Orvosi Hetilap, 1952. október (93. évfolyam, 40-43. szám)

1952-10-05 / 40. szám - EREDETI KÖZLEMÉNYEK - Alföldi Zoltán - Born József: Salmonellosis septicotyhosa a csecsemő- és kisgyermekkorban

ORVOSI HETILAP ALAPÍTOTTA: MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-BEN AZ ORVOS-EGÉSZSÉGÜGYI SZAKSZERVEZET HIVATALOS SZAKLAPJA XCIII. ÉVFOLYAM, 40. SZÁM, 1952. OKTÓBER 5. Felelős szerkesztő: TRENCSÉNI TIBOR DR. SZOVJET ORVOSTUDOMÁNYI BESZÁMOLÓ AZ ORVOSTUDOMÁNYI DOKUMENTÁCIÓS KÖZPONT LAPJA Felelős szerkesztő: HAVAS ANDRÁS DR. * Szerkesztőségi titkár: LÁNG IMRE Szerkesztőség: Budapest, V., Nádor­ u. 32. 1. Telefon: 121-804. Kiadóhivatal: Egészségügyi Könyv- és Lapkiadó V., Budapest., V., Arany János­ u. 24. Telefon : 126-335, 125-895 M. N. B. egyszámlaszám: 51.878.241-47 EREDETI KÖZLEMÉNYEK Az Országos Közegészségügyi Intézet (főigazgató: Havas András dr. akadémikus) és a Fővárosi VIII. ker. Tanács Egészségügyi Osztályának közleménye. Salmonellosis septico-typhosa a csecsemő- és kisgyermekkorban írta­­ ALFÖLDY ZOLTÁN dr. és BORN JÓZSEF dr. Mintegy 60 évvel ezelőtt el­ső ízben Bollinger mutatott rá arra, hogy az emberi paratyphus fertőzé­sek egyik jelentős forrása a paratyphusban megbete­gedett állat, melynek fertőzött húsa emberben megbe­tegedéseket okozhat. Ez a fertőzési mód, amely a húsnak intravirális infekcióján alapszik, később, hús­­mérgezések kapcsán, széleskörű bizonyítást nyert, sőt így jöttek rá arra is tulajdonképpen, hogy a húsmér­gezések okozói az állatvilágon különféle megbetege­déseket idéznek elő. Több észlelés bizonyítja azon­ban azt is, hogy olyan állat húsa, vagy más emberi fogyasztásra kerülő szerve is idézhet elő emberi meg­betegedést, amely állatban a mikrobák előzőleg mint lappangó fertőzés voltak jelen, anélkül, hogy az állat valahra is a betegség tüneteit mutatta volna. Állatok­nak az embertől való fertőződése viszont igen ritka, de mégis előforduló jelenség. G. Krogh-Lund észlelte, hogy a sarkvidéki kutyák emberi ürülék útján fertő­ződnek e kórokozókkal. Az elmúlt évtized folyamán a paratyphus-hús­­mérgezés fogalmi kör, különösen Kaufmann és White széleskörű vizsgálatai alapján erős revízión esett át Megállapítá­s nyert elsősorban, hogy a húsmérgezés — azaz a hús intnvitális fertőzöttségén alapuló megbetegedés —, ha elő is fordul, lényegesen korlá­toltabb mértékben mutatkozik, mint azt korábban hit­ték. Fertőzött ételek fogyasztása után bekövetkezett, főleg gyomor- és béltünetek közt lezajló megöetege­­dések oka kevésbbé maga a hús, mint inkább más, az ételek fertőzése folytán az emberbe bejutó kóroko­zók, melyeknek egyike a Salmonelláknak nevezett csoport. Ennek megfelelően az ilyen fertőzéseket ma már nem hús-, hanem ételmérgezéseknek nevezzük. Az is kiderült azonban, a mikrobák antigén­szerkezetének vizsgálata során, hogy a Salmonellák közé kell sorolni a tituszbaciluson kívül a S.­paratyphi A-t és B-t is, tehát olyan kórokozókat, amelyek vi­szont nem mindig gastro­enteritises tünetek közt le­zajló körfolyamatokat idéznek elő, hanem a hastífusz­hoz hasonló typhosus folyamatoknak előidézői és fenntartói. Jelenleg a Salmonellák közül egyesek csak az állatvilágban fordulnak elő (S. abortus equi, S. typhi­suis, S. gallinarum-pullorum), mások állatra és em­berre egyaránt pathogenek és vannak olyanok is, amelyek kizárólag csak embert betegítenek meg (S. paratyphi-A, -B, -C, S. typhi és S. sendai). A pathogenitás kérdései talán egyetlen mikroba­­fajtánál sem olyan tisztázatlanok, mint éppen a hal­­monelláknál, melyeknek széleskörű elterjedtsége, meg­számlálhatatlan válfaja, az ember- és állatvilágban folyó­ élénk körforgása,­­a meglepetésszerű karmai je­lenségek egész sorát veti minduntalan felszínre. Etnikai megnyilvánulás szerint a már említett két nagy csoportja különíthető el a fertőzésekből eredő betegségeknek. Az egyiknél a gaistro-enteralis tünetek dominálnak, a másiknál a septicus-typhosus jelesé­­gek uralják a kórképet. Átmenet a kétféle tünetcso­port között sokszor észlelhető. Gyakoribb az, ha a gyo­­mor-bélhurut válik typhosussá, ritkább az, ha typho- 1133 79*

Next