Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1856

I Electro-kosmodynamica. ,,Multa abscondita sunt majora his­­patica mim vidtimus operum Eius“. Eccl. 11,4. Ha valaki csak futólagos pillanatot vet is a mindenségire, bámulatteljes imá­dattal kell eltelnie, midőn e mérhetlen tért látja elnyúlni maga előtt, melyben óriási töme­gek roppant sebességgel és még­is legnagyobb szabatossággal, s az emberi tudományosság öntudata óta mindig változatlanul mozognak. A törvények melyeket mozgásaikban követnek, az átalános nehézkedés és központi erők törvényei, tudva és elfogadva vannak; de mind­eddig, tudtomra legalább, ezen határokon túl komolyan nem tett kérdést a természettan, s azon mozgásnak melyet a központi erők már föltételeznek, eredeti okát nem kutatta. A ter­mészettan — úgy látszik — megnyugodott abban, miben ha tovább kutatni nem akart, szükségkép megnyugodnia kelle, hogy a tétlen anyag, mely sem magának mozgást nem adhat sem a nyertet magától soha le nem teheti, kezdetben bár­mi októl, kétségkívül az Alkotó hatalmas kezétől nyert rohamát (impulsus) mindaddig változatlanul folytatni kénytelen, m­íg közbejövő akadály vagy zavart nem idézend elő mozgásában vagy pedig azt vépképen meg nem szüntetendő. Vizsgálódásaink az égi testek mozgásairól eddig, a kettős csillagokat kivéve melyek száma Struve szerint már 2611-re megy, s melyek közt 113 hármas, 9 né­gyes, és 2 ötös találtatik, csak naprendszerünk csekély korlátai közé szoritkozvák, de már ezen vizsgálódások is minden kétségen kívül helyezik hogy az öszves mindenségben minde­nütt egység uralkodik, s hogy a legtávolabb égi testek is melyeknél a fegyverzett emberi szem központi mozgást ven észre, ugyanazon központi erők törvényeit követik. A központi erők elmélete a mozgást már mint létezőt téve föl, kétségnélküli bizonyossággal és alapossággal bír, de ha a mozgás eredetét keressük, felelete nincs, s nem lehet. A kutatóra nézve tehát nem marad egyéb hátra, mint a mozgás okát az Alkotó vagy közvetlen, vagy a természettörvények által közvetített működésében keresni, azaz: vagy azt tenni föl, hogy az égi testeknek létök első pillanatában adatott meg általa se­bes mozgásuk, vagy hogy a természetben oly erőket rejtett, melyek folytonos működése e mozgást előidéző, s talán azóta is állandóan föntartja. Az első nem lehetetlen, de be is

Next