Pesti Hírlap, 1902. április (24. évfolyam, 89-118. szám)
1902-04-01 / 89. szám
A_____________________________ i'd'j'L apruis L, keaa.' i' ja a 1 I ti i li L A f lap, amely nem az ő dicsőségét zengené. Itt ugyan önkéntelenül eszébe jut az embernek „Don Caesar de Bazan“ öreg hidalgója, ki azzal dicsekszik, hogy az ő szeretett élete párját, az üde ifjúságot már rég túlhaladott Gazellát, az ő kedves vendégei mennyire magasztalják és minő szépnek találják, amig az ő asztalánál lakmároznak és iszszák finom borait . . . Azt a címet írtuk e cikk homlokára: „Parlamentünk és pártjai !“ De hát mit lehetne tulajdonkép a pártokról mondani ? Minden egyes pártnak sajátságos állásfoglalása részint egymással szemben, részint a kormány irányában a valóságos kuriózum. Mert amíg egymást és egyes kiválóbb képviselőt még mindig a megszokott dühvel és gyűlölséggel üldöznek , addig a kormánynyal szemben a kezes bárányok. És amíg a nagy kormánypárt egyes tagjait üldözni lehet anélkül, hogy e párt zömének támogatására számíthatna , addig egyöntetű kormánypárt nem is lesz, mert a kényelmetlenség érzete saját pártotthonukban nem fog megszűnni. Nem kárhoztatjuk a kormánynak az ellenzéki pártokkal fontos kérdésekben való érintkezését, de csak esetről-esetre és nem oly mérvében, amely a vezető párt politikai jellemét elhalványítja, tekintélyét aláássa és azon látszatot adja, hogy nem saját pártja, hanem az ellenzék jó akarata tartja fenn a kormányt. Nem,szeretjük azt a vezetést, amely kikerülniigyekszik minden összeütközést, mert ez bizalomhiányra mutat saját pártja irányárán. Az összeütközések tisztázzák a helyzetet, megvilágítják a kérdéseket és tisztítják az eszméket. De az összeütközéstől való félelem arra is vall, hogy aki azt kerüli — maga sem biztos a saját álláspontjának helyessége felől. Busbach Péter: Belpolitikai hírek. Közös miniszteri tanácskozások Bécsben. Lukács László pénzügyminiszter ma este Bécsbe érkezett. Széll Kálmán miniszterelnök és Horánszky Nándor kereskedelemügyi miniszter kedden reggel utazik Bécsbe. Mint félhivatalosan jelentik, a miniszterelnök valószínűleg három napot fog Bécsben tölteni, míg Horánszky Nándor kereskedelemügyi miniszternek már csütörtökön Budapesten kell lennie, hogy jelen le-A képviselőház munkarendje. A húsvéti szünet után április 3-ikán folytatja a képviselőház félbeszakított tanácskozásait. Tárgyalásra a kereskedelemügyi költségvetés részletes vitájának folytatása van kitűzve. Ezután — kk szerint — megszakítják a költségvetés tárgyalását és napirendre tűzik a konverzióról szóló törvényjavaslatot, melynek tárgyalása valószínűleg hosszabb időt fog igénybe venni. Időközben egy hónapra terjedő mindennyit javaslatot fog benyújtani a kormány. Ezután tárgyalják az igazságügyi, majd a vallás-és közoktatásügyi, a honvédelmi és végül a pénzügyi költségvetést, melynek tárgyalása után az appropriacionális vita következik. A vámtörvény és a vámtarifa. A vámtarifa előkészítésében nem lehet haladást konstatálni. A magyar és osztrák kormány között fennálló véleményeltérések még nincsenek eloszlatva. A magyar kereskedelmi minisztériumban beállott változás megakasztotta rövid időre a tárgyalásokat. Ez idő szerint mindkét kormánynál a vámtörvény előkészítésén dolgoznak. Véget kellett elszenvednie; minden mozdulatára, minden szavára korholás, kicsinylés volt a felelet. Az életben gyakran akad erre példa, engem mégis szomorúsággal lepett meg ez a fölfedezés. Hogyan ? képes volna egy anya arra, hogy puszta hiúságból féltékeny legyen saját gyermekére ? . . . Egy délután Vince felé kóboroltam a réteken, épen ezen a fölfedezésen töprengve, amikor felém sietni látok egy asszonyt. Első tekintetre megismertem Dampierre asszony cselédjét. — Engem keres? ... Mi történt? — Uram! Ha ön akarja ... ha ön olyan jószívű volna, megmenthetné a kisasszonyunkat! Meghökkenve álltam meg: a cseléd kikelt arca és nedves szemei szörnyű történetről beszéltek néma ijedtségükben. — Az égre ! Hát mi történt ? — Ha uram nem retten vissza egy kis utazástól ... és aztán soha sem akarna visszatérni többé Franciaországba . . . nagy titkot mondok el az uraságnak. — Elutazni?... de hát miért tegyem ezt ? — Ha az úr nem akar, akkor . . . akkor ... De ugye, nem tetsziktt ezt elmondani senkinek, ha elárulom a titkot? Megígéri az uraság ? — ígérem. Természetesen ígérem! — Jól van. Tehát megmondom: a mi kisasszonyunk nem tizenhat éves, hanem már tizenkilenc! . . . A hozománya fél millió frank ... és szereti az uraságot. .. Nem vette észre, hogy amikor ön beszél vele, elpirul, meg elsápad? ... A vén cseléd pillanatra elhallgatott, hogy zavart meglepetésemben gyönyörködjék. Aztán így szólt: — De madme sohasem adja oda feleségül a kisasszonyt az uraságnak, mert az úr szegény ... — Ugyan! De hát . . . — Egy föltétel alatt azonban mégis az öné lehet Clotilde kisasszony ... Ha ön megígéri a madamenak, hogy az esküvő után elutaznak és sohasem térnek vissza" Franciaországba ... így a madame egyedül maradna . . . vetélytárs nélkül. Percekig tartott, amig józan eszemre tértem a meglepetésből. Mi ez? — játék? fölültetés? lépre csalás? vagy komoly dolog? Kétségeim közepette egyszerre fölmerült lelkemben a szőke, selymes arcú leány alakja, ragyogó, mint a mesebeli tündér, aki a zúgó örvény mélyébe is képes volna elcsábítani egyetlen mosolyáért. — Asszony ! — kiáltottam a cselédre. Ki bízta meg, hogy ezt nekem megmondja ? Egyáltalában megbízta valaki? de hát mikor? és miért? és igaz ez? . . . A kisasszony küldött az uraság után... Ha ön nem veszed a fáradságot, tessék velem jönni, ő — várja, az urat. Szívdobogva és gyors léptekkel siettem a telep felé; úgy futottam, hogy a vén cseléd követni sem tudott. A kertben, egy hatalmas rózsafa tövében, padon ülve várt reám szerelmesem; amint meg- pillantott, lángbaborult arccal emelkedett föl. Én az örömtől ajtóstul rontottam a házba: — Igaz az, hogy a kisasszony elfogadna engem férjül ? . . . Igaz az, hogy ha elviszem messze-messze, madame Dampierre nékem adja önt ?. . . igaz az, hogy elfogadja az én szerelmes szívemet cserébe az önéért ? . . . . Diotilde ! Remegve nézett rám égszinű, pompás szemeivel .... aztán kezeibe rejtette az arcát és könnyekre fakadt. Vajon ki meri tagadni, hogy a szerelem legnagyobb gyönyörűsége az első csók? — az a pillanat, amikor összeforr két ajak és minden, ami körülöttünk elterül: a föld, fák, hegyek és emberek megszűnnek létezni a mi számunkra a boldog önfeledtségben ? . . . « * * íme, ez a története az én száműzetésemnek. A szép Dampierre asszony, mikor kérő gyanánt eléje léptem, első szavamra boszos meglepetéssel fölkiáltott. De mihelyt elmondtam a föltételt is, hogy elmegyünk, elhagyjuk őt örökre — mosolyogni kezdett . . . Egy hónap után meg volt az esküvőnk Nyomban aztán el is robogtunk onnan, mégpedig a leggyorsabb vonattal, hogy sohse lássam viszont a hazám földjét. Két évre rá anyósom meghalt. A fogadásom azonban köt:"és bármily esztelen legyen is, bárhogy gyötörjön is olykor a honvágy, ez az én számkivetésem tele van bájjal, poézissel, mert hát mindketten —Clotilde és én — a kifogyhatatlanságig boldogok vagyunk . . . hessen a képviselőházban a kereskedelemügyi tárca költségvetésének részletes vitáján. A közös miniszteri tanácskozások tudvalevőleg a delegációban előterjesztendő közös költségvetési előirányzat megállapítása céljából tartatnak. De ezzel kapcsolatosan több oly kérdés felől tanácskoznak, amit Magyarországnak Ausztriával közösen kell elintézni. A kiegyezés ügyében újabban az okoz komplikációt, hogy az osztrák kormány junkumot akar létesíteni a kiegyezés és a valutarendezés között. Erre vall az osztrák költségvetés előadójának következő magyarázata, amit a költségvetési bizottságban adott elő : „A valutarendezés Ausztriának is érdeke. Ám a készfizetés megkezdésének feltételei között nemcsak a váltóárfolyamok paritásának fentartását és a monarchia fizető mérlegére kedvező kilátásokat, hanem a két állam között fennálló gazdasági viszony végleges rendezését kell megjelölni.“ Ennek a nézetnek az osztrákok már Németországban is igyekeznek hangulatot csinálni és az osztrák kormány már bizonyosra veszi, hogy a terv sikerülni fog. Ezzel szemben a magyar kormány egyik tagja kijelentette, hogy ez az osztrák törekvés nem győzedelmeskedhetik s a magyar kormány nem kapható arra, hogy a valuta és a kiegyezés közt azzal a tendenciával junkuimot engedjen, mely a valutarendezés befejezését hátráltatná. Ez a nyilatkozat is elég homályos azonban arra, hogy a kérdés aggodalmakat keltsen. A kereskedelmi törvény revíziója, Hegedűs Sándor, volt kereskedelemügyi miniszter, kevéssel visszalépése előtt dr Neuman Ármin országgyűlési képviselőt kérte fel a kereskedelmi törvény revíziójára vonatkozó munkálatok elkészítésére. Hegedűs visszalépése után Neumann Ármin e tárgyban tanácskozott Horánszky Nándorral, az új miniszterrel. A tanácskozáson Nagy Ferenc államtitkár is résztvett s ez alkalommal megállapodtak a lényegesebb irányelvekre nézve s ez alapon Neumann Ármin a tervezetet rövid idő alatt el fogja készíteni. Horánszky miniszter mandátuma: Horánszky Nándor kereskedelemügyi miniszter, kit Szepesben e hó 21-ikén választottak újra képviselővé, mandátumát benyújtotta a képviselőház elnökségénél. Gróf Apponyi Albert elnök a képviselőház csütörtöki ülésén fogja bemutatni Horánszky mandátumát. A polgári törvénykönyv és a telekkönyv, A magyar általános polgári törvénykönyv előadói tervezetéhez szolgáló tüzetes indokolás utolsó két kötete a napokban fog megjelenni. A negyedik kötet a kötelmi jog indokolásának második részét, az ötödik kötet pedig az örökösödési jog indokolását tartalmazza. Ezzel a törvénytervezet előkészítésének munkája teljesen be lesz fejezve. Erősen dolgoznak továbbá az igazságügyminisztériumban az új telekkönyvi rendtartáson, melynek egyes intézkedései a polgári törvénykönyvhöz vannak szabva. Az új polgári törvénykönyv teszi különben szükségessé az új telekkönyvi rendtartás kidolgozását, melyet Plósz Sándor igazságügyminiszter a polgári törvénykönyv kódexével együtt még ez év őszén be fog nyújtani a képviselőházban. A végrehajtási törvény módosítása. A végrehajtási törvény módosítására vonatkozólag azt jelentik, hogy az új javaslatban a következő lényegesebb módosítások vannak: I. ügy az idió, mint az ingatlan dolgok tekintetében a végrehajtás alól kivett tárgyak körét az új javaslat az eddiginél ,jóval messzebb kiterjeszti, úgy, hogy az a régi szokásmondás, hogy a »feje alól a párnát is elviszik« — már ezután talán csak a mesék országába fog tartozni. II. Olyan helyiségben és olyan családban, hol halott van, életveszélyes beteg vagy gyermek ágyas nő fekszik, sem végrehajtást, sem árverést foganatosítani nem szabad. Ez az intézkedés először lesz kimondva nálunk. De egyszersmind szigorú intézkedések történnek arra nézve is, hogy a törvénynek ezen intézkedéseit visszaélésekre ki ne használják. 111. Igen fontosak az új törvény rendelkezései úgy az ingóknak és ingatlan birtokoknak az árverésen való elkótyavetyélésének megakadályozása céljából, így az ingatlanra nézve megállapíttatik a legkisebb ajánlat, az értékminimum, amelyen alul semmi szín alatt sem szabad eladni a fekvő jószágot. Az eddigi szokás, hogy „becsáron alul is a legtöbb igéze“-nek eladatik, ki lesz küszö