Pápai Hírlap, 1992 (5. évfolyam, 1-24. szám)

1992-10-12 / 19. szám

PÁPAI HÍRLAP „TANULNI KELL A DEMOKRÁCIÁT! — beszélgetés Vitányi Ivánnal — A baloldali és a szociáldemokrácia esélyeiről tartott fórumot Vitányi Iván, az MSZP parlamenti képviselője, a Demokratikus Charta egyik alapítója október elsején a volt pártszékház nagytermében. A hallgatóság kérdése­iben elsősorban a demokrácia féltése és a szociális gondok miatt érzett ag­godalom fogalmazódott meg. Az előadás után rövid beszélgetésre kértük a szocialisták országos választ­mányának elnökét: "Az elkövetkező évek magyar társa­dalmában előreláthatólag két problé­makör válik elsőrendű fontosságúvá: a demokrácia ügye és a szociális gondok kezelése. E kérdésekre az emberek konk­rét válaszokat követelnek majd a politi­kusoktól. Milyen feleletet tud adni az MSZP ezekre a kihívásokra? — Magyarországon egyértelműen a polgári demokrácia útján kell haladni. A létrejött intézményrendszer csupán egy keret; az a fontos, hogy ez a keret tartalommal töltődjék meg. Ezt veszé­lyeztetik az olyan nézetek, amelyek az intézményrendszer autonómiáját akar­ják megbontani. Autonómia azt jelenti, hogy legyen megosztva a hatalom. A végrehajtó és törvényhozó hatalom, a köztársasági elnök, az Alkotmánybíró­ság, a bíróságok, az önkormányzatok, a sajtó, a televízió és a társadalom külön­féle szervezetei egyaránt legyenek füg­getlenek. Újabban olyan elgondolások jelennek meg, amelyek ezen változtatni akarnak, és egy erőteljesebb központi vezérlést kívánnak. A demokrácia má­sik elve — amit a Szocialista Párt feltét­lenül vall—az, hogy az emberek között ne legyen különbségtétel sem szárma­zás, sem etnikum, sem nyelv, sem világ­nézet, sem más szempontból. A harmadik szempont az, hogy a polgári demokráciához az MSZP a szociális el­vet is hozzá kívánja tenni. A társadalom ne pusztán azok számára nyújtsa a de­mokráciát és a jólét lehetőségét, akik valamilyen okból kiemelkednek, ha­nem segítse mindazokat, akik önhibá­jukon kívül hátrányos helyzetűek; biztosítsa a szociális leigazodás lehető­ségét a betegek, öregek, pályakezdők és munkanélküliek részére is.­­ Még a liberális pártok részéről is elhangzott olyan bírálat, hogy a szocia­listák gazdasági programja csupán vá­gyakat fogalmaz meg. A készülő új gazdasági program kínál-e reálisan megvalósítható stratégiát a szociális gondok orvoslására? — Azt hiszem, ezek a kritikák nem komolyak és nem megalapozottak, és feleslegesnek tartom, hogy az ellenzéki pártok ebben állandóan egymással mérkőzzenek. De nem is igazak ezek a vádak, hiszen itt elsősorban a Szocialis­ta Pártnak azokat a megnyilvánulásait kell figyelembe venni, amelyek súlyos alkalommal hangzanak el, például a költségvetési vitában elmondott felszó­lalásokat, amelyek lényegében tartal­mazzák az MSZP alapvető programját ebben a kérdésben, és ez nem vádolha­tó demagógiával. "Természetesen a Szo­cialista Párt nem ígér olyan programot, hogy itt percek alatt tejjel-mézzel folyó Kánaán lenne. Már a két évvel ezelőtt Siófokon elfogadott programunkban is benne van, hogy a privatizációt gyorsí­tani kellene, benne van, hogy a mező­­gazdaságot nem kellett volna kitenni ideológiai okokból ilyen nehézségek­nek, és benne van, hogy a költségvetés­ben csökkenteni kellene az államháztartás terheit és más terheket. Radikálisabb megoldást gondolunk a költségvetésben és kiigazításokat szor­galmazunk, amelyek a gazdaság fejlő­désében igen lényegesek lennének. — Deklarált szándéka szerint az MSZP a szociáldemokrata eszméket kí­vánja képviselni. Miben látja Ön a kü­lönbséget liberalizmus és szociáldemok­rácia között ma, Magyarországon? — Ugyanabban, mint a nyugat-euró­pai fejlődésben, csak nálunk ez kisebb mértékben érvényes. A mai magyar tár­sadalomban egy volt diktatórikus és központosított gazdaságból kellene egy demokratikus piacgazdaságra áttérni. Ebben a kérdésben közös az álláspon­tunk a liberális pártokkal. A különbség elsősorban abban van, hogy a Szocialis­ta Párt nagyobb és fontosabb szerepet tud, vagy kíván adni már az induláskor, az élénkítés szakaszában is a szociális kérdések megoldásában.­­ A liberális pártok és az MSZP vi­szonya nem egészen felhőtlen. Felmerül azonban a szélsőjobbos veszély elleni összefogás szükségessége. Milyenek az esélyei ma egy ilyanfajta együttműködés­nek? — Én nem érzem úgy, hogy különö­sebben feszült lenne a viszonyunk a két liberális párttal. Vannak felhők az SZDSZ és a FIDESZ között is, és ezt bizonyos értelemben természetesnek tartom, hiszen azért vagyunk különbö­ző pártokban, mert vannak dolgok, amelyekben különbözünk. De mind­azonáltal azt hiszem, hogy minél súlyo­sabb kérdésről van szó, annál nagyobb az együttműködés. Tehát a nagy kérdé­sekben — mint a jobboldali veszély, a Csurka-féle fellépés, vagy mondjuk az államháztartási reform szükségességé­nek megítélése terén — úgy hiszem, az ellenzéki pártok között az együttműkö­dés megvan. Ebben­ abban vitatkozunk egymással, de nem hiszem, hogy ez döntő kérdés. — Van-e megosztottság az MSZP-n belül az együttműködés kérdésében? — Azt hiszem, hogy nincs lényeges megosztottság. Amennyire tapasz­talom, az MSZP tagságának túlnyomó része természetesnek tekinti a liberáli­sokkal való szövetséget, a jobboldallal szemben. — Hogyan ítéli meg egy szélsőjobbol­dali uralom kialakulásának az esélyeit? — Kifejezett szélsőjobboldalnak a hatalomra kerülésétől nem tartok. Azt hiszem, a társadalom ennek ellenállna, és nem volnának meg a megvalósítás eszközei. Amitől félek, az, hogy a szél­sőjobb, bennmaradván a hatalom von­záskörében, ingoványos terepet teremt a politika számára, és ez legalább annyira veszélyes.­­— Köszönöm a beszélgetést. Kovács Tibor 6 Munkában a földrendező bizottság Eddig 205-en kértek vissza földet Pápán Az 1992. évi IL törvény 4. /I/ bekez­dése alapján a helyi önkormányzat föld­­rendező bizottságot hozott létre, melynek szeptember 17-i ülésén a ta­gok engem választottak meg elnöknek. Bár csak némi rábeszélésre vállaltam ezt a feladatot, nagy megtiszteltetésnek érzem a fölkérést. Ugyanis azzal tisztá­ban vagyok: minden érdekelt számára tökéletes megoldást nem fogunk tudni találni — de törekszünk rá. Jelen esetben több évtizede történt igazságtalanságok jogorvoslásáról van szó, de csupán részle­ges formában, hiszen országunk nehéz gaz­dasági helyzete teljes kárpótlást nem tesz lehetővé. Ezen túlme­nően azért sem lehet szó teljes kárpótlásról, vagyis arról, hogy min­denki visszakapja a sa­ját földjét, mert az elmúlt négy évtized­ben egy megye nagy­ságú földterület „tűnt el”, került ki a mezőgazdasági művelés­ből, utak kórházak, üzemek épültek rajtuk. Pápa esetében a kárpótlási földek ki­jelölése, helyük és nagyságuk meghatá­rozása már megtörtént, ezen változtatni már nem lehet. A városban és környékén a Hugyadi TSz 950 hek­tár, a Pápai Állami Gazdaság 300 hek­tár nagyságú területet jelölt ki az érdekeltekkel, valamint a Megyei Kár­pótlási Hivatallal egyetértésben. Mivel várhatóan február 28-ig a TSz-ek által eddig felajánlott földterület 20%-át az állami gazdaságok még kötelesek lesz­nek kárpótlásra kijelölni, föld lesz a kel­lő mennyiségben. Bizottságunk feladata, hogy a föld­kárpótlási igényeket felmérje, egyeztes­se és összesítse, s hogy ennek alapján javaslatot tegyen a megyei kárpótlási hivatalnak az árverés kitűzésére és a táblasorrendre.­­A hivatal termé­szetesen nem köteles ezt figyelembe venni. Ebben az évben, tehát 1992. de­cember 31-ig Pápán nem lesz földárve­rés. Ennek oka a Kárrendezési Hivatal rengeteg munkája, továbbá az, hogy a földhival sem képes a kellő ütemben elvégezni az árverések előtti kötelező földkiméréseket. Ezidáig 205 fő jelentette be az igé­nyét arra, hogy kárpótlási jegyén földet szeretne szerezni. Az igénybejelentés végső határideje a 2. kárpótlási törvény érintettjei számára /1939-49 között okozott károk/ október 5-én már lejárt, a 3. kárpótlási törvény alapján jogosul­tak­­az életüktől és szabadságuktól poli­tikai okokból jogtala­­nul megfosztottak kárpótlása/ azonban 1992. október 30-ig még bejelenthetik igényüket a Polgár­­mesteri Hivatal ügy­­fészolgálatán. Fontos megemlíte­ni, hogy a törvény le­hetővé teszi: a bizott­ság a gazdálkodó szervezetekkel megegyezhet a meliorá­ciós /földjavító/ költségek nem egybeni, hanem részletfizetési módozatában. Bi­zottságunknak fontos szerepe lesz ab­ban, hogy a gazdálkodni kívánók megfelelő áron kapjanak földet. Azon leszünk, hogy minél többen „megegye­zéses formában” /1000Ft/AK/juthassa­nak földhöz, s csak akkor jöjjön a licit, ha ez nem sikerül. Kósza híreket hallottam arról, hogy az alföldi földfoglalóknak Pápán is len­ne néhány követője. Erről az a vélemé­nyem, ha Európába tartunk, akkor gondolkodjunk európai módon, s ne hallgassunk a szélsőséges, felelőtlen hangokra. Kérem, lehetőségükhöz mérten se­gítsék bizottságunkat, amely minden fi­zetség nélkül, térítésmentesen igyekszik eleget tenni korántsem könnyű feladatának. Füzi Zoltán önkormányzati képviselő a Földrendező Bizottság elnöke A termőföld tulajdonjogának megszerzésére irányuló igény­­bejelentéshez szükséges nyomtatvány a postán szerez­hető be. Az egységcsomag 30 Ft-ba kerül. A földárverésen való megjelenéskor a licitálás­hoz az alábbiak szükségesek: saját kárpótlási jegy /esetleg megbízólevél/, kárpótlási hatá­rozat, banki igazolás, személyi igazolvány. KIS SZÍNES Kié lesz Pápa? Földet vissza nem veszek! —- írta a rendszerváltás idején nem kis iróniával Esterházy Péter. Ha emlékezetünk nem csal, annak idején nemcsak Ő gondol­kodott így, de a pártok többsége is így vélekedett. Hála azonban Torgyáné Brúnóék erőfeszítésének, ma már boldog boldogtalan, ha ősei földjéért nem is, de néhány kárpótlási jegyért tulajdoni lapokat, anyakönyveket szerez be, nyilatkozatokat tölt ki és ír alá, amint azzal oly sokan tisztában vagyunk... Nos, hogy szót szóba öltsek, a minap megbízható hírforrásból tudomásunkra jutott (független kínai hírszolgálat), Pápa egykori földesurai is úgy határoztak, benyújtják igényüket egykori birtokukért: Pápáért. Hogy a kárpótlási törvény ezt nem teszi lehetővé, ez őket nem zavarja, annál is inkább, mert ha a törvény nem is, az erkölcs és a jog az ő oldalukon áll. Nem kisebb személyiség mutatott erre rá nemrégiben, mint Dunántúl egyik legfőbb egyházi méltósága, aki a városatyák előtt tette az alábbi kinyiltkozatást: aki annak idején elvette, tolvaj, aki azóta bitorolja, orgazda. Márpedig tolvajokra, orgazdákra etikus személyi­ség nem igen lehet tekintettel... Jöjjenek hát az egykori földesurak, hiszen az övék volt valaha az ország, a hatalom és a dicsőség. _____________________________ — Bóbitás

Next