Pápai Hirlap, 1911 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1911-02-25 / 8. szám

kísérlet a közigazgatás egyszerűvé tevé­sére nézve. Sok közigazgatási tudós össze­tette akkor az eszét, hogy valami okosat kigondoljon, az eredmény azonban az, hogy különösen a községi jegyzőségeknél kétannyi lett a rubrikázás és az akta­gyártás, mint amennyi azelőtt volt. És itt van a baj. Arra volna szükség, hogy ne csak folyton új ötleteket adjanak a hivataloknak, hogy miként kell az új törvények értelmében az aktagyártást nö­velni. Hanem törölni kellene belőlük a­ feleslegest, az ósdit, az elavultat, mind­azt, aminek ma már gyakorlati értelme nincsen. Az utcarendezés hibái. A városi hatóság az építészeti szabályren­delethez, tekintettel az utcarendezésre, a ház­tulajdonosokra nézve egy sérelmes paragrafust toldott. Tudniillik aki házát renováltatni akarja, ha az nem esik az utcrendezési vonalba, nem tehet új tetőt és nem emelheti a menyezetet anélkül, hogy a ház falát utcavonalba ne tegye, noha semmi szükség nincsen a ház alapjának és falának megbontására. Ezen intézkedés nem tekinthető egyébnek, mint erőszakos utcarende­zésnek, a háztulajdonosok megterhelésére. Mintha nem volna elég baj az, ha a házat nagyobb javítás alá kell venni a mai drága építkezési viszonyok között. Talán a budapesti Andrássy­ út szolgált mintául annak, aki e paragrafust fundálta, hogy Pápán is minden utca nyílegyenesre huzassék, még­pedig azonnal. Azt meg úgy látszik feledi, hogy Budapest utcáit milliomosok egyengetik, itt meg szegény emberek laknak, akiknek ha háza telkéből elvesz a város és olyan építke­zésre kényszeríti, pusztán hiúságból, ami na­gyon költséges, valósággal megkárosítja a ház­tulajdonost. És ha az utcaszabályozásnál a város ad el területet, akkor ő szabja meg az árát jó drágán, de ha neki kell megváltani, akkor a ház­tulajdonosnak nincsen joga az eladási árt meg­szabni. Már­pedig akinek minden földi vagyona az a háztelek, attól, ha néhány négyszöget vesz is el, többet elvesz, mint a nagybirtokkal rendel­kezőktől, ha az egész házhelyet elveszi is. És van-e erre joga, ha mindjárt utcarendezés címén is, a városnak ? Ha nincsen, hát csinál ilyen szabályrendeletekkel. És mit eredményezett eddig az utcarendezés ? Nézzük meg legszebb utcánkat, a Jókai­ utcát, ki- és betolt házaival nem eléggé tiltakozik-e az ilyen rendezés ellen, mellyel többet rontottak, mint javítottak rajta. És ha már olyan nagy az egyenesítésre törek­vés, csinálja ott, ahol szükség van rá, és kény­szerítse az alapjában újonnan épülőket az utca­vonal betartására, de azt is csak úgy, ha vele nem rontják el hosszú időre az utcát. Az utca­rendezésnek ezen mostani módja legtöbb ház­tulajdonost elriaszt a ház külső csinosítása­ és nagyobb mérvű javításától, mert a fent idé­zett­­ paragrafust ott is alkalmazza a városi hatóság, ahol arra semmi szükség nincs. Pl. ahol több ház van egyvonalban, még pedig olyan ház, ami csak évekkel előbb volt újítva, ezen újított házak között volna egy renoválandó, melynél új tető, vagy menyezet-emelés volna építendő, ezt nem engedélyezi másként, ha csak a falait is le nem rombolja és a kihúzott utca­vonalba nem hozzák a házat. A Jókai-utca szélesbítésére pedig egyáltalán nincsen szükség. A Jókai-utcára vonatkozólag megállapított utcavonal meg egyáltalában nem jó, ezt szak­értő mérnökkel kellene a városnak újra meg­húzatni, mert rézsút metszi a házak elejét, nem a ház­folyás irányában. Már most tessék el­képzelni milyen szoba lesz ott, épen utcára, egy ferde négyszög, amit jól bútorozni se lehet. Ez úgy tűnik fel, mintha az utcáért volnának a házak, pedig megfordítva, a házakért van az utca , tehát a háj­ak, illetve a háztulajdonosok érdeke azt hiszem, mindenki belátja, hogy előbbre való. Bizonyára, többen vannak e városban háztulajdonosok, akik nem helyeslik ezen el­járást, ezen háromannyi költséggel való ház­javítást azért, hogy egy másutt kitalált a háztulajdonosok kárára megvalósítsanak. Ideát Majd egypár 100 év múlva ha nyílegyene­sek lesznek az utcák és mind egyformák a há­zak, csak az emberek nem lesznek egyformák, — akkor meg azon fognak egyes nagy elmék morfondírozni, hogy miért oly egyenes az utca, miért nem áll a közmondás, „varietas delectas". S akkor elkezdik megint görbére szabályozni, mint ahogyan emberek szoktak járni. Az utcarendezés kérdésénél nem hagyhatom szó nélkül az utcák elnevezését sem. A régi emberek ebben is praktikusabbak voltak, mert az utcákat olyan nevekkel látták el, mely név valami esemény, tulajdonság, vagy vonatkozás miatt rá megfelelő volt és jobban tájékoztatta még az idegent is. És most, Rákóczi, Thököly, Széchenyi, Zrinyi, Vak-Bottyán stb. a nevük. No, én tisztelem ezen nagy neveket, de éppen azért ezek nem holmi jelentéktelen utca elneve­zésére érdemesek. És mi köze is e neveknek a mi utcáinkhoz, mikor azok a nagy emberek sohase jártak itt. A Petőfi- és Jókai-utca elneve­zését még csak értem, de többi legnagyobb rész­ben helytelen. Sokkal helyesebb volt a Szél-utca, Hosszú-utca, Fazekas-utca, Uszoda-utca, ez utóbbiból lett Szalmavári-utca, ki tudja ez mire jó. Ha már éppen újra kellett egyiket-másikat keresztelni, lehetett volna p.­l. a Széchenyi­tér Színház-, vagy Kollégium-tér stb. E nagy­neveket ilyen könnyen kapják ma az emberek is 1 koronáért, ami azt hiszem nem megbecsü­lése azoknak a nagy történeti neveknek, hanem csak ócsárlása. — Nem paragrafusokkal kellene tehát a város utcáit rendezni, h­anem körül­tekintő belátással, és nem a háztulajdonosok kárára, hanem a város fejlődésére. Mert­­ egy város fejlődése és jóléte nem az egyenes utcák és emelkedő pótadóban rejlik, hanem abban, hogy minél könnyebb legyen a megélhetés, és minél elviselhetőbb legyen a közteher. Ezeknek Pápa 15 évvel ezelőtt még megfelelt, de ma már nem. K. L. Pénzintézeteink 1910-ben. in. Pápa és vidéki takarékpénztár. Jóhirnevü pénzintézetünk, a Pápa és vidéki takarékpénztár 1910. üzletévéről az igazgatóság jelentéséből kivett következő fontosabb adatok nyújtanak tájékozást: „Részvénytársulatunknak bevált üzlet elveink szerint történt vezetése mel­lett, az előző 1909. évi 39.351 kor. 51 fillér tiszta nyereményt, ez év folyamán az elért 46.101 kor. 36 fillér tiszta nyeremény majdnem 18%-al haladja meg. Az elmúlt üzletév folya­mán egyik nagy betevőnk elhalálozása folytán, annak hagyatékát képező betétből egy negyed­millió koronát fizettünk vissza és ennek ellenére a folyó év végén betétállományunk csak egy minimális összeggel csökkent. Bár a pénzügyi helyzet az év utolsó negyedében terhesebb viszonyokat, világszerte magasabb kamattételeket állított a piac elé, ennek ellenére sem jelzálogköveteléseink kamat­­­lábát nem emeltük, sem egyéb kihelyezéseink­nél ezen általános kedvezőtlen pénzügyi helyzet terheit adósainkra át nem hárítottuk. Osztalék gyanánt ez idén is részvényenként 16 koronának kifizetését javasoljuk és ha a nyeremény felosztására vonatkozó indítványun­kat a közgyűlés elfogadja, úgy a 112.490 kor. 72 fillért kitevő tartaléktőkénken kívül, külön tartaléktőkénk 107.381 kor. 08 fillérrel emelke­dik és így tartaléktőkénk összege 219.821 kor. 80 fillért fog kitenni, miáltal részvényeink betét­értéke darabonként 640 koronára emelkedik. Évi jelentésünk hiányos lenne, ha nem emlékeznénk meg arról a súlyos veszteségről. Tizenöt esztendő óta nem láttam itt nemes, úri arcot és most egyszerre — egy tiszt . . . Már csak megnézem . . . Merkulov kiment a korcsmából és botor­­­­kálva hazadöcögött ... A felesége nem hazu­dott. A háza ajtajában várta őt Uresájev száza­dos, a helyőrség parancsnoka. — Hát te hol­ csavarogsz ? — fogadta őt a százados. — Már egy egész órája várok . . . Tudnál-e nekem mundért varrni ? — Nagyságos u ... Oh istenem ! — motyo­gott Merkulov lelkendezve és úgy lekapta a sapkáját, hogy mindjárt egy csomó hajat is ki­tépett. — Nagyságos uram, hiszen nem először próbálnám. Ah, uram istenem ! Spucel báróra is varrtam már . . . Zembulátor hadnagy úr pedig a mai napig is adósom még tíz rubellel. Ah! De adj hát széket a nagyságos úrnak, asszony ! . . . Tetszik parancsolni, hogy mér­tékecskét vegyek, vagy meg tetszik engedni, hogy szemmérték után varrjak ? — Nos, a posztót te adod és egy hét alatt készen legyen. Mennyit kérsz ? — ó, kérem, nagyságos uram . . . Minek arról beszélni — mosolygott Merkulov. — Nem vagyok én valami kupec . . . Hiszen értjük mink azt, hogy kell az urakkal . . . Merkulov, miután a kapitányról mértéket vett és azt kikísérte, egy egész óráig állt a háza közepén és rökönnyel nézett a feleségére. Magamagának sem akart hinni . . . — Hát látod, milyen eset ! — motyogott végre. — Hol veszek én pénzt posztóra ? Akszinya, édes jó barátom, add nekem kölcsön azt a pénzt, amit a tehénért kaptál! Akszinya fügét mutatott neki és egyet köpött. Kis idő multán pedig már a szénvonó­val dolgozott, csuprokat vagdalt a férje fejéhez, a szakállánál fogva cibálta azt, kiszaladt az utcára és kiabált : „Segítsen, aki istent ismer ! Megöl. . . De mindezek a protestálások semmire sem vezettek. Másnap ágyba feküdt, hogy eltitkolja a szabó-legények elől a kék foltjait. Merkulov pedig a boltokat járta és a kereskedőkkel civakodva válogatta a megfelelő posztót. Új kor virradt a szabóra. Reggel fölébredve és zavaros szemeivel az ő kis világában szét­tekintve, már nem köpött oly megvetően . . . S ami a legkülönösebb: abbahagyta a korcsmá­zást és munkához látott. Csöndeskén meg­imádkozott, feltette nagy, vaskeretü pápaszemét, hunyorgott és áhítattal rakta szét a posztót az asztalon. Egy hét multán a mundér készen volt. Merkulov, miután azt kivasalta, kiment az utcára, felakasztotta a mundért a sövényre és elkezdte azt kefélgetni: lecsipkedte róla a pelyheket, visszalépett tőle egy ölnyire, hunyorgott rá, aztán újra lecsípett róla sokáig egy pelyhet — és így vagy két óráig. gatta — Hja, ezekkel az urakkal! — mondo az arra menőknek. — Már azt sem tu­dom, mit csináljak, szinte belebetegedtem! A tisztogatás után következő nap Merkulov megkente a haját zsírral, megfésülködött, új zöld­ vászonba csavarta a mundért és elindult a századoshoz. — Most nem érek rá veled, golyhóval beszélgetni! — állított meg minden jövőt-menőt. — Vagy nem látod, hogy a kapitánynak viszem haza a mundérját ? Fél óra multán már vissza is jött a századostól. — Gratulálok, Pantelejevics Trifon ! Bizo­ I­y ká­si>elre­n­­dezéseket u. m. háló-, ebédlő-, iroda-, előszoba- és konyhaberendezé­seket megrendelésre rajz után készítek a legmodernebb kivitelben, ízléses, olcsó és modern BXJTOROn állandóan raktáron! z=zz=z= -Javítá­sokat is elfogadok. z==z=›z=: bútorasztalos, Pápán, Jókai­ utca 14. szám alatt DRACH ADOLF

Next