Pedagógusok Lapja, 1970 (26. évfolyam, 1-24. szám)
1970-10-20 / 19. szám
A TARTALOMBÓL Nehéz, de szép munka — Mi legyen a nagyközségekkel — A pedagógus és a korszerűség — Szalvéta helyett „szempontok” — Tanévthíradó — A Szovjet Kultúra Napjai — Soproni emlék — Tárlat-, színház- és filmszemle — Válaszolunk — Keresztrejtvény-pályázat Az V. Nevelésügyi Kongresszus anyagából Lapunk legutóbbi száma részletesen beszámolt az V. Nevelésügyi Kongresszusról, és részleteket közölt a plenáris üléseken elhangzott beszédekből. Ezúttal részleteket közlünk Simon Gyulának, a Magyar Pedagógiai Társaság főtitkárának beszédéből, amelyet a kongresszus záró ülésén tartott, továbbá teljes terjedelemben közreadjuk a kongresszusi ajánlásokat. Simon Gyula: „Az egész társadalomhoz fordulunk..." A szekcióülések a várakozásnak megfelelően, élénk vitát hoztak, jólesett tapasztalni, milyen gondos felkészüléssel és milyen sokoldalúan szóltak a küldöttek. Szinte valamenynyi hozzászóló érintette az ajánlásokat, és számos módosító javaslat hangzott el Nem egy javaslat inkább a témabizottságok jelentésébe tartozik, a kongresszusi kiadvány szerkesztésében kap majd helyet. Az ajánlások is — miként a témabizottságok kongresszusi jelentései — a korunkban egyre bonyolultabbá váló nevelésügyi feladatok megoldásához öt területen kívánnak segítséget nyújtani. Hogy a nevelés az egész társadalom ügye és kötelessége, ez a gondolat, a kongresszus előkészületeiben elemi erővel tört fel, s a szekcióüléseket is áthatotta. Szinte olyan értelemben is, hogy a nevelésügy kérdései iránti közömbösség már közéleti passzivitásnak minősül. A szekcióülések megerősítették az ajánlásoknak azt a gondolatát, hogy a nevelésügyért érzett társadalmi felelősség mindig együtt növekedjék a neveléssel szemben, támasztott társadalmi követelményekkel. Az ajánlások másik része oktatási intézményeink továbbfejlesztéséről mond átfogó véleményt. Szeretné elősegíteni, hogy a tudományos és a technikai fejlődés új eredményeit, a gazdasági és társadalmi változások követelményeit a lehető legkisebb késéssel illeszthessük be az iskolai tanulmányokba. Ezért sürgető munkamegosztásra van szükség a képzés és az önképzés, a nevelés és az önnevelés között. A korszerű iskola modelljének megrajzolására számos javaslat hangzott el a szekciókban. Az ajánlások második része a tárgyi és a személyi feltételekről szó. Fel kell oldani azt az ellentmondást, amely a korszerű társadalmi igények, a gyors iramú technikai fejlődés és az iskolák felszereltségében rejlő feltételek között feszül. Ezért a nemzeti jövedelemnek egyre növekvő hányadát szükséges a nevelésügyre fordítani. A szekcióüléseken nagyon sok szó esett arról, hogy nagyobb figyelmet kell napjainkban fordítani a pedagóguspálya helyzetére, perspektívájára, az utánpótlás kérdéseire, a hivatás fokozott elvárásaira a pályára lépőkkel szemben. Egyértelmű vélemény, hogy csökkenteni kell a pedagógusok terhelését, és növelni anyagi, erkölcsi megbecsülését, a pálya társadalmi presztízsét. Olyan közvéleményre van szükség, amely látja, hogy történelmünkben példa nélkül álló társadalmi, gazdasági fejlődésünk óriási nevelési erőfeszítések eredménye is, s a termelés növekedése és a folyton javuló, fejlődő köznevelés között fontos kölcsönhatás van. A pedagógia a tudomány termelőerővé válásának korszakában egyszerűen nem maradhat egy rosszul értelmezett és történetileg kialakult szerénység öltözékében. A szekcióülésen lefolyt szenvedélyes és szakszerű vita igazolta a szervező bizottságnak azt az állásfoglalását, hogy a közoktatás irányításának korszerűsítési kérdéseit is tűzze napirendre a kongresszus. A szekcióülésről a kongresszus plénuma elé került a többi között az intézményvezetők hatáskörének, önállóságának és felelősségének kibővítésére irányuló nagyon hasznos javaslat is. A pedagógiai tudományokra különösen sok vár az elkövetkező időkben. A vitában többször szó esett arról — és ez az ajánlások szövegét is módosító megjegyzésekkel finomította —, hogy a neveléstudomány gyorsabb fejlesztésére, bázisának kiszélesítésére elérkezett az idő. A határtudományokkal szükséges komplex kutatásokat is sokszor akadályozza, hogy a neveléstudomány nem rendelHazánk felszabadulásának II. évfordulójára — a Pedagógusok Szakszervezetének kezdeményezésére, majd az újjáalakult Magyar Pedagógiai Társaság javaslatára — a Pedagógusok Szakszervezete, a Magyar Pedagógiai Társaság, a Művelődésügyi Minisztérium, a Honvédelmi Minisztérium, a Munkaügyi Minisztérium, a Magyar Tudományos Akadémia II. osztálya, a Kommunista Ifjúsági Szövetség, a Magyar Nők Országos Tanácsa és a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége 1968 júniusában egyetemes nevelésügyi kongresszust hirdetett meg. Az V. Nevelésügyi Kongresszus 1970. szeptember 28— 30-án Budapesten ült össze. A Kongresszus — több mint két esztendős előkészítés után, a nevelés és a neveléstudomány minden lényeges eredményét és problémáját gondosan és szakszerűen elemző öt témabizottság jelentése alapján, pedagógusok, szülők, tanulók, társadalmunknak a nevelésében érdekelt valamennyi szervezete és intézménye véleményét széles körűen számba véve — értékelte köznevelésünk eddigi fejlődését, s az alábbi javaslatokat fogadta el a nevelőmunka megjavítására, nevelési rendszerünk korunk igényeinek megfelelő további tökéletesítésére. A magyar nevelésügy az elmúlt negyedszázadban történeti fejlődésének minőségileg magasabb rendű korszakába lépett. Megszűnt a vagyonos osztályok iskolázási kiváltsága; a tanulás és művelődés — társadalmi osztályokra, nemzetiségre, fajra, nemre, vallásra való tekintet nélkül — valamennyi fokon mindenki számára lehetővé vált. Oktatási intézményeinkben a pedagógia a tudományosság, a maradandó kulturális értékek alapjára helyezkedett; egész nevelési rendszerünkben központi feladattá vált a tudományos világnézet és a szocialista hazaszeretet kialakítása, az internacionalizmus és a humanizmus szellemének ápolása, a társadalom valamennyi tagja egyéni képességeinek kibontakoztatásáról, személyiségének harmonikus fejlődéséről való gondoskodás okezik olyan korszerű feltételekkel, mint azok a tudományterületek, amelyekkel együtt kíván működni. Az V. Nevelésügyi Kongresszus olyan időszakban tanácskozott, amikor a társadalmi, gazdasági, tudományos változások növekvő és egyre határozottabb követelményeket támasztanak a nevelésüggyel szemben. Világjelenségről van szó, de a szocializmus felépítésében ez külön minőséget is jelent, hiszen összekapcsolódik a társadalmi haladás történeti feladataival és a közoktatás soha nem tapasztalt demokratikus törekvéseivel. Valamennyien nagy várakozással és reménységgel tekintünk a kongresszusi ajánlások sorsára, s ezért most az egész társadalomhoz fordulunk velük. Az elmúlt két és fél évtized fejlődése lehetővé tette, hogy 10 évre emeljük a tankötelezettséget, 12 évre terjesszük ki a tanulóifjúság ingyenes oktatását; kiszélesedett és színvonalában jelentősen emelkedett a szakmunkásképzés; ugrásszerűen megnövekedett a közép- és a felsőfokú oktatásban részesülők száma; bővült az iskoláskor előtti és az iskolán kívüli nevelési és gyermekvédelmi intézmények köre; létrejött a dolgozók számára — hiányokat pótló és továbbképző rendeltetéssel — az estilevelező iskolák hálózata; nagymértékű fejlődés következett be egyes vidékek művelődésbeli visszamaradottságának felszámolásában, a város és a falu, a szellemi és a fizikai dolgozók közti műveltségbeli különbségek csökkentésében. A felszabadult dolgozó nép államának köznevelése így valóra váltotta és továbbfejleszti a magyar nevelésügy úttörőinek legszebb álmait, Apáczai Csere Jánosnak, a felvilágosodás, a reformkor pedagógiai képviselőinek, Tessediknek, Tavasinak, Táncsicsnak, Eötvösnek a maguk korában következetesen meg nem valósult törekvéseit, az 1848-as és az 1818—19-es forradalmaknak nagyszerű nevelési kezdeményezéseit, Czabán Samu, Somogyi Béla, Zigány Zoltán, valamint Nagy László, Földes Jenő, Kemény Gábor és mások előretekintő pedagógiai terveit. Hazánk köznevelése a marxista-leninista pedagógiára és a szocialista országok bevált tapasztalataira támaszkodva sikerrel küzdötte le súlyos történelmi hátramaradottságát. Szocialista fejlődésünk előrehaladásának és a korunkban kibontakozó tudományos-technikai forradalomnak szükségletei természetesen folyamatosan magasabb igényeket támasztanak köznevelési rendszerünk továbbfejlesztésével szemben. Ezek fejeződnek ki Népköztársaságunk 1961-ben megalkotott III. törvényében és a megvalósítás folyamatában lévő oktatási reformban. A reform alapvető törekvései — iskoláink még szorosabb kapcsolatának megteremtése az élettel, az oktatás tartalmának és módszereinek folyamatos korszerűsítése, a tanulók egész életére kiterjedő sokoldalú világnézeti-politikai-erkölcsi nevelés hatékonyságának fokozása, a nevelés összehangolt társadalmi üggyé tétele , köznevelésünk továbbfejlesztésének központi feladatai maradnak, szüntelenül eredményesebb megoldások keresésére és alkalmazására ösztönzik nevelésügyünk minden irányítóját és dolgozóját. Ebben a helyzetben kell tekintetbe venni, hogy a szocializmus teljes felépítése, a jövő nemzedékének életében a kommunizmusra való áttérés, a tudományos és technikai forradalom kibontakozása, kulturális forradalmunk továbbfejlesztése, a két társadalmi rendszer közti verseny fokozódása mind kikerülhetetlenebbül napirendre tűző népünk és a jövő nemzedékek általános és szakmai műveltségi színvonalának további emelését, erkölcsi-politikai-világnézeti tájékozottságának és meggyőződésének erősítését, következésképpen a nevelés növekvő szerepének biztosítását társadalmunk egész életében. Az elkövetkező évtizedekben Magyarországon bizonyos fokig párhuzamosan megy végbe az ipari és a tudományos-technikai forradalom kiteljesedése. Ez a körülmény az eredmények mellett új, előre nem látható nehézségeket is kiválthat. Különösen éles gazdasági, társadalmi problémák keletkeznek, ha kibontakozásukat nem látjuk előre, tendenciákban jelentkező következményeikre nem készülünk fel kellően. Mindezeket megfontolva az V. Nevelésügyi Kongresszus a következő felhívással és ajánlással fordul pártunkhoz, a nevelésügy irányításában illetékes állami és társadalmi szervekhez, a pedagógusokhoz, a szülőkhöz, a nevelésben érdekelt minden tényezőhöz. A Kongresszus ünnepélyesen köszönetet mond mindazért a támogatásért, amelyben pártunk és kormányunk, a néphatalom területi szervei, gazdasági és kulturális intézményeink, családok sokasága iskoláinkat, nevelőintézményeinket felszabadulásunk óta részesítette és jelenleg is részesíti. Kifejezi azt a szilárd reménységét, hogy ez a támogatás a jövőben még tetemesen növekedni fog. Mi, magyar pedagógusok büszkék vagyunk arra, hogy hivatásunk a szocialista köznevelésügy szolgálatába állított bennünket. Tudva tudjuk azonban, hogy csak minden társadalmi tényező együttes erőfeszítésével vihetjük sikerre munkánkat. A nevelés a születés után azonnal megkezdődik, az iskolába lépés előtt, az iskolával párhuzamosan és az iskola után folytatódik, ezért az iskola is csak úgy teljesítheti feladatát, ha a nevelésben szerepet játszó valamennyi tényező átérzi nevelői felelősségét minden gyermeknek lehetőségeihez mért kifejlődéséért, alkotó, boldog életéért. 2. Tisztelettel adózunk milliónyi magyar családnak, a gyermekeknek életet adó, értük munkálkodó édesanyáknak, édesapáknak, a családi nevelőközösségek minden, e munkában áldozatban részt vállaló tagjának. Érdeke és kötelessége minden családnak, hogy a jövőben még tudatosabban teremtse meg azt a bensőséges és ösztönző környezetet, melyben a gyermek személyisége kedvezően alakulhat. Nyújtsák érzelmileg, a gondozásban és a szoktatásban, a gondolkodás fejlesztésében a kibontakozáshoz szükséges hatásokat. Adjanak helyet az önállóságnak olyan mértékben, amilyenben a növekedő gyermek, a serdülő képes önmagáért és másokért felelősséget érezni és vállalni. Osszák meg a nevelés gondját óvodáinkkal, iskoláinkkal, a nevelésügy állami és társadalmi szerveivel. Legyenek segítségükre főként azzal, hogy az élet minden apró és nagy ügyében határozottan képviselik a közösenkialakított elveket, erkölcsi eszményeket. Éljenek az állami és társadalmi szervek nyújtotta minden lehetőséggel is, hogy fokozhassák a család nevelőmunkájának kulturáltságát, emelhessék színvonalát, növelhessék hatékonyságát. Az iskolával együttműködve gondoskodjanak róla, hogy gyermekeik is kellőképpen felkészüljenek a családalapításra, az egykor őket felváltó nemzedék szocialista-kommunista nevelésére. 3. őszinte elismeréssel emlékezünk meg azokról az eredményekről, amelyeket a pártunk vezette ifjúsági szervezet, a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség és az Úttörőmozgalom fiaink és leányaink szocialista nevelésében elért. A továbbhaladás érdekében mindenekelőtt a nevelési tényezők együttműködésének elmélyítését javasoljuk: ■ — a különböző fokú oktatási intézményekben, a fegyveres erőknél, üzemekben, termelőszövetkezetekben —ahol csak a fiatalok nagyobbtömegei élnek — mindenütt együtt növekedjék élettapasztalatuk gyarapodásával, a közszellem fejlődésével részvételük saját ügyeik demokratikus intézésében, felelősségük társadalmi kötelezettségük telje■ ütéséért: — az idősebb nemzedék hivatott képviselőinek megnyerésével teremtsék meg az ifjúsági mozgalom felnőtt társadalmi aktíváját; — szélesítsék ki és erősítsék meg a fiatalok lakóterületi társadalmi munkáját; — biztosítsák az ifjúsági sajtó, a gyermek-és ifjúsági könyvkiadás jól működő kapcsolatát a megfelelő pedagógiai fórumokkal. Váljék az ifjúsági szervezet szocialista hazánk ifjúságának átfogó életkeretévé. Legyen jelen mindenütt, ahol fiaink és leányaink tanulnak, dolgoznak, ahol a tanulás és munka fáradalmait kipihenik. Szervezze erőiket a nehézségek leküzdésére, formálja ízlésüket, eddző jellemüket. Teremtse meg a kedvező feltételeket ifjúságunk tömegei, minden magyar fiatal számára, hogy mozgósítani tudják legjobb képességeiket önmaguk nevelésére, népünk jelenének és jövőjének alkotó formálására. 4. Épülő szocialista világunkban a családnak és a KISZ-nek ezt a nevelőmunkáját intézmények és szervezetek egész rendszere segíti, és kell, hogy a feladatok növe, kedtével még jobban segítse. A sport egyre jelentősebb szerepet tölt be az ifjúság és a felnőtt dolgozók életében, a nevelés elengedhetetlen tényezője, a személyiség formálásának, az egészség megőrzésének és megszilárdításának kiváló eszköze. A Kongresszus véleménye szerint nélkülözhetetlen követtelmény, hogy a sportmozgalom minden szervezetében, a • sporttevékenység minden • szintjén az erkölcs és a tár■ sadalmi magatartás szocialista normái érvényesüljenek, és ■ hogy a feltételek lényeges javitásával a sportolás viszony■ tag rövid időn belül az ifjúság legszélesebb tömeged szá■ mára lehetővé váljék. , Fiaink nagyhatású nevelőás■ kólája a fegyveres erőknél eltöltött idő, a haza védelmére való felkészülés. Ezért szükséges a neveléstudomány szar■ rés részeként művelni a katona-pedagógiát A honvédelmi nevelés a szocialista nevelés része. Szükséges, hogy az ifi jóság sokoldalú felkészítése a szocialista társadalom építésére jelentőségének megfelelően párosuljon a szocialista társadalom, a haza és a nemzetközi haladás fegyveres védelmére való felkészítéssel. A honvédelmi nevelésnek és felkészítésnek megfelelő súlylyal és tartalommal kell jelentkeznie a társadalmi, első- , sorban az ifjúsági szervezetek munkájában is. Nem nélkülözhetjük azonban katonáink közvetlen és közvetett támogatását a tanulóifjúság hazafias és honvédelmi nevelésében sem. Kívánjuk, hogy a haza és a nemzetközi haladás fegyveres védelmének magasztos eszménye mennél vonzóbb fényben álljon egész népünk előtt. A társadalmi nevelés intézményes bázisának további kiszélesítése érdekében kívánatosnak tartja a Kongresszus, hogy a tudományos, kulturális és művészeti élet szervei és intézményei — kutatóintézetek, múzeumok, művészeti alkotóközösségek, színházak, mozik, művelődési otthonok, tudományos és szakkönyvtárak, a rádió és a televízió, a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat — követve az e téren, élenjáró néhány közművelődési intézmény példáját, tárják szélesre kapuikat az érdeklődő fiatalok előtt, növeljék kulturális igényeiket, mégpedig nem csupán alkalom szerint, hanem állandóan, jellegükhöz mérten vállalva a velük való rendszeres foglalkozást, lehetővé téve, hogy a fiatalok önmagukkal, képességeikkel az adott, irányban próbát tegyenek, hogy a megfelelő tehetségek idejekorán kibontakozhassanak. Érvényesítsék tevékenységükben továbbra is azt az elvet, hogy a mi társadalmi viszonyaink között a kultúra értékei nem áruk. Meggyőző példák gyarapodó sorára alapozva javasoljuk, a munkahelyek (ipari üzemeink, termelőszövetkezeteink, áruházaink stb.) tűzzék napirendre if.júságkevelő funkciójuk, a fiatalok mindenirányú fejlődéséért rájuk háruló felelősség tisztázását, szülessenek hatékony intézkedések e nevelő funkció hiánytalan betöltése érdekében. A feladat fontosságáról meggyőződve kéri a Kongresszus, tanácsaink legyenek gazdái az irányításuk alatt álló társadalmi közösség ilyen átfogó értelemben vett nevelőmunkájának. Adjanak meg minden segítséget a családnak a gyermeknevelés feladatainak ellátásához. Hastanak oda, hogy a gyermekek és a fiatalok a szülői házban és azon kívül is megfelelő otthonra leljenek. Népszerűsítsék, segítsék a terület gazdaságikulturális intézményeinek is A kongresszus ajánlásai Kép és szó ... Kísérleti orosz nyelvóra a XI. kerületi Váli út 1. számú iskolában (MTI Fotó : Benkő Imre felvétele)