Parlando, 1999 (41. évfolyam, 1-6. szám)
1999 / 1-2. szám - Solymosi Tari Emőke: A közönség fojtsa vissza a lélegzetét, ne a zongorista... - Beszélgetés Sebők Györggyel
- Kivéve azt, akinek tüdőgyulladása volt. Meg kellett várnom, míg meggyógyulok. - Mi sarkallta arra, hogy elmenjen ? Politikai döntés volt ez, vagy inkább a tehetsége iránt érzett felelősség ösztönözte? - Itthon személyes problémám nem volt, nem féltem, hogy letartóztatnak, mert túl gyorsan játszom az Appassionatát. Ez kollektív baj, egyénit nem tudok róla mondani. Ha apám mondjuk nagybirtokos lett volna, személyes okom is adódott volna arra, hogy csomagoljak. - Mivel foglalkozott az édesapja? - Ügyvédként dolgozott, és ügyesen zongorázott. Édesanyám háziasszony volt. Ketten voltunk testvérek, nővérem, Sebők Éva költő ma is Budapesten él. - Miért éppen Párizst választotta úticélul? - Mert Párizst ismertem, éltem ott egy évig közvetlenül a háború után. A francia főváros óriási mágnesként vonzott, annak ellenére, hogy mindenki lebeszélt arról, hogy Párizsba menjek. Azzal riogattak, hogy Franciaországban vagy karriert csinál valaki, vagy a híd alatt alszik. Németország az igazi zenei nagyhatalom, mondták. Én mégis Franciaországot választottam. Csodálatosnak találtam, hogy Párizsban élhetek, az volt az érzésem, hogy egész Párizs az enyém. A szellemi pezsgés, és általában az ottani élet íze csodás volt. - Önnek nem kellett a híd alatt aludnia, hiszen már a következő évben, 1958-ban megkapta Liszt-lemezéért a Francia Hanglemezakadémia nagydíját. Ki karolta fel, ki segítette? - Ismertem egy házaspárt Limoges-ban, ők pedig bemutattak a híres-neves író, Pourtales (aki Liszt, Chopin, Berlioz és Wagner életét is megírta) unokahúgának. Ő szervezett számomra egy koncertet, amelyre meghívta Monsieur Dusurget-t is, az Aix-en-Provence-i Fesztivál rendezőjét, aki később a párizsi Opera igazgatója lett. Dursurget odajött hozzám, és azt mondta: „én tíz éve nem hallottam ilyen zongorázást, szeretnék magával dolgozni". Közbenjárásának eredményeként az Erato hanglemezgyár szerződést kínált nekem nyolc lemezre, ezek közül az első nagydíjas lett. Mindez néhány hónap leforgása alatt történt. - Aztán Párizst mégiscsak elhagyta Amerikáért. - Vonakodva. Három egyetem is hívott, az első kettőre habozás nélkül nemet mondtam. A harmadiknál - ez volt az Indiana University Bloomingtonban ugyancsak nemet mondtam, de már nem olyan határozottan. A dékán, aki fölépítette ezt a birodalmat, csábítgatott, mondván, először menjek csak egy évre, nézzek körül. Ez nem kötelez semmire. - Most már 36 éve van ott. Milyen egyetemi fokozatban tanít? - 1985 óta „distinguished professor" vagyok (ez magyarul megkülönböztetett, kitüntetett tanárt jelent - S.T.E.) ami az első osztály fölött van. Ezzel a címmel csak körülbelül az oktatók egy százaléka rendelkezik. A teljes jogú egyetemi tanár, azaz „full professor" címet három hónap után kaptam meg, anélkül, hogy kértem volna. Ma már úgy gondolom, ez is csalétek volt. "