Pajtás, 1954 (9. évfolyam, 1-51. szám)

1954-05-06 / 18. szám

DOLGOZÓ NÉPÉRT. A HAZAÉRT­­ RÁKOSIVAL ELŐRE! A DISZ KÖZPONTI VEZETŐSÉG NAPJA ÚTTÖRŐK ÉS ISKOLÁSOK SZÁMÁRA IX. ÉVFOLYAM. 18. SZÁM. ARA 30 FILLÉR 1954 MÁJUS 6. Május nyolcadikán kezdő­dik a gyermekkönyv ünnepi hete. Száz- és százezer ma­gyar gyermek, mindmeg­annyi ifjú olvasó ünneplőbe öltözik, hogy felköszöntse hű barátját, nevelőjét, ját­szótársát, a könyvet. A könyvek is ünneplőbe öltöztek erre az alkalomra. A ti gondos kis kezetek öl­töztette őket új ruhába, a barátság, a szeretet, a meg­becsülés jeléül. Hiszen a gyermekek és a könyvek mindennap találkoznak, be­szélgetnek egymással, úgy beszélgetnek éppen, ahogyan tanáraitokkal, testvéreitek­kel, pajtásaitokkal beszél­gettek. A könyv szoro­san életünkhöz tartozik, az első nap óta, hogy a betűk titkát megismertük, de már azelőtt is; édesanyátok, idő­sebb testvéretek már akkor könyvből olvasott nektek meséket, amikor még a be­tűt nem is ismertétek. Ahogyan szüleinket, ne­velőinket, barátainkat kö­szöntjük születésük napján vagy ünnepeken, úgy állunk most a könyv elé, hálával, forró szeretettel. Megköszön­jük könyveinknek azt a sok szépet, igazat, amit elme­séltek nekünk. Köszönetet mondunk azért, hogy oly sokszor dobogtatták meg szíveinket, amikor hősökről beszéltek, hogy távoli or­szágok, világok titkait tár­ták fel nekünk, hogy oly sokszor tükröt tartottak elénk, amelyben magunkra ismertünk. Köszönjük a mo­solyt és a könnyet, amelyet ők, a könyvek ajándékoztak nekünk, köszönjük, hogy hazaszeretetre és a világ minden dolgozójának szere­ttére tanítottak bennünket. Éljen a gyermekek, és a könyvek örök barátsága! Könyvtár az iskolában Jó dolog az, ha az iskolában könyvtár is van! Tíz percben is lehet köny­vet cserélni. Ezt a felvétel Budapesten, a Kilián­ utcai gyönyörű iskolában készült. Éppen Stock Imre pajtás kapja hóna alá a kiválasztott könyveket. Egész héten lesz mit olvasnia! Kisebb iskolákban, ahol meg könyvtár nincsen, a pajtások maguk­ra alapíthatnak könyvtárat nevelőik, szüleik segítségével. 130 OLVASÓK ÜNNEPE Ötven évvel ezelőtt, 1904 május 5-én reggel hullott ki a toll a 79 esztendős Jó­kai Mór kezéből. A magyar irodalom egyik óriása, a regényírás és mesemon­dás mestere volt. Tíz- és százezrek bú­csúztak tőle akkor, milliók emlékeznek rá most Különös szeretettel fordul feléje a magyar ifjúság, hiszen a nagy író érte mártotta aranyba varázserejű tollát és neki­ írta­ legszebb könyveit. Már élete is valóságos regény és ennek a dús életnek minden tanulságát, képze­letének minden kincsét beírta műveibe. Apja, a komáromi ügyvéd még „Nemes Asvay Jókay József”-nek vallja magát, de fia már az ipszilont is elhagyja neve mellől. Játszi könnyedséggel tanul meg gyermekkorában öt nyelvet és alig tizen­nyolc éves, amikor a Tudományos Aka­démia dicséretben részesíti drámáját. A hírneves pápai kollégiumban együtt diá­­koskodik Petőfivel és festi képeit. 1848 márciusában az ifjúság egyik vezérévé vált és történelmet irányított: az ő ajká­ról hangzott el először a tizenkét pont, a „Mit kíván a magyar nemzet?”. Legjobb, leghűségesebb, barátja Petőfi Sándor volt, s ő hű maradt a­ nagy költő emlékéhez egész életében, amint hű maradt 1848- hoz is. Egyik cikkében így jellemzi saját életét: „Jártam a korszak legnagyobb hőseivel együtt diadalútjaikon, s futottam futó betyárokkal együtt úttalan pusztákon, mocsarak, erdők sűrűjében; ott voltam Bécs város és Budapest ostrománál a bombatűz közepett, s a feldúlt Komárom romjai között; láttam a világot a fejemre szakadni Világosnál; ettem cigány bog­rácsából s királyi asztalok ezüst tálairól; megdobáltak koszorúval és sárral, hal­lottam magamat hivatni írókirálynak és Kossuth-kutyának. 23 esztendős korom­ban egy év alatt csináltam forradalmat, háborúba mentem és megházasodtam — egyiket se bántam még”. A magyar fiatalok szomjas lélekkel ha­toltak be abba a birodalomba, melyet ő teremtett és ő fedezett fel 110 kötetnyi könyvében. Olyan ez a birodalom, mint egy káprázatos terem, ahol csillogó csil­lárok hintik fényüket ezerféle színben. Édes hazánk tájait soha senki nem írta le úgy, olyan szépen, változatosan, mint ő. Tolla nyomán magunk is ott sétálunk a Nagyerdő fái alatt, a Kárpátok renge­tegében, Erdély bércei közt, az Alduna szigetén, ott menetelünk Szibéria végtelen útjain és fülünkbe csendül a Lenkei-hu­­szárok kardjának suhogása. Ezerfélék az emberek is, akikkel birodalmát benépesíti. Vannak közöttük olyanok, akikkel együtt lelkesedünk, akikért aggódunk, akiket nagyon szeretünk, de vannak olyanok is, akiket gy­űlölünk. Könnyes szemmel ol­vassuk Baradlaynénak, a hős magyar asszonynak szavait, aki hazahozza fiait Pétervárról és Bécsből, mert „van még mező, ahol az ilyen fiúk, ha feláldozzák magukat, anyjuk nem sír utánuk, csak édes könnyeket”. Együtt álmodozunk Jenő­ Kálmánnal, amikor halálos ágyán elzengi a győzelmes jövő himnuszát: „Leszünk nemzet, mint még sose voltunk és az utókor írójának nem kell költeni, hanem csak a valót leírni, hogy dicsőítse hazáját”. . De szivünk minden csepp vé­rével gyűlöljük a hitványakat, akik pén­zért­ eladják hazájukat: Rideghváryt, Harter Nándort, Szalmást és Sámuel­t apátot. Ujjongunk, amikor az igazság diadalt arat fölöttük, mert Jókai haza­szeretete minden esetben megsemmisíti őket. Hősei mindig hasonlítanak a nép­mesék hőseihez. Az egész Baradlay- csa­lád a legkisebbet félti, a harmadik gyere­ket, akit anyja el sem enged a csatába.. És mégis, ez a legkisebb hozza meg vé­gül az áldozatot testvéreiért — vére hul­lásával. Í­gy válik a magyar ifjúság esz­ményképévé ő is és a többi Jókai-hős, így költözött be Jókai is a fiatalok szí­vébe. Életművét teljes nagyszerűségében mutatja meg az az érdekes számadat,, hogy ha írásait rendes betűkkel az or­szágútra másolnánk, ez a­ sor 700 kilo­méter hosszú lenne. Műveivel nemcsak önmagának szerzett megbecsülést a világ előtt, hanem egész népünknek, amint azt Zola, a nagy francia író szavai bizonyít­ják: „Magyarországnak az utolsó ötven évben sok nagy embere volt: Kossuth a hérosza, Petőfi a Pindarosza, Jókai a Homérosza. Egy nemzet, mely fél évszá­zad történelmének egy lapjára három ilyen nevet tud felírni, méhében nagy ter­mékenységek csíráit rejti, melyek bizto­sítják jövőjét”. Ma, felszabadult hazánkban milliók ol­vassák Jókai könyveit és tanulják tőle a haza és a szabadság szeretetét. Emléke előtt egy olyan szabad ország népe tisz­teleg, amilyenről ő is álmodott és ame­lyért ő is harcolt. Ezért szeretjük őt és ezért halhatatlan. Dobicz János A költő az Andrássy-úton sétálgatott, s íme hírte­­lenül elébe került egy bököm emberke, kis iskolás­gyerek, s illendően megemelve kalapját, így szólt: Ugye maga a Jókai bácsi? — Én vagyok, fiacskám. — Megismertem az Én Újságomban közölt arcké­péről. Meg akarom köszönni azt a szép elbeszélést, amelyet a rózsák szigetéről irt. Vágó Pál vízfest­­énye nyomán. GYŐZ Kinyíltak az orgonák a kertben, ahol csak egy üszkös rom maradt, de­ tetején sarjadt már az élet: fészket raktak rajt­a madarak. Nehéz csizmákkal letiport rétek sok világa újra talpraállt. Széllel szálló győzedelmes ének, messze űzte innen a halált!... Lengett büszkén, vörösen a zászló odafönn a Reichstag tetején, és a szép világot beragyogta mint a legszebb, s drágább földi fény. Béke, béke dobogott a szívben, s ezt zizegték, susogták a fák. Dicsőség nektek szovjet emberek, boldogságot hozó katonák! PÁLFALVI NÁNDOR Jókai­ Mór úttörőcsapat ötven esztendeje, 1904 május 5­­.­ halt meg Jókai Mór. Az ő nevét viseli Budapesten, a Radoa- Barnen­ utcai általános iskola fiú úttörőcsapata. Az a tervük, most, hogy a leánycsapat segítségével össze­gyűjtik azokat a J­ókai-könyve­­ket, amelyek az ifjúság számára íródtak. Ezekből a könyvekből „kiskönyvtárat“ létesítenek. A csapattanács most pályázatot hirdet „Jókai és Petőfi barátsá­ga“, „Jókai és az ipar fejlődése“, „Jókai és a szabadságharc“, „Kit szeretek legjobban Jókai regény­­h­­ez közül és miért?“ címmel. A pályázaton az iskola minden ta­nulója részt vehet. A két utóbbi témát pedig a XV. kerület vala­mennyi úttörője feldolgozhatja. A csapattanács levélben kéri meg a csapatokat, hogy vegyenek részt a pályázaton. A csapat a tanév végéig való­sítja meg tervét. A tanév végén ünnepélyes keretek között be­mutatják a kiskönyvtárat, a Jó­­kai-falat, felolvassák a legjobb pályaműveket és megjutalmazzák a győzteseket. A jutalom egy-egy Jókai-könyv lesz.

Next