Pápai Lapok, 1883 (10. évfolyam, 1-54. szám)
1883-03-11 / 11. szám
Megjelenik minden vasárnap. Közérdekű sürgős közlésekre koronkint rendkívüli számok is adatnak ki. Szerkesztőség és kiadó hivatal főiskola u tc zt 215. szám. mert vérmentetlen levelek, csak is1 kezektől fogadtatnak el. Laptulajdonos szerkesztő: Dr. FENYVESSY FERENC w p 1 1 Pápa város hatóságának és több pápai s pápavidéki egyesületnek hivatalos közlönye. Előfizetési díjak: Egy évre 6 frt. — Félévre 3 frt Negyed évre 1 frt 50 krajezár. Egy számára 15 kr. Hirdetések 1 hasábos petitsor térfogata után 5 kr, nyilttérben 25 krral számítanak. Bélyegdíj mindig külön fizetendő. Felelős szerkesztő : HORVÁTH LAJOS. Veszprém megye az uj kataszterban. Előttünk fekszik a szombathelyi halasiéti kerület, s ebben Veszprém megye uj kataszteri munkálata, s ha itt tekintjük az egyes mivelési ágak tiszta jövedelmi fokozatait, első tekintetre némi büszkeség fel bennünk, hogy megyénk érzete támad fel mezőgazdaságat máris ily magas fokra emeltük, s oly magas tiszta jövedelmet tudunk előállítani , a melylyel a természettől sokkal inkább megáldott, s forgalom tekintetéből sokkal kedvezőbb viszonyok közt létező vidékek velünk nem versenyezhetnek, vagy legalább az uj kolosterben versenyezni nem kívántak. Ezen büszke fennhéjázás azonban csak rövid ideig tart, mert midőn tüzetesen szemügyre vesszük a rovatokat, s ott egy hold szántóföld után 12 frt 50 krt, — egy hold kert után 27 frt — egy hold rét után 19 frl, sőt egy hold legelő 11 fán 6 frt 25 kr legmagasb tiszta jövedelmi megállapitást, illetve ez idő szerint még csak tervezetet találunk, és ez nem csak kecsegtetőül, vagy ijesztésre van oda árulva, hanem egyes községekből ezen legmagasabb, vagy az utánuk következő, s nem nagy összegben különböző rovatokba ezer holdakat besorolva látunk, büszkeségünk alázatos megbánássá változik, mely helyenként az elkeseredésbe megy át, s szomorúan gondolunk arra vissza, hogy mint községi, vagy járási bizottsági tagok, mert nem működtünk szorgalmasabban, s mert nem igyekeztünk már a helyszínelés után megtenni észrevételeinket, melyeket a törvény, és a méltányosság megengedett. Azon viszásságnak," mely Veszprém megye rendkívül magas tiszta jövedelmi fokozataiban feltűnik, elsősorban maguk a községi bizottságok okai, kik küldetésüket — mondjuk ki őszintén — hanyagul, és közönyösen végezték, talán nem is gondolva arra, hogy a becslési munkálatokból kihozott számokban nagyobb veszély rejlik mezőgazdaságunkra, mintaz elemi csapásokban, mert ez ritkábban fordul elő, amaz pedig állandó lesz. De oka maga a becslési eljárás is, mert oly évek átlagai, illetve átlagárai vétettek törvény szerint számítási alapul, melyek az egész országra is átalában, de Veszprém megyére különösen kedvezők voltak, — továbbá a többi facsorok, költségek, napszámok úgy vétettek számításba, mintha az évek mindig normális viszonyok közt jönnének egymás után , holott tudjuk, hogy 6 gazdálkodási év közül csak egy jól, s egy középszerül lehet számítani, s mert a termelési misériák oly sokfélék, hogy azok nem csak a hozamot csökkentik, de sokszor ugyanazon időben az előállítási költségeket megemelik: a holdankénti átlagos termést legalább 15 °()-al és a holdankénti mivelési költséget legalább 20 %-al kellett volna, az előbbit alacsonyabbra, az utóbbit magasabbra venni, hogy az eredmény a valóságnak megfeleljen. Végre még sújtja Veszprém megyét földrajzi fekvése is, melynél fogva a szombathelyi katasteri kerülethez kellett tartoznia , s arányosittalolt olyan megyékhez, mint a gazdag Sopron és Vas — és kultur viszonyai, piacza Sopron, Szombathely, Győr és Nagy-Kanizsával egyenlőnek vétetett. A kerületi bizottság enyhített, ugyan egy kissé a túlságokon, hol azok nagyon szembeötlők voltak, de ez még nem minden, az orvoslás legnagyobb része az egyéni reclamáliókra marad. Talán az országos bizottság is fog tenni valamit, mert azt csak igazság érzetében el nem nézheti, hogy Veszprém megye az ország legtermékenyebb, s legnagyobb tiszta jövedelmet adó megyéi közt szerepeljen. Most pedig minden összehasonlítás nélkül nézzük meg, minő helyet foglal el megyénk a kalasteri tervezetben. Veszprém megyének négy becslő járása van, 12 osztályozási vidékkel, és ugyan a veszprémi becslő járás I. osztályozási vidékébe soroltatott 13, — a II. oszt. vidékébe 13, - III oszt. vidékébe 8, — IV. oszt. vidékébe 9,— V. oszt. vidékébe 6 község. A pápai becslő járás I. oszt. vidékébe soroltatott 22, - II. oszt. vidékébe 10, — III. oszt. vidékébe 13 község. A devecseri becslő járás 1. oszt. vidékébe soroltatott 42, — a II. oszt. vidékébe 9 község. A zirczi becslő járás 1. oszt. vidékébe soroltatolt 22, —— a 11. oszt. vidékébe 15 község. A 182 községnek, vagyis a megyének termő területe mivelési áganként következő: szántóföld 330.435 hold, kert 8.576 hold, rét 44.519 hold, legelő 82.279 hold, nádas 1.496 hold, szőlö 8.908 hold, erdő 158,356 hold, mely összesen 634.599 holdat lesz, s melynek tiszta jövedelme 2,901787 frlra emeltetett, esik átlagosan egy holdra 4 frt 57 kr, vagy az erdő és szőlő elhagyásával 5 frt 53 kr. Nézzük most a régi halasiért, a mint az a helytartó tanács által 1865-ben összeálltlaloll, akkor volt Veszprém megyében 272,317 h. szántóföld, 64,762 h. rét, 94,356 h. legelő, 212,021 h. erdő, 11,441 h. szőlő, 1,603 h. nádas, mely összesen 656,500 holdat tesz, s melynek tiszta jövedelme 1,731,020 frtra vételeit esett átlagosan egy holdra 2 frt 63 kr, vagy az erdő és szőlő elhagyásával 4 frt. A tapasztalás mutatja, hogy a régi tiszta jövedelmi adó alap mellett sem gyarapodtunk, mi történik, ha az most 1,200,000 frttal többre vétetik ? A szombathelyi kalasseri kerületben Veszprém megyén kívül még négy megye van: Zala, Vas, Sopron, Győr. Ezek tiszta jövedelme 1865-ben 8,200,000 frt volt, most pedig 12,255,000 frtra terveztetik, tehát ezen megyékben a tiszta jövedelem csak felével emelkedett, Veszprém megyében pedig több mint 2/3 résszel, — hol van is a helyes arány és igazság? Talán azt mondhatná valaki, hogy a szántóföld mivelési ág tetemesen több, mint 1865 volt, és ez igaz, de Vas megyében is több 60,000 holddal, Győr megyében 80,000, Zalában 45,000, Sopronban 53,000 holddal, itt tehát az arány megvan, de a tiszta jövedelem emelkedésben nincs; nem az következik azonban ebből, mintha a négy megye tiszta jövedelme alacsony volna, hanem csak az, hogy Veszprém megyéé igen magas, éspedig aránytalanul magas nem csak a jövedelmi fokozatok nagy tariffája miatt, hanem amiatt is, hogy a szántóföldek magasabb osztályokba teleltek, mint amelybe igazságosan, még a minta terek szerint is tartoznának. A szántóföldeknél legnagyobb hiba, hogy magasabb osztályokba helyeztettek, a legelőknél pedig az a hiba, hogy magas tiszta jövedelemmel rovattak meg. Ennél a két mivelési ágnál segíteni kell, ha egyebet nem is, csak igazságos arányosítást akarunk. Nem óhajtjuk hogy az egyéni reclamalok tömegesen adassanak be, vizsgálja tehát meg a kerületi bizottság Veszprém megye helyzetét, s tegye meg azt, ami igazságos, és méltányos, vegye különösen a legelők felcsigázott tiszta jövedelménél azt tekintetbe, hogy az összes marhaállománynak szarvasmarhára redukált számából Veszprém megyében egy Délfre csak 1900 drb esik, mert többet táplálni nem hir, s köves, oldalas vagy homokos legelői mégis oly magas tiszta jövedelemmel rovattak meg. No de legyen elég egyelőre ennyi helyzetünk ismertetéséről az uj kalasterban, ezen ügyre még lesz alkalmunk többször visszatérni. V. K. L vendékét jókor reászoktatja figyelmének, akaratának egy czélra irányzására, s lankadatlan kitartásra, egész a kellő eredményig. A siker reménye hatalmas buzdító. Ha az ifjú tapasztalja, hogy összpontosított akarata végül is diadalt arat, akkor jutalmazónak, édesnek találja a munkát, s a növekvő tettvágy, akadályról-akadályra, de egyszersmind győzelemröl-győzelemre viszi őt. Igy majdan az életharcz nem leverni, hanem emelni fogja, örömmel vallja be egykor azon állitásnak igazságát, hogy: »a küzdelem« szigorú tanítónk, s ezt oly szerető kalauz rendelte mellénk, ki önmagunknál jobban ismert. A velünk viaskodó edzi izmainkat, élesíti ügyességünket, így válik aztán ellenfelünk legjobb barátunkká. Erő nélkül nem mutathat az ember jellemet, az erőt azonban a munkásság, a vívódás a gondokkal adja meg. Találja bár a küzdelmek kereszttüze a jellemet s talentomot a szegénységporában, amig azt ostromolja oly fényt lehel reá, hogy környezete mint ékkövet emeli fel és karolja kebelén. Aristides oly szegénységben halt meg, hogy hagyatékából nem lehetett eltemetni sem. A honmentő Epammondás mint ifjú oly egyszerűségben élt, hogy nem volt több egyetlen darab felső ruhájánál. Ámde az az életharcz, melyet e férfiak a szentügy szolgálatában kitartással vívtak, a dicsőség sugaraiból oly ragyogó palástot font nekik, mely fényt áraszt nem csak önmagukra, hanem nemzetükre is. Newton, Laplace szegény párok gyermekei, Herschel egy kopott ruhájú klarinétos, Franklin egy szegény betűszedő, Munkácsi árva asztalos inas, Petőfi egy tönkrejutott mészáros fiú, és megfeszített munkásságuk, tehetségük oly hírnevet vívott ki, melyet egy félvilág kincseivel sem lehetne megszerezni. De továbbá a nevelésnek a jellemképzésnél gondot kell fordítnia a takarékosság elvének ébresztésére is. Rendes viszonyok közt, a takarékosság a munkának a leánya, a jólétnek pedig anyja. Ez biztosítja a maradandóságot a küzdelem értékének. Ki munkálkodik ugyan, de nem takarékos, az lyukas hordóba töltögeti a bort s jogtalan panaszkodik, hogy ezért soha nem ér. — A takarékosság nevezetes befolyást gyakorol még az ember erkölcsi életére is az által, hogy önuralomra szoktat, a mi nélkül a jellem mindig csak egy befejezetlen mű marad. A takarékos ember megtanulja vágyait korlátozni, nem rabja a hiúságnak, divatnak, igényeit szigorúan alárendeli jövedelmének, így a szó nemesb értelmében gazdag is. Nem kénytelen irigyelni másnak szerencséjét, nem kénytelen hunyászkodva másnak zsámolyához hordani önérzetét. Szabad és független; a milyen a könnyelmű tékozló nem lehet soha. Adósság és függetlenség resz lakótársak; hová az első behurczolkodik, onnét a TÁRCZA. MERENGÉS, Elmereng a lelkem, mint a bérczlako sai E kopár jelennek rideg szikla ormán. Körötte a bánat fellegei szállnak, Kósza filmcikkel setétén, mogorván. Majd — a képzeletnek aranyos sugara Tarka szivárványt sző, a libegő ködbe . . És mint szűz jegyesét a szerelmes ifjú Hétszinü szalagból font pártával föd be. — Lent a láthatár mint álmodó menyasszony Elpirulva váltja gyöngy hímezte leplét: S tova lebben lelkem — tündér völgy ölére, Hol kanyargó csermely, tarka barka lepkék, Tavasz verőfénye, hűs berek magánya, Csillag sugáros éj, bús csalogány ének, Mormoló hullámok, titkos árnyú lombok, S rózsa lúgosai nyílnak a reménynek. — Édes itt pihenni — álmodva a múltról, Boldog szerelemnek kéjtől duzzadt keblén . . A jelen keservét, a jelen siralmát Mintha nem is volna, — egyszerre feledvén. S álmaim tündére gyöngyöző serleggel kínálja Karjaiban meg, — hevült, csókra szomjas ajkam; ringat, és selyem palástját Gyöngéd szeretettel vonja végig rajtam. S fellebbenti titkos fátylát a jövőnek A hová a múltból aranyhidat épit Két kis anygyal testvér: Emlékezet- Remény Oh I mily gyorsan megy e kedves munka nékik . S belépve a jövő fényes csarnokába Szerelmem leánya kezembe kis kezed . Mely a boldogságnak igazgyöngyei hintett, Világokkal hímzett, ösvényein vezet .... — Én merengő lelkem sződd tovább az álmot! S koszorúba fűzve légyen •minden emlék, Amely egykoron a boldog szerelemnek Kéjtől duzzadt keblén virágzott, ssülemlék, S majd, ha álmaidból a valóra ébredsz, Midőn a csalódás hidegszele rádnyit: Csókold sorba könyed hulló harmatával Vesztett üdvösségem széttépett virágit . 1 Soos Lajos: Pénz jellem. és 11. (Vége.) Ki jól fogja fel az emberi hivatást, az mellőzhetlen feladatnak is ismeri el a növendékben a munkakedvnek rendszeres fejlesztését. — Ezt a nevelő leginkább az által eszközölheti, ha ne BEATRIX. — Életkép. — Dourdon Matild után francziából fordította RADA ISTVÁN. I. Körülbelül tiz éve, a számos utas, kiket B . . . bevonzott vidékének és sziklapartjainak szépsége, a város csinossága és Boulonnais festői természetének kelleme, irigy szemekkel pillantott meg egy kis fehér házat, az utolsót a városban, mely közelebb volt a hullámokhoz, és melynek ablakai nyitva vagy tárva, a tengert látták, a nagy tengert; e ház ábrándozóvá tette az embert, annyira arra látszott teremtve, hogy csak boldog embereket rejtsen magában. Csinos, kecses és takaros volt, semmi közönséges, a háztartási rendetlenségnek semmi nyoma sem csúfitá el; ha az olasz modorú ablakfüggönyök megnyíltak, az üvegen át szép kényes növényeket lehetett megpillantani, melyek féltek a nyugoti szél cirógatásaitól j a félhomályban csillogtak a képek keretei, hallani lehetett a madarak csicsergését, és néha a nyári estéken az elkésett fürdők megálltak az erkély alatt egy tiszta és megindító női hangot hallgatni, amely egy-egy dallamot énekelt Mozarttól vagy Rossinitől. — Beh szeretnék itt élni! mondák a nők; itt boldognak kell az embernek lennie. — T_£ kis laknak igazán regényes külseje van, felesé néha egy férfi; valami titkot kell magában rejtenie. Ami az idegeneknek titokzatosnak látszott, korántsem volt az B . . . lakói előtt; ők tudták, hogy a fehér házban már régóta Dangers úr és neje laktak; mindenki ismerte Dangers urat, s azt is tudták, hogy író volt; többször olvasták könyveit, hírlapi cikkeit; szintúgy ismerték nejét is, s észrevették, hogy habár még szép volt, de idősebbnek látszott, mint férje. Midőn a nap szépsége által vontatva, esetleg a tengerpartra ment sétálni, mindenki csodálta a hajlékony és fiatal termetet, melynek körvonalai átszűrődtek a sálon, melybe burkolva volt; az a szabályos és hibátlan vonásokkal bíró, talán kissé büszke, de hosszú pillák által árnyalt barna szemeinek méla és átható tekintete folytán kedves arc, azok a szép szemek mindig szomorúaknak látszottak, gyakran lezáródtak s a ki mélyére tekintett, eltalálta, hogy sokat sirtak, s hogy a fehér homlokon átvonuló redőket inkább a búbánat szülte, mint az évek; Dangers-né nem ismert senkit; látogató nem lépte át háza küszöbét. — Rátartónak, vadnak látszik, mondák a franciák; — sajátságos, monda valamelyik flegmatikus utazó angol. II. Hideg és ködös tavaszi estén volt, minő északi Franciaországban nem ritkaság. A napéjegyeni szél dühösen fölkavarta a hullámokat és a parthoz csapkodta, melynek szikláit lassankint kivájták. A tenger panaszát messziről lehetett hallani, elhatott az üvegházig, mely Dangers-né termét egy nagy kerttől elválasztá, de a zaj, mely oly rettenetes a hullámokon, oly durva a tengerparton, itt csak szomorú és dallamos sóhajnak tünt föl, miként az ifjúkor bizonyos bánatai az érek távolságán és az emlékezet prizmáján át tekintve költőieknek és édeseknek látszanak előttünk. A tenger távoli zaja csak nyugodtabbá tette a virágos magányt, hol minden lebilincselte a szemeket: a golgota-virágok és jázminok fölkúsztak a könnyű oszlopokra, durva kosarakban levő orchideák csüngtek le az üveg tetőzetről, az üvegház két oldalán két terjedelmes csoport állt, hol összekeverve voltak a fehér rózsák, a kaméliák, a legtisztább fehértől a királyveresig, a bársonyos pelargoniumok, az illatos myrtusok és a fényes zöld narancsfák; violákkal és télizölddel szegélyzett homokos ut vezetett egy tóhoz, melyben nefelejcsek kék szemei tükröződtek vissza; egy nagy asztal s néhánykönnyű szék állt az üvegház közepén, melyet este két félig virágokkal elfödött lámpa világított be. Itt töltötték Beatrix és Lucián estéiket, s most is, szokás szerint, itt voltak együtt. Beatrix karszékében hátradőlve ült, mozdulatlanul, csendesen, gondolatokba mélyedve; hímzése lábaihoz esett, anélkül, hogy észrevette volna; merev tekintetével távoli zajt látszott kísérni, pedig nem hallott semmit. Csak gondolatai zajongtak lelkében; kétségkívül szomorúak voltak gondolatai, mert két könycsepp gördült le arcain, s hogy azokat elrejtse kezével félig elli