Pápai Hírlap, 1992 (5. évfolyam, 1-24. szám)
1992-10-12 / 19. szám
PÁPAI HÍRLAP „TANULNI KELL A DEMOKRÁCIÁT! — beszélgetés Vitányi Ivánnal — A baloldali és a szociáldemokrácia esélyeiről tartott fórumot Vitányi Iván, az MSZP parlamenti képviselője, a Demokratikus Charta egyik alapítója október elsején a volt pártszékház nagytermében. A hallgatóság kérdéseiben elsősorban a demokrácia féltése és a szociális gondok miatt érzett aggodalom fogalmazódott meg. Az előadás után rövid beszélgetésre kértük a szocialisták országos választmányának elnökét: "Az elkövetkező évek magyar társadalmában előreláthatólag két problémakör válik elsőrendű fontosságúvá: a demokrácia ügye és a szociális gondok kezelése. E kérdésekre az emberek konkrét válaszokat követelnek majd a politikusoktól. Milyen feleletet tud adni az MSZP ezekre a kihívásokra? — Magyarországon egyértelműen a polgári demokrácia útján kell haladni. A létrejött intézményrendszer csupán egy keret; az a fontos, hogy ez a keret tartalommal töltődjék meg. Ezt veszélyeztetik az olyan nézetek, amelyek az intézményrendszer autonómiáját akarják megbontani. Autonómia azt jelenti, hogy legyen megosztva a hatalom. A végrehajtó és törvényhozó hatalom, a köztársasági elnök, az Alkotmánybíróság, a bíróságok, az önkormányzatok, a sajtó, a televízió és a társadalom különféle szervezetei egyaránt legyenek függetlenek. Újabban olyan elgondolások jelennek meg, amelyek ezen változtatni akarnak, és egy erőteljesebb központi vezérlést kívánnak. A demokrácia másik elve — amit a Szocialista Párt feltétlenül vall—az, hogy az emberek között ne legyen különbségtétel sem származás, sem etnikum, sem nyelv, sem világnézet, sem más szempontból. A harmadik szempont az, hogy a polgári demokráciához az MSZP a szociális elvet is hozzá kívánja tenni. A társadalom ne pusztán azok számára nyújtsa a demokráciát és a jólét lehetőségét, akik valamilyen okból kiemelkednek, hanem segítse mindazokat, akik önhibájukon kívül hátrányos helyzetűek; biztosítsa a szociális leigazodás lehetőségét a betegek, öregek, pályakezdők és munkanélküliek részére is. Még a liberális pártok részéről is elhangzott olyan bírálat, hogy a szocialisták gazdasági programja csupán vágyakat fogalmaz meg. A készülő új gazdasági program kínál-e reálisan megvalósítható stratégiát a szociális gondok orvoslására? — Azt hiszem, ezek a kritikák nem komolyak és nem megalapozottak, és feleslegesnek tartom, hogy az ellenzéki pártok ebben állandóan egymással mérkőzzenek. De nem is igazak ezek a vádak, hiszen itt elsősorban a Szocialista Pártnak azokat a megnyilvánulásait kell figyelembe venni, amelyek súlyos alkalommal hangzanak el, például a költségvetési vitában elmondott felszólalásokat, amelyek lényegében tartalmazzák az MSZP alapvető programját ebben a kérdésben, és ez nem vádolható demagógiával. "Természetesen a Szocialista Párt nem ígér olyan programot, hogy itt percek alatt tejjel-mézzel folyó Kánaán lenne. Már a két évvel ezelőtt Siófokon elfogadott programunkban is benne van, hogy a privatizációt gyorsítani kellene, benne van, hogy a mezőgazdaságot nem kellett volna kitenni ideológiai okokból ilyen nehézségeknek, és benne van, hogy a költségvetésben csökkenteni kellene az államháztartás terheit és más terheket. Radikálisabb megoldást gondolunk a költségvetésben és kiigazításokat szorgalmazunk, amelyek a gazdaság fejlődésében igen lényegesek lennének. — Deklarált szándéka szerint az MSZP a szociáldemokrata eszméket kívánja képviselni. Miben látja Ön a különbséget liberalizmus és szociáldemokrácia között ma, Magyarországon? — Ugyanabban, mint a nyugat-európai fejlődésben, csak nálunk ez kisebb mértékben érvényes. A mai magyar társadalomban egy volt diktatórikus és központosított gazdaságból kellene egy demokratikus piacgazdaságra áttérni. Ebben a kérdésben közös az álláspontunk a liberális pártokkal. A különbség elsősorban abban van, hogy a Szocialista Párt nagyobb és fontosabb szerepet tud, vagy kíván adni már az induláskor, az élénkítés szakaszában is a szociális kérdések megoldásában. A liberális pártok és az MSZP viszonya nem egészen felhőtlen. Felmerül azonban a szélsőjobbos veszély elleni összefogás szükségessége. Milyenek az esélyei ma egy ilyanfajta együttműködésnek? — Én nem érzem úgy, hogy különösebben feszült lenne a viszonyunk a két liberális párttal. Vannak felhők az SZDSZ és a FIDESZ között is, és ezt bizonyos értelemben természetesnek tartom, hiszen azért vagyunk különböző pártokban, mert vannak dolgok, amelyekben különbözünk. De mindazonáltal azt hiszem, hogy minél súlyosabb kérdésről van szó, annál nagyobb az együttműködés. Tehát a nagy kérdésekben — mint a jobboldali veszély, a Csurka-féle fellépés, vagy mondjuk az államháztartási reform szükségességének megítélése terén — úgy hiszem, az ellenzéki pártok között az együttműködés megvan. Ebben abban vitatkozunk egymással, de nem hiszem, hogy ez döntő kérdés. — Van-e megosztottság az MSZP-n belül az együttműködés kérdésében? — Azt hiszem, hogy nincs lényeges megosztottság. Amennyire tapasztalom, az MSZP tagságának túlnyomó része természetesnek tekinti a liberálisokkal való szövetséget, a jobboldallal szemben. — Hogyan ítéli meg egy szélsőjobboldali uralom kialakulásának az esélyeit? — Kifejezett szélsőjobboldalnak a hatalomra kerülésétől nem tartok. Azt hiszem, a társadalom ennek ellenállna, és nem volnának meg a megvalósítás eszközei. Amitől félek, az, hogy a szélsőjobb, bennmaradván a hatalom vonzáskörében, ingoványos terepet teremt a politika számára, és ez legalább annyira veszélyes.— Köszönöm a beszélgetést. Kovács Tibor 6 Munkában a földrendező bizottság Eddig 205-en kértek vissza földet Pápán Az 1992. évi IL törvény 4. /I/ bekezdése alapján a helyi önkormányzat földrendező bizottságot hozott létre, melynek szeptember 17-i ülésén a tagok engem választottak meg elnöknek. Bár csak némi rábeszélésre vállaltam ezt a feladatot, nagy megtiszteltetésnek érzem a fölkérést. Ugyanis azzal tisztában vagyok: minden érdekelt számára tökéletes megoldást nem fogunk tudni találni — de törekszünk rá. Jelen esetben több évtizede történt igazságtalanságok jogorvoslásáról van szó, de csupán részleges formában, hiszen országunk nehéz gazdasági helyzete teljes kárpótlást nem tesz lehetővé. Ezen túlmenően azért sem lehet szó teljes kárpótlásról, vagyis arról, hogy mindenki visszakapja a saját földjét, mert az elmúlt négy évtizedben egy megye nagyságú földterület „tűnt el”, került ki a mezőgazdasági művelésből, utak kórházak, üzemek épültek rajtuk. Pápa esetében a kárpótlási földek kijelölése, helyük és nagyságuk meghatározása már megtörtént, ezen változtatni már nem lehet. A városban és környékén a Hugyadi TSz 950 hektár, a Pápai Állami Gazdaság 300 hektár nagyságú területet jelölt ki az érdekeltekkel, valamint a Megyei Kárpótlási Hivatallal egyetértésben. Mivel várhatóan február 28-ig a TSz-ek által eddig felajánlott földterület 20%-át az állami gazdaságok még kötelesek lesznek kárpótlásra kijelölni, föld lesz a kellő mennyiségben. Bizottságunk feladata, hogy a földkárpótlási igényeket felmérje, egyeztesse és összesítse, s hogy ennek alapján javaslatot tegyen a megyei kárpótlási hivatalnak az árverés kitűzésére és a táblasorrendre.A hivatal természetesen nem köteles ezt figyelembe venni. Ebben az évben, tehát 1992. december 31-ig Pápán nem lesz földárverés. Ennek oka a Kárrendezési Hivatal rengeteg munkája, továbbá az, hogy a földhival sem képes a kellő ütemben elvégezni az árverések előtti kötelező földkiméréseket. Ezidáig 205 fő jelentette be az igényét arra, hogy kárpótlási jegyén földet szeretne szerezni. Az igénybejelentés végső határideje a 2. kárpótlási törvény érintettjei számára /1939-49 között okozott károk/ október 5-én már lejárt, a 3. kárpótlási törvény alapján jogosultakaz életüktől és szabadságuktól politikai okokból jogtalanul megfosztottak kárpótlása/ azonban 1992. október 30-ig még bejelenthetik igényüket a Polgármesteri Hivatal ügyfészolgálatán. Fontos megemlíteni, hogy a törvény lehetővé teszi: a bizottság a gazdálkodó szervezetekkel megegyezhet a meliorációs /földjavító/ költségek nem egybeni, hanem részletfizetési módozatában. Bizottságunknak fontos szerepe lesz abban, hogy a gazdálkodni kívánók megfelelő áron kapjanak földet. Azon leszünk, hogy minél többen „megegyezéses formában” /1000Ft/AK/juthassanak földhöz, s csak akkor jöjjön a licit, ha ez nem sikerül. Kósza híreket hallottam arról, hogy az alföldi földfoglalóknak Pápán is lenne néhány követője. Erről az a véleményem, ha Európába tartunk, akkor gondolkodjunk európai módon, s ne hallgassunk a szélsőséges, felelőtlen hangokra. Kérem, lehetőségükhöz mérten segítsék bizottságunkat, amely minden fizetség nélkül, térítésmentesen igyekszik eleget tenni korántsem könnyű feladatának. Füzi Zoltán önkormányzati képviselő a Földrendező Bizottság elnöke A termőföld tulajdonjogának megszerzésére irányuló igénybejelentéshez szükséges nyomtatvány a postán szerezhető be. Az egységcsomag 30 Ft-ba kerül. A földárverésen való megjelenéskor a licitáláshoz az alábbiak szükségesek: saját kárpótlási jegy /esetleg megbízólevél/, kárpótlási határozat, banki igazolás, személyi igazolvány. KIS SZÍNES Kié lesz Pápa? Földet vissza nem veszek! —- írta a rendszerváltás idején nem kis iróniával Esterházy Péter. Ha emlékezetünk nem csal, annak idején nemcsak Ő gondolkodott így, de a pártok többsége is így vélekedett. Hála azonban Torgyáné Brúnóék erőfeszítésének, ma már boldog boldogtalan, ha ősei földjéért nem is, de néhány kárpótlási jegyért tulajdoni lapokat, anyakönyveket szerez be, nyilatkozatokat tölt ki és ír alá, amint azzal oly sokan tisztában vagyunk... Nos, hogy szót szóba öltsek, a minap megbízható hírforrásból tudomásunkra jutott (független kínai hírszolgálat), Pápa egykori földesurai is úgy határoztak, benyújtják igényüket egykori birtokukért: Pápáért. Hogy a kárpótlási törvény ezt nem teszi lehetővé, ez őket nem zavarja, annál is inkább, mert ha a törvény nem is, az erkölcs és a jog az ő oldalukon áll. Nem kisebb személyiség mutatott erre rá nemrégiben, mint Dunántúl egyik legfőbb egyházi méltósága, aki a városatyák előtt tette az alábbi kinyiltkozatást: aki annak idején elvette, tolvaj, aki azóta bitorolja, orgazda. Márpedig tolvajokra, orgazdákra etikus személyiség nem igen lehet tekintettel... Jöjjenek hát az egykori földesurak, hiszen az övék volt valaha az ország, a hatalom és a dicsőség. _____________________________ — Bóbitás