Pesti Hírlap, 1903. április (25. évfolyam, 104-118. szám)

1903-04-17 / 105. szám

1993. április 17., péntek. PEST­I HÍRLAP 3 gosítást, a parlamenti vizsgáló­bizottság kiküldé­sét indítványozta. A napirend előttre jelentkezett többi kép­viselő lemondott a szólás jogáról, mert báró Fejérváry miniszter kijelentette, hogy felvilágo­sításokat fog adni. A miniszter csendben állott fel, de mind­járt beszéde elején zavar keletkezett, amikor azt kérte, hogy a most teendő nyilatkozatait egy­úttal tekintsék válasznak Papp Zoltánnak ugyan­ezen kérdésben beadott régebbi interpelláció­jára. Tallián Béla elnök a képen mondta ki a határozatot, hogy a Ház ebbe beleegyezik. Erre a szélsőbaloldaliról többen felugrottak, hogy a házszabályokhoz szóljanak, de Tallián elnök nem engedte meg, hogy a miniszter beszédét felszólalásokkal félbeszakítsák. A miniszter folytatta beszédét, de már az ellenzék ingerült volt s minden alkalmat meg­ragadott, hogy a miniszter ellen tüntessen. A mikor báró Fejérváry a Gotterhaltét a­ magyar király himnuszának nevezte, percekig tartott a lárma és a Gotterhalte gyalázása. Aztán el­mondta a miniszter, hogy miért büntették meg a pécsi hadapród iskolában az ifjakat s a bün-­­­tetés egyik oka az is volt, hogy nem énekelték­­ a Gotterhaltét. Újólag lárma volt és általános­­ feltűnést keltve a szabadelvű párti Ivánka Osz­kár is ingerülten kiáltott­­a­ miniszter felé : — Vagy magyarok vagyunk, vagy nem vagyunk magyarok! Az ellenzék ezért megéljenezte és megtap­solta Ivánka Oszkárt. Pár perc múlva azért keletkezett nagy zaj, mert Fejérváry, amikor hazafiságára célzást tettek, felemlítette, hogy erre nem reagál, mert már volt idő, amikor Takács Zoltánt, a bankó­­hamisítót, vallották vele szemben nagy hazafinak. Ezután teljesen megszűnt a nyugalom s amikor később Fejérváry azt mondta, hogy az igen beszédekkel megmételyezik az ifjúságot, olyan zaj keletkezett, hogy Tallián elnök kénytelen volt felfüggeszteni az ülést. A szünet után báró Fejérváry miniszter megmagyarázta, hogy nem akarta sérteni a parlamentet, mire a nyugalom helyreállott any­­nyira, hogy a miniszter folytathatta a beszédét. Néhányszor még félbeszakította kisebb-nagyobb zaj, amikor a Gotterhaltét védte, de aztán le­küzdötte az akadályokat és mindent elmondha­tott, amit a pécsi eset oltalmára mondani akart. Beöthy Ákos tiltakozott most erélyesen, hogy a miniszter a Gotterhaltot a király himnu­szának nevezze. Lovászy Márton pedig szemé­lyes kérdésben szólalt föl. Az őr­gr­óf: Nono, kössünk békét! Csak ne meséljen nekem eféle utálatokról. Én mindig Szeretem az emberi nem­e­ női felét. És ha megutálok egyet, keresek olyan másikat, akit szerethetek. Haha! A tájképnél pedig többre becsülöm a szép lovat és a jó automobilt. De az ön kedvéért megnézem az angolok, németek és svédek tájképeit is, pedig istenemre mondom, jött is mennyi sok szép nő várja azt, hogy­­lefessék az utókor számára. Nézze például ezt a­­.Kaulbach Fritzet. Ez a Lenbach versenytársa fagy-e ? Nohát nem csodaszép női fej az ő feleségének a képmása, vagy az a Querero­­— fej? Hát nem tenné okosabban a többi nő­­met festő is, ha ilyen fejeket festene — tájké­­­pek helyett? Én: Más művészeknek más hajlamaik vannak. Hiszen ha mindnyájan a szerelem bo­londjai lennénk, mint ön, akkor az emberiség lassan kint annyira elaljasodnék, hogy a művé­szet izmagja is kiveszne. Az élet művészete és a művészet élete épen a­ változatosságban rejlik. Az embereknek más és más a lelke, különbözők a vágyai, váltakozók az érzelmei; nagy áramlatok támadnak a társadalomban, melyek az ízlést fejlesztik, nemesítik, módosítják; új divatok me­rülnek fel, új művészeti irányok keletkeznek, új stílusok kelnek ki az élet árjából és e roppant mozgalmasságból nő a mű­vészet fája, melyen mesés tarkaságban nyílnak a művészet virágai ... Az emberek közül pe­dig kiki keresi azt a virágot, mely neki legjob­ban tetszik, letépi azt, melynek illatát leginkább kedveli. Olyan édes ez az illat, olyan bódító és annyira vágyakozunk mindig új és újabb virá­gok után . . . Látja, édes őrgrófom, én magam is festek, de ha ön a vagyona felét nekem adja, soha be nem telek a nekem tetsző újabb Most arra került volna a sor, hogy a mi­niszter nyilatkozatai a Papp Zoltán interpellá­ciójára is válaszok lévén,­­sőt az interpelláció összes pontjait is fölolvasta) hát efelett szavaz­zon a H­áz. De Lengyel Zoltán, kinek álláspontját Po­­lonyi Géza is helyeselte, a házszabályok alap­ján kifogásolta, hogy napirend előtt határozatot hozzanak, mire Dániel Gábor, aki időközben az elnöklést átvette, egyszerűen kijelentette, hogy a miniszter beszéde nem tekintetik válasznak és báró Fejérváry holnap fogja megadni a vá­laszt. Nagy derültség keletkezett boszankodással vegyesen, de a dolgon már nem lehetett vál­toztatni. Csak most, háromnegyed két órakor ke­rült sor a napirendre és Neményi Ambrus elő­adó elmondhatta a maga komoly és higgadt beszédét, melylyel az indemnitást elfogadásra ajánlotta. A jobboldalon helyeseltek, a balolda­lon tiltakoztak. Magának az indemnitásnak a tárgyalására csak holnap kerül sor. A képviselőház ülése április 16-án. Elnök: Vatk­án Béla, később Daniel Gábor. Jegyzők: Gróf Eszterházy Kálmán, Nyegre László, Batkay László. A miniszterek közül jelen van­nak: Széll Kálmán, Lukács László, báró Fejérváry Géza, Plósz Sándor, Darányi Ignác, Cseh Ervin. Ülés kezdete délelőtt 10 órakor. Jelentések: A jegyzőkönyv hitelesítése után az elnök je­lenti, hogy gr. Esterházy Mihály képviselő megválasz­tása óta 30 nap eltelt és a Kuriától vett értesítés szerint a választás ellen kérvényt nem adtak be és a választás ellen panasz sem létezett. Gr. Esterházy Mihály képviselő véglegesen igazoltatik. Bemutatja Polonyi Géza megbízólevelét. Megvizsgálás és jelen­tés tétel végett kiadatik az igazoló állandó bizott­ságnak. Bemutatja Rudnay Sándor képviselő levelét, melylyel bejelenti, hogy összeférhetetlenségi helyze­tét megszüntette. Tudomásul szolgál. Bemutatja Csá­­volszky Lajos képviselő levelét, melylyel bejelenti, hogy a közgazdasági bizottsági tagságról lemond. Tu­domásul vétetik. Helyette a Ház a bizottságba új ta­got annak idején fog választani. Bemutatja Beksics Gusztáv képviselő táviratát, melylyel az őt ért gyász­eset miatt három heti szabadságot kér. A kért sza­badságot a Ház megadja. Bemutatja a szünet alatt érkezett kérvényeket. Báró Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Benyújt egy pót jelentést a hadmentességi díjalapról. Elnök: Jelenti, hogy Gáli Sándor, Okolicsá­­nyi László, Rátkay László, Molnár Jenő és Ebner Zsigmond napirend előtt kért szót. Jelenti egyúttal, hogy a honvédelmi miniszter napirend előtt egyúttal és újabb művészi alkotások megszerzésének vágyával. Az őrgróf: Ép úgy, mint én a nekem tet­sző szép nők meghódítási vágyával. Én: Menjen a pokolba, maga szoknyahős ! Az őrgróf: Haha! Sőt épen ki akarom ragadni Svédország hideg légköréből, hogy el­vigyem az ötös számú magyar terembe, mert ott van a tárlat legszebb magyar képe. Én: Ugyan ? Az őrgróf: A magyar festőkkel ez idén nem vagyok megelégedve. Hol vannak a mi lefestett szép asszonyaink? Keresem, futok te­­remről-teremre ... Látok egy guggoló asszonyt. No istenem, hát érdemes egy aktot guggolva festeni ? . . . Szaladok tovább, látok egy fess marokszedő leányt, de borzasztóan felöltözve, aztán egy öreg asszonyt a piacon ... egy na­rancshéjból kivágott szerpentintáncosnőt hátul­ról.. . végre meglátom a legszebb magyar képet: a feltámadt madame Recamiert! Nos, ez isteni szép, ugy-e ? Én: Nagyon bájos modell Az őrgróf­­ Márk Lajos jól markírozta! Ezt a képet megveszem. Én: Hiszen magántulajdon. Az őr­gróf: Hallatlan! Ahány képet aka­rok venni, az mind magántulajdon. Én: Hát miért nem akar olyan képet venni, amelyik eladó? Az őrgróf: Csak nem vagyok bolond? Inkább veszek eladó leányokat. Én: Kedvesem, ön már nem is őr­gróf, hanem őr­ült. Menjen innen, a művészetek szent hajlékából. Menjen az állatkertbe, maga profán állat! Kézdi-Kovács László. Papp Zoltán interpellációjára is válaszolni akar. (He­lyeslés.)­­ Következnek a napirend előtti fölszólalások. Gáll Sándor: A hatalmi élet nálunk túlrett­­gésben van s ennek következtében mindig meglepe­téseknek vagyunk kitéve. Ilyen meglepetés a pécsi hadapródiskola botránya. Elég szigorú kritikát gyako­­rolni nem lehet, ha úgy áll a dolog, amint nyilvános­ságra került. (úgy van ! Úgy van­­ a szélsőbalon.) Ahol a hadsereget az államtól elválasztják, abban az államban igazi alkotmányosság nincs. A hadsereg a nemzettel szemben Hatalmi tényező, melyet a nemzeti ellen akarnak felhasználni. (Élénk helyeslés a szélső­baloldalon.) A hírlapi közlések alapján előadja a pécsi botrány ügyét. Ismerteti az egész tényállást s egyút­tal felemlíti, hogy Marosvásárhelyen a húsvéti ünne­pekre kirendelték a katonai zenekart, az a Gotterhal­tét játszotta, de a kaszárnyában 200 főnyi gyalogság éles töltényekkel ellátva készenlétben volt, hogy za­vargás esetén közbeléphessen. (Nagy mozgás és zaj a szélsőbaloldalon.) Egy horvát növendék árulta be társait. (Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) Krasznay Ferenc: Hát ezt nem csapták ki. Kucik Béla: Spicliket nevelnek! Papp Zoltán : Hadnagy lesz! (Zaj.) B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Kíe­méljék magukat, mert nem igaz. (Nagy zaj.) Gáll Sándor : Tovább ismerteti a tényállást Kérdi a minisztert, hogy miben áll a pécsi botrány ügye, milyen állást foglalt el Lorsich őrnagy-parancs­nok és egyes tanárok ? A vizsgálat adatait kéri a Ház asztalára tenni. Amennyiben a miniszter nem tudja meggyőzni a Házat, hogy mindent elkövetett az ügy elintézésére, annyiban máskor és más alka­lommal tudni fogja kötelességét. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Okolicsányi László konstatálja, hogy a hír­lapi közléseket a mai napig sem cáfolták meg , így csak a lapok híreinek nyomán lehet beszélni er­ről az esetről. Nincs érzéke a honvédelmi miniszter­nek az iránt, hogy mi az, mikor a magyar ifjakat a Gotterhalte éneklésére kényszerítik. B. Fehérváry Géza miniszter: Azt bizza reám­ ! Beöthy Ákos : Nem bízzuk önre! Ez nem az ön dolga, hanem az országé ! Oupncsányi László: Mindenki csak gyűlöli azt az osztrák himnuszt. B. Fejérváry Géza: Nem igaz. Az magyar királyi himnusz ! (Nagy zaj a szélsőbalodalon.) Mahó Mihály : Ne kompromittálja a miniszter úr a magyar királyt! Okolicsányi László: Ily módon csak képmu­tatásra nevelik az ifjakat. Ez az oka annak, hogy a magyar családok nem szívesen adják fiaikat a kato­natiszti pályára. B. Fejérváry Géza: Nem áll ! Nem áll! (Za­­jongás a szélsőbaloldalon.) Okolicsányi László: Denunciálásra tanítják és kényszerítik az ifjakat. B. Fejérváry Géza : Hogy lehet ilyet állítani ? Gyalázat! Okolicsányi László: Az a pécsi hadapródis­kola a magyar államé! B. Fejérváry Géza: A királyé és a nemze­téi Ha nem tetszik, tessék forradalmi hadsereget szervezni. Hellebronth Géza: Lehet még az is! Okolicsányi László: Jogtalan,igazságtalan és fölháborító dolog történt, amelyre a rendeletet a hon­védelmi miniszter adta ki. B. Fejérváry Géza: Igen én adtam ki! Okoliceányi László kívánja, hogy a minisz­ter részletesen nyilatkozzék erről a dologról s hogy a vizsgálati iratokat tegye le a Ház asztalára. Fapp Zoltán közvetlen tudomást szerzett ar­ról, hogy a honvéd-hadapródiskolák számára rendele­tet adtak ki, hogy az ifjak minden második vasár­nap a Gotterhaltot énekeljék. A katonai nevelés illusztrálására föl akar olvasni egy közleményt egy pécsi lapból. B. Fejérváry Géza: Hazudnak a lapoki Fapp Zoltán felolvassa a cikket, amely szerint a honvéd-iskolákban ugyanazokat a könyveket hasz­nálják, mint amelyeket a közös hadseregben, csak­hogy rossz magyar fordításban. Egyik könyv hősnek tünteti föl Jellacsicsot, aki válogatott vitézeivel bejött Magyarországba, az ellenséges országba és itt vitézül ellenállott a magyar lázadóknak. (Zaj a szélső­­baloldalon.) B. Fejérváry Géza: Hiszen önök is azt mond­ják, hogy forradalom volt! Papp Zoltán: A miniszter úr nem tudja, mi a különbség a lázadás és forradalom között. Természe­tes, hogyha ilyen könyveket használnak a honvéd­iskolákban, akkor kivetkőztetik a magyar if­jakat a magyar szellemből. Nyilvánvaló hazaárulás bélyege van azon a rendeleten, amelyet a Gotterhalte ügyében a miniszter kiadott. Önérzetes országban ezért vád alá helyeznék a minisztert. B. Fejérváry Géza: Tessék megpróbálni! (Zaj a szélsőbaloldalon.) Kubik Béla: Hiszen a többség megszavazza a nemzetnek még a hóhérkötelet is! Fapp Zoltán: A katonaság valósággal kihívta 1.

Next