Pápai Textilmunkás, 1974 (11. évfolyam, 1-24. szám)

1974-01-11 / 1. szám

A tudat és ami zavarja — avagy: a közeg, melyben munkálkodunk Új évet kezdtünk új ter­veket szövögetünk. És sze­retnénk, ha mind többen ér­tenék szándékainkat. Mert ez egyben rugója is az ak­tívabb cselekvésnek. Ezért ama sokirányú tevékenység, amelyet tömegpolitikai mun­ka címen szoktunk emle­getni. Nem kevésbé ezen múlik az igen kívánatos, jó politikai hangulat, a jó munkahelyi légkör, az egészséges közszellem. Sokszor elmondtuk már azt is, milyen szerepe van ebben az információnak, az emberek jó tájékoztatásá­nak. Többek között a leg­főbb előfeltétele ez álla­munk demokratizmusának (azon belül az üzemi de­mokráciának is), amely a munkásosztály hegemón erején alapszik. Ez az az erő, amely folytonosan ösz­tönöz előre, és a szocializ­mus keretei között tartja a legkülönbözőbb tendenciá­kat. Persze fék is lehet. Ta­lán ennyiből is érzékelhető, mennyire fontos a közeg jó ismerete, melyben munkál­kodunk. Félreértés ne essék, nem csupán az emberek ismeré­séről van szó, bár az is fon­tos. Sokkalta inkább annak ismeretére hogy mi van, le­het azok fejében, azaz mi­lyen a gondolkodásuk. Ez fontos döntésekben is meg­határozó lehet, rácáfolhat statisztikákra, felületes fel­mérésekre, vagyis a külszín­re. Igaz például hogy elő­deink sztrájkharcát beje­gyezték városunk történeté­be. És az is, hogy gyárunk Pápa legjelentősebb mun­kásbázisa ma is. Ám, ha mélyebbre nézünk, az is ki­derül, hogy ez a mai bázis jóval lazább könnyebb a va­lamikorinál! Nemcsak azért, mert a mai élet össz­ehason­­líthatatlanul más. S alap­vetően elüt az akkoritól (is­meretlen a nyomor, na­gyobb a szabadság a mun­kahely megválasztása terén is, nincsenek kényszerítő kö­rülmények és a többi) ha­nem azért is, mert az utób­bi 10 év alatt mintegy 3 ezren „mozogtak” a válla­latnál. Csak faluról több mint ezren jöttek, főképpen pályakezdő fiatalok, akik semmit sem hoztak ma­gukkal a munkásosztály szokásaiból, kötelmeiből, s különösen tarka az ide­ológiai kép. Ott van ebben a kispol­gári nézetek törekvések va­lamennyi vállfaja, áramlata (legfőképpen az önzés, a gyűjtésvágy, a közöny, a vallás), melyek még a mun­kásosztály soraiban is szin­te naponta újraszületnek, húznak visszafelé. Részben éppen a jobb körülmények csábítása révén. És mivel a régi munkásgárda megfo­gyatkozott, lassabban őröl a malom, lassabban formálód­nak a fejek. Persze van itt egy szűkebb bázis, ebből ke­rülnek ki a legöntudatosab­­bak, a legharcosabbak, akik a párt- és tömegszervezetek aktivistáiként következete­sen munkálkodnak az em­beri tudat formálásán is, igyekezve érvényre juttatni a munkásosztály hegemóni­áját. A helyzet ilyetén változá­sáról nemigen beszéltünk eddig, így talán hozzáiga­zodni sem tudtunk eléggé, bár az ez irányú erőfeszítés (különösképpen a szervezett oktatás terén) egyáltalán nem lebecsülendő. Elég sok azonban a zavaró körül­mény, amelyekről megint­­csak nem beszéltünk eléggé nyíltan, hát beszélnek má­sok. S leginkább a fiatalok nézeteit, gondolatait keve­rik össze, akikben ott van a törekvés, hogy munkássá legyenek a szó igaz értel­mében is, s folytatói a tra­díciónak. És miközben szüntelen keresik a példaképet, a jót, amit követni kell, különösen kritikusan szemlélik a szavak és tettek egybeesését. Ilyen irányú közbeszólásaik vallják meg, nem alaptala­nok. Joggal teszik fel pél­dául a kérdést, milyen kom­munista az, aki 10 meg 20 évi párttagság után egysze­rűen csak faképnél hagyja a pártot? Válaszoltunk er­re? Nem. A pártalapszerve­­zet nem adott magyarázatot, legalábbis kifelé nem. Ezen az oldalon tehát csend van. A másikon már nem annyi­ra. Nem tudatos aknamun­káról vagy ilyesmiről van szó, egyszerűen csak arról, hogy az emberek kíváncsi­ak, kérdezgetnek — akitől kérdeznek válaszol. Ez eset­ben is a saját szájíze sze­rint megmagyarázza tette, cselekedete okát. Talán mon­dani sem kell, hogy az ilyen tájékoztatás mennyire szub­jektív, s egyáltalán nem agi­tál a párt mellett. Éppen ezért feltétlen szükséges volna, hogy a törlését kérő párttag alapszervezete lega­lább ennyire megmagyaráz­ná az általa jól ismert kilé­pési okokat. Elsősorban azt — mert ez tény —, hogy a törlésüket kérők többsége eddig sem sokat tett a pártban, ilyen irányú mun­kásságukról igen keveset mondhatnánk. Nem egy kö­zülük csak akkor „ébredt fel”, amikor szimatolt va­lamit, amiből haszna lehet. És természetesen azt, hogy az ilyenek nélkül erősebbek leszünk, vagyunk. Más az, hogy néhányan — akik tisz­tes beosztásokból mentek nyugdíjba és hosszú ittlétük alatt sokszor kaptak jutal­mat, kitüntetést — furcsa mód hátat fordítanak a párti­nak, vajmi ok miatt „ha­ragszom rád”-ot játszanak, vagy éppen kizárták önma­gukat. Ezt őszintén sajnál­juk. Persze itt sem mérhe­tünk, ítélhetünk egyforma mércével, hisz információnk sem teljes. De azt talán mondhatjuk, hogy aki ma hátat tud fordí­tani nálunk a pártnak, az sohasem volt kommu­nista, csupán párttag! Többségük becsületét, jóin­dulatát nem vonjuk kétség­be, de vannak közöttük olyanok, akikről jól tudjuk: feltettek valamire — mint a f­lottára, vagy egy verseny­lóra —, és amikor úgy lát­ták számukra „nem fut be”, feladták! Ez az igazság. Eb­ből az alapállásból indulva, az ilyen esetek sem zavar­hatják meg komolyan a fia­tal fejeket. Ellenkezőleg, ezekből is okulhatnak, ta­nulhatnak — legfőképpen morált! Ebből világossá válik az is, hogy nem feltétlenül teg­nap meg tegnapelőtt nyo­­makodtak be ide kispolgári nézetek, volt és van éppen elegendő a múltból is — ami itt termelődött, az itte­ni fejekben. Ilyen a közeg, amelyben dolgozunk nap mint nap. És amikor azt mondjuk, örökség ez a gyar­lóság, ez a sokszínűség egy­ben az ellene való harcra is gondolunk. Ma ugyanis olyan korban élünk, ami­kor a jóakarattal, tisztes­séggel párosuló őszinteség a legnagyobb becs! És bátran mutathatja az igazi énjét mindenki. Mégsincs így, tudjuk. Számolnunk kell hát ezzel is, azzal is. És keres­ni a módját, hogy az eddi­ginél célratörőbben, gyor­sabban munkálkodhassunk a tudat építéséért , a szo­cialista közgondolkodás fej­lesztéséért ! H. I. Háromszakmányos üzemek pártmunkája A fonoda A-, B- és C- szakmányának alapszerveze­tei közös jelentésben tájé­koztatták munkájukról a párt-végrehajtó bizottságot. Leírták, hogy a kezdeti ne­hézségeken túljutva igen határozottan irányítják már szakmányukban a politikai tevékenységet, és segítik a gazdasági munkát is. Komoly támasz ebben a tagság, vala­mennyi párttagnak megbíza­tása van, melynek teljesíté­séről időnként beszámolnak. Különösen szép eredménnyel büszkélkedhetnek az agitáció (főleg a szemléltetés) terén, de a propaganda anyag ter­jesztésben is második he­lyen szerepelnek a rangsor­ban, havi forgalmuk meg­közelíti a 900 forintot, jól szervezik az oktatást is. Elmondták gondjaikat is. Első helyen említhetjük a pártutánpótlás nem kielégítő voltát, ebben nagyobb se­gítséget várnak a pártcsopor­toktól, az egész tagságtól. Gondot okoz a szülési vagy gyermekgondozási szabad­ságon lévők, illetve a huza­mosabb időn át betegek meg a nyugdíjasok taggyűlésről való távolmaradása. Terveik között szerepel a KISZ-élet további serkentése, az akti­vitás növelése minden té­ren. Ugyancsak javítani kí­vánják a gazdasági szervező tevékenységet, együttműköd­ve ebben más­ szervekkel, elsősorban a m­űhelybizott­­ságokkal. A vitában felszólalók egy­értelműen elismerték a fo­nodai pártalapszervezetek munkájának eredményessé­gét, helyeselték, hogy a fon­tosabb kérdésekben állás­pontjaikat egyeztetve lép­nek fel, de elhangzott az is, hogy az utóbbi hónapokban a politikai munka kissé háttérbe került. Engedékeny­ség tapasztalható például a taggyűléseken való részvétel megkövetelésénél. Holott, a jó mozgósítás alapja csakis a jó politikai munka lehet. Sok tanácsot is kaptak a fonodaiak. Rövid, akár 10 perces értekezleteken is sok fontos dolgot meg lehet tár­gyalni, nem kell feltétlen termet keresni, elég egy sa­rok valamelyik üzemrészben. Sokat és rugalmasan fog­lalkozni a termelés közben felvetődő kérdésekkel, főleg emberi problémákkal és a jövő előkészítésével. Pon­tot tenni többek között az egy, vagy három alapszerve­zet polémiájára is. Most há­rom van, ezek munkáját kell jobbítani és finomítani. Nem is lesz nehéz, hisz sok tekin­tetben már eddig is bizonyí­tottak. Keresni, kutatni szün­telen a legjobb aktivistákat, bevonni őket a napi munká­ba, úgyszintén azokat a pártonkívülieket is, akik haj­landók velünk jönni, segíte­ni, akikkel a későbbiekben erősíthetjük a pártot is. Nyugdíjba mentek A múlt év augusztusától év végéig a fonóból: Gaál Ro­zália takarító, Kustán Endre segédművezető, Lukács Jenő csoportvezető, Juhász János szerszám­kiadó, Csukárdi Piroska gyűrűsfonó, Varga Imre fonalhordó, Pados Gyu­­láné hüvelyválogató, Sághi István II. kártolóművezető és Sándor Józsefné lánc­­csévelő — a szövőből: Rát­­kai Miklósné, Mórocz Jó­zsefné és Horváth Gyuláné festő, Bíró Tiborné és Mol­nár Dánielné szövő, Alföldi József légnedvesítő, Horváth László és Csépi Pál terem­művezető, Mesterházi Zoltán szövő II. raktárból, Németh Józsefné és Horváth Sándor­­né árutisztító meós, Polgár­­di István i­ező segédmunkás — a csomagolóból Pereznyák Sándorné — a kikészítőből: Hokker Ferenc, Szalay Pál,­­Kéri Károly, Kovács Vince, Németh Sándor, Polgár Je­nő, Tóth József és Horváth Sándor, a festőműhelyből Horváth Géza, az óvodából Horváth­ Gyuláné — az álta­lánostól: Hegedűs Imréné ad­min. csoportvezető, Kuti Mihály portás és Bognár Ist­ván éjjeliőr ment nyugdíjba. Jó pihenést kívánunk vala­mennyiüknek. —PÁPAI TEXTILMUNKÁS 1974. január 11. Kerekasztal és muzsika A nőklub programja A nőklub már megtartotta ez évi első összejövetelét, kerekasztal beszélgetést rendezett a népesedéspolitikáról. Legközelebb január 21-én jelmezes szilveszterutóra jönnek össze, február 4-én pedig Bárány Estilla zenetanárnő Korunk muzsikája, kultúrpolitikánk tükrében című előadását hall­gatják meg. Február 18-án közös mozilátogatás, majd a film megvitatása, március 4-én a nőnapi előkészületek megbe­szélése, március 18-án pedig a városi amatőrszínpad irodal­mi előadása szerepel a programban. Április 1-én veterán kommunisták élménybeszámolója, 15-én húsvéti népi szokások eredete lesz a téma, május 4-én pedig kirándulás Zircre, az arborétum, a könyvtár és a műemlékek megtekintése szerepel a tervben. Május 20-án dolgozók és művészek találkozása, június 3-án az üzem­­szervezés tapasztalatairól tájékoztat Tóth Ernő üzemszer­vezési osztályvezető, végül június 17-én a közös névnapokat tartják meg. Mi sikerült az óévben és mit tervez az újra? Az új év kezdete jó al­kalom arra is, hogy szám­vetést készítsen az ember, mit sikerült megvalósítani az óévben, s mit szeretne, mit tervez az újra. Ezúttal öt családanyát kérdeztünk meg. 1 Muli Tiborné előfonó gé­pes a következőket mondja: — Nagy dolgok nem tör­téntek velem sem a család­ban, sem az itteni közösség­ben tavaly. Ez nem azt je­lenti, hogy nincs említésre méltó. A brigádunk, mely­nek én vagyok a vezetője, ezüstérmes lett. Én már 20 éve dolgozom itt, olyan örökmozgónak tartanak, sze­retek mindenben részt ven­ni, így műhelybizottsági tag és bizalmi is vagyok. A bér­rendezés szintén a múlt év­hez fűződik, nekem 300 fo­rint pluszt jelentett havon­ta. 1974-ben a család számára a legnagyobb eseményt az jelenti majd, hogy a két fiam, Tibor és Sándor nyol­cadikos lesz, elérkezik a pá­lyaválasztás ideje. Az egyik rajztanár, a másik technikus szeretne lenni. Hát szurko­lok nekik, hogy sikerüljön. Itt a gyárban meg azért, hogy továbbra is jól men­jen minden, brigádunk is­mét címet nyerjen, végül a közös lottón sem ártana egy nagyobb nyeremény... Kelemen Béláné a szövő­g-ben így vélekedik: — 1973-ban jöttem át az Ódor szakmányba, ahol sok­kal jobban szeretek. Jól mennek a gépeim is, álta­lában 2500—2600 körül ke­resek. Tizenhat éve kezd­tem, bár kétszer megszakí­tottam szüléssel. A fiam At­tila 13, kislányom Ildikó 10 éves. Az egész család vágya teljesült tavaly, kocsit vet­tünk. Anyósomékat látogat­juk, akik messzebb laknak, fürdőkre és országjárásra megyünk. Nagy élmény mindnyájunknak. Erre az évre komolyabb beruházást nem tervezünk, mert még a kocsira van egy kis tarto­zásunk, azt akarjuk kiegyen­líteni. A leghőbb óhajom, hogy semmi baj ne jöjjön közbe. Kálmán Gyuláné szövő­g­­ ős mondja: — Nekem az volt a leg­nagyobb esemény tavaly, hogy férjhez mentem. Lakó­helyet is változtattam, Rá­­baszentandrásról Nemes­­görzsönybe költöztem anyó­­somékhoz. Ettől az évtől is nagyon sokat várok, május­ban szülni fogok, fiút sze­retnénk. Azonkívül építke­zünk is, a szüleink segíte­nek, remélhetőleg őszre be is költözhetünk. Ha letelik a szülési nem tudom mi lesz. Talán otthon maradok 3 évig, de az is lehet, hogy nem, mert a pénz is kelle­ne, hisz igen jól kerestem a szövőben. Schneller Károlyné a lánccsévelőből: — A 73-as év nagyon ne­héz volt nekünk. Férjem munkahelyet változtatott, és egyszerre több minden ös­­­szejött. Mind a három gye­rek ment már iskolába, a két nagyobb kislány már elég önálló, s jó tanuló, de az elsős fiamnak bizony so­kat kell segíteni, amellett, hogy napközis. Erre az év­re viszont nagy terveink vannak. Nemrég átépítettük a házat, szeretnénk most új bútort és még a fürdő­szobát berendezni. Mert kölcsönt nem kértünk, s ezekre eddig nem tellett. Ezután is úgy szeretnénk majd csak lassan, ahogy az anyagiak engedik. Hát, eze­ket szeretném amellett, hogy a gyerekek — velünk együtt — egészségesek legyenek. — Mit sikerült megvaló­sítani az óévben? — kér­dezi vissza Simon Gézáné a csomagolóban. — Lehet, hogy nem nagy dolog, ne­kem mégis sokat jelentett, hogy kisebbik fiamat a szak­­szervezet közbenjárására át­vették a lakóhelyünkhöz kö­zeli óvodába, így nem kell hajnalban húzni velem. Erre az évre azt kívánom, hogy nagyobbik fiam tartsa ed­digi tanulmányi átlagát, hogy egészségünk legyen, s béke az egész világon. Ami a benti dolgokat il­leti, brigádunk kilencedszer versenyzett 73-ban, legutóbb bronzjelvényt kaptunk, 2100 forinttal. Még nem tudni, múlt évi munkánkat hogyan értékelik, de azt már eldön­töttük, hogy 74-ben is ver­­senyzünk. Nagyjából már meg is beszélgettük, milyen újszerű vállalásokat tehet­nénk. S mivel éppen tized­szer indulunk a címért, sze­retnénk valami komolyabb helyezést elérni. Hát, ezek volnának az én kívánsága­im. Egy, a törzsgárdából A fényképezőgép kattan, íme a kép. De mit írjak alá? Azt, hogy munka köz­ben? Nem, ez kevés. In­kább megkérem Berecz Sándorné gyűrűsfonót, mondjon valamit magáról. — 1952-őt írtak, mikor bejöttem a gyárba — kez­di —, és ahogy szaporodtak az évek a hátam mögött, úgy változott itt minden. És már olyan körülmények kö­zött dolgozunk, hogy nyu­godtan mondhatjuk, jó itt! Én azelőtt sem vágytam el innen, most pláne! A körül­mények javulásával a fize­tésünk is nőtt. Igaz, 4 ol­dal helyett 5-öt hajtunk, de a gépeken is annyi mindent újítottak, alig veszi észre az ember a többlet munkát. Csak a lábaim készülnek ki a műszak végére, mert so­kat kell körözni a gépeket. Az is nagyon fontos, hogy figyelmesek legyünk, mivel mozgó gépen, mozgás köz­ben kell az orsót elkapni és megállásra kényszeríteni, mert csak így lehet befűzni. Ha nem figyel oda az em­ber, bizony hamar megvan a baj. És tapogatni való az mindig akad, főleg, ha gyen­gébb az alapanyag és sza­kadnak a szálak. Ilyenkor bármennyire igyekszik az ember, nem tud elégséget tenni. Sokat jelent nekünk az újonnan felszerelt elszívó berendezés. Azon felül, hogy a levegőt tisztítja a szálló pihéktől, kevesebb a szál­szakadás is. 1960 óta ezen a gépen vagyok, szeretnék is itt maradni végig. A férjem a fonalfestőben dolgozik, a fiam Győrben tanul gépipa­ri technikumban. A kisebb még csak hetedikes. Jövőre szeretnénk nyaralni menni, először. Mert amíg kicsik voltak a gyerekek, nem me­hettünk. A lakásunk beren­dezéseit is most szeretnénk felújítani, széppé tenni. Szó­val, tervek vannak, csak jó egészség legyen hozzá, ak­kor talán meg is valósul­nak. E. J-né A tűzrendészeti vetélkedő döntője Mint hírt adtunk róla, tűz­rendészeti vetélkedőt rendez­tek létesítményi tűzoltóink melyen 798 fő vett részt. A döntőn — az üzemi vetélke­dő helyezései alapján — Kecskés Lajosné, Hancsics György, Szalai Géza, Gyime­­si János, Papp Zoltán, Cson­ka Piroska, Farkas Béla, Bakos Tibor, Gáti Ferenc, Verrasztó Jenő és Horváth József vett részt. A kérdé­sekre adott válaszok alapján a végeredmény: 1. Hancsics György, 2. Kecskés Lajosné, 3. Gáti Ferenc, 4. Horváth József, 5. Bakos Tibor — valamennyien jutalmat kap­tak. A sikeres vetélkedő meg­rendezéséért dicséret illeti Paál Gáspárt, Farkas Gábort, Bakos Istvánt, Szalai Gézát és Kocsis Ferencet. (k.)

Next