Pesti Hírlap, 1889. május (11. évfolyam, 119-149. szám)
1889-05-01 / 119. szám
2 figyelembevételét ajánlja neki, melyeknek az aktákban szerepelniük nem szabad, indignálódva mutat ajtót neki. Pedig az hatalmas nagy úr is lehet, sőt neki a bíró esetleg lekötelezettje is lehet. Miért kell kitennünk a bírót, akit a lehetőségig függetlennek akarunk, elveshetőségeknek, a melyeknek, ha tisztéhez híven kivan eljárni, magára nézve rossz következéseit is érezheti s melyek reá nézve a legkedvezőbb esetben legalább is kellemetlenek? _ Van egy harmadik alternativa is, — a mi-'kor az informáló a maga mellékes argumentumaival nem jár hiába, — ezt az eshetőséget ezúttal számba sem kívánjuk venni. Mindenesetre oly szokás az információ szokása, melyet a jogegyenlőség uralma alatt megtűrni nem szabad. Egy hatalmas oligarcha információja mindenesetre más, mint annak a molnárnak az információja, akivel esetleg pere van. Ez utóbbi ritkán is megy informálni, de még ha menne is, nem érne az annyit, mint hogy ha az ellenfele megy. Itt tehát már az aktákon kívül álló különböző súly nehezedik az igazságszolgáltatás mérlegébe. Nincs helyén, punktum. De ha morális alapon kívánunk fölépíteni egy egészséges társadalmat s a törvényesség legszigorúbb értelmezésével akarjuk megalkotni jogszolgáltatásunkat , azon kell lennünk, hogy az emberi gyarlóságokra számított spekulációknak torlaszoljuk el az útjait, ahol lehet, pedig ezeknek nem a legkevésbé frekventált országútja a bírósági információ. Belpolitikai hírek. — ápr. 30. Miniszteri értekezletek Bécsben. Bécsiül távírják lapunknak: Tisza miniszterelnök ma délelőtt hosszabb ideig Szügyény osztályfőnökkel, később Moser osztrák-magyar bankkormányzóval, We Jcerle pénzügyminiszter hosszabb ideig Moser bankkormányzóval és később Dunajewski pénzügyminiszterrel tanácskozott. Fél 1-től fél 8 óráig a külügyminisztériumban Kálnoky gróf külügyminiszter elnöklete alatt közös miniszteri értekezlet volt, melyen Bauer báró, Kállay, gróf Taaffe, Dunajewski, Tisza és Wekerle, továbbá Sterneck báró tengernagy, Szőgyény osztályfőnök és Lambert osztályfőnök vettek részt. Három órától 5-ig a felsége elnöklete alatt a Burgban közös miniszteri tanács volt, melyben a gedten, és látjuk a csaták terein mindig a három halhatatlan emlékű honvéd-zászlóaljat, a 3-ikat, 9-iket és a 11-iket, melyek bárhol jelennek meg, felléptük győzelmet vagy halálmegvetést jelent s melyekről a szerző is mindig csak a tisztelet jelzőivel emlékszik meg. Mint soha el nem homályosodó fényes csillagok húzódnak át e zászlóaljak a szabadságharc egén, bámulatba ejtve az útjukat tekintetével követő késő nemzedéket. Most csak Gelichnek a világosi fegyverletételről szóló nézeteire terjeszkedünk ki. Hadászati szempontból a fegyverletétel elkerülhetlen volt, Gelich szerint is. A temesvári vereség után a harcot siker reményével nem lehetett folytatni többé. A temesvári vereség azonban nem történik meg, ha Dembinszki és Görgey Aradnál vagy Temesvárnál egyesülnek, sőt inkább Haynau az orosz főhadsereg mozdulatainak nehézkessége és saját gyors előnyomulása mellett aránylag gyönge seregével nagyon könnyen veszélyes helyzetbe juthat, minthogy Jellasich közreműködésére a döntés pillanatában nem számíthatott. Ez egyesülést Dembinszki hiúsította meg, és pedig a saját szakállára, mert Aulich hadügyminiszter és Kossuth aláírásával a szőregi csata után rendelet érkezett hozzá, hogy seregét gyors menetekben haladéktalanul Aradra vezesse. Dembinszki azonban nem akart egyesülni Görgeyvel, kit gyűlölt, és seregét a kapott parancs ellenére Temesvárra vezette. A találkozásnak Aradon aug. 9-én kellett volna megtörténnie, Görgey e napon seregével oda is ért, de itt értesült, hogy Dembinszki önhatalmúlag Temesvárra húzódott. Görgey még így is megkísértette az egyesülést A képviselőház ma rövid vita után elintézte a közlekedésügyi és földmivelési minisztériumok ügykörének új beosztásáról szóló törvényjavaslatot, melyet a szélsőbaloldal egy részének kivételével a ház úgy általánosságban, mint részleteiben elfogadott. Ellene nyilatkoztak Madarász József, aki helytelenítette, hogy a minisztériumok elnevezéséből az „ipar“ szó kimarad és Polonyi Géza, aki azt a titkos célzatot látta a javaslatban, hogy a vízszabályozási ügyek oly miniszter kezébe menjenek át, a ki a kisbirtokosok érdekével szemben a nagybirtokosokét fogja támogatni. E felfogás ellen síkra szállott Darányi Ignác és Szapáry Gyula gróf földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszter. Az ülés végén Szederkényi Nándor Dembinszkivel s Nagy Sándort az I. hadtesttel a temesvári utón elindította, kit aztán a többi hadtestek követtek volna, hogy Dembinszkivel 12-én Temesvárnál összeköttetésbe lépjen. Midőn Nagy Sándor 10-én a Maroson át a temesvári országúton előnyomult, egy Temesvár alul jövő sebesült honvédtiszttel találkozott, ki közölte vele, hogy előtte való nap Temesvárnál csata volt, melynek következtében a sereg Lugosra hátrált. Csakhogy az a sereg már akkor alig létezett. Tehát ép aznap vesztette el Dembinszki a temesvári csatát, mely seregét megsemmisítette, amelyik napon Aradon Görgeyvel egyesülnie kellett volna. A világosi katasztrófa előidézője tehát sok részben Dembinszki makacssága volt. A temesvári csatával a szabadságharc sorsa el volt döntve. Az összes magyar működő csapatok ereje akkor körülbelül 80,000 fő volt, de nem állottak egymással összeköttetésben, és sokat vesztettek harcképességben; az akkori viszonyok közt minden segédforrás bedugulása s az orosz és osztrák hadak küszöbön álló egyesülése mellett valamely siker kivívásáról szó sem lehetett többé. „A magyaroknak“ — írja Gelich — „nem volt tehát más választásuk, mint hogy esetleg Görgeyvel egyesülve, egy ideig még céltalanul verekedjenek, vagy pedig lerakják a fegyvert, hol nagyon is lényeges kérdés volt, ki előtt és váljon tulajdon, avagy semleges területen-e ? Görgey elhatározása kizárta ezt az eshetőséget, miután a fegyverletétel csak eszköz volt reá nézve messzeható céljának elérésére, hogy példája által az összes magyar haderők önkéntes lefegyverzését idézze elő. És hogy ezt teljes mértékben megvalósítsa, Nagyváradról egy írásbeli felhívást intézett a még fegyverben álló összes magyar csapatok, valamint a várak parancsnokaihoz — utóbbiakhoz kevésbé határozott alakban — hogy kövessék példáját. Paskievics herceg rendeltetési helyükre juttatta a felhívásokat. Az országnak Görgey által elérni igyekezett gyors lecsendesítése az általa megkezdett módon mindenesetre ellen érve, a személyes érdekek azonban, melyek elsősorban a rendkívül válságos helyzetben levő sereg minden egyes tagjának és a védelmet nála kereső polgári egyéneknek sorsát foglalták magukban, épen nem jöttek e mellett tekintetbe, és pedig egyszerűen azért nem, mert Görgey, emlékiratai szerint, abban a véleményben volt, hogy személyes érdekekért nem szükség tovább harcolnia. Mi volna tehát a hadsereg rendeltetése, ha nem a sereg és a polgárok érdekeit, ameddig csak tehet, óvni? Ez kötelessége minden hadvezérnek, ha felsőbb hadműveleti cél elutasíthatlan alárendelésüket nem követeli. Legjobb lett volna mindenesetre, ha Görgey ahelyett, hogy az oroszok előtt a fegyvert lerakta, s az osztrák sereget ezzel mélyen megsértette, megállapodás nélkül tovább folytatta volna hátrálását Aradról a Maros jobb partján, hogy Lippán át egyesüljön a déli haderőkkel és semleges területre menjen át velük. Azaz Lippára, esetleg Erdélybe, mint ő maga is mondja, még nyitva állott előtte. Görgey ezt az eshetőleges kibontakozási módot is fontolóra vette s azt mondja emlékirataiban, hogy az ő seregének, mint nemzeti sereg- PESTI HÍRLaP három közös miniszter, két miniszterelnök és a két pénzügyminiszter vettek részt. A jövő évi közös előirányzat legfontosabb számaira nézve végleges megállapodások történtek, de néhány részlet függőben maradt, mely részletekre vonatkozólag előbb írásbeli tárgyalások fognak folytattatni, mire a delegációk elé terjesztendő összes kormányjavaslatok meghatározására néhány nap múlva újólag miniszteri értekezletek fognak tartatni, melyekre a magyar miniszterek újból Bécsbe jönnek. A delegációk egybehívásának határideje még biztosan megállapítva nincs, de a delegációk alig fognak a pünkösdi ünnepek előtt összeülni és megnyitási naput június 12-ike van kilátásba helyezve. Tisza és Wekerle miniszterek, kik ma Kálnoky grófnál ebédeltek, este Budapestre visszautaztak. Uj főispánok. A Nemzet értesülése szerint Jász-Nagy-Kun-Szolnok megye főispánjává Ujfalussy Sándor szatmármegyei alispán, Temes megye főispánjává Molnár Viktor országgyűlési képviselő fog kineveztetni. Csongrád megye új főispánja iránt még nem történt megállapodás. Mint nekünk Gömörrhegyébül írják, a főispáni karban történt nagyobb mérvű változások következtében ott az a hír terjedt el, hogy a megye közszeretetben álló főispánja Fáy Gusztáv is megválik állásától, s helyét fia — a rimaszombati kerület jelenlegi kormánypárti képviselője — László foglalja el. A hír azonban mindeddig nem nyert megerősítést. Az országgyűlési szabadelvű párt holnap május hó 1-én délután 6 és fél órakor értekezletet tart. Országgyűlés i. sürgős interpellációt intézett a pénzügyminiszterhez a regale-megváltási ügyben. Holnap kezdetét veszi a költségvetési vita. II. A képviselőház ülése április 30. Péchy Tamás elnök az ülést délelőtt 10 órakor megnyitván, a múlt ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után bemutatja a beérkezett kérvényeket. Széll Ákos, az állandó igazoló bizottság előadója jelenti, hogy a bizottság Vállyi Árpád mandátumát rendben találta s igy a ház a bizottság előterjesztésére Vállyit a 30 napi kérvényezési határidő fentartásával, igazolt képviselőnek jelenti ki. Elnök jelenti, hogy Szederkényi Nándor sürgős interpellációt jelentett be, melyet az ülés végén fog megtenni. Ezután a ház az 1889-ik évi ujoncmegajánlási törvényjavaslatot harmadszori olvasásában elfogadta. Következett az 1847—48-ik évf úl. törvénycikk 14-ik §-ának módosításáról, vagyis a minisztériumok új beosztásáról szóló törvényjavaslat tárgyalása. Hegedűs Sándor, a pénzügyi bizottság előadója, a bizottsági jelentés értelmében ismerteti a törvényjavaslatot. Utal azokra a célszerűségi okokra, melyek homogén elemeknek helyesebb csoportosítása szempontjából a minisztériumok ügykörének a javaslatban proponált uj beosztását szükségessé tették s csak azt jegyzi meg, hogy a javaslat az uj beosztás részletei iránt nem intézkedik. Végül kimutatja, hogy az inaugurált változás a költségvetés keretében minő nyomokat fog hagyni s utal arra, hogy az idén a törvényhozástól még csak meghatalmazás kéretik az érdekelt minisztériumok részére a változások keresztülvitele céljából. A javaslatot elfogadásra ajánlja. Madarász József a javaslatban foglalt új elnevezéseket szerencsétleneknek tartja s ha azokon a kormány nem módosít, a javaslatot általánosságban sem fogadja el. Neki nincs kifogása az ellen, ha a két minisztérium ügykörét új formában rendezik, de helyteleníti azt, ha a minisztériumok elnevezéséből az „ipar“ megnevezése kimarad. Vagy talán Bécsnek akarnak megint kedvezni azzal, hogy már az elnevezésben is kimutatják, hogy Magyarországon most már kevesebbet törődnek az iparral ? Ez helytelen. Kifogásolja azt is, hogy a vízszabályozás ügyét, bár ez a közlekedésügyi minisztériumban van helyén, kiveszik onnan. Milyen érdekre vezethető ez vissza? S ha az előadó azt állítja, hogy a tervezett változtatás a költségvetést nem fogja megterhelni, szóló még akkor is kétkedve fogadja, mert ettől a kormánytól még az ajándékot is félve veszi, tartván tőle, hogy az többe fog kerülni az országnak mint amennyit ér. A javaslatot nem fogadja el, Polonyi Géza előrebocsátja, hogy a javaslatot nem fogadja el. Kötelességének tartja tehát néhány szóval az okokra rámutatni. Óhajtandónak tartaná ugyanis, hogy azon titkos okok, melyek e törvényjavaslat benyújtására vezettek, ne maradjanak titokban az ország előtt. Oly sok fontos reform vár megoldásra ; mi okozza tehát, hogy a kormány minden másnak mellőzésével ilyen kicsinyes, apró reformmal lép a törvényhozás elé? Kutatta ezt s a feleletet ab 1889. május 1.