Pesti Hírlap, 1903. április (25. évfolyam, 104-118. szám)
1903-04-17 / 105. szám
1993. április 17., péntek. PESTI HÍRLAP 3 gosítást, a parlamenti vizsgálóbizottság kiküldését indítványozta. A napirend előttre jelentkezett többi képviselő lemondott a szólás jogáról, mert báró Fejérváry miniszter kijelentette, hogy felvilágosításokat fog adni. A miniszter csendben állott fel, de mindjárt beszéde elején zavar keletkezett, amikor azt kérte, hogy a most teendő nyilatkozatait egyúttal tekintsék válasznak Papp Zoltánnak ugyanezen kérdésben beadott régebbi interpellációjára. Tallián Béla elnök a képen mondta ki a határozatot, hogy a Ház ebbe beleegyezik. Erre a szélsőbaloldaliról többen felugrottak, hogy a házszabályokhoz szóljanak, de Tallián elnök nem engedte meg, hogy a miniszter beszédét felszólalásokkal félbeszakítsák. A miniszter folytatta beszédét, de már az ellenzék ingerült volt s minden alkalmat megragadott, hogy a miniszter ellen tüntessen. A mikor báró Fejérváry a Gotterhaltét a magyar király himnuszának nevezte, percekig tartott a lárma és a Gotterhalte gyalázása. Aztán elmondta a miniszter, hogy miért büntették meg a pécsi hadapród iskolában az ifjakat s a bün-tetés egyik oka az is volt, hogy nem énekelték a Gotterhaltét. Újólag lárma volt és általános feltűnést keltve a szabadelvű párti Ivánka Oszkár is ingerülten kiáltotta miniszter felé : — Vagy magyarok vagyunk, vagy nem vagyunk magyarok! Az ellenzék ezért megéljenezte és megtapsolta Ivánka Oszkárt. Pár perc múlva azért keletkezett nagy zaj, mert Fejérváry, amikor hazafiságára célzást tettek, felemlítette, hogy erre nem reagál, mert már volt idő, amikor Takács Zoltánt, a bankóhamisítót, vallották vele szemben nagy hazafinak. Ezután teljesen megszűnt a nyugalom s amikor később Fejérváry azt mondta, hogy az igen beszédekkel megmételyezik az ifjúságot, olyan zaj keletkezett, hogy Tallián elnök kénytelen volt felfüggeszteni az ülést. A szünet után báró Fejérváry miniszter megmagyarázta, hogy nem akarta sérteni a parlamentet, mire a nyugalom helyreállott anynyira, hogy a miniszter folytathatta a beszédét. Néhányszor még félbeszakította kisebb-nagyobb zaj, amikor a Gotterhaltét védte, de aztán leküzdötte az akadályokat és mindent elmondhatott, amit a pécsi eset oltalmára mondani akart. Beöthy Ákos tiltakozott most erélyesen, hogy a miniszter a Gotterhaltot a király himnuszának nevezze. Lovászy Márton pedig személyes kérdésben szólalt föl. Az őrgróf: Nono, kössünk békét! Csak ne meséljen nekem eféle utálatokról. Én mindig Szeretem az emberi neme női felét. És ha megutálok egyet, keresek olyan másikat, akit szerethetek. Haha! A tájképnél pedig többre becsülöm a szép lovat és a jó automobilt. De az ön kedvéért megnézem az angolok, németek és svédek tájképeit is, pedig istenemre mondom, jött is mennyi sok szép nő várja azt, hogylefessék az utókor számára. Nézze például ezt a.Kaulbach Fritzet. Ez a Lenbach versenytársa fagy-e ? Nohát nem csodaszép női fej az ő feleségének a képmása, vagy az a Querero— fej? Hát nem tenné okosabban a többi nőmet festő is, ha ilyen fejeket festene — tájképek helyett? Én: Más művészeknek más hajlamaik vannak. Hiszen ha mindnyájan a szerelem bolondjai lennénk, mint ön, akkor az emberiség lassan kint annyira elaljasodnék, hogy a művészet izmagja is kiveszne. Az élet művészete és a művészet élete épen a változatosságban rejlik. Az embereknek más és más a lelke, különbözők a vágyai, váltakozók az érzelmei; nagy áramlatok támadnak a társadalomban, melyek az ízlést fejlesztik, nemesítik, módosítják; új divatok merülnek fel, új művészeti irányok keletkeznek, új stílusok kelnek ki az élet árjából és e roppant mozgalmasságból nő a művészet fája, melyen mesés tarkaságban nyílnak a művészet virágai ... Az emberek közül pedig kiki keresi azt a virágot, mely neki legjobban tetszik, letépi azt, melynek illatát leginkább kedveli. Olyan édes ez az illat, olyan bódító és annyira vágyakozunk mindig új és újabb virágok után . . . Látja, édes őrgrófom, én magam is festek, de ha ön a vagyona felét nekem adja, soha be nem telek a nekem tetsző újabb Most arra került volna a sor, hogy a miniszter nyilatkozatai a Papp Zoltán interpellációjára is válaszok lévén,sőt az interpelláció összes pontjait is fölolvasta) hát efelett szavazzon a Ház. De Lengyel Zoltán, kinek álláspontját Polonyi Géza is helyeselte, a házszabályok alapján kifogásolta, hogy napirend előtt határozatot hozzanak, mire Dániel Gábor, aki időközben az elnöklést átvette, egyszerűen kijelentette, hogy a miniszter beszéde nem tekintetik válasznak és báró Fejérváry holnap fogja megadni a választ. Nagy derültség keletkezett boszankodással vegyesen, de a dolgon már nem lehetett változtatni. Csak most, háromnegyed két órakor került sor a napirendre és Neményi Ambrus előadó elmondhatta a maga komoly és higgadt beszédét, melylyel az indemnitást elfogadásra ajánlotta. A jobboldalon helyeseltek, a baloldalon tiltakoztak. Magának az indemnitásnak a tárgyalására csak holnap kerül sor. A képviselőház ülése április 16-án. Elnök: Vatkán Béla, később Daniel Gábor. Jegyzők: Gróf Eszterházy Kálmán, Nyegre László, Batkay László. A miniszterek közül jelen vannak: Széll Kálmán, Lukács László, báró Fejérváry Géza, Plósz Sándor, Darányi Ignác, Cseh Ervin. Ülés kezdete délelőtt 10 órakor. Jelentések: A jegyzőkönyv hitelesítése után az elnök jelenti, hogy gr. Esterházy Mihály képviselő megválasztása óta 30 nap eltelt és a Kuriától vett értesítés szerint a választás ellen kérvényt nem adtak be és a választás ellen panasz sem létezett. Gr. Esterházy Mihály képviselő véglegesen igazoltatik. Bemutatja Polonyi Géza megbízólevelét. Megvizsgálás és jelentés tétel végett kiadatik az igazoló állandó bizottságnak. Bemutatja Rudnay Sándor képviselő levelét, melylyel bejelenti, hogy összeférhetetlenségi helyzetét megszüntette. Tudomásul szolgál. Bemutatja Csávolszky Lajos képviselő levelét, melylyel bejelenti, hogy a közgazdasági bizottsági tagságról lemond. Tudomásul vétetik. Helyette a Ház a bizottságba új tagot annak idején fog választani. Bemutatja Beksics Gusztáv képviselő táviratát, melylyel az őt ért gyászeset miatt három heti szabadságot kér. A kért szabadságot a Ház megadja. Bemutatja a szünet alatt érkezett kérvényeket. Báró Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Benyújt egy pót jelentést a hadmentességi díjalapról. Elnök: Jelenti, hogy Gáli Sándor, Okolicsányi László, Rátkay László, Molnár Jenő és Ebner Zsigmond napirend előtt kért szót. Jelenti egyúttal, hogy a honvédelmi miniszter napirend előtt egyúttal és újabb művészi alkotások megszerzésének vágyával. Az őrgróf: Ép úgy, mint én a nekem tetsző szép nők meghódítási vágyával. Én: Menjen a pokolba, maga szoknyahős ! Az őrgróf: Haha! Sőt épen ki akarom ragadni Svédország hideg légköréből, hogy elvigyem az ötös számú magyar terembe, mert ott van a tárlat legszebb magyar képe. Én: Ugyan ? Az őrgróf: A magyar festőkkel ez idén nem vagyok megelégedve. Hol vannak a mi lefestett szép asszonyaink? Keresem, futok teremről-teremre ... Látok egy guggoló asszonyt. No istenem, hát érdemes egy aktot guggolva festeni ? . . . Szaladok tovább, látok egy fess marokszedő leányt, de borzasztóan felöltözve, aztán egy öreg asszonyt a piacon ... egy narancshéjból kivágott szerpentintáncosnőt hátulról.. . végre meglátom a legszebb magyar képet: a feltámadt madame Recamiert! Nos, ez isteni szép, ugy-e ? Én: Nagyon bájos modell Az őrgróf Márk Lajos jól markírozta! Ezt a képet megveszem. Én: Hiszen magántulajdon. Az őrgróf: Hallatlan! Ahány képet akarok venni, az mind magántulajdon. Én: Hát miért nem akar olyan képet venni, amelyik eladó? Az őrgróf: Csak nem vagyok bolond? Inkább veszek eladó leányokat. Én: Kedvesem, ön már nem is őrgróf, hanem őrült. Menjen innen, a művészetek szent hajlékából. Menjen az állatkertbe, maga profán állat! Kézdi-Kovács László. Papp Zoltán interpellációjára is válaszolni akar. (Helyeslés.) Következnek a napirend előtti fölszólalások. Gáll Sándor: A hatalmi élet nálunk túlrettgésben van s ennek következtében mindig meglepetéseknek vagyunk kitéve. Ilyen meglepetés a pécsi hadapródiskola botránya. Elég szigorú kritikát gyakorolni nem lehet, ha úgy áll a dolog, amint nyilvánosságra került. (úgy van ! Úgy van a szélsőbalon.) Ahol a hadsereget az államtól elválasztják, abban az államban igazi alkotmányosság nincs. A hadsereg a nemzettel szemben Hatalmi tényező, melyet a nemzeti ellen akarnak felhasználni. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) A hírlapi közlések alapján előadja a pécsi botrány ügyét. Ismerteti az egész tényállást s egyúttal felemlíti, hogy Marosvásárhelyen a húsvéti ünnepekre kirendelték a katonai zenekart, az a Gotterhaltét játszotta, de a kaszárnyában 200 főnyi gyalogság éles töltényekkel ellátva készenlétben volt, hogy zavargás esetén közbeléphessen. (Nagy mozgás és zaj a szélsőbaloldalon.) Egy horvát növendék árulta be társait. (Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) Krasznay Ferenc: Hát ezt nem csapták ki. Kucik Béla: Spicliket nevelnek! Papp Zoltán : Hadnagy lesz! (Zaj.) B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Kíeméljék magukat, mert nem igaz. (Nagy zaj.) Gáll Sándor : Tovább ismerteti a tényállást Kérdi a minisztert, hogy miben áll a pécsi botrány ügye, milyen állást foglalt el Lorsich őrnagy-parancsnok és egyes tanárok ? A vizsgálat adatait kéri a Ház asztalára tenni. Amennyiben a miniszter nem tudja meggyőzni a Házat, hogy mindent elkövetett az ügy elintézésére, annyiban máskor és más alkalommal tudni fogja kötelességét. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Okolicsányi László konstatálja, hogy a hírlapi közléseket a mai napig sem cáfolták meg , így csak a lapok híreinek nyomán lehet beszélni erről az esetről. Nincs érzéke a honvédelmi miniszternek az iránt, hogy mi az, mikor a magyar ifjakat a Gotterhalte éneklésére kényszerítik. B. Fehérváry Géza miniszter: Azt bizza reám ! Beöthy Ákos : Nem bízzuk önre! Ez nem az ön dolga, hanem az országé ! Oupncsányi László: Mindenki csak gyűlöli azt az osztrák himnuszt. B. Fejérváry Géza: Nem igaz. Az magyar királyi himnusz ! (Nagy zaj a szélsőbalodalon.) Mahó Mihály : Ne kompromittálja a miniszter úr a magyar királyt! Okolicsányi László: Ily módon csak képmutatásra nevelik az ifjakat. Ez az oka annak, hogy a magyar családok nem szívesen adják fiaikat a katonatiszti pályára. B. Fejérváry Géza: Nem áll ! Nem áll! (Zajongás a szélsőbaloldalon.) Okolicsányi László: Denunciálásra tanítják és kényszerítik az ifjakat. B. Fejérváry Géza : Hogy lehet ilyet állítani ? Gyalázat! Okolicsányi László: Az a pécsi hadapródiskola a magyar államé! B. Fejérváry Géza: A királyé és a nemzetéi Ha nem tetszik, tessék forradalmi hadsereget szervezni. Hellebronth Géza: Lehet még az is! Okolicsányi László: Jogtalan,igazságtalan és fölháborító dolog történt, amelyre a rendeletet a honvédelmi miniszter adta ki. B. Fejérváry Géza: Igen én adtam ki! Okoliceányi László kívánja, hogy a miniszter részletesen nyilatkozzék erről a dologról s hogy a vizsgálati iratokat tegye le a Ház asztalára. Fapp Zoltán közvetlen tudomást szerzett arról, hogy a honvéd-hadapródiskolák számára rendeletet adtak ki, hogy az ifjak minden második vasárnap a Gotterhaltot énekeljék. A katonai nevelés illusztrálására föl akar olvasni egy közleményt egy pécsi lapból. B. Fejérváry Géza: Hazudnak a lapoki Fapp Zoltán felolvassa a cikket, amely szerint a honvéd-iskolákban ugyanazokat a könyveket használják, mint amelyeket a közös hadseregben, csakhogy rossz magyar fordításban. Egyik könyv hősnek tünteti föl Jellacsicsot, aki válogatott vitézeivel bejött Magyarországba, az ellenséges országba és itt vitézül ellenállott a magyar lázadóknak. (Zaj a szélsőbaloldalon.) B. Fejérváry Géza: Hiszen önök is azt mondják, hogy forradalom volt! Papp Zoltán: A miniszter úr nem tudja, mi a különbség a lázadás és forradalom között. Természetes, hogyha ilyen könyveket használnak a honvédiskolákban, akkor kivetkőztetik a magyar ifjakat a magyar szellemből. Nyilvánvaló hazaárulás bélyege van azon a rendeleten, amelyet a Gotterhalte ügyében a miniszter kiadott. Önérzetes országban ezért vád alá helyeznék a minisztert. B. Fejérváry Géza: Tessék megpróbálni! (Zaj a szélsőbaloldalon.) Kubik Béla: Hiszen a többség megszavazza a nemzetnek még a hóhérkötelet is! Fapp Zoltán: A katonaság valósággal kihívta 1.