Orvosi Hetilap, 1982. szeptember (123. évfolyam, 36-39. szám)

1982-09-05 / 36. szám - Laczay András: Új utak és lehetőségek a radiológiai diagnosztikában

Szakmai határok elmosódása, hatásköri kérdések A fejlődés bizonyos területeken elmosta a ko­rábbi éles határokat a diagnosztika és a therápia, sőt az egyes szakmák között is. A leghagyomá­nyosabb röntgendiagnosztikában is voltak vizsgáló­eljárások, melyek esetenként gyógyító beavatko­zást is jelentettek. Jó példa erre a gyermekkori vastagbél-betüremkedés oldása céltudatosan vég­zett beöntéses vizsgálattal (40). A korszerű mód­szerek számos újabb gyógyító lehetőséget adtak a radiológus kezébe. Az angiographia diagnosztikai eljárásnak in­dult. A katétertechnika tökéletesedése, az ezt mű­velő radiológusok gyarapodó tapasztalata alapján hamar felismerték, hogy ebben a módszerben gyó­gyító lehetőségek rejlenek. Ennek egyik első pél­dája a Dotter által bevezetett katéteres angioplasz­­tika (6). Eleinte sokan kételkedtek benne, mert köztudott, hogy az atheroma anyaga nem nyomha­tó össze. A jó eredményeket utólag magyarázta az elmélet. Szövettani és állatkísérletes vizsgálatok­kal ugyanis kimutatták, hogy a katéterrel az athe­roma valóban nem nyomható össze, de az intima és media berepedezik, az adventitia tágul, így tágul az ér lumene is. A repedéseket hegszövet tölti ki, ezen új intima fejlődik. Végül a szöveti kép ahhoz válik hasonlóvá, amilyen a sebészi endarterectomia után látható (3). A módszert elterjedten alkalmaz­zák végtag és zsigeri artériák szűkületének meg­oldására (22, 28, 35). Nem lehet megjósolni, hogy ennek a lehetőségnek hol a végső határa. Számos esetben eredményesen alkalmazták a szívkoszorú­erek szűkületének tágítására is (7). A katéteres angiographia gyógyító lehetőségei közül elterjedtek a különböző anyagokkal végzett embolizáló beavatkozások (19, 20, 25, 30, 36, 48). Ezt végzik más módon el nem állítható vérzés csil­lapítására, érrendellenességek tápláló törzseinek elzárására, rosszindulatú daganatok palliatív keze­lésére vagy műtéti eltávolításuk megkönnyítésére. Eredménnyel végezték a lépartéria katéteres embo­­lizálását haematológiai betegségekben (50). A ve­na cava inferiorba intraluminalisan vezetnek be szűrőt, mely megakadályozza alsó végtagi és me­dencei vérrögök továbbjutását és így a tüdőembó­­liát (38). El tudnak távolítani katéterrel idegen­testeket az érrendszerből és a szív üregeiből (57). Sikerrel zártak el katéteren keresztül ductus Bo­­talli persistenst. Alkalmaztak angiokatétert rossz­indulatú daganatok helyi cytostatikus kezelésére (32). A percutan transhepatikus cholangiographia (PTC) is túlnőtt a diagnosztika keretein (44, 55). Hatásos elzáródásos sárgaságban, amikor a gyó­gyíthatatlan beteg életét meghosszabbítja és elvi­selhetőbbé teszi az epe külső vagy belső úton­ való elvezetésével, vagy a műtét előkészítéseként alkal­mazva annak kilátásait javítja. Erre a célra kitű­nő eredménnyel alkalmaznak katéteren át beve­zethető endoprothesiseket. Végeznek PTC során katéteren keresztül epekő-eltávolítást és papilloto­­miát is. Hasonló eljárás a katéterrel végzett percutan nephropyelostomia (21, 23). Ezt is végzik palliatív céllal vagy tervezett műtéti beavatkozás előkészí­téseként. Percután punkcióval katétert vezetnek a lezárt vese üregrendszerébe, ezen keresztül bizto­sítják a vizelet elvezetését, így tehermentesítik a vesét, javítják további beavatkozások esélyeit. A különböző radiológiai eljárásokkal történő célzott punkció lehetőségét kihasználják a legkü­lönbözőbb elhelyezkedésű tályogok, kóros gyüle­­mek lebocsátására, cysták kettős célú, diagnoszti­kus és therápiás szűrcsapolására (24). A diagnosz­tikai célú punkciókhoz kitűnő lehetőséget biztosít pontos térbeli helymeghatározással a CT és a so­­nographia (15, 41, 53). Ilyen célra alkalmaznak olyan detektorfejeket is, melyekben kis középponti furat van a tű bevezetésére, így az ultrahang a szó szoros értelmében bevezeti a tűt a célba vett kóros területbe. Megoldható a hasnyálmirigy percután célzott tabiopsiája, mely sok esetben megmenti a beteget a számára felesleges exploratív laparoto­­miától (16). Érdekes újabb diagnosztikai lehetőség a PTC felhasználása az epeutak kóros elváltozásainak kefebiopsiájára a bronchusokban alkalmazott el­járáshoz hasonlóan (10). Gyakran felmerül a kérdés, ki végezze a szak­mai határterületeket érintő beavatkozásokat, punk­­ciókat stb. A végletek helye egyértelmű. A sebész nem fogja kivenni a katétert pl. a vese artériáját tágító radiológus kezéből. Ugyanígy senki sem fog­ja követelni, hogy radiológus szögezze a combnya­kat azért, mert a műtétnél röntgensugárral műkö­dő sebészi képerősítőt használnak. Mindennaposak azonban a kisebb hatásköri viták. Alapelvként le kell rögzíteni, hogy a sugaras eljárások szakember kezébe valók minden vonatkozásban. Világszerte ez a törekvés bizonyult ésszerűnek és gazdaságos­nak. Ennek a szemléletnek a mellőzése máris sok kárt okozott a magyar radiológiának. Az „én be­tegem, te beteged, ő betege” és az „én készülékem, te készüléked, ő készüléke” szemlélet káros nem­csak a radiológia, hanem egész egészségügyünk te­rületén. Gondoljunk csak az izotópok „tulajdon­joga” feletti áldatlan vitára és az ebből fakadó hátrányos állapotokra, vagy a különböző szakmák területén egyoldalúan használt és ki nem használt felszerelésekre, mint pl. ultrahangkészülékek a nőgyógyászati osztályokon. A hagyományos és korszerű vizsgálómódszerek célszerűen összehangolt alkalmazása Régi eljárások tökéletesedtek, újak jelentek meg. Helytelen és tarthatatlan az a kezdeti gya­korlat, hogy a legmegfelelőbb vizsgálómódszer he­lyett azt alkalmazták, ami az adott intézményben rendelkezésre állt. Sajnos, sok helyen még mindig erre kényszerülünk. A korszerű betegellátás ezen a téren azt jelenti, hogy valamennyi vizsgálóeljá­rás rendelkezésre áll, és ezeket az adott probléma tisztázására a legjobb kombinációban alkalmazzuk. Figyelembe kell venni gazdasági, szervezési szem­pontokat is, de az a döntő, hogy a beteg számára

Next