Pápai Textilmunkás, 1974 (11. évfolyam, 1-24. szám)
1974-01-11 / 1. szám
A tudat és ami zavarja — avagy: a közeg, melyben munkálkodunk Új évet kezdtünk új terveket szövögetünk. És szeretnénk, ha mind többen értenék szándékainkat. Mert ez egyben rugója is az aktívabb cselekvésnek. Ezért ama sokirányú tevékenység, amelyet tömegpolitikai munka címen szoktunk emlegetni. Nem kevésbé ezen múlik az igen kívánatos, jó politikai hangulat, a jó munkahelyi légkör, az egészséges közszellem. Sokszor elmondtuk már azt is, milyen szerepe van ebben az információnak, az emberek jó tájékoztatásának. Többek között a legfőbb előfeltétele ez államunk demokratizmusának (azon belül az üzemi demokráciának is), amely a munkásosztály hegemón erején alapszik. Ez az az erő, amely folytonosan ösztönöz előre, és a szocializmus keretei között tartja a legkülönbözőbb tendenciákat. Persze fék is lehet. Talán ennyiből is érzékelhető, mennyire fontos a közeg jó ismerete, melyben munkálkodunk. Félreértés ne essék, nem csupán az emberek ismeréséről van szó, bár az is fontos. Sokkalta inkább annak ismeretére hogy mi van, lehet azok fejében, azaz milyen a gondolkodásuk. Ez fontos döntésekben is meghatározó lehet, rácáfolhat statisztikákra, felületes felmérésekre, vagyis a külszínre. Igaz például hogy elődeink sztrájkharcát bejegyezték városunk történetébe. És az is, hogy gyárunk Pápa legjelentősebb munkásbázisa ma is. Ám, ha mélyebbre nézünk, az is kiderül, hogy ez a mai bázis jóval lazább könnyebb a valamikorinál! Nemcsak azért, mert a mai élet összehasonlíthatatlanul más. S alapvetően elüt az akkoritól (ismeretlen a nyomor, nagyobb a szabadság a munkahely megválasztása terén is, nincsenek kényszerítő körülmények és a többi) hanem azért is, mert az utóbbi 10 év alatt mintegy 3 ezren „mozogtak” a vállalatnál. Csak faluról több mint ezren jöttek, főképpen pályakezdő fiatalok, akik semmit sem hoztak magukkal a munkásosztály szokásaiból, kötelmeiből, s különösen tarka az ideológiai kép. Ott van ebben a kispolgári nézetek törekvések valamennyi vállfaja, áramlata (legfőképpen az önzés, a gyűjtésvágy, a közöny, a vallás), melyek még a munkásosztály soraiban is szinte naponta újraszületnek, húznak visszafelé. Részben éppen a jobb körülmények csábítása révén. És mivel a régi munkásgárda megfogyatkozott, lassabban őröl a malom, lassabban formálódnak a fejek. Persze van itt egy szűkebb bázis, ebből kerülnek ki a legöntudatosabbak, a legharcosabbak, akik a párt- és tömegszervezetek aktivistáiként következetesen munkálkodnak az emberi tudat formálásán is, igyekezve érvényre juttatni a munkásosztály hegemóniáját. A helyzet ilyetén változásáról nemigen beszéltünk eddig, így talán hozzáigazodni sem tudtunk eléggé, bár az ez irányú erőfeszítés (különösképpen a szervezett oktatás terén) egyáltalán nem lebecsülendő. Elég sok azonban a zavaró körülmény, amelyekről megintcsak nem beszéltünk eléggé nyíltan, hát beszélnek mások. S leginkább a fiatalok nézeteit, gondolatait keverik össze, akikben ott van a törekvés, hogy munkássá legyenek a szó igaz értelmében is, s folytatói a tradíciónak. És miközben szüntelen keresik a példaképet, a jót, amit követni kell, különösen kritikusan szemlélik a szavak és tettek egybeesését. Ilyen irányú közbeszólásaik vallják meg, nem alaptalanok. Joggal teszik fel például a kérdést, milyen kommunista az, aki 10 meg 20 évi párttagság után egyszerűen csak faképnél hagyja a pártot? Válaszoltunk erre? Nem. A pártalapszervezet nem adott magyarázatot, legalábbis kifelé nem. Ezen az oldalon tehát csend van. A másikon már nem annyira. Nem tudatos aknamunkáról vagy ilyesmiről van szó, egyszerűen csak arról, hogy az emberek kíváncsiak, kérdezgetnek — akitől kérdeznek válaszol. Ez esetben is a saját szájíze szerint megmagyarázza tette, cselekedete okát. Talán mondani sem kell, hogy az ilyen tájékoztatás mennyire szubjektív, s egyáltalán nem agitál a párt mellett. Éppen ezért feltétlen szükséges volna, hogy a törlését kérő párttag alapszervezete legalább ennyire megmagyarázná az általa jól ismert kilépési okokat. Elsősorban azt — mert ez tény —, hogy a törlésüket kérők többsége eddig sem sokat tett a pártban, ilyen irányú munkásságukról igen keveset mondhatnánk. Nem egy közülük csak akkor „ébredt fel”, amikor szimatolt valamit, amiből haszna lehet. És természetesen azt, hogy az ilyenek nélkül erősebbek leszünk, vagyunk. Más az, hogy néhányan — akik tisztes beosztásokból mentek nyugdíjba és hosszú ittlétük alatt sokszor kaptak jutalmat, kitüntetést — furcsa mód hátat fordítanak a pártinak, vajmi ok miatt „haragszom rád”-ot játszanak, vagy éppen kizárták önmagukat. Ezt őszintén sajnáljuk. Persze itt sem mérhetünk, ítélhetünk egyforma mércével, hisz információnk sem teljes. De azt talán mondhatjuk, hogy aki ma hátat tud fordítani nálunk a pártnak, az sohasem volt kommunista, csupán párttag! Többségük becsületét, jóindulatát nem vonjuk kétségbe, de vannak közöttük olyanok, akikről jól tudjuk: feltettek valamire — mint a flottára, vagy egy versenylóra —, és amikor úgy látták számukra „nem fut be”, feladták! Ez az igazság. Ebből az alapállásból indulva, az ilyen esetek sem zavarhatják meg komolyan a fiatal fejeket. Ellenkezőleg, ezekből is okulhatnak, tanulhatnak — legfőképpen morált! Ebből világossá válik az is, hogy nem feltétlenül tegnap meg tegnapelőtt nyomakodtak be ide kispolgári nézetek, volt és van éppen elegendő a múltból is — ami itt termelődött, az itteni fejekben. Ilyen a közeg, amelyben dolgozunk nap mint nap. És amikor azt mondjuk, örökség ez a gyarlóság, ez a sokszínűség egyben az ellene való harcra is gondolunk. Ma ugyanis olyan korban élünk, amikor a jóakarattal, tisztességgel párosuló őszinteség a legnagyobb becs! És bátran mutathatja az igazi énjét mindenki. Mégsincs így, tudjuk. Számolnunk kell hát ezzel is, azzal is. És keresni a módját, hogy az eddiginél célratörőbben, gyorsabban munkálkodhassunk a tudat építéséért , a szocialista közgondolkodás fejlesztéséért ! H. I. Háromszakmányos üzemek pártmunkája A fonoda A-, B- és C- szakmányának alapszervezetei közös jelentésben tájékoztatták munkájukról a párt-végrehajtó bizottságot. Leírták, hogy a kezdeti nehézségeken túljutva igen határozottan irányítják már szakmányukban a politikai tevékenységet, és segítik a gazdasági munkát is. Komoly támasz ebben a tagság, valamennyi párttagnak megbízatása van, melynek teljesítéséről időnként beszámolnak. Különösen szép eredménnyel büszkélkedhetnek az agitáció (főleg a szemléltetés) terén, de a propaganda anyag terjesztésben is második helyen szerepelnek a rangsorban, havi forgalmuk megközelíti a 900 forintot, jól szervezik az oktatást is. Elmondták gondjaikat is. Első helyen említhetjük a pártutánpótlás nem kielégítő voltát, ebben nagyobb segítséget várnak a pártcsoportoktól, az egész tagságtól. Gondot okoz a szülési vagy gyermekgondozási szabadságon lévők, illetve a huzamosabb időn át betegek meg a nyugdíjasok taggyűlésről való távolmaradása. Terveik között szerepel a KISZ-élet további serkentése, az aktivitás növelése minden téren. Ugyancsak javítani kívánják a gazdasági szervező tevékenységet, együttműködve ebben más szervekkel, elsősorban a műhelybizottságokkal. A vitában felszólalók egyértelműen elismerték a fonodai pártalapszervezetek munkájának eredményességét, helyeselték, hogy a fontosabb kérdésekben álláspontjaikat egyeztetve lépnek fel, de elhangzott az is, hogy az utóbbi hónapokban a politikai munka kissé háttérbe került. Engedékenység tapasztalható például a taggyűléseken való részvétel megkövetelésénél. Holott, a jó mozgósítás alapja csakis a jó politikai munka lehet. Sok tanácsot is kaptak a fonodaiak. Rövid, akár 10 perces értekezleteken is sok fontos dolgot meg lehet tárgyalni, nem kell feltétlen termet keresni, elég egy sarok valamelyik üzemrészben. Sokat és rugalmasan foglalkozni a termelés közben felvetődő kérdésekkel, főleg emberi problémákkal és a jövő előkészítésével. Pontot tenni többek között az egy, vagy három alapszervezet polémiájára is. Most három van, ezek munkáját kell jobbítani és finomítani. Nem is lesz nehéz, hisz sok tekintetben már eddig is bizonyítottak. Keresni, kutatni szüntelen a legjobb aktivistákat, bevonni őket a napi munkába, úgyszintén azokat a pártonkívülieket is, akik hajlandók velünk jönni, segíteni, akikkel a későbbiekben erősíthetjük a pártot is. Nyugdíjba mentek A múlt év augusztusától év végéig a fonóból: Gaál Rozália takarító, Kustán Endre segédművezető, Lukács Jenő csoportvezető, Juhász János szerszámkiadó, Csukárdi Piroska gyűrűsfonó, Varga Imre fonalhordó, Pados Gyuláné hüvelyválogató, Sághi István II. kártolóművezető és Sándor Józsefné lánccsévelő — a szövőből: Rátkai Miklósné, Mórocz Józsefné és Horváth Gyuláné festő, Bíró Tiborné és Molnár Dánielné szövő, Alföldi József légnedvesítő, Horváth László és Csépi Pál teremművezető, Mesterházi Zoltán szövő II. raktárból, Németh Józsefné és Horváth Sándorné árutisztító meós, Polgárdi István iező segédmunkás — a csomagolóból Pereznyák Sándorné — a kikészítőből: Hokker Ferenc, Szalay Pál,Kéri Károly, Kovács Vince, Németh Sándor, Polgár Jenő, Tóth József és Horváth Sándor, a festőműhelyből Horváth Géza, az óvodából Horváth Gyuláné — az általánostól: Hegedűs Imréné admin. csoportvezető, Kuti Mihály portás és Bognár István éjjeliőr ment nyugdíjba. Jó pihenést kívánunk valamennyiüknek. —PÁPAI TEXTILMUNKÁS 1974. január 11. Kerekasztal és muzsika A nőklub programja A nőklub már megtartotta ez évi első összejövetelét, kerekasztal beszélgetést rendezett a népesedéspolitikáról. Legközelebb január 21-én jelmezes szilveszterutóra jönnek össze, február 4-én pedig Bárány Estilla zenetanárnő Korunk muzsikája, kultúrpolitikánk tükrében című előadását hallgatják meg. Február 18-án közös mozilátogatás, majd a film megvitatása, március 4-én a nőnapi előkészületek megbeszélése, március 18-án pedig a városi amatőrszínpad irodalmi előadása szerepel a programban. Április 1-én veterán kommunisták élménybeszámolója, 15-én húsvéti népi szokások eredete lesz a téma, május 4-én pedig kirándulás Zircre, az arborétum, a könyvtár és a műemlékek megtekintése szerepel a tervben. Május 20-án dolgozók és művészek találkozása, június 3-án az üzemszervezés tapasztalatairól tájékoztat Tóth Ernő üzemszervezési osztályvezető, végül június 17-én a közös névnapokat tartják meg. Mi sikerült az óévben és mit tervez az újra? Az új év kezdete jó alkalom arra is, hogy számvetést készítsen az ember, mit sikerült megvalósítani az óévben, s mit szeretne, mit tervez az újra. Ezúttal öt családanyát kérdeztünk meg. 1 Muli Tiborné előfonó gépes a következőket mondja: — Nagy dolgok nem történtek velem sem a családban, sem az itteni közösségben tavaly. Ez nem azt jelenti, hogy nincs említésre méltó. A brigádunk, melynek én vagyok a vezetője, ezüstérmes lett. Én már 20 éve dolgozom itt, olyan örökmozgónak tartanak, szeretek mindenben részt venni, így műhelybizottsági tag és bizalmi is vagyok. A bérrendezés szintén a múlt évhez fűződik, nekem 300 forint pluszt jelentett havonta. 1974-ben a család számára a legnagyobb eseményt az jelenti majd, hogy a két fiam, Tibor és Sándor nyolcadikos lesz, elérkezik a pályaválasztás ideje. Az egyik rajztanár, a másik technikus szeretne lenni. Hát szurkolok nekik, hogy sikerüljön. Itt a gyárban meg azért, hogy továbbra is jól menjen minden, brigádunk ismét címet nyerjen, végül a közös lottón sem ártana egy nagyobb nyeremény... Kelemen Béláné a szövőg-ben így vélekedik: — 1973-ban jöttem át az Ódor szakmányba, ahol sokkal jobban szeretek. Jól mennek a gépeim is, általában 2500—2600 körül keresek. Tizenhat éve kezdtem, bár kétszer megszakítottam szüléssel. A fiam Attila 13, kislányom Ildikó 10 éves. Az egész család vágya teljesült tavaly, kocsit vettünk. Anyósomékat látogatjuk, akik messzebb laknak, fürdőkre és országjárásra megyünk. Nagy élmény mindnyájunknak. Erre az évre komolyabb beruházást nem tervezünk, mert még a kocsira van egy kis tartozásunk, azt akarjuk kiegyenlíteni. A leghőbb óhajom, hogy semmi baj ne jöjjön közbe. Kálmán Gyuláné szövőg ős mondja: — Nekem az volt a legnagyobb esemény tavaly, hogy férjhez mentem. Lakóhelyet is változtattam, Rábaszentandrásról Nemesgörzsönybe költöztem anyósomékhoz. Ettől az évtől is nagyon sokat várok, májusban szülni fogok, fiút szeretnénk. Azonkívül építkezünk is, a szüleink segítenek, remélhetőleg őszre be is költözhetünk. Ha letelik a szülési nem tudom mi lesz. Talán otthon maradok 3 évig, de az is lehet, hogy nem, mert a pénz is kellene, hisz igen jól kerestem a szövőben. Schneller Károlyné a lánccsévelőből: — A 73-as év nagyon nehéz volt nekünk. Férjem munkahelyet változtatott, és egyszerre több minden összejött. Mind a három gyerek ment már iskolába, a két nagyobb kislány már elég önálló, s jó tanuló, de az elsős fiamnak bizony sokat kell segíteni, amellett, hogy napközis. Erre az évre viszont nagy terveink vannak. Nemrég átépítettük a házat, szeretnénk most új bútort és még a fürdőszobát berendezni. Mert kölcsönt nem kértünk, s ezekre eddig nem tellett. Ezután is úgy szeretnénk majd csak lassan, ahogy az anyagiak engedik. Hát, ezeket szeretném amellett, hogy a gyerekek — velünk együtt — egészségesek legyenek. — Mit sikerült megvalósítani az óévben? — kérdezi vissza Simon Gézáné a csomagolóban. — Lehet, hogy nem nagy dolog, nekem mégis sokat jelentett, hogy kisebbik fiamat a szakszervezet közbenjárására átvették a lakóhelyünkhöz közeli óvodába, így nem kell hajnalban húzni velem. Erre az évre azt kívánom, hogy nagyobbik fiam tartsa eddigi tanulmányi átlagát, hogy egészségünk legyen, s béke az egész világon. Ami a benti dolgokat illeti, brigádunk kilencedszer versenyzett 73-ban, legutóbb bronzjelvényt kaptunk, 2100 forinttal. Még nem tudni, múlt évi munkánkat hogyan értékelik, de azt már eldöntöttük, hogy 74-ben is versenyzünk. Nagyjából már meg is beszélgettük, milyen újszerű vállalásokat tehetnénk. S mivel éppen tizedszer indulunk a címért, szeretnénk valami komolyabb helyezést elérni. Hát, ezek volnának az én kívánságaim. Egy, a törzsgárdából A fényképezőgép kattan, íme a kép. De mit írjak alá? Azt, hogy munka közben? Nem, ez kevés. Inkább megkérem Berecz Sándorné gyűrűsfonót, mondjon valamit magáról. — 1952-őt írtak, mikor bejöttem a gyárba — kezdi —, és ahogy szaporodtak az évek a hátam mögött, úgy változott itt minden. És már olyan körülmények között dolgozunk, hogy nyugodtan mondhatjuk, jó itt! Én azelőtt sem vágytam el innen, most pláne! A körülmények javulásával a fizetésünk is nőtt. Igaz, 4 oldal helyett 5-öt hajtunk, de a gépeken is annyi mindent újítottak, alig veszi észre az ember a többlet munkát. Csak a lábaim készülnek ki a műszak végére, mert sokat kell körözni a gépeket. Az is nagyon fontos, hogy figyelmesek legyünk, mivel mozgó gépen, mozgás közben kell az orsót elkapni és megállásra kényszeríteni, mert csak így lehet befűzni. Ha nem figyel oda az ember, bizony hamar megvan a baj. És tapogatni való az mindig akad, főleg, ha gyengébb az alapanyag és szakadnak a szálak. Ilyenkor bármennyire igyekszik az ember, nem tud elégséget tenni. Sokat jelent nekünk az újonnan felszerelt elszívó berendezés. Azon felül, hogy a levegőt tisztítja a szálló pihéktől, kevesebb a szálszakadás is. 1960 óta ezen a gépen vagyok, szeretnék is itt maradni végig. A férjem a fonalfestőben dolgozik, a fiam Győrben tanul gépipari technikumban. A kisebb még csak hetedikes. Jövőre szeretnénk nyaralni menni, először. Mert amíg kicsik voltak a gyerekek, nem mehettünk. A lakásunk berendezéseit is most szeretnénk felújítani, széppé tenni. Szóval, tervek vannak, csak jó egészség legyen hozzá, akkor talán meg is valósulnak. E. J-né A tűzrendészeti vetélkedő döntője Mint hírt adtunk róla, tűzrendészeti vetélkedőt rendeztek létesítményi tűzoltóink melyen 798 fő vett részt. A döntőn — az üzemi vetélkedő helyezései alapján — Kecskés Lajosné, Hancsics György, Szalai Géza, Gyimesi János, Papp Zoltán, Csonka Piroska, Farkas Béla, Bakos Tibor, Gáti Ferenc, Verrasztó Jenő és Horváth József vett részt. A kérdésekre adott válaszok alapján a végeredmény: 1. Hancsics György, 2. Kecskés Lajosné, 3. Gáti Ferenc, 4. Horváth József, 5. Bakos Tibor — valamennyien jutalmat kaptak. A sikeres vetélkedő megrendezéséért dicséret illeti Paál Gáspárt, Farkas Gábort, Bakos Istvánt, Szalai Gézát és Kocsis Ferencet. (k.)