Pesti Hírlap, 1884. október (6. évfolyam, 271-301. szám)
1884-10-01 / 271. szám
2 egész vonalon meg van támadva, csak úgy lehet megmenteni, ha hátterében annak túlzása áll, mely azt keveselli. Valódi radikális párttá azonban a szélsőbal még sem lehet. Nemcsak azért, mert vajon szükségkép megállítják a faji érdekek, melyeket nem ignorálhat egy párt sem, mely magyar fajban akar gyökerezni, hanem azét sem, mert a közjogi különállás meg fogja gátolni, hogy a radikális színezetű liberalizm minden oldalról a függetlenségi párthoz emölje . Aki a dualizmus híve, az nem csatlakozhotik a szélsőbalhoz, bármily radikális a kulturális s egyéb politika terén. És ez nagy baj. Valódi parlamentarizmusunk, helyes páralakulásunk nem lesz, amíg a közjogi kérdések sorompói köztünk fognak emelkedni. Vagy ! nem lesz még igen soká. A függetlenségi párt programmja, 11 valóban átszűrődik a parlamenti életbe és a szélsőfébli sajtóba, bizonyára javítni fogja parla mentarizmusunkat, de anélkül, hogy egészt megjavítaná. De egyelőre ennyi is szívesen üsvözölhető. A függetlenségi párt sokat használhat szabad eszméknek, ha a programm posz megállapításánál nem fog megmaradni, hanem azt, amit egyszer megállapított, tömör egész!l olvadva képes lesz követni és kifejteni. Főpapi tanácskozás. Simor bihornok érsel nél npa d. e. 9 érakor főpapi értekezlet volt, melyen a fővárosban időző összes kath. főpapok megjelentek. A tanácskozás tárgya ismeretlen. Vamutelii pápai nuncius Budapesten Smór János bib. és hg prímás palotájában tegna este fényes főpapi társaság volt együtt. Ott volt a Ipolyi, Schlauch, Gsászka, Dulánszky, Schuertt püspökök, Majer István, b. Hornig, Márkus főpap, és többen az egyházi kitűnőségek köréből. Tovább a világiak közül Szögyény M. László főrendiház elnök, gróf Zichy Nándor, Trefort miniszter stb. , társaság központja ismét a pápa bécsi nagykövete a dönte Ili Szerafin volt, aki — mint aki Á. Írja — nem győzte magasztalni a magyaro sokoldalú műveltségét, midőn vele a főrendiház elöke, a 70 éves Szögyényi M. László minden dologról folyékony latinsággal társalgott. Vannutelli mai reggeli gyorsvonattal utazott vissza Bécsb kanonok- titkára kíséretében. Mosonmegye megszüntetése. A mosony megyei főispáni széknek báró Miske elhalálozás folytán lett megüresedése alkalmából, több oldalra azon hir közöltetett, hogy Mosonmegye, mint öt Bóditó dolog ily közel a piros székekhe és mégis oly messze. De ezt a messzeséget már csak később veszik észre: ma még a több pad is piros nekik. S e mézes napok közt mindenkinek megvan a maga édessége. Másnap a megnyitás a várban. Már napok óta ott fekszik az ágyon kiterítve a kis magyar, csak föl kellett húzni. Milyen szép ragyogó viselet ! (Szép, de sokat lehet benne költeni , nem lehet benne dolgozni. Ez a ruha volt a m megrontónk.) A várban persze nem történik semmi, de azért mégis mennyit tudott éhezni s mennyi tud arról aztán utólag beszélni egy uj kép -viselő. Hogy állt ott, ki volt a szomszédja, 1 király egy helyütt odanézett ő rá. Az egyik udvari méltóság kezéből épen a trónbeszéd felolvasása alatt kiesett a feltartot elefántcsontos pálca s nagyot roppant a földön Látni kellett volna, hogy megrezzent erre az egész udvar. Ha a világ valamennyi üveges tótja összetörné minden üvegjét, mégsem csinált volna ilyen szenzációs csörömpölést! Az udvari ünnepély is véget ér. A fogatok visszatérnek. Kiváncsi tömeg áll az ut mentében s minden egyes leventét megbámulnak A mi hőseink szive hangosan dobog, hiszen mindenikben egy-egy nagy embert találgat és hisz a közönség. édes És nagynak lenni oly boldogító, olyan — Kocsis! Hajts a fotográfushoz ! A fényképész megörökíti az uj ruhában. De még nincs vége a mézes napoknak. Harmadnap osztályokba sorozzák. A VII-ik osztályba esik. Szerencsés szám a hetedik szám! Nézzük csak milyen emberek közé jutottam ! Éldelegve nézi az esti lapokban nem-e hagyták ki a nevét ? Szinte megremeg a szive, hátha kihagyták. Szép társaság! Öt kegyelmes ur és három gróf van a hetedik osztályban . . . Hej mégis csak szép dolog az a képviselőség! Este az ,,angol királynőben“ vacsorás, éjjel az ülések folytatásáról álmodik. Nagy dikciókat mond álmában s falrengető tapsok ráskódtatják meg a termet. Majd hallja az elnöki csöngetye éles szavát, s az öreg elnök menydörgő rémletes hangon bejelenti, hogy kérvény érkezett a megválasztása ellen ... Fölriad álmából . . . „De jó, hogy nem volt igaz, de jó, hogy ébren vagyok.“ Azután az óráját nézi: — Kilenc óra. Mi is van ma ? Igaz, szerda ! Ma nincsen ülés ! És felsóhajt ásitozva : — Be kár, hogy nincsen ülés! d. f. I - i A belügyminisztérium köréből. Az államtitkári állás, valamnint Stojácskovics Sándornak országgyűlési képviselővé választása folytán egy osztálytanácsos állás lévén üresedésben a belügyminisztériumban, ezen állások betöltése a jövő hó folyamán fog megtörténni. A számos fölmerült kombinációk közül ez idő szerint teljes pozitív alappal még egy sem bír s a végelhatározást, mint a Nemzet hallja, részben azon körülmény is késleltetheti, hogy a főispánok között is személyváltozások következhetnek be, melyek a belügyminisztériumbeli kinevezésekkel bizonyos összeköttetésbe hozatnak. Zágrábból A nemzeti párt tegnap délután tartotta meg első értekezletét, de végleges határozatot, — mint rendesen, — ezúttal sem hozott. A szerb képviselők, számra nézve 29 en, várakozó álláspontot foglalnak el s miután e csoport dönti el, várjon van e vagy nincs e többsége a nemzeti pártnak, a kedvező helyzetet egyátalán nem hajlandó kedvezőtlennel felcserélni annál kevésbbé, mert az augusztusban berekesztett ülésszak végén ellenmondás nélkül hozott szerb törvény királyi szentesítése még nem befejezett dolog. A szerbek csoportja valószínűleg külön klubban marad s nem csatlakozik az ellenzék egyik részéhez sem, már csak azért sem, mert e csoport igazi hive a közjogi kiegyezésnek s e tekintetben még a nemzeti pártnál is megbizhatóbbnak mutatkozik. A vegyes házasságban született gyermekek keresztelése, illetve a sokat emlegetett 1868. Lili. te. 58. § a tárgyában a vallásügyi miniszter a róm. kath. püspökökhöz átiratot intézett. Kiemeli, hogy a magyar törvényhozást a törvényalkotásakor az vezette, hogy a keresztény felekezetek közti viszonosság körülírásával százados viszálynak véget vessen s a felekezeti békének uj biztosítékot adjon. A törvény elrendeli, hogy a vegyes házasságban született gyermekek közül a fiuk az atya, a leányok az anya vallását követik, minden, e határozattal ellenkező reverzális vagy másnemű megállapodás semmis és érvénytelen. Ennek logikai következménye az, hogy azon lelkész, ki oly gyermeket keresztel, mely a törvény szerint nem az ő felekezetéhez tartozik, e gyermeket nem írhatja be e saját anyakönyvébe, hanem hivatalból köteles a tényt az illetékes lelkészszel közölni, hogy ez a beírást saját anyakönyvébe eszközölhesse. Az idézett paragrafus összeköttetésben az E IS T ! HÍRLAP. 1884 október 1 álló törvényhatóság meg fog szüntettetni és Pozsony és Győr megyék között fog feloszlattatni. Sőt némely részről, a jólértesültség annyira ment, hogy még azon törvényjavaslatról is tudni akarnak, melyet ezen felosztás tárgyában a belügyminiszter már elkészített, s a képviselőház elé szándékozik terjeszteni. Ezen hírekkel szemben félhivatalos helyről kijelentik, hogy a leghatározottabban kijejelenthetjük, miszerint nem csak, hogy a felosztás iránti törvényjavaslat nem létezik, hanem Mosonymegye törvényhatóságának megszüntetése iránt még csak tárgyalások sem létettek folyamatba. 1879. XL.cikkel már azon bírói magyarázatot is nyerte, hogy a keresztény szülőktől származó gyermek megkeresztelése olyan lelkész által, aki erre nem törvényesen illetékes, nem azonos a keresztelő lelkész felekezetébe való fölvétellel. Az egyházak el is fogadták e magyarázatot. De azért évenként számos panasz fordul elő, hogy sok pap megkeresztel gyermekeket , nem küldi el az illetékes papnak a keresztlevelet, sőt utólagos felszólításra is megtagadja az átküldést. Ennek folytán a miniszter felhívja a kath. püspököket, hogy az alattuk álló papságot utasítsák, hogy az említett esetekben a kereszlevelet legkésőbben nyolc nappal a keresztelés után megküldeni es ne mulaszszák. A horvát tartománygyülés megnyitása. (Távirati tudósítás.) Zágráb, szept. 30. A tartománygyülés tagjai ma d. e. pontban 11 órakor gyűltek össze. A képviselők csaknem teljes számban voltak jelen, közülök sokan nemzeti díszöltözetben. Vukotinovics korelnök üdvözölvén a házat, körjegyzőkként Popovics, Loncsarics, Devohics, Stekovics és Barlovics képviselőket jelölte ki és átnyújtotta Slekovicsnak a Khuen Hédervári gr. bánhoz intézett királyi leiratot felolvasás végett. A leirat következőleg hangzik: „A múlt tartománygyülés f. évi augusztus 30 án bezáratván, indítványára Horvát-, Szlavón- és Dalmátország királyságaink uj tartománygyülését az ország fővárosába, Zágrábba, szept. 30-ára hívtuk össze és ezennel felhatalmazzuk Önt, hogy megnyitó királyi leiratunk felolvasásával a tartománygyülést megnyitottnak nyilvánítsa. Fogadja stb. Ferenc József s. k.“ Király ő felsége nevének említésénél harsány „zsivó“ kiáltások hangzottak föl. A leirat felolvasása után Vukolinovics korelnök kijelölte a küldöttség tagjait, mely a bánt a tartománygyűlésen való megjelenésre kérte fel, mire a küldöttség Zsivkovics püspök vezetése alatt elment a bánt meghívandó. Khuen - Héderváry gróf bán zajos zsivió kiáltások közt az ülésterembe lépvén, felolvasta a királyi leiratot, melyet a képviselők állva hallgattak és több helyi zajos „zsivó“ kiáltásokkal szakították félbe. A királyi leirat igy hangzik : „Mi I. Ferenc József Isten kegyelméből stb. stb. Midőn szeptember hó 18 án kelt királyi leiratunkkal a tartománygyűlést összehívtuk, atyai szívünk sugallatát követtük, kedvelt híveinknek mielőbb alkalmat nyújtván arra, hogy az ország közügyeinek rendezésében alkotmányszerű módon közreműködhessenek. Azon kiegyezés, mely magyar királyságunk és a horvát-szlavón dalmát királyságok között köttetett, a kedvelt híveink által képviselt királyságoknak a magyar korona tartományainak állami egysége által megkövetelt garanciák mellett a nemzetiséget, az alkotmányt és az önkormányzatot biztosítja, mely egyezség ezen királyságok közjogi állását megóvja, és kedvelt híveinknek tág tért nyújt tartós és üdvös munkásság kifejtésére. A törvénynyel összhangban levő ezen tevékenységtől és az állami közösség exigenciás és reális viszonyainak helyes megítélésétől fog tehát kiválóan függni, hogy a fönnebb idézett alaptörvény illetőleg a Magyarország és Horvátország és Szlavónia királyságok közt annyi évszázadon át megpecsételt szövetség tartama mind nagyobb előnyöket teremtsen, oly előnyöket, melyek segélyével az egyik, mint a másik fél részéről tanúsítandó barátságos előzékenységgel, — miről meg vagyunk győződve, — a netán felmerülő futólagos félreértések eloszlathatók legyenek. A fennebbi alaptörvényre, mint szilárd alapra támaszkodva, kedvelt híveink nyugodt lelkiismerettel szentelhetik magukat az ország közügyeinek üdvös fejlődésére és Horvátország és Szlavónia szeretett királyságunk anyagi és szellemi jólétének fokozására irányuló munkásságnak. Ez irányban a végvidéknek a horvátszlavón királysággal és ekként a magyar korona tartományaival történt egyesítése megkívánja, hogy a tényleg egyesített országrészek törvényes intézkedések segélyével szerves testté olvadjanak és hogy az egész országra nézve egyenlő választási törvény lépjen hatályba. Kormányunknak tehát az lesz a feladata, hogy kedvelt híveink elé az említett tárgyra vonat.