Pesti Hírlap, 1903. szeptember (25. évfolyam, 238-267. szám)
1903-09-01 / 238. szám
2 -- -----------------------------------------—------- ■— erőből valamit új javak szerzésére áldozhatnának. Díszes ruha alatt erőtlen test, ez volna a monarchia mostani képe, ha új irányok kitűzésével a népeket gazdaságilag nem erősítik. Jobb előbb védekezni, mint elkésve keseregni. Szomorú jóslat, hogyha a monarchia belső megerősítésére nem gondolnak, talán oly veszedelmes idők is következhetnek, amikor uralkodók találkozásai alkalmával a Kelet leosztásáról tanácskozva, a monarchiáról is ily alapon beszélgetnek. A nagy nemzetekkel való barátkozás tehát ne csak arra legyen jó, hogy nagyságukat csodáljuk, hanem jó tulajdonaikat is tegyük magunkévá. B. J. BETX~: nálad? Agyon verte az urad, a bölcs urad, a , tisztességes házasság. Ha az én grófom hozzám merne nyúlni — de eszébe se jut, amikor részeg, fogadkozik, hogy feleségül vesz. S ha Végigmegyek az utcán, hát aki nem ismer, úrinőnek néz és a boltos azt mondja : kezét csókolom, méltósága! Azt mondom neked, Lizi, akinek nincs pénze, az nem csak házat nem vehet, hanem tisztességet sem. Lizi: A tisztesség bennünk van, abban, hogy az uram a gyerekem apja. Matild : Az enyémnek is, hála istennek. Ha csak az a becsület, ami belül van, akkor vagyok olyan becsületes, mint te. A különbség csak az, hogy a te gyereked nyomorban és piszokban nő fel s nap-nap után azt tanulja, hogy apa veri anyát, anya átkozza apát, hogy apa iszik és anya koplal s egyszer csak nincs apa, nincs verés és nincs kenyér, kiálltok az utcára újságot árulni, vagy — isten tudja — egyebet is, ha ugyan viszanyered régi arcodat. 1. Lizi: Összetévesztesz magaddal. Matild: Én soha ! Rajtam nem lehet úgy túladni, mint a hites asszonyon. Engem el kell látni. Azt én elverem, amit kapok, de magam verem el. Éljen a jó kedv és a mulatság! S ha a szemétdombon halok meg, legalább tudom, hogy nem rajta éltem. Egy hang (kívülről) : Asszony ? Hát minek az asszony ? Főzzön ; ha nem főzött, agyonütöm, mert az enyém ! Liti (ijedten): Jézus, az emberem! Matild: És részegen , jó, hogy itt vagyok. A férj (benyitja az ajtót): Füst? Hát akkor főzték Akkor jól van. Akkor csak jó kedvemben adok egy pár rúgást. Hát ez ki? Matild : Jó napot, sógor ! A férj: Hehe, kezét csókolom, sógorné lányasszony. Hehe, ez a helyes teremtés. A ruhája, az arca, neked csak rongyod és pofád van. Adjon isten, Matildka, hadd öleljek meg egyszer szép lányt és finom ruhát is. Matild (kacagva): Majd ha fagy, itt van a feleséged, van olyan szép, mint én. A férj : Csak volt, csak volt. Hej, Matildka, hol volt a szemem, mikor őt láttam meg, holott téged is láttalak. Megcsalt a beste, akkor szép volt és takaros és alig hogy elvettem — hát fuccs, boszorkány lett belőle. Hát nem csalás ez ? Most itt lóg a nyakamon, mit csináljak vele? Két év alatt a nagyanyámmá lett. Lizi: Mert egy nyugodt pillanatom se volt, te tettél azzá, te korhely, te . . . Matild: Hallgass, Lizi. A férj (röhögve): Dehogy, egy kis muzsikát akarok hallani. Gyere ide, asszony, hadd lássa Matild is, hogy szoktunk mi muzsikálni. (Leoldja a nadrágszíjjat.) Matild: De sógor, részeg vagy ? A férj: Én, részeg ? Csak egy kicsit emberségre tanítom ezt a szipirtyót. Jól esik neki. Meglátod, táncol majd örömében. Matild: Sógor, ha bántod, sohsem jövök többé ide! Lizi: Ne védj engem, kikérem magamnak. Azt hiszed, mert cifra ruhád van, hát hallgat rád? A férj: Igenis, hallgatok rá, Matildka finom, Matildka szép, Matildka grófné. Én Matildkát szeretem s ha ad egy csókot, nem bántlak. Ha nem ad, dupla porciót kapsz. Matild: Ugye, nem szégyelli magát? A felesége édes testvérére veti a szemét? Lizi (remegve) : Matild, most már menj. Matild: Nem addig, mig meg nem békültetek. A férj: Kidobod? Asszony, most te menj, Kóbor Tamás. A válság. Tervek a kibontakozásra. Amint említettük, a politikai válság dolgában most előrehaladás szeptember harmadikáig nem történik, amikor a király visszatér Budapestre s a megoldásra vonatkozó munkálatokat fajra folytatják. Azt hiszik, hogy,a király Budapestre érkezése után meg fogja hallgatni azokat az államférfiakat, akik közül egyiket vagy másikat kormányalakítással akar megbízni. Ennél a kérdésnél azt veszik tekintetbe, hogy a meghallgatandók közül kinek a programja ja közelíti meg leginkább a király álláspontját. Politikai körökben ma ismét, mint már oly sokszor, elejtették az Apponyi Albert jelöltségét. Utalnak arra, hogy ha a király engedményeket kénytelen adni, ezeket bárkinek inkább adja, mint Apponyinak. Nem is igen mulasztják el az alkalmat annak folytonos hangoztatására, hogy gróf Apponyi Albertnek nem volt felhatalmazása az ellenzéki politikusokkal való tárgyalásra. Ebből Apponyi le is vonta a konzekvenciákat. Tudniillik gróf Apponyi Albert, aki ma Budapestre érkezett, a képviselőház elnöki szobájában elintézte a hivatalos teendőket, de képviselőkkel nem tárgyalt s este a szabadelvű pártkörben sem jelent meg. Ellenben Wekerle Sándor még most is olyan gyanánt szerepel, mint aki a kibontakozás előkészítésénél számba jöhet, ámbár vele szemben is konstatálják, hogy nincs megbízatása. Wekerne Sándor a tanácskozások során már odáig haladt, hogy egyesek ismerik a programmot is, melynek alapján a helyzet szanálására vonatkozó teendőket hajlandó elvállalni. Eszerint Wekerie feltételül tűzi ki, hogy: 1. A magyar tisztek visszahelyeztessenek a magyar ezredekbe. Osztrák honpolgári joggal bíró tisztek, ha kötelezik magukat, hogy bizonyos idő alatt megtanulnak magyarul, a hiány pótlására szolgálhatnak. 2. A jelvények kérdésében kívánja a hadsereg közjogi helyzetének feltüntetése mellett a nemzeti jelleget. 3. A tiszti nevelés, mint a magyar vezényleti nyelv előkészítője, fokozatosan, de határidőn belül magyarrá teendő. A rendszeres magyar tiszti nevelés kiterjesztendő minden fegyvernemre. 4. A katonai büntető perrendtartás kérdésében: a tárgyalás és az ítélet nyelvének a magyar nyelvnek kell lennie. Az a kérdés, hogy az ítélet kihirdetés kinek a nevében történjék, még nem dönthető el. 5. Kívánja a magyar szolgálati nyelvet a polgári hatóságokkal való érintkezésben és az ezredekben. 6. A vezénylet nyelvének a kérdésében Wekerle álláspontja az, hogy ha megalakul a kabinet, a Házban való bemutatkozáskor a miniszterelnök programbeszédében kijelenti, hogy nem elvi, vagy közjogi, csupán célszerűségi vagy politikai okok azok, amelyek nem engedik, hogy a kérdést most a reform keretébe belefoglalják. Ismételten rá kell mutatni arra, hogy a személyi kombinációk teljes ideje még nem érkezett el és esetleg meglepetések is keletkezhetnek. Gróf Khuen-Héderváry Károly miniszterelnök, aki ma Bécsben jelen volt az angol király fogadásánál és az udvari ebéden, Bécsből Hédervárra utazott s onnan szeptember 2-án tér vissza Budapestre. Akkor valószínűleg érintkezésbe fog lépni azokkal a politikusokkal, akik a királyhoz újabb meghívásra vannak kiszemelve. A szabadelvű pártkörből. A szabadelvű pártkörben ma este igen kevesen voltak jelen, a miniszterek közül egyik sem volt ott, minthogy a miniszterek most távol vannak a fővárostól s egyedül Plósz Sándor igazságügy-miniszter maradt itt inspekciósnak. A kevés számban összegyülekezett képviselők is élénken tárgyalták a helyzetet, melynek megítélésére nézve még most is nagy tájékozatlanság uralkodik. Most már második hete, hogy a király a meghívottakat tájékozódás céljából kihallgatta s a szabadelvű párt tagjai még most is csak sejtik, de nem tudják, hogy minő álláspontot foglalnak el a vezető államférfiak a helyzet megítélése kérdésében. Azt hitték, hogy a diszkréció nem fogja őket kötelezni oly mértékben, hogy még egy hét letelése után se nyilatkozhassanak. Akik a pártértekezlet összehívása tárgyában indítottak volt mozgalmat, azok is csalódtak. Azt hitték, hogy a mozgalom legalább arra lesz alkalmas, hogy ha nem is értekezlet keretében, de legalább magánúton kaphatnak felvilágosításokat, azonban ebben is csalódtak. Csak kerülő utakon tudnak meg annyit, hogy az úgynevezett Szentiványiféle követelések teljesítése a Széll-kormány által megígért módozatok közt biztosítva van s ezúttal a továbbiakra nézve csak több követelésekről lehet szó. Az állásfoglalás elhalasztása taktikájában megcsalódtak azok, akik abban bíztak, hogy a halasztás a vidéki pártkörök véleménynyilvánítását akadályozni fogja. Még Temesvárott is, a gróf Khuen miniszterelnök választókerületében is mozognak az odavaló szabadelvű párt tagjai és kétségtelenül ki fogják vinni, hogy a párt a debreceni határozathoz csatlakozzék. Úgyis megszűnik miniszterelnök lenni képviselőjük, hát mit habozzanak. A szabadelvűpárti képviselők közül újabban a nemzetiségi követelések mellett Szaczelláry György nyilatkozott, szükségesnek mondva, hogy végre valahára bezáródjék az aspirációk megvalósításával a nemzeti jogokért való küzdelem korszaka, hogy a nemzet háborítatlanul hozzáfoghasson anyagi erejének egész vonalon való kifejtéséhez, hogy a kultúra folyton fokozódó igényei erős, szilárd, társadalmában meg nem hasonlott, pártokra nem osztott gazdag Magyarországot találjanak. Az ilyen nyilatkozatok buzdító és bátorító hatással vannak a többi képviselőkre s valószínű, hogy a szünet alatt még más helyen is történnek oly nyilatkozatok, mint a Ballagi Gézáé és a Szaczelláry Györgyé. A szabadelvű pártkörben feltűnést keltett az a hír, hogy a király Körber osztrák miniszterelnököt vasárnap magánkihallgatáson fogadta. Ez által megcáfolva látják azt a hiedelmet, mintha ki akarnák kerülni az osztrák kormány beavatkozását a magyar nemzeti jogokért való küzdelembe. A pártkörben különben ma este is megjelent Wekerle Sándor és sokat beszélgetett a képviselőkkel, de legtöbbet Szentiványi Árpáddal, aki tudvalevőleg a volt nemzeti párt kato-Matildka röstelkedik előtted. Hozd el magad, mert különben— (Feléje rohan, Lizi egykedvűen helyén marad). Dacolni mersz! (Végigvág az arcán, Lizi fölordít és kirohan.) Így, galambom, most magunkra maradtunk. Hadd érzem, milyen finom a bőröd. Matild : Hallja-e, sógor, maga alávalóbb a legutolsó embernél. Hogy bánhat így szegény Lizivel ? A férj: A feleségem, hites feleségem, pap adott össze. Marad: Azért bánik vele így? A férj: Azért, mert el vagyok keseredve. Minek vettem el? Akkor, ha nem tetszik, ott hagyom, így csak megverem. Kapok csókot, vagy nem? Matild : Tán bizony engem is megverne ? A férj: Téged nem, mert te finom vagy, kár a bőrödért. Hanem ha csókot nem adsz, agyonütöm a szipirtyót. Matild: Nézze csak, sógor, adok öt forintot, ha nem bántja. A férj: Igazán? Matild: Itt van és adok még öt forintot, ha egész héten át nem bántja. A férj: Az nem lehet. Nagyon rám férne, de hogy egy hétig meg ne verjem a feleségemet, azt nem bírom ki. Matild: De hát miért nem, az istenért, hisz maga oly jó ember volt és úgy szerette szegény Lizit. A férj: Nem tudom, de így van. Azelőtt, ha megláttam, meg kellett csókolnom. Most, ha meglátom, elfog a düh, akár józan vagyok, akár részeg. Matild: És nem sajnálja? A férj: Minek? PESTI HÍRLAP 1903. szeptember 1., kedd ------------------------------------------------— -----------