Pesti Hírlap, 1884. október (6. évfolyam, 271-301. szám)

1884-10-01 / 271. szám

2 egész vonalon meg van támadva, csak úgy le­het megmenteni, ha hátterében annak túlzása áll, mely azt keveselli. Valódi radikális párttá azonban a szélső­bal még sem lehet. Nemcsak azért, mert v­a­jon szükségkép megállítják a faji érdekek, m­e­lyeket nem ignorálhat egy párt sem, mely­­ magyar fajban akar gyökerezni, hanem azé­t sem, mert a közjogi különállás meg fogja g­á­tolni, hogy a radikális színezetű liberalizm­­ minden oldalról a függetlenségi párthoz emölje . A­ki a dualizmus híve, az nem csatlako­z­hotik a szélsőbalhoz, bármily radikális a kult­u­rális s egyéb politika terén. És ez nagy baj. Valódi parlamentarizmusunk, helyes pár­­­alakulásunk nem lesz, amíg a közjogi kérd­é­sek sorompói köztünk fognak emelkedni. Vagy ! nem lesz még igen soká. A függetlenségi párt programmja, 1­1 valóban átszűrődik a parlamenti életbe és a szélsőfébli sajtóba, bizonyára javítni fogja parl­­a mentarizmusunkat, de a­nélkül, hogy egészt­­ megjavítaná. De egyelőre ennyi is szívesen üs­­­vözölhető. A függetlenségi párt sokat használhat­­ szabad eszméknek, ha a programm posz­­ megállapításánál nem fog megmaradni, hane­m azt, a­mit egyszer megállapított, tömör egész!­l olvadva képes lesz követni és kifejteni. Főpapi tanácskozás. Simor bihornok érsel nél npa d. e. 9 érakor főpapi értekezlet volt, me­lyen a fővárosban időző összes kath. főpapok meg­jelentek. A tanácskozás tárgya ismeretlen. Vamutelii pápai nuncius Budapesten S­mór János bib. és hg prímás palotájában tegna este fényes főpapi társaság volt együtt. Ott volt a Ipolyi, Schlauch, Gsászka, Dulánszky, Schuertt püspökök, Majer István, b. Hornig, Márkus főpap, és többen az egyházi kitűnőségek köréből. Tovább a világiak k­özül Szögyény M. László főrendiház elnök, gróf Zichy Nándor, Trefort miniszter stb. , társaság központja ismét a pápa bécsi nagykövet­e a d­önte Ili Szerafin volt, a­ki — mint a­ki Á. Írja — nem győzte magasztalni a magyaro sokoldalú műveltségét, midőn vele a főrendiház e­löke, a 70 éves Szögyényi M. László minden do­logról folyékony latinsággal társalgott. Vannutelli mai reggeli gyorsvonattal utazott vissza Bécsb kanonok- titkára kíséretében. Mosonmegye megszüntetése. A mosony megyei főispáni széknek báró Miske elhalálozás folytán lett megüresedése alkalmából, több oldalra azon hir közöltetett, hogy Mosonmegye, mint öt Bóditó dolog ily közel a piros székekhe és mégis oly messze. De ezt a messzeséget már­ csak később veszik észre: ma még a több pad is piros nekik. S e mézes napok közt mindenkinek meg­van a maga édessége. Másnap a megnyitás a várban. Már na­pok óta ott fekszik az ágyon kiterítve a kis magyar, csak föl kellett húzni. Milyen szép ra­gyogó viselet ! (Szép, de sokat lehet benne költeni , nem lehet benne dolgozni. Ez a ruha volt a m megrontónk.) A várban persze nem történik semmi, de azért mégis mennyit tud­ott éhezni s mennyi tud arról aztán utólag beszélni egy uj kép -v­iselő. Hogy állt ott, ki volt a szomszédja, 1 király egy helyütt odanézett ő rá. Az egyik udvari méltóság kezéből épen a trónbeszéd felolvasása alatt kiesett a feltartot elefántcsontos pálca s nagyot r­oppant a földön Látni kellett volna, hogy megrezzent erre az egész udvar. Ha a világ valamennyi üveges tótja összetörné minden üvegjét, még­sem csi­nált volna ilyen szenzációs csörömpölést! Az udvari ünnepély is véget ér. A foga­tok visszatérnek. Kiváncsi tömeg áll az ut mentében s minden egyes leventét megbámulnak A mi hőseink szive hangosan dobog, hi­szen mindenikben egy-egy nagy embert találgat és hisz a közönség. édes És nagynak lenni oly boldogító, olyan — Kocsis! Hajts a fotográfushoz ! A fényképész megörökíti az uj ruhában. De még nincs vége a mézes napoknak. Harmadnap osztályokba sorozzák. A VII-ik osztályba esik. Szerencsés szám a hetedik szám! Nézzük csak milyen emberek közé jutottam ! Éldelegve nézi az esti lapokban nem-e hagyták ki a nevét ? Szinte megremeg a szive, hátha kihagyták. Szép társaság! Öt ke­gyelmes ur és három gróf van a hetedik osz­tályban . . . Hej mégis csak szép dolog az a képviselőség! Este az ,,angol királynőben“ vacsorás, éj­jel az ülések folytatásáról álmodik. Nagy dikció­­kat mond álmában s falrengető tapsok ráskódtat­­ják meg a termet. Majd hallja az elnöki csöngetye éles sza­vát, s az öreg elnök menydörgő rémletes han­gon bejelenti, hogy kérvény érkezett a megválasztása ellen ... Fölriad álmából . . . „De jó, hogy nem volt igaz, de jó, hogy ébren vagyok.“ Azután az óráját nézi: — Kilenc óra. Mi is van ma ? Igaz, szer­da ! Ma nincsen ülés ! És felsóhajt ásitozva : — Be kár, hogy nincsen ülés! d. f. I - i A belügyminisztérium köréből. Az államtit­kári állás, valamnint Stojácskovics Sándornak or­szággyűlési képviselővé választása folytán egy osz­tálytanácsos­ állás lévén üresedésben a belügymi­nisztériumban, ezen állások betöltése a jövő hó fo­lyamán fog megtörténni. A számos fölmerült kom­binációk közül ez idő szerint teljes pozitív alappal még egy sem bír s a végelhatározást, mint a Nem­zet hallja, részben azon körülmény is késleltetheti, hogy a főispánok között is személyváltozások kö­vetkezhetnek be, melyek a belügyminisztériumbeli kinevezésekkel bizonyos összeköttetésbe hozatnak. Zágrábból­ A nemzeti párt tegnap dél­után tartotta meg első értekezletét, de végleges ha­tározatot, — mint rendesen, — ezúttal sem hozott. A szerb képviselők, számra nézve 29 en, várakozó álláspontot foglalnak el s miután e cso­port dönti el, várjon van e vagy nincs e többsége a nemzeti pártnak, a kedvező helyzetet egyátalán nem hajlandó­ kedvezőtlennel felcserélni annál ke­­vésbbé, mert az augusztusban berekesztett ülésszak végén ellenmondás nélkül hozott szerb törvény királyi szentesítése még nem befejezett dolog. A szerbek csoportja valószínűleg külön klubban marad s nem csatlakozik az ellenzék egyik részéhez sem, már csak azért sem, mert e csoport igazi hive a közjogi kiegyezésnek s e tekintetben még a nem­zeti pár­tnál is megbizhatóbbnak mutatkozik. A vegyes házasságban született gyermekek keresztelése, illetve a sokat emlegetett 1868. Lili. te. 58. § a tárgyában a vallásügyi miniszter a róm. kath. püspökökhöz átiratot intézett. Kiemeli, hogy a magyar törvényhozást a törvényalkotásakor az vezette, hogy a keresztény felekezetek közti vi­szonosság körülírásával százados viszálynak véget vessen s a felekezeti békének uj biztosítékot adjon. A törvény elrendeli, hogy a vegyes házasságban született gyermekek közül a fiuk az atya, a leá­nyok az anya vallását követik, minden, e határo­zattal ellenkező reverzális vagy másnemű meg­állapodás semmis és érvénytelen. Ennek logi­kai következménye az, hogy azon lelkész, ki oly gyermeket keresztel, mely a törvény sze­rint nem az ő felekezetéhez tartozik, e gyermeket nem írhatja be e saját anyakönyvébe, hanem hivatal­ból köteles a tényt az illetékes lelkészszel közölni, hogy ez a beírást saját anyakönyvébe eszközöl­hesse. Az idézett paragrafus összeköttetésben az E I­S T ! HÍRLAP. 1884 október 1 álló törvényhatóság meg fog szüntettetni és Po­zsony­ és Győr megyék között fog feloszlattatni. Sőt némely részről, a jól­értesültség annyira ment, hogy még azon törvényjavaslatról is tudni akarnak, melyet ezen felosztás tárgyában a belügyminiszter már elkészített, s a képviselő­ház elé szándékozik terjeszteni. Ezen hírekkel szemben félhivatalos helyről kijelentik, hogy a leghatározottabban kije­­jelenthetjük, miszerint nem csak, hogy a felosztás iránti törvényjavaslat nem létezik, hanem Mosony­­megye törvényhatóságának megszüntetése iránt még csak tárgyalások sem létettek folyamatba. 1879. XL.­­­cikkel már azon bírói magyarázatot is nyerte, hogy a keresztény szülőktől származó gyermek megkeresztelése olyan lelkész által, a­ki erre nem törvényesen illetékes, nem azonos a keresztelő lelkész felekezetébe való fölvétellel. Az egyházak el is fogadták e ma­gyarázatot. De azért évenként számos panasz for­dul elő, hogy sok pap megkeresztel gyermekeket , nem küldi el az illetékes papnak a keresztlevelet, sőt utólagos felszólításra is megtagadja az átkül­dést. Ennek folytán a miniszter felhívja a kath. püspököket, hogy az alattuk álló papságot utasít­sák, hogy az említett esetekben a kereszlevelet leg­későbben nyolc nappal a keresztelés után megkül­deni es ne mulaszszák. A horvát tartománygyülés megnyitása. (Távirati tudósítás.) Zágráb, szept. 30. A tartománygyülés tagjai ma d. e. pontban 11 órakor gyűltek össze. A képviselők csaknem teljes számban voltak jelen, közülök sokan nem­zeti díszöltözetben. Vukotinovics korelnök üdvözölvén a házat, körjegyzőkként Popovics, Loncsarics, Devo­­hics, Stekovics és Barlovics képviselőket jelölte ki és átnyújtotta Slekovicsnak a Khuen Hédervári gr. bánhoz intézett királyi leiratot felolvasás végett. A leirat következőleg hangzik: „A múlt tartománygyülés f. évi augusztus 30 án bezáratván, indítványára Horvát-, Szla­vón- és Dalmátország királyságaink uj tarto­­mánygyülését az ország fővárosába, Zágrábba, szept. 30-ára hívtuk össze és ezennel felhatal­mazzuk Önt, hogy megnyitó királyi leiratunk felolvasásával a tartománygyülést megnyi­­tottnak nyilvánítsa. Fogadja stb. Ferenc Jó­zsef s. k.“ Király ő felsége nevének említésénél harsány „zsiv­ó“ kiáltások hangzottak föl. A leirat felolvasás­a után V­ukolinovics korelnök kijelölte a küldöttség tagjait, mely a bánt a tartománygyűlésen való megjelenésre kérte fel, mire a küldöttség Zsivkovics püspök vezetése alatt elment a bánt meghívandó. Khuen - Héderváry gróf bán za­jos zsivió kiáltások közt az ülésterembe lép­vén, felolvasta a királyi leiratot, melyet a kép­viselők állva hallgattak és több helyi zajos „zsi­v­ó“ kiáltásokkal szakították félbe. A királyi leirat igy hangzik : „Mi I. Ferenc József Isten kegyelméből stb. stb. Midőn szeptember hó 18 án kelt királyi leiratunkkal a tartománygyűlést összehívtuk, atyai szívünk sugallatát követtük, kedvelt híve­inknek mielőbb alkalmat nyújtván arra, hogy az ország közügyeinek rendezésében alkotmány­­szerű módon közreműködhessenek. Azon kiegye­zés, mely magyar királyságunk és a horvát-szla­­vón dalmát királyságok között köttetett, a ked­velt híveink által képviselt királyságoknak a magyar korona tartományainak állami egysége által megkövetelt garanciák mellett a nemzetiséget, az alkotmányt és az önkormányzatot biztosítja, mely egyezség ezen királyságok közjogi állását megóvja, és kedvelt híveinknek tág tért nyújt tartós és üdvös munkásság kifejtésére. A tör­vénynyel összhangban levő ezen tevékenységtől és az állami közösség exigenciás és reális vi­szonyainak helyes megítélésétől fog tehát kivá­lóan függni, hogy a fönnebb idézett alaptörvény illetőleg a Magyarország és Horvátország és Szlavónia királyságok közt annyi évszázadon át megpecsételt szövetség tartama mind nagyobb előnyöket teremtsen, oly előnyöket, melyek se­gélyével az egyik, mint a másik fél részéről tanúsítandó barátságos előzékenységgel, — miről meg vagyunk győződve, — a netán felmerülő futólagos félreértések eloszlathatók legyenek. A fennebbi alaptörvényre, mint szilárd alapra támaszkodva, kedvelt híveink nyugodt lelkiismerettel szentelhetik magukat az ország közügyeinek üdvös fejlődésére és Horvátország és Szlavónia szeretett királyságunk anyagi és szellemi jólétének fokozására irányuló munkás­ságnak. Ez irányban a végvidéknek a horvát­­szlavón királysággal és ekként a magyar ko­rona tartományaival történt egyesítése megkívánja, hogy a tényleg egyesített országrészek törvé­nyes intézkedések segélyével szerves testté ol­vadjanak és hogy az egész országra nézve egyenlő választási törvény lépjen hatályba. Kormányunknak tehát az lesz a feladata, hogy kedvelt híveink elé az említett tárgyra vonat.

Next