Pesti Hírlap, 1902. április (24. évfolyam, 89-118. szám)

1902-04-01 / 89. szám

A_____________________________ i'd'j'L apruis L, keaa.' i' ja a 1 I ti i li L A f lap, amely nem az ő dicsőségét zengené. Itt ugyan önkéntelenül eszébe jut az embernek „Don Caesar de Bazan“ öreg hidalgója, ki az­zal dicsekszik, hogy az ő szeretett élete párját, az üde ifjúságot már rég túlhaladott Gazellát, az ő kedves vendégei mennyire magasztalják és minő szépnek­ találják, amig­­ az ő asztalánál lakmároznak és iszszák finom bo­rait . . . Azt a címet írtuk e cikk homlokára: „Parlamentünk és pártjai !“ De hát mit lehetne tulajdonkép a pártokról mondani ? Minden egyes pártnak sajátságos állásfoglalása részint egy­mással szemben, részint a kormány irányában a valóságos kuriózum. Mert amíg egymást és egyes kiválóbb képviselőt még mindig a meg­szokott dühvel és gyűlölséggel üldöznek , addig a kormánynyal szemben a kezes bárányok. És amíg a nagy kormánypárt egyes tagjait üldözni lehet anélkül, hogy e párt zömének támogatá­sára számíthatna , addig egyöntetű kormánypárt nem is lesz, mert a kényelmetlenség érzete saját pártotthonukban nem fog megszűnni. Nem kárhoztatjuk a kormánynak az ellen­zéki pártokkal fontos kérdésekben való érintke­zését, de csak esetről-esetre és nem oly mérvé­­­ben, amely a vezető párt politikai jellemét el­halványítja, tekintélyét aláássa és azon látszatot adja, hogy nem saját pártja, hanem az ellenzék jó akarata tartja fenn a kormányt. Nem,­sze­­retjük azt a vezetést­, amely kikerülni­­igyekszik minden összeütközést, mert ez bizalomhiányra mutat saját pártja irányárán. Az összeütközések tisztázzák a helyzetet, megvilágítják a kérdése­ket és tisztítják az eszméket. De az összeütközéstől való félelem arra is vall, hogy aki azt kerüli — maga sem biztos a saját álláspontjának helyessége felől­. Busbach Péter: Belpolitikai hírek. Közös miniszteri tanácskozások Bécsben. Lukács László pénzügyminiszter ma este Bécsbe érkezett. Széll Kálmán miniszterelnök és Ho­­ránszky Nándor kereskedelemügyi miniszter kedden reggel utazik Bécsbe. Mint félhivata­losan jelentik, a miniszterelnök valószínűleg há­rom napot fog Bécsben tölteni, míg Horánszky Nándor kereskedelemügyi miniszternek már csü­törtökön Budapesten kell lennie, hogy jelen le-A képviselőház munkarendje. A húsvéti szünet után április 3-ikán folytatja a képviselőház félbeszakított tanácskozásait. Tárgyalásra a kereske­delemügyi költségvetés részletes vitájának folytatása van kitűzve. Ezután — kk­ szerint — megszakítják a költségvetés tárgyalását és napirendre tűzik a kon­verzióról szóló törvényjavaslatot, melynek tárgyalása valószínűleg hosszabb időt fog igénybe venni. Idő­közben egy hónapra terjedő m­­indennyit javaslatot fog benyújtani a kormány. Ezután tárgyalják az igazságügyi, majd a vallás-és közoktatásügyi, a honvé­delmi és végül a pénzügyi költségvetést, melynek tárgyalása után az appropriacionális vita következik. A vámtörvény és a vámtarifa. A vámta­rifa előkészítésében nem lehet haladást konstatálni. A magyar és osztrák kormány között fennálló véle­ményeltérések még nincsenek eloszlatva. A magyar kereskedelmi minisztériumban beállott változás meg­akasztotta rövid időre a tárgyalásokat. Ez idő szerint mindkét kormánynál a vámtörvény előkészítésén dol­goznak. Véget kellett elszenvednie; minden mozdulatára, minden szavára korholás, kicsinylés volt a fe­lelet. Az életben gyakran akad erre példa, en­gem mégis szomorúsággal lepett meg ez a föl­fedezés. Hogyan ? képes volna egy anya arra, hogy puszta hiúságból féltékeny legyen saját gyermekére ? . . . Egy délután Vince felé kóboroltam a ré­teken, épen ezen a fölfedezésen töprengve, ami­kor felém sietni látok egy asszonyt. Első tekin­tetre megismertem Dampierre asszony cselédjét. — Engem keres? ... Mi történt? — Uram! Ha ön akarja ... ha ön olyan jószívű volna, megmenthetné a kisasszonyunkat! Meghökkenve álltam meg: a cseléd kikelt arca és nedves szemei szörnyű történetről be­széltek néma ijedtségükben. — Az égre ! Hát mi történt ? — Ha uram nem retten vissza egy kis utazástól ... és aztán soha sem akarna vissza­térni többé Franciaországba . . . nagy titkot mondok el az uraságnak. — Elutazni?... de hát miért tegyem ezt ? — Ha az úr nem akar, akkor . . . akkor ... De ugy­e, nem tetsziktt ezt elmondani sen­kinek, ha elárulom a titkot? Megígéri az ura­ság ? — ígérem. Természetesen ígérem! — Jól van. Tehát megmondom: a mi kisasszonyunk nem tizenhat éves, hanem már tizenkilenc! . . . A hozománya fél millió frank ... és szereti az uraságot. .. Nem vette észre, hogy amikor ön beszél vele, elpirul, meg elsá­pad? ... A vén cseléd pillanatra elhallgatott, hogy zavart meglepetésemben gyönyörködjék. Aztán így szólt: — De mad­me sohasem adja oda feleségül a kisasszonyt az uraságnak, mert az úr sze­gény ... — Ugyan! De hát . . . — Egy föltétel alatt azonban mégis az öné lehet Clotilde kisasszony ... Ha ön meg­ígéri a madamenak, hogy az esküvő után el­utaznak és sohasem térnek vissza" Franciaor­szágba ... így a madame egyedül maradna . . . vetélytárs nélkül. Percekig tartott, amig józan eszemre tér­tem a meglepetésből. Mi ez? — játék? fölülte­tés? lépre csalás? vagy komoly dolog? Kétsé­geim közepette egyszerre fölmerült lelkemben a­­ szőke, selymes arcú leány alakja, ragyogó, mint a mesebeli tündér, aki a zúgó örvény mélyébe is képes volna elcsábítani egyetlen mosolyáért. — Asszony ! — kiáltottam a cselédre. Ki bízta meg, hogy ezt nekem megmondja ? Egy­általában megbízta valaki? de hát mikor? és miért? és igaz ez? . . . A kisasszony küldött az uraság után... Ha ön nem veszed a fáradságot, tessék velem jönni, ő — várja, az urat. Szívdobogva és gyors léptekkel siettem a telep felé; úgy futottam, hogy a vén cseléd kö­vetni sem tudott. A kertben, egy hatalmas rózsafa tövében, padon ülve várt reám szerelmesem; amint meg-­­ pillantott, lángbaborult arccal emelkedett föl.­­ Én az örömtől ajtóstul rontottam a házba: — Igaz az, hogy a kisasszony elfogadna engem férjül ? . . . Igaz az, hogy ha elviszem messze-messze, madame Dampierre nékem adja önt ?. . . igaz az, hogy elfogadja az én szerel­mes szívemet cserébe az önéért ? . . . . Dio­­tilde ! Remegve nézett rám égszinű, pompás sze­meivel .... aztán kezeibe rejtette az arcát és könnyekre fakadt. Vajon ki meri tagadni, hogy a szerelem legnagyobb gyönyörűsége az első csók? — az a pillanat, amikor összeforr két ajak és min­den, ami körülöttünk elterül: a föld, fák, he­gyek és emberek megszűnnek létezni a mi szá­munkra a boldog önfeledtségben ? . . . « * * íme, ez a története az én száműzetésem­nek. A szép Dampierre asszony, mikor kérő gya­nánt eléje léptem, első szavamra boszos meg­lepetéssel fölkiáltott. De mihelyt elmondtam a föltételt is, hogy elmegyünk, elhagyjuk őt örökre — mosolyogni kezdett . . . Egy hónap után meg volt az esküvőnk Nyomban aztán el is robogtunk onnan, még­pedig a leggyorsabb vonattal, hogy sohse lás­sam viszont a hazám földjét. Két évre rá anyó­som meghalt. A fogadásom azonban köt:"és bármily esztelen legyen is, bárhogy gyötörjön is olykor a honvágy, ez az én számkivetésem tele van bájjal, poézissel, mert hát mindketten —­­Clotilde és én — a kifogyhatatlanságig boldogok vagyunk­­ . . . hessen a képviselőházban a kereskedelemügyi tárca költségvetésének részletes vitáján. A közös miniszteri tanácskozások tudva­levőleg a delegációban előterjesztendő közös költségvetési előirányzat megállapítása céljából tartatnak. De ezzel kapcsolatosan több oly kér­dés felől tanácskoznak, amit Magyarországnak Ausztriával közösen kell elintézni. A kiegyezés ügyében újabban az okoz komplikációt, hogy az osztrák kormány junku­mot akar létesíteni a kiegyezés és a valutarendezés között. Erre vall az osztrák költségvetés előadójának következő magyarázata, amit a költségvetési bizott­ságban adott elő : „A valuta­rendezés Ausztriának is érdeke. Ám a készfizetés meg­kezdésének feltételei között nemcsak a váltó­­árfolyamok paritásának fentartását és a monar­chia fizető mérlegére kedvező kilátásokat, hanem a két állam között fennálló gazdasági viszony végleges rendezését kell megjelölni.“ Ennek a nézetnek az osztrákok már Németországban is igyekeznek hangulatot csinálni és az osztrák kormány már bizonyosra veszi, hogy a terv sikerülni fog. Ezzel szemben a magyar kormány egyik tagja kijelentette, hogy ez az osztrák törekvés nem győzedelmeskedhetik s a magyar kormány nem kapható arra, hogy a valuta és a kiegyezés közt azzal a tendenciával junkuimot engedjen, mely a valuta­rendezés befejezését hátráltatná. Ez a nyilatkozat is elég homályos azonban arra, hogy a kérdés aggodalmakat keltsen. A kereskedelmi törvény revíziója, Hege­dűs Sándor, volt kereskedelemügyi miniszter, kevéssel visszalépése előtt dr Neuman Ármin országgyűlési képviselőt kérte fel a kereskedelmi törvény revízió­jára vonatkozó munkálatok elkészítésére. Hegedűs visszalépése után Neumann Ármin e tárgyban tanács­kozott Horánszky Nándorral, az új miniszterrel. A ta­nácskozáson Nagy Ferenc államtitkár is résztvett s ez alkalommal megállapodtak a lényegesebb irány­elvekre nézve s ez alapon Neumann Ármin a terve­zetet rövid idő alatt el fogja készíteni. Horánszky miniszter mandátuma: Horán­szky Nándor kereskedelemügyi miniszter, kit Szepes­ben e hó 21-ikén választottak újra képviselővé, man­dátumát benyújtotta a képviselőház elnökségénél. Gróf Apponyi Albert elnök a képviselőház csütörtöki ülésén fogja bemutatni Horánszky mandátumát. A polgári törvénykönyv és a telekkönyv, A magyar általános polgári törvénykönyv előadói ter­vezetéhez szolgáló tüzetes indokolás utolsó két kötete a napokban fog megjelenni. A negyedik kötet a kötelmi jog indokolásának második részét, az ötödik kötet pe­dig az örökösödési jog indokolását tartalmazza. Ezzel a törvénytervezet előkészítésének munkája teljesen be lesz fejezve. Erősen dolgoznak továbbá az igazság­­ügyminisztériumban az új telekkönyvi rendtartáson, melynek egyes intézkedései a polgári törvénykönyv­höz vannak szabva. Az új polgári törvénykönyv teszi különben szükségessé az új telekkönyvi rendtartás kidolgozását, melyet Plósz Sándor igazságügyminisz­ter a polgári törvénykönyv kódexével együtt még ez év őszén be fog nyújtani a képviselőházban. A végrehajtási törvény módosítása. A végrehajtási törvény módosítására vonatkozólag azt jelentik, hogy az új javaslatban a következő lénye­gesebb módosítások vannak: I. ügy az idió, mint az ingatlan dolgok te­kintetében a végrehajtás alól kivett tárgyak körét az új javaslat az eddiginél ,jóval messzebb kiterjeszti, úgy, hogy az a régi szokás­mondás, hogy a »feje alól a párnát is elviszik« — már ezután talán csak a mesék országába fog tartozni. II. Olyan helyiség­ben és olyan családban, hol halott van, életveszélyes beteg vagy gyermek ágyas nő fekszik, sem­ végre­hajtást, sem árverést foganatosítani nem szabad. Ez az intézkedés először lesz kimondva nálunk. De egy­szersmind szigorú intézkedések történnek arra nézve is, hogy a törvénynek ezen intézkedéseit visszaélé­sekre ki ne használják. 111. Igen fontosak az új tör­vény rendelkezései úgy az ingóknak és ingatlan birtokoknak az árverésen való elkótya­vetyélésének megakadályozása céljából, így az ingatlanra nézve megállapíttatik a legkisebb ajánlat, az értékminimum, amelyen alul semmi szín alatt sem szabad eladni a fekvő jószágot. Az eddigi szokás, hogy „becsáron alul is a legtöbb igéze“-nek eladatik, ki lesz küszö­

Next