Pécsi Napló, 1902. szeptember (11. évfolyam, 200-223. szám)
1902-09-02 / 200. szám
2 Sztrájkoló vasúti alkalmazottak. Firenze, aug. 31. (Ered. táv.) A városi vasút alkalmazottjainak egy része ma reggel óta sztrájkol. Csak néhány kocsi közlekedett a rendőrök és karabinierik oltalma alatt. A város nyugodt. Az utczákon őrjáratok czirkálnak. A hadgyakorlatokra indult csapatoknak egy része visszatért. Sok embert letartóztattak. Ma még jelentékeny számú csapatok érkeznek ide és megszállják az egész várost, hogy a közszolgálatot biztosítsák. Virchov meggyógyult. Berlin, aug. 31. (Ered. táv.) Virchov tanár tegnap visszatért Berlinbe. Az utat jól állotta ki. — Az állandó hadsereg ellen. Birmingham, aug. 31. (Ered. táv.) A hadi érmek kiosztása alkalmával Chamberlain beszédet mondott, amelyben arra a kormány ellen hangzott vádra utal, hogy a háborút nem készítette elő kellően és azt monta, hogy nézete szerint az ország sohasem fog magára vállalni annyi költséget, amennyi kellene, hogy mindig elő legyen készülve háborúra. Mindig a nép hazaszeretetéhez kell majd fordulni, hogy az állandó hadsereg hiányát pótolja. Az önkéntesek segítségének köszönhető főleg, ha nem egészen, hogy Anglia a nagy hadjáratból győztesen került ki. — Leégett gőzmalom. Paks, augusztus 31. (Eredeti táv.) Nagy szélben gyuladt ki tegnap délben Graepl Hugó budapesti gépgyáros paksi gőzmalma és le is égett. A tűz több szomszédos házba is belekapott, de szerencsére sikerült azt elfojtani. A kiegyezés. Budapesti tudósítónk írja: A kiegyezési tárgyalások a legutóbbi bécsi minisztertanácskozások óta korántsem nyugodtak, hanem a szakelőadók serényen folytatják működésüket s előkészítik a további tárgyalásokat. A magyar miniszterek bécsi útjuk óta nagyobbára távol voltak Budapestről, amennyiben Széll Kálmán miniszterelnök Svájczban tartózkodott, Láng Lajos kereskedelmi miniszter pedig a düsseldorfi kiállítást tekintette meg, ahonnan kétségtelenül a magyar fémipar érdekében sikerrel felhasználható dús tapasztalatokkal fog visszatérni. Holnapra a magyar miniszterek valamennyien visszaérkeznek, Széll miniszterelnök pedig tegnap (vasárnap) Rátótra, holnap pedig Budapestre érkezik. Az osztrák miniszterek hétfőn este vagy kedden érkeznek Budapestre. E tanácskozásoknak — a beavatottak szerint — döntő jellegük lesz. ” Nyilatkozat. Felkérettünk a következő sorok közlésére: „Barátaimhoz ! Az „Alkotmány“ emberei folytatják ellenem rágalmazásaikat. A lovagias elintézés elől félrehúzódtak. Korbácsot használnom hozzám nem lenne méltó. A sajtóbiróság elé kellett az ügyet vinnem. Tehát odavittem. Budapest, 1902. szeptember 1. Olay Lajos. “ Pécsi Napló 1902. szeptember 2. Hírrovatunk. Pécs, 1902. szeptember 1. A kártya-játék. A Cheilucsanksz-tartomámányi (Mandsuria) kormányzó az ottani rendőrfőnökhöz a következő rendeletet intézte: »Mindazok az emberek, akik kártyázáson éreznek, száz botütéssel büntettetnek és nyakukra egy rézgyűrű erősíttetik, mint a gonosztevőknek, két hónapra. Játékbarlangok tulajdonosai első ízben száz botütést kapnak büntetésül és három hónapig kell a gonosztevők gyűrűjét viselniök. Kártyások leleplezéséért a feljelentők és rendőrök nagy jutalomban részesülnek.* Hazánkban a játékszenvedélyek között a kártya és a totalizatőr dominál elsősorban. Ezek a legnépszerűebbek. A totalizatőr szerencsére csak a székesfőváros közönségét marja. A kártyajáték a budapesti Nemzeti Kaszinótól a Hargitta alatti útszéli csárdáig egyformán dühöng mindenütt. Nagy hitbizományok óriási jövedelmeit és a legutolsó napszámosember keservesen összekuporgatott filléreit egyformán, mohón nyeli el a kártyaasztal telhetetlen gyomra. A kártyajáték : mulatság, így mondják azok, kiket ez a szenvedelem fogva tart. Vájjon mulatság-e az, mikor a játékos láztól remegve, görcsös idegekkel, sápadtan, kínos szorongattatások között teszi kockára utolsó garasát. Dupla — vagy a halál ! Mert igen sokszor megtörtént már, hogy egy utolsó tétet nyomban a revolverlövés durranása vagy a méreg követte. Az életből kirohanó ember egyébként nem igen válogatós: a kötél, melyet önkezével burkol saját nyakára, vagy a mormolva rohanó vízhullámok egyformán átsegítik őt a más világra. Kérdezd meg a nagy szivarost, miért szivarzik, a leányt, hogy miért tánczol, a játékost, hogy miért kártyázik, valamennyi azt feleli: mert élvezet. Ám ennél többet egyik sem tud mondani. Hogy miért az, ez tudatlanul él a bensőjében. A szivar, a táncz kevés embert kergetett még a züllésbe vagy akár az anyagi és erkölcsi pusztulásba. Bár volt idő nálunk is, amikor a dohányzást (pipálást) terhes következmények mellett tiltotta a törvény. A kártyajátékra nincs törvényünk. Egyes kivételeket tettek el csupán, a hazard-játékokkal. De ez a meghatározás hamis, mert ez csak a játék külső formáit illeti. Hazarddá lesz bármely kártyajáték, amelyet szokatlan nagy öszszegekben játszanak. A nagy összeg ugyancsak relatív fogalom. Mert más a napszámos ember és más Szemere Atilla öt forintja. A játék egyben hasonlatos, minden játszót csak egy ezel vezet, mert a körül forog a harcz, hogy felebarátunk zsebéből kihúzzuk a pénzt és minden munka nélkül becsúsztassuk a saját tárczánkba. Minden munka nélkül! Valamennyi szerencsejátéknak ez a mottója. Rövid néhány percz alatt a hét napon át izzadó, fáradó munkás elveszíti egész heti keresményét. A nyerő boldog és legtöbbször eliszsza. Itt kezdődik a játékszenvedély fekélyének a pusztítása. A munka nem élvezet és nem is nemesít. A munka kegyetlenül elgyötör, kifáraszt, sorvaszt. A munka kegyetlen kötelesség, amelyet a gyomrunk parancsol reánk. Nem én mondom ezt, de elvtársaim a szoczializmusban, akik vasár- és ünnepnaponként gyűléseket tartanak és szidják a pohos hasú vagyonos osztályt, a rendőrséget és mindent, ami nem hasonló hozzájuk. A kártyajáték alapjában fontos szocziális kérdés. Az úri osztály játszói közül, ha elfogy a pénz, egyik-másik szívesen sikkaszt is, a nép, elvtársaim a szoczializmusban csak a családjukat hagyják éhezni, koplalni. A kártyajáték alapjában a legnagyobb képmutatás, ez pedig egyenlő az elrejtett gondolatok hazug némajátékával. A játszó nemcsak, hogy elrejti, leplezi igazi szenzációit, de alakoskodással, a képmutatás pillanatról-pillanatra változó maszkjával megtéveszteni igyekszik partnerét. Arczának öntudatos, sőt raffinált hazug játékával támad, vagy ijedelmet fejez ki. Ugyanígy cselekszik a partnere is. Ez a kölcsönösség nem menti a lényeget. A hazugság még akkor sem változtatja tartalmát, ha ketten vagy négyen cselekszik is ezt. A hazugságnak nincs szüksége szavakra, ép úgy mint a hűtlenségnek nincs. Vannak asszonyok, akik egy félórás séta alatt négy-öt emberrel is megcsalják az urukat, akkor amidőn a férjük karján sétálnak. Teljesen idegen, teljesen ismeretlen férfiakkal, akiket azelőtt még soha sem láttak. Lehetetlen, őrült kijelentés ez ? Nem ! Ha a kiváncsi kérdezősködőknek nem is, de önmaguknak bizonynyal megvallják ezt ezek az asszonyok. A hűtlenséget különben nem szokta egy asszony sem elárulni. És csodálatos, hogy az igazi gavallérok, akik állítólag a legnagyobb ellenségei a hazugságnak, majdnem mind játszanak. Ez csak felületes vizsgálódás a kártyajáték lélektanában, de nem szofizma. A kártyajátszó rendszerint tiltakozik a pénz-szomj és a kapzsiság vádja ellen. Ámde pénz nélkül egy játékossal sem ülnének le játszani a partnerei. Hogy a kártyás ember nem kizárólag a pénzért ült le, az ép oly frázis, mint a minő nagy hazugság a totalizátor azon állítása, hogy a versenyeket a magyar lótenyésztés érdekében tartják. Minden játszó azzal a gondolattal ül le, hogy nyerni fog. A veszteség eshetőségére is gondol, de ha bizton tudná, hogy veszíteni fog, aligha ülne le az asztalhoz. Hogy ha egy labdarúgót baleset ér, menten felordít az érzékeny társadalom, hogy az ily sport őrült barbarizmus. Ámde a felett könnyen napirendre térnek a játékosok, ha a kifosztott partner fejbe lövi magát. És ami a legfőbb, nem tudnak arról nálunk, hány ezer család éhezik, koplal csak azért, mert a család feje elkártyázta a pénzét. Ne nézzünk mindig Nyugat felé, forduljunk egyszer arra is, amerről a nap száll fel az égre. Ha mi a mandzsuriaiak egyik másik jó szokását követnők, ebből csak hasznunk lehetne. Anyagi is, erkölcsi is. Kövessünk csak egyet: a kártyajáték tilalmát. s—6. — Udvari és személyi hírek. Frigyes kir. herczeg, miután három napig időzött bellyei birtokán, ma a reggeli vonattal Főherczeglakról jövet Pécsen át visszautazott Pozsonyba, hol szeptember 7-én személyesen nyitja meg az országos mezőgazdasági kiállítást. — Schaumburg-Lippe György, uralkodó herczeg holnap, kedden, szeptember 2-án szlavóniai birtokára, Verőczére érkezik, hol megtekinti gazdaságát, majd több heti tartózkodásra baranyamegyei birtokára, Dárdára érkezik, hol szarvasokra vadászik és több hivatalos ebédet is ad. — Cseh Ervin, horvát-szlavén miniszter szombaton Eszékről Mohácsra, illetőleg rokoni látogatására Barba érkezett. — Ruschek