Pécsi Közlöny, 1912. július (19. évfolyam, 96-103. szám)
1912-07-04 / 96. szám
2 Pécs—Mestszéki vasút. 1911. július eleje volt az az örvendetes nap, mely Pécs városa fejlődésére nagy befolyással van. Lehetetlen e nevezetes nap évfordulóján meg nem emlékezni. Meg kell emlékeznünk azért is, mert mindenki előtt ismeretes, hogy ez a vasút közszeretetben álló országgyűlési képviselőnk dr. Eger Béla nélkül nem létesült volna, minden kétségen kívül áll. Köztudomású, hogy ennek a vasútnak létesítésére vonatkozó iratok a kereskedelmi minisztérium levéltárában aludták mély álmokat. Kossuth Ferenc volt kereskedelmi miniszter azon alkalommal a mikor édesatyja, Kossuth Lajos szobrának felavatásakor Pécset volt. A pécsváradi nagy küldöttségnek melyet városunk képviselője, akkor mint a pécsváradi kerület képviselője vezetett, azt mondta, még az első rügy fakadása előtt meg fog történni az első kapavágás. Bizony két rügy fakadás is elmúlt és nem történt semmi. Mikor is képviselőnk elkerülhetlennek tartotta figyelmeztetni a minisztert, hogy ígéretét váltsa be, mert megjöhet a harmadik rügy fakadás is. De ennek bekövetkeztével már javában folyt a munka és így esett meg, hogy a hivatalos bejárás ma évi június hó 30-án történhetett meg. Mily áldásos a vasút Pécs város és kereskedői részére, az alábbi számok igazolják. A pécsváradi járás a közlekedés tekintetében városunktól úgyszólván teljesen el volt zárva, kövezet utai alig vannak. Télen az utak járatlansága folytán a lehetetlenséggel vot határos Pécsre jönni. Bozsok, Rácmecske, Véménd községekből a jó útban is 6 óra kell, hogy Pécsre jöhessen. Heti és országos vásár és nagyobb ünnepeken p. o. Husvét, Pünkösd, Úrnap, Péter és Pálkor száz és száz számra özönlik a pécsváradi járásból a falusi polgárság Pécsre. Kitűnő menetrendjük is van, reggel 2/48 órakor érkeznek, d. u. 1 óra 10 perckor vagy 4 óra 40 perckor viszsza is mehetnek. Kényelmesen végezhetik dolgaikat. Bátaszék, Baja és Szekszárdra, még Dombóváron át nem kerülő úton juthatunk Pécsiek, most egyenes az összeköttetés. Ha pécsi embernek Pécsváradon ügyesbajos dolga van, reggel útra kell d. u. 1 órakor itthon van. Kiadásakor, 20 fill. Bérkocsis 14 koronán alul nem megy. A nagy magyar alfölddel egyenes összeköttetésünk van. Az elmúlt év első felében a személyforgalom 124.455 személyből állott. Állomásonként a személyforgalom 1911. évi július 1-től 1911. évi december hó 31-ig. Báta 1451. Bátaszék 11.106. Hosszuhetény 6896. Mecsekszabolcs 973. Nagypall 4785. Palotabozsok 4852. Pécs 18915. Pécs gyárváros 4728. Pécs külváros 22.329 Pécsvárad 21.212. Rácmecske 6445. Somogy vasas 15.031. Véménd 5732 személy. Bevételezett 88.708 kor. Podgyász gyors- és teheráru forgalom 38.016 tonna. Bevétel 73.320 kor. Tiszta jövedelme volt a vasútnak 1911. évi december hó 31-ig 84.592 korona. A konfuzus elbeszélő. Irta : Dr. Szilárd Ferenc. Az erdei vadászkunyhó félhomályában kedélyes pipaszó mellett hallgattam a vadőrök tanakodásait és elbeszéléseit. Odakünn meglehetős kellemetlenül dudált a késő ősz szele, a sarokban álló vaskályhában pedig vígan pattogott a tűz. Az öreg Mihari Mátyás vitte a szót és kurta pipáját agyarára tolva imigyen beszéle : Elmondom nektek gyerekek, hogyan fogtuk meg egyszer a Lajcsi komámmal a Hurokvető Jóskát, akinek legalább három esztendeig jártunk a sarkában, míg megcsíphettük őkednét. Hej, agyafúrt fickó volt az a Jóska, sok bajunk volt vele, amíg élt. De nem is múlt ki becsületes halállal, úgy ütötték agyon valami osztozkodásnál. Ott voltam én is mikor rátaláltunk holttestére. Máig sem tudták kisütni, ki volt a tettes. Pedig ugyancsak utána voltak a csendőrök. Három vármegyében kutatták a bűnösöket, mert ahol egy kötni való naplopó, orvvadász, fatolvaj vagy hurokvető volt az mind egy követ fújt vele. Épen azért nem tudtak a sok között eligazodni s a szegény Jóska halálát nem boszulhatta meg a törvény. Épen az anyósomtól voltam hazajövőben, hol a feleségem dolgában jártam. Volt neki egy kis apai öröksége, az iránt kellet beszélnem az öreg asszonnyal. Azóta ő is meghalt, Isten nyugosztalja. Hejde nagyon nehéz természetű asszony volt, az ég áldja még a hajó porában is. Szegény jó apósom sokat nyögött életében miatta. Még a gróf urat is kikezdte valami borjutartás miatt. Meg is szökött a gróf a nyelve elül, pedig vitéz katona volt valaha. A tizes huszároknál szolgált fiatal korában és kapitányságig vitte. Generális is lett volna belőle, de azt mondják, a fiatal felesége féltette a katonaélettől, no meg a pajtásoktól és a kártyától. Addig rágta hát a fülét mig haza nem csalta. Nehéz szívvel kvótáit a jó urunk. Ezt a Pirók Jóskától tudom, ki kutyamosó volt nála abban az időben. Ő ugyan azt állítja, hogy őrmesteri sarzsit viselt. „Pécsi Közlöny 1912. július 4. A nem állami tanítók jajszava. A nem állami tanítók ezen levelet intézték képviselőnkhöz, melyet egész terjedelmében közlünk: Nagyságos Pártelnök úr . Mindenre el voltunk készülve csak arra nem, ami legújabban a nem állami tanítókat érte. Nem gondoltuk, hogy minket az ország égi madarai közé soroznak, kiknek táplálását a jó Istenre bízzák. Márpedig így tettek velünk a legújabban, benyújtott törvényjavaslatnál a családi pótléknál. Megemlékeztek itt mindenkiről a szolgák és altisztektől,fel egész az V-ik fiz. osztályig, csak minket feledtek ki. Minket, kik a legnagyobb nyomorban vagyunk. Úgy látszik mi vagyunk a haza azon mostohái, kiknek munkaerejét úgy az iskolafentartó egyház és község, mint az állam teljesen kiszipolyozza, de a kenyérről már egyik sem akar gondoskodni, mintha mi volnánk azon bizonyos „közös lovak“. Meg nem foghatjuk, hogy mi vezette a kormányt ezen tettében ? Az-e, hogy mi nem vagyunk az ő alkalmazottai ? De hisz a vármegyei tisztviselők sem azok ! S különben is mi nemcsak az iskolafentartó egyháznak és községeknek teszünk szolgálatot akkor, amidőn erkölcsös és hazafias nemzedéket törekszünk nevelni a ránk bízott gyermekekből, hanem elsősorban is a hazának. Hisz mi ugyanazon munkát ugyanazon képzettséggel végezzük, mint állami kartársaink s mégis minket itt is elszakítottak tőlük. Vagy úgy gondolkozik a kormány, hogy rólunk gondoskodjék az iskolafentartó ? Ha igen, akkor kérünk törvényt, mely kötelezze az iskolafentartót oly mérvű pótlék megadására mint jelenleg az állami és várm.tisztviselőknél tervezve van. Vagy talán, azon magasztos gondolat vezette a kormányt ezen tettében: „kinek van adatik, kinek nincs még az is elvéde eb hiszi neki, hazudik az sokat, ha a nap hosszú. Múltkor is azt mesélte nékem, hogy az ő járásában annyi azőz, hogy egyet sohasem lehet lőni egy lövésre. A fiatal gróf úr vadászott nála, azt mondja, de sohasem lőhetett jó lélekkel, mert ahány bakot találtak, mindegyiknek egy suta állott a háta mögött s igy a kis gróf nem mert lőni, mert a milyen a puskája, négy őzön is átmegy. No de az sem holmi lőcs, a melyiket én nyertem a tavaszon a céllövésnél. Valami angol puska lehet, mert mintha csak magától lőne. Mondottam is a Lajcsi komámnak, hogy elmehet kend azzal a régi módi puskával. Ez az igazi, amit csak pöcögetni kell, hát ötször is elsül magától. Azt mondják, már azóta ennél különbet is kieszeltek. Olyant, amelyekkel már repetálni sem kell. Repetál magától, akár a parancsolat. No már én ilyenre nem vágyódok. Megélek holtig evvel a fáin puskával. Mondottam is az asszonynak: — Fáin, ha meghalok, ezt a fain fegyvert temessétek mellém. Sírva is fakadt a jó lélek és könyörgött, hogy ne halljak meg. Alig tud-