Százhalombattai Hírtükör, 2010 (23. évfolyam, 1-25. szám)

2010-10-21 / 21. szám

8. oldal Ahol a megawattok születnek Az ötvenes­ évek iparosítása következté­ben Magyarország kinőtte meglévő erő­műveit, új energiatermelő üzemek épí­tése vált szükségessé. A lépést a vidék villamosítása, a háztartások fokozódó gépesítése is indokolta, ezért 1960-ban megszületett a kormánydöntés, hogy Százhalombattán nagyteljesítményű energiacentrumot hoznak létre. Azért éppen erre a településre esett a válasz­tás, mert mind a két tervezett nagy­üzemben - a hőerőműben és az olajfino­mítóban is - sok vizet igényelt a techno­lógia, és ezt a Duna biztosította, más­részt a főváros közelsége is fontos szem­pont volt. A legenda szerint az eredeti tervekben csak a készenléti lakótelep szerepelt, úgy gondolták, hogy az itt dolgozók Érden laknak majd, de a két vállalat igazgatója elérte, hogy több la­kás épüljön Battán. Százhalombatta akkor még távol állt attól, hogy valaha város lehessen. Aszfal­tos út egyáltalán nem, vezetékes víz sem, villany pedig csak az Óvárosban volt. A nem sokkal korábban parcellázott Újte­lepen és az akkor még elsősorban nyara­lótelepként funkcionáló Dunafüreden csak jóval később vezették be az áramot. Az itt élők főleg a mezőgazdaságban, il­letve a téglagyárban dolgoztak, emellett sokan ingáztak budapesti munkahelyek­re. Villamossági vagy vegyész szakmával nem rendelkeztek az itteniek, ezért az épülő üzemekhez máshonnan telepítet­ték ide a szakembereket. Erdei Ferenc ma már 87 éves, az elsők között érkezett a Dunamenti Erőműbe. - Dorogon dolgoztam, az ottani erő­műben voltam munkaügyi osztályvezető - emlékszik vissza. A tröszt ajánlott Százhalombattára munkaügyi osztályve­zetőnek, Csenterics Sándor eljött Do­rogra és kikért az igazgatómtól. Áthelye­zéssel jöttem, 1963. január elsejétől va­gyok itt. Nehéz volt az első időszak, még irodánk sem volt, rossz körülmények között dolgoztunk, emellett több volt a feladatunk, mint általában a munka­ügyeseknek, mert a munkásellátást is ké­sőbb szerveztük meg. A legnehezebb az volt, hogy a család akkor még nem jöhe­tett velem, mert a lakások nem készültek el, csak szeptemberben, akkor költöz­hettünk be az első kockaházakba, ame­lyekben csupa erőművesek kaptak laká­sokat. - Mi volt a legfontosabb feladata? - Szakembereket kellett találnom. Helyben hiába is kerestem volna, de sze­rencsére jó kapcsolataim voltak a többi erőművel, megtaláltam a megfelelő kol­légákat, akik áthelyezéssel jöttek ide. Többnyire családos emberek voltak, fő­leg az vonzotta őket, hogy rövid időn belül lakáshoz juthattak. Gondoskodni kellett a dolgozókról, sokszor a házas­társ számára is segíteni kellett abban, hogy munkahelyet találjon. - Milyen volt akkor a lakótelep? - Nagy erőkkel haladt az építkezés, de a környék még rendezetlen volt, sáros utakon jártunk, helyben nem voltak üz­letek, a fővárosban vásároltunk. Ettől függetlenül jó közösség alakult ki az erő­műben, Csenterics Sándor igazgató oda­figyelt az emberekre, akkoriban úgy mondták, nem volt olyan probléma, amit ő ne tudott volna megoldani. Szép időszak volt a kezdet, de a későbbi évek is, amikor egyre inkább fejlődött a vá­ros. Jól éreztük itt magunkat, egyetlen dolog hiányzott: nehezen szoktuk meg, hogy be vagyunk szorítva egy lakásba. Később sikerült vásárolnunk Sóskúton egy telket, nyaranta nagyon sok időt töl­tünk ott. PM Erdei Ferenc Boldog hétvége a zeneszeretőknek Kilencedik alkalommal rendezték meg a “Musica Matricana” Kórusfesztivált Száz­halombattán. Az idei rendezvénysorozat középpontjában a zene és a költészet kap­csolata állt. Október 15-én rendhagyó irodalom­órával kezdődött a program. A Széchenyi István Szakközépiskola és Gimnáziumban rendezett író-olvasó találkozó vendége Kiss Judit Ágnes költő és zenész volt, aki Füri Anna közreműködésével próbálta a fiataloknak testközelbe hozni a művészet, azon belül is elsősorban a költészet és a zene élményét. Ezt követően az Eötvös Loránd Általános Iskolában a Kiskalász zenekar szórakoztatta a gyerekeket Bartos Erika megzenésített verseivel. Október 16-án az egyházi zene került előtérbe. A Szent István templomban fel­lépett a budapesti Voces Aequales férfi kvartett, a székelyudvarhelyi Balázs Fe­renc Vegyeskar, a Signum Etyeki Kóru­sok Egyesülete, valamint a százhalom­battai Liszt Ferenc Vegyeskar, Canticum Novum Kamarakórus és Chorus Mat­­ricanus Nőikar. A közös mű Pitonitól a Laudate Dominum volt, amelyet Czier Zoltán vezényelt. Az október 17-ei díszhangversenyen ismét előtérbe került a költészet. A részt­vevő kórusok (Lendvai Károly Férfikó­rus, Balázs Ferenc Vegyeskar, Budapesti Vándorkórus, Szent Gellért Vegyeskar, XIII. kerületi Zeneiskola Tanári Kórusa, Signum Etyeki Kórusok Egyesülete, va­lamint a három százhalombattai kórus) klasszikus és modern magyar költők fel­dolgozott verseit adták elő. Az estre meghívást kapott a Kaláka együttes is, amely negyven éve népszerűsíti a verse­ket a zene segítségével­­ gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt. Ezúttal Ady End­re, Kosztolányi Dezső, József Attila, Weöres Sándor, Kányádi Sándor és a je­lenlévő Kiss Judit Ágnes verseit adták elő nagy sikerrel. A közönség létszámából és reakciójá­ból egyértelmű, hogy városunkban igény van erre a színes és színvonalas fesztivál­ra, és ezen keresztül az igényes művé­szetre, amely legalább olyan szükséglete szellemünknek és jellemünknek, mint a testnek a kenyér, léleknek a szerelem. Ezt erősítették Fazekas István költő és zenész, leköszönő alpolgármester szavai is. Beszéde végén a művészek minél na­gyobb erkölcsi és anyagi megbecsülésé­ért emelte föl a szavát. Aki gazdagabbá teszi az emberek életét, az valóban min­den megbecsülést megérdemel. Az egyházzenei koncerten elhangzott egy Schubert-idézet: “Aki a zenét szereti, soha nem lehet igazán boldogtalan.” A százhalombattai zeneszerető emberek­nek nagyon boldog hétvégéje volt. VB Szívós Márton a Futabattán Ezernyolcszázan futottak vagy sétáltak a negyedik Futabatta első fordulójának résztvevői Százhalombattán október 13- án. Délelőtt az óvodások és a nyugdíja­sok teljesítették az úgynevezett “iskola­kört”, célba érkezéskor a hagyományok­nak megfelelően gyümölccsel jutalmaz­ták őket a szervezők. A délutáni rajtot már Szívós Márton válogatott vízilabdá­zó indította az iskolások és az egyéni fu­tók számára. A távot sikeresen teljesítők gyümölcslevét a Rádió6 szponzorálta. A futamok előtt ingyenes egészségügyi ta­nácsadást tartottak a Százhalombattai Családsegítő Központ, valamint az ÁNTSZ Budaörsi Kistérségi Intézetének munkatársai, többek között vérnyomás, vércukor- és testzsírméréseket végeztek. Akik éltek a lehetőséggel, Futabatta Egészségkártyát is kaptak, amelyen for­dulóról fordulóra rögzíteni lehet majd a mért értékeket. A következő Futabatta november 10-én, szerdán rajtol a főtér­ről 10, valamint 14 órakor. (Batta Online) SZÁZHALOMBATTAI HÍRTÜKÖR • XXIII. ÉVFOLYAM 21. SZÁM Ferenczi Illés nap a múzeumban Az október hagyományosan Ferenczi Illésről, az alapítóról szól a százhalombattai “Matrica” Múzeumban. A néhai tanácselnök emlékére rendezik meg a városi nyugdí­jasok helytörténeti vetélkedőjét, és minden évben megkoszorúzzák az emléktábláját is. Az idén erre október 14-én került sor, de a programot könyvbemutató is színesítette. A vetélkedőre ezúttal az Óvárosi Nyug­díjas Klub, a Dunamenti Erőmű Nyugdí­jas Klub, valamint az Olajipari Műszaki Nyugdíjas Egyesület nevezett be. Az ösz­­szesen tizenöt kétfős csapat a város elmúlt fél évszázadából, a római katolikus temp­lom száz évéből, valamint a “De nehéz az iskolatáska” időszaki kiállítás anyagából mérte össze tudását. Szoros mezőnyben a harmadik helyet az erőműves “Enikő” csapat, a másodikat az óvárosi “Ősziró­zsák”, az elsőt pedig a szintén erőműves “Te­h­én” szerezte meg. A vándorkupát a Dunamenti Erőmű Nyugdíjas Klub birto­kolja a következő évi vetélkedőig. A díjátadást követően dr. Vicze Magdol­na múzeumigazgató bemutatta a Matrica Füzetek II. kötetét, amelyben Ferenczi Il­lés Százhalombatta község 25 éve (1945 - 1970) című tanulmányát jelentették meg. Az írás a Hazafias Népfront által kiírt pá­lyázaton második helyezést ért el 1970- ben, kiválóan dokumentálja a jelölt kor­szakot. A kötetben Vezér Mihály és dr. Vicze Magdolna bevezetője mellett helyet kapott dr. Poroszlai Ildikó Ferenczi Illés emléktábla-avatásán elhangzott beszéde és Balpataki Katalin tanulmánya a múze­umalapító életéről. A kiadvány október második felében kerül kereskedelmi for­galomba, az önkormányzat jóvoltából szinte önköltséges áron. A könyvbemutató után került sor Ferenczi Illés emléktáblájának koszorúzá­­si ünnepségére, amelyen dr. Vicze­ Mag­dolna után dr. Fazekas István leköszönő alpolgármester méltatta az egykori tanács­elnök, múzeumalapító példamutató, iden­titásteremtő munkásságát. Bp. Az aradi tizenhármakra emlékeztek Az aradi vértanúkra emlékezett a Halmok egyesület és a KÉSZ helyi szervezete az óvárosi Szent László téren október 6-án. A rendezvényen fellépett a művészeti iskola fúvószenekara, és négy tököli huszár állt díszőrséget az 1765-ben alapított első csá­szári és királyi ezred egyenruhájában. A Himnusz után tizennégy mécsest he­lyeztek el a park lépcsőjén Batthyány La­jos mártír miniszterelnökre és a tizenhá­rom kivégzett főtisztre emlékezve. El­hangzott Gábor Diána Kiegyezés című költeménye Mikulásik Máté előadásában. Tóth Ernő, a Halmok elnöke azokat a nő­alakokat idézte fel, akiknek életútját tragi­kusan kerékbe törték a kivégzések, és akik a diktatúra évtizedeiben is hűek maradtak halálba küldött férjük emlékéhez. Beszéde után civil szervezetek és magánszemélyek helyezték el a kegyelet koszorúit, virágait és mécseseit. Utána Illyéssy Mátyás plébá­nos, Sárosi Gábor református és Dalibor Milenkovics görögkeleti lelkész imáját, il­letve áldását hallgatta meg a mintegy nyolcvan résztvevő. Negyvennyolcas ka­tonadalok is elhangzottak, majd a ren­dezvényt a Szózat és a Székely Himnusz zárta. - Szaniszló - Az emberhez méltó életért Az élet a születéstől a halálig tart, és minden szakasza, így a gyógyíthatatlan betegségben eltöltött idő, a haldoklás is hozzá tartozik. Nagyon fontos, hogy az emberi kapcsolatok ekkor is épen ma­radjanak, és hogy az élet minősége a le­hető legkevésbé romoljon. Ehhez nyújt támogatást a hospice mozgalom. A százhalombattai Gondoskodás 2000 Ápolási Szolgálat immár ötödször rendezte meg Hospice Világnapi ünnep­ségét az egészségközpont előtti sétányon október 7-én délután. Schaffer Judit, a szolgálat vezetője köszöntötte a résztve­vőket, majd a helyi fiatalok műsora kö­vetkezett. Ezúttal is nagy sikert aratott a Felhőjárók Drámacsoport előadása. A program végén elültették a nárciszhagy­mákat, amelyek tavaszi virágzásukkor is­mét a gyógyíthatatlan betegekkel való törődés, a szeretet és a ragaszkodás szük­ségességére emlékeztetnek majd. PM

Next