Orvosi Hetilap, 1982. szeptember (123. évfolyam, 36-39. szám)
1982-09-05 / 36. szám - Laczay András: Új utak és lehetőségek a radiológiai diagnosztikában
Szakmai határok elmosódása, hatásköri kérdések A fejlődés bizonyos területeken elmosta a korábbi éles határokat a diagnosztika és a therápia, sőt az egyes szakmák között is. A leghagyományosabb röntgendiagnosztikában is voltak vizsgálóeljárások, melyek esetenként gyógyító beavatkozást is jelentettek. Jó példa erre a gyermekkori vastagbél-betüremkedés oldása céltudatosan végzett beöntéses vizsgálattal (40). A korszerű módszerek számos újabb gyógyító lehetőséget adtak a radiológus kezébe. Az angiographia diagnosztikai eljárásnak indult. A katétertechnika tökéletesedése, az ezt művelő radiológusok gyarapodó tapasztalata alapján hamar felismerték, hogy ebben a módszerben gyógyító lehetőségek rejlenek. Ennek egyik első példája a Dotter által bevezetett katéteres angioplasztika (6). Eleinte sokan kételkedtek benne, mert köztudott, hogy az atheroma anyaga nem nyomható össze. A jó eredményeket utólag magyarázta az elmélet. Szövettani és állatkísérletes vizsgálatokkal ugyanis kimutatták, hogy a katéterrel az atheroma valóban nem nyomható össze, de az intima és media berepedezik, az adventitia tágul, így tágul az ér lumene is. A repedéseket hegszövet tölti ki, ezen új intima fejlődik. Végül a szöveti kép ahhoz válik hasonlóvá, amilyen a sebészi endarterectomia után látható (3). A módszert elterjedten alkalmazzák végtag és zsigeri artériák szűkületének megoldására (22, 28, 35). Nem lehet megjósolni, hogy ennek a lehetőségnek hol a végső határa. Számos esetben eredményesen alkalmazták a szívkoszorúerek szűkületének tágítására is (7). A katéteres angiographia gyógyító lehetőségei közül elterjedtek a különböző anyagokkal végzett embolizáló beavatkozások (19, 20, 25, 30, 36, 48). Ezt végzik más módon el nem állítható vérzés csillapítására, érrendellenességek tápláló törzseinek elzárására, rosszindulatú daganatok palliatív kezelésére vagy műtéti eltávolításuk megkönnyítésére. Eredménnyel végezték a lépartéria katéteres embolizálását haematológiai betegségekben (50). A vena cava inferiorba intraluminalisan vezetnek be szűrőt, mely megakadályozza alsó végtagi és medencei vérrögök továbbjutását és így a tüdőembóliát (38). El tudnak távolítani katéterrel idegentesteket az érrendszerből és a szív üregeiből (57). Sikerrel zártak el katéteren keresztül ductus Botalli persistenst. Alkalmaztak angiokatétert rosszindulatú daganatok helyi cytostatikus kezelésére (32). A percutan transhepatikus cholangiographia (PTC) is túlnőtt a diagnosztika keretein (44, 55). Hatásos elzáródásos sárgaságban, amikor a gyógyíthatatlan beteg életét meghosszabbítja és elviselhetőbbé teszi az epe külső vagy belső úton való elvezetésével, vagy a műtét előkészítéseként alkalmazva annak kilátásait javítja. Erre a célra kitűnő eredménnyel alkalmaznak katéteren át bevezethető endoprothesiseket. Végeznek PTC során katéteren keresztül epekő-eltávolítást és papillotomiát is. Hasonló eljárás a katéterrel végzett percutan nephropyelostomia (21, 23). Ezt is végzik palliatív céllal vagy tervezett műtéti beavatkozás előkészítéseként. Percután punkcióval katétert vezetnek a lezárt vese üregrendszerébe, ezen keresztül biztosítják a vizelet elvezetését, így tehermentesítik a vesét, javítják további beavatkozások esélyeit. A különböző radiológiai eljárásokkal történő célzott punkció lehetőségét kihasználják a legkülönbözőbb elhelyezkedésű tályogok, kóros gyülemek lebocsátására, cysták kettős célú, diagnosztikus és therápiás szűrcsapolására (24). A diagnosztikai célú punkciókhoz kitűnő lehetőséget biztosít pontos térbeli helymeghatározással a CT és a sonographia (15, 41, 53). Ilyen célra alkalmaznak olyan detektorfejeket is, melyekben kis középponti furat van a tű bevezetésére, így az ultrahang a szó szoros értelmében bevezeti a tűt a célba vett kóros területbe. Megoldható a hasnyálmirigy percután célzott tabiopsiája, mely sok esetben megmenti a beteget a számára felesleges exploratív laparotomiától (16). Érdekes újabb diagnosztikai lehetőség a PTC felhasználása az epeutak kóros elváltozásainak kefebiopsiájára a bronchusokban alkalmazott eljáráshoz hasonlóan (10). Gyakran felmerül a kérdés, ki végezze a szakmai határterületeket érintő beavatkozásokat, punkciókat stb. A végletek helye egyértelmű. A sebész nem fogja kivenni a katétert pl. a vese artériáját tágító radiológus kezéből. Ugyanígy senki sem fogja követelni, hogy radiológus szögezze a combnyakat azért, mert a műtétnél röntgensugárral működő sebészi képerősítőt használnak. Mindennaposak azonban a kisebb hatásköri viták. Alapelvként le kell rögzíteni, hogy a sugaras eljárások szakember kezébe valók minden vonatkozásban. Világszerte ez a törekvés bizonyult ésszerűnek és gazdaságosnak. Ennek a szemléletnek a mellőzése máris sok kárt okozott a magyar radiológiának. Az „én betegem, te beteged, ő betege” és az „én készülékem, te készüléked, ő készüléke” szemlélet káros nemcsak a radiológia, hanem egész egészségügyünk területén. Gondoljunk csak az izotópok „tulajdonjoga” feletti áldatlan vitára és az ebből fakadó hátrányos állapotokra, vagy a különböző szakmák területén egyoldalúan használt és ki nem használt felszerelésekre, mint pl. ultrahangkészülékek a nőgyógyászati osztályokon. A hagyományos és korszerű vizsgálómódszerek célszerűen összehangolt alkalmazása Régi eljárások tökéletesedtek, újak jelentek meg. Helytelen és tarthatatlan az a kezdeti gyakorlat, hogy a legmegfelelőbb vizsgálómódszer helyett azt alkalmazták, ami az adott intézményben rendelkezésre állt. Sajnos, sok helyen még mindig erre kényszerülünk. A korszerű betegellátás ezen a téren azt jelenti, hogy valamennyi vizsgálóeljárás rendelkezésre áll, és ezeket az adott probléma tisztázására a legjobb kombinációban alkalmazzuk. Figyelembe kell venni gazdasági, szervezési szempontokat is, de az a döntő, hogy a beteg számára