Pécsi Közlöny, 1898. június (6. évfolyam, 61-71. szám)

1898-06-01 / 61. szám

1898. június 1. b­­écsi Közlöny“ Dillmann Emma kisasszonnyal, Dill-­­­mann Lajos bozsoki tanító nővérével. K­e­­mény János, a Szegzárdbátai Dunavéd­­gát-Társulat vizmestere, eljegyezte Kál­mán Mariska csibráki tanítónőt, Kálmán Károly szegzárd-belvárosi tanító leányát. A király adománya. Ő felsége a király a karmelita-rend budapesti főnöké­nek, templomépítésre, legfelső magánpénz­­tárából ezer forintot adományozott. Tejszövetkezet: Bátán 89 gazda tejszövetkezetet alakított. Elnökké Sörös Gyula másodjegyzőt választották. Az alapszabályokat a napokban terjesztik föl megerősítés végett a belügyminisztéri­umhoz. V. H. D. Sz. A vidéki hírlapírók országos szövetségének alapító tagjai so­rába léptek újabban : a szabadkai takarék­­pénztár 200 forinttal, a sopron megyei takarékpénztár, a nagyszent­miklósi ka­szinó, a­­Győri Hírlap 100—100 forinttal. Az újabb pártoló tagok közt vannak: a reáliskola tanárai és a felsőiskola tantestülete Te­mesváron 5—5 frttal. A szövetség elnök­sége időről-időre kis lapot ad ki, melyben beszámol a szövetség állapotáról s nyug­tatja a rendes tagok díjfizetését. Az idén most vettük kézhez ezen szövetségi lap 3-ik számát, miután az elnökség azt minden egyes tagnak megküldi. Ezt a rendszert az országos Pázmány-egylet is követhetné, melynek állapotáról alig tud­hatni valamit, tagjainak névsora szintén ismeretlen. Pedig az egylet életmomen­tumainak nyilvánosságra hozása időkö­­zönként rátereli a közfigyelmet az ügyre, ami csak előnyös lehet. A szövetségi or­gánum az igazgatósági ülések és közgyű­lések jegyzőkönyveit is közli s ebből tá­jékozódást nyerhetnek azon tagok is, akik személyesen részt nem vehettek a gyű­léseken. Gyújtogató gyermekek. Ismeretes dolog, hogy igazi magyar vidékeken nem sok gond van arra, hogy a gyerekek kezébe gyufa ne kerüljön. A legtöbb tüzet az apró gyerekek gyufával való játszása okozza. A nép künn van a mezőn, dolgozik , a gye­rek otthon unalmában fölkutatja a házat, előkeríti a gyufát, gyújtogatja, örül neki, a tűz valamibe belekap, elhamvasztja a házat, beleég a gyerek is, de másnap a harmadik utcában ugyanez a szerencsétlen játék járja Annyi tűzesetet olvasunk mindenfelé, s a legtöbbnek oka az, hogy a gyerek kezébe került a „pakli masina.“ Egyszerre egész sereg gondatlanságból okozott tűzvészről is veszünk hírt, melyet ötéves gyerekek okoztak. Ertényben Szalai István háza mel­letti szalmakazal gyuladt ki s a tűz áthatol­ván nevezett házára, azt és a szomszéd Béri Mihály házát is elpusztította. A tüzet Szalai István ötéves fia okozta, a ki gyufá­val játszott a szalmakazal mellett és az eldobott gyufától meggyuladván a kazal, igy keletkezett az ötszáz forint kárt oko­zott veszedelem. — A Majsa község melletti Kis-Tava pusztán Cséplő György, ottani lakos, ötéves fia szintén ily módon okozott tüzet. Bischitz Jónás bérletén támadt a tűz s elégett vagy másfélezer forint értékű épület és ingóság. A tűzben 10 cseléd ru­hája, 21 malac és 5 sertés is bennégett. A vizsgálat mindkét esetben megállapította a vétkes gondatlanságot s a szülőket fog­ják kérdőre vonni az ötéves gyerekek által okozott károk miatt. — Jó lesz azért a masinát olyan helyen tartani, ahol nem fér hozzá a gyerek. Zsidó komaság. Egy magdeburgi zsidó, a­ki a német császárhoz intézett folyamodványában engedélyt kért, hogy hetedik fiának a Vilmos nevet adhassa s komául a császárt jelenthesse be az anyakönyvvezetőnél, hivatalos uton azt a választ kapta, hogy a legfelsőbb név nem szerepelhet a Mózes- vallású gyermekek bemutatásának tanújaként az anyakönyv­­ben. Az illető apa most ezt a határozatot közzé teszi az Alig. I s­r . Wochen­­schriftben, hogy hitsorsosait hasonló hiábavaló fáradságtól megkímélje. Köztudo­másu ugyanis, hogy a német császár szíve­sen elvállalja a keresztapaságot minden család hetedik fiúgyermekénél . ... de csak a keresztényeknél, a­kiknél kereszt­­ség létezik, ellenben a zsidóknál nincs keresztség, nincs is tehát keresztapaság. Az elnyomatás ellen. A német császár legutóbbi trónbeszédében tiszte­letre méltó rendnek nevezte a kisiparoso­kat és helyzetük javítását legfőbb gondjai közé sorozta. — Magyarország kisiparosai örömmel és hálával hallhatják ezt. Mert a mi törvényhozásunk különösen az ipar és kereskedelem kérdéseiben előszeretettel szokta követni a német kormány intézke­déseit. Ha tehát a németek erőfeszítést fejtenek ki a tisztességtelen verseny ellen, ha korlátozni törekszenek az utazó ügy­nökök visszaéléseit, ha a kisipart szüksé­gesnek találják védelmezni a nagyipar túlkapásai és a kereskedelem kiszipolyo­zása ellen, — ennek visszahatása lesz a mi ipartörvényeinkre is, melyek — ha így ■ maradnak — maholnap mind proletárrá­­ teszik kisiparosainkat. Mikor lesz meg ez a várva várt visszahatás, arról bajos még ma szólni, mert ez idő szerint Magyaror­szágon a kézműipart a kereskedők és a részvényekre dolgozó nagyiparosok minden téren leszorítják, s minden erejükkel a kis emberek elnyomásán dolgoznak.­­ Már­is azt hangoztatják, hogy a német császár nem elég liberális, mert a szurtos kézmű­vesekről trónbeszédében is megemlékszik, a vastag aranyláncú gyárosokról meg hallgat. Halálozás. Gala­sz­ay Antal 1848 as honvédszázados, tegnap reggel 83 éves korában meghalt a pécsi közkór­házban. Az elhunyt előkelő családból szárma­zott, atyja neves ügyvéd és a mai püspöki árvaház épületének és szép fundusának tulaj­donosa volt.A fiúnak azonban nem kedvezett a szerencse; különféle hivatalokban írnokos­­kodott s vén napjaiban könyöradományokra szorult. Évek óta csakis kosárkával a kezé­ben lehetett látni. Ebbe gyűjtött. Ma d­­u 5 órakor temetik. Az iszákosság vége. T­o­d t­e­n­­­hier Jánosnak valamikor fényes szabó - üzlete volt Bécsben, de a sok ivás hibban­­totta-e meg az eszét, vagy agyafúrtsága vitte-e rá a szertelen ivásra, elég az hozzá, hogy az üzlete tönkrement és Todtenbier Pécsett folytatta pályafutását Ganter Fe­renc­ király utcai unió divatüzletében, hol a bukott német mint szabász dolgozgatott. De hibáját magával hozta Bécsből, minden szombaton a hetibér fölvétele után meg­kezdte a hétfőig vagy keddig eltartó lum­polást. Réme volt a vendéglősöknek, mert lármájával molesztálta a szolid vendégeket s azért nem egyszer mutattak neki ajtót. Pünkösd szombatján is igy járt. Alaposan leitta magát, éjfél után aztán kitelepítették az egyik vendéglőből az utcára. Todten­bier a Nepomuk utcába bandukolt, hogy ott egy másik korcsmába beállítson, hanem a zápor akkor már javában tombolt, a Nepomuk­ utca folyóvá változott, mely a részeg szabót leszedte a lábáról és vitte magával csónak nélkül. János egyre „Polizei, Polizei­“t kiabált, egy-két ember ki is nézett az ablakon, egy házmester ki is rohant az utcára, azonban Todtenbier csak eltűnt a főposta melletti szűk sikátorban, hova a viz besodorta. Az országúttól a Habe­­rényi-féle gyárig földalatt folyik a viz s e földalatti utat a vízzel együtt Todtenbier is megtette, kinek holttestét aztán a köz­­vágóhidnál találta meg a keresésére indult rendőrség. A búza. Nagy reményeket fűznek az idén földbirtokosaink a búzaterméshez, a­mire följogosítja őket az a kilátás, mely­­lyel a vetések állása kecsegtet. A búza­­kereskedők már most szívesen megvennék a reménybeli termést, de a gazdák nagyon tartózkodók Számos kereskedő jár ki a falukon, ostromolni a termelőket. Legin­kább aratás utáni azonnal készített búzát hajszolnak, mert mi lévén­ egész Európában legelsők a piacon búzánkkal, és sehol fö­lösleges készlet nincs, tehát az augusztusi búzák jó árra és kelendőségre számithat­nak. Még olyan távolról jött kereskedők is megfordulnak nagyobb termelőinknél, kiket azelőtt soha sem láttak. Csőd. A szegzárdi kir. törvényszék néhai Sághy Pál, volt agárdi esperes­plébános hagyatékára a csődöt elrendelte. Csődbiztos Sonnewend Frigyes dr. kir. törvényszéki biró, tömeggondnok Geiger Gyula, ügyvéd. A bejelentések határideje július 17., felszámolási tárgyalás augusztus 1., a csőd­választmány megalakulása augusz­tus 4. Egyleti élet. A «Szegzárdi katolikus legényegylet« június hó 5-én a Mutschen­­bacher-kertben, a vasúti vendéglőben saját pénztára javára nyári mulatságot rendez. Kirándulás délután 4 órakor. Rablógyilkosság. Nagy kegyetlen­séggel gyilkolták meg M­o­­z­e­s Péter decsi vagyonos földmives gazdát. A sze­rencsétlen embert szállásán végezték ki, a­hova szombaton ment, hogy gazdasága után nézzen. Mivel pünkösd reggelre nem jött haza, utána mentek, hogy az elma­radásának okát megtudják. Rémülve látták, hogy Moizes Péter a szobában vérében holtan fekszik, feje ketté van hasítva, nyaka pedig keresztül vágva. Mivel Moizes zsebéből a pénz is eltűnt, biztosra veszik, hogy rablógyilkosságnak esett áldozatul. Az esetről táviratilag értesítették a szeg­­zárdi csendőrséget és az ügyészséget. A rablógyilkosok kinyomozása erélyesen folyik. Halálos baleset. Bäcker Alajos mária utcai lakatos folyosóján lakatos mun­kára váró ablakrámák vannak fölállítva. Pünkösd másodnapján a család négy éves Józsa leánykája a rámák körül játszadozott, mi­közben ráesett az egyik rámára, amitől ez a leánykára zuhant s azon oly sérü­léseket okozott, hogy a kis Józsa rövid idő múlva belső elvér­zés következtében ki­szenvedett Ma d. u. 5 órakor lesz a temetése. Agyonrugta a feleségét. A na­pokban Gerber Ignác lancsuki lakos­nak fia benyitván az istálóba, ott találta beteg édes­anyját jajgatva. Kérdésére hogy mit csinál itt és miért nem ma­radt a szobában az ágyban, az anya el­mondta fiának s az időközben odajött leányának, hogy midőn a lakás hátsó szo­bájában hideglelésben feküdt, férje — a hallgató gyermekek apja — perpatvart kezdett vele, majd megfogta hajá­nál, kihúzta az ágyból, a a földre dobta, megverte és rá-­ o

Next