozó nagyszámú munkatársának vizsgálatai alapján Pasutin terjedelmes művet írt (több, mint 1700 sűrűn nyomtatott oldal) a teljes és részleges éhezésről és azokról a betegségekről, melyeket a táplálék valamely alkotórészének a hiánya idéz elő. Ennél a munkánál részletesebb és érdekes gondolatokban gazdagabb mű a vitaminológia egész, világirodalmában nem található. A minket érdeklő fejezetek Pasutin »Általános és kísérleti patológia« című műve második kötetének első felét alkotják. A könyv első kiadása 1885-ben jelent meg, a második, bővített kiadást a múlt század utolsó 5 évében nyomtatták, de az csak Pasutin halála után, 1902-ben látott napvilágot. Az éhezés okozta betegségekről szóló fejezet elején Pasatin egészen modern magyarázatát adja annak a fokozott betegségi hajlamnak és a fertőző betegségek iránti fogékonyságnak, amely, mint már tudjuk, annyira jellemző az avitaminózisos szervezetre. »A szervezet a szövetek nagyfokú sérülékenysége miatt »előkészült« minden lehetséges betegségre és mindannyiszor megbetegszik, ahányszor az őt környező közegben kedvezőtlen feltételek jönnek létre, bármilyen természetűek is azok« (803. old.). A legérdekesebbek azok az adatok, amelyeket Pasatin a skorbuttal kapcsolatban sorol föl, valamint az a vélemény, amelyet ezen betegség okáról nyilvánít. Miután részletesen fölsorolja a betegség tüneteit és tárgyalja azokat a föltételeket, amelyek rendszerint a skorbut tömeges elterjedését idézik elő (vitorlás hajókon hosszú utazás, sarkvidéki utazások stb.), Pasatin áttér a skorbut etiológiájára vonatkozó irodalmi adatok felsorolására. Ennek kapcsán saját véleményét nagyszámú ténnyel megerősítve, határozottan visszautasítja azt az akkoriban elterjedt felfogást, hogy a skorbut fertőző betegség. Erről a kérdésről alkotott véleményének kifejtésekor Pasutin rámutat arra, hogy az emu kísérleti anyagát 1905-ben teljes egészében felhasználta a holland Pekelharing, aki hogy ellenőrizze és bizonyítsa Eijkmann munkájának a helyességét a beriberi etiológiájára vonatkozóan, betű szerint megerősítette Lunin vizsgálatait fehér egereken. (Szerk.)