Pesti Hírlap, 1904. augusztus (26. évfolyam, 212-240. szám)
1904-08-09 / 220. szám
harcba megy. Talán ezért orozva terítette le. Szilágyi csodálatos vonzódással viseltetett a Tátra iránt, bár az ő bölcsőjét a Körös partján ringatták. Szellemi ruganyosságát testedzéssel akarta visszanyerni. Kereste a küzdelmet kereste az akadályokat nemcsak a szellemi világban, hanem a fizikai téren is. Legkedvesebb társasága ezek a bércek és fenyvesek voltak, legkedvesebb zenéje a patak csörgedezése volt. A bérceken fölfelé törve és haladva, azokkal együtt nőtt. Ott szőtte nagy gondolatai fonalát. Nem egyszer mondotta turistatársának egy-egy sziklánál: ezt a reformot, ezt a tervet Itt gondoltam ki. E bérceken festette ki magának a nagy Magyarország jövendő képét. Olykor-olykor komoly kétség, komoly aggodalmak tépdesték az ő nagy lelkét. Ezek a tűnődések tesznek tanúságot az ő érző szívéről. Hómezők alatt is szokott zöld vetés tenyészni és sokszor épen a hó az, ami a zöld vetést a kora fagytól óvja. Nem lehetett kis szív az, melyben annyi hazaszeretet tudott elférni. Nem lehetett kis szív az, amely a magyar népet annyira szerette. Mi nem vagyunk államférfiakban oly gazdagok, sem lélekben oly szegények, hogy nehéz napokban Szilágyi szellemét nélkülözni tudjuk, de ez a szellem segítségünkre úgy jöhet, ha mi előbb elébe megyünk. Ha időzünk azokkal, akik máskor voltak, ha emlékét szeretettel ápoljuk, lelkünkben megújítjuk és földevenítjük. Hogy ez így lesz, annak biztosítéka a mai fényes társaság. Nem hivatalos ünnepség ez és mégis itt van a kormány, törvényhozás, testületek és egyebek sokan, kik Szilágyi szívéhez közel állottak. Az ország minden részéből sereglettünk ide, nem hoztunk magunkkal egyebet, mint egy igaz könyet, mely páraként égbe száll, hogy hirt vigyen neki. Vigye hirül, hogy mi nem fogjuk őt elfelejteni és fülünkben csengenek a költő szavai : Csak törpe nép feledhet, Csak elfajult torzfi elődöket, A lelkes eár ősi sirlapánoz, S gyújt régi fényből uj szövétneket. Hogy ez a szövétnek világítson és melegítsen, soha ki ne aludjék, soha el ne fogyjon. Szilágyi emlékére ürítem poharamat. A lelkes helyesléssel kísért beszéd után az egész közönség mintegy jeladásra felkelt a helyéről és a Szózatot énekelte. Fischer Miklós tanár a kormányt éltette és utána gróf Khuen-Héderváry Károly a kormány nevében mondott köszönetet a Kárpátegyesületnek, hogy elsőnek emelt szoboremléket Szilágyi Dezsőnek, ki itt érezte magát igazán otthon és megtalálta a Tátrában mindig azt az egyensúlyt, amelyre neki szüksége volt. Itt fogamzottak meg agyában azok a nagy eszmék és nagy tervek, melyekkel meglepte az egész nemzetet. Poharát Szilágyi soha nem halvád nyúló nagy emlékére emeli. (Lelkes éljenzés.) Plötz Sándor a Kárpát egyesület fejlődésére emeli poharát és közte és Szilágyi közt fennállott barátság révén köszönetet mond az egyesületnek, mely első volt a Szilágyi-emlék megörökítésében. Gróf Hadik János ezután a következő beszédet mondotta : Az imént elhangzott beszédek és a ma lefolyt megható ünnepély hatása alatt legyen nekem megengedve rámutatni arra a tényre, hogy Szilágyi Dezső hamvait három év múlva halála után ma is csupán egy korhadó fejfa jelzi a fővárosi temetőben. Szilágyi Dezső volt egyike azon férfiaknak, akik fényes tehetségüket kizárólag a közügy szolgálatában merítették ki. Esze, nagy erkölcsi értéke, egész élete e munkának, hazájának volt szentelve. A látszat mégis arra vall, mintha sebesen élő korunk nagyon sebesen tudna feledni . Pedig kell, hogy Szilágyi Dezsőnek sírhelyét egy méltó emlék jelölje, amely a jövő nemzedéknek hirdesse a férfiu nagyságát és emlékeztetője legyen annak, hogy nemzetünk jövőjére messze kiható üdvös alkotásokra a nagy tehetségekkel megáldott férfiakat is csak a soha meg nem ingott jellem képesíti. Azt hiszem, helyesen cselkedtem, hogy azok óhajának, akik Szilágyi Dezsőnek a nemzet közadakozásából kívánnak síremléket emelni, azok körében adtam kifejezést, akik az elsők voltak az iránta való kegyelet lerovásában és legyen szabad reménylenem, hogy felszólalásom méltó visszhangra fog találni az egész országban. Ezzel a lakoma véget ért. Fővárosi filtyek. — Nem engedélyezett fizetésrendezés. A főváros közgyűlése elhatározta, hogy az adó-számviteli osztályokhoz szervezett tíz számtanácsosi állás közül öt első osztályú lesz 4400 korona évi fizetéssel és 1200 korona lakbérrel, egyszersmind az adószámviteli hivatal főnökének fizetését évi 4800 korona és 1600 korona lakbérrel állapította meg. A belügyminiszter hétfőn értesítette a fővárost, hogy ezt a határozatot van hagyta jóvá. Az indokolásban rámutat a miniszter a főváros kedvezőtlen pénzügyi helyzetére és hangsúlyozza, hogy ezeknek az állásoknak a megfelelő állami állások javadalmazását meghaladó fizetésemeléséhez nem járulhat hozzá. — Drágaság. A pékek hétfőn már megdrágították a kenyér árát és a tanács még mindig nem tett semmiféle intézkedést. Bíró Henrik fővárosi bizottsági tag hétfőn sürgős indítványt adott át a polgármesternek. Az indítvány szövege ez : Országos ínség súlyosodik Budapest közélelmezésére. Olyan ínség, amely leginkább azokat sújtja, akik kezük iparkodásával szerzik meg a mindennapra valót. Semerről biztatás, hogy enyhülni fog ez ínség és drágaság, amelynek borzalmas pusztításai már most jelentkeznek. A sürgősség serkent arra, hogy a székes főváros tanácsának segedelmét szólítsam a pékek ellen, akik a kenyér árát és főleg a barna kenyér árát, közgyűlési határozattal horribilis módon emelték. E "kenyér kartevesdi" ellen védelmet kérek. A főváros polgárainak kizsákmányolását a tanács meg nem tűrheti akkor, amidőn a kisembernek gyakran úgyszólván egyetlen táplálékáról van szó. Tisztelettel indítványozom : intézkedjék a tanács sürgősen 1. hatósági pékműhelyek felállításáról, 2. intézkedjék arról, hogy maga a székesfőváros hatósága rendezzen be ingyenkenyér-osztó helyeket, (és úgy, mint a kormány gabonát oszt ki díjtalanul az ország ínséges vidékein.) 3. kérem a tanácsot, hogy foganatosított intézkedéseiről mihamarább értesítse és nyugtassa meg a székesfőváros polgárságát.. A polgármester megígérte, hogy a kérelmet teljesíti és péntekre rendkívüli tanácsülést hívott egybe, hogy megbeszéljék, miféle intézkedést lehetne tenni a pékek kartelljének megtörésére és a fenyegető éhínség enyhítésére. Jellemző a tanács tehetetlenségére és eljárására, hogy habár a baj már itt van, csak pénteken kezdenek tanácskozni, holott pár héttel ezelőtt, mikor arról volt szó, hogy a közeli vasúttársaságnak egy vonalat engedélyezzenek, nyomban rendkívüli közgyűlést hívtak egybe. Ehhez nem kell kommentárt — A lágymányosi iparvasút. A közgyűlés hozzájárult a tanácsnak ahoz az előterjesztéséhez, hogy a lágymányoson már meglevő s még keletkezőben levő gyárak érdekében a Kelenföldnek azt a részét, amely a végleges szabályozó tervben gyári célokra van kijelölve, a kelenföldi állomásból kiindulólag, a legközelebbi jövőben lássák el iparvasuttal. Ezzel kapcsolatosan a határodat olyan szélességben kellene megépíteni, hogy azon, a kocsik helyén kívül az iparvasút vágánya is elférjen. Mindez 300.000 koronába kerülne. A tanács azt javasolta, hogy a költségekből az átrendezés céljára a főváros vállaljon el 112.000 koronát, a kormány építtesse meg az iparvasutat s adja az ehez szükséges földmunkákat, a közmunkák tanácsa pedig szerezze meg a szükséges területet. A közgyűlés a tanács előterjesztését elfogadta, azonban a földmivelésügyi miniszter kijelentette, hogy az iparvasut költségéhez nem járul hozzá, mert a téli kikötő érdekeit ez a vasút közvetlenül nem szolgálja s különben sincs reá pénzbeli fedezete. Ezzel ellentétben a belügyminiszter jóváhagyta a közgyűlésnek a 112.000 korona költség megadására vonatkozó határozatát. A tanács mind a két miniszteri kéziratot tudomásul vette s minthogy a határútiak 8 méter szélességben való megépítésére megkívánható költségek most már rendelkezésre állanak, megkeresi a közmunkák tanácsát, hogy a határútnak 10 öl szélességben való megnyitásához szükséges területeket szerezze meg s az iparvasút megépítése céljából bocsássa rendelkezésre. Másfelől pedig felterjesztést intéz a kormányhoz, hogy vállalná el a vasút megépítését s az ahoz szükséges földmunkák költségeit s hogy rendelné el a vasút közigazgatási bejárását. — Jubileum. A székesfővárosi levéltárban hétfőn egy derék hivatalnokot ünnepeltek: Füry Jánost, aki mint nyugalmazott főhadnagy, ezelőtt 25 évvel lépett a főváros szolgálatába s ezt az időt csaknem teljesen a levéltárban töltötte. Ma reggel, a levéltári személyzet és a főváros számos más alkalmazottja gyűlt össze a hivatalban s Fülyt ott dr Toldy László főlevéltáros szép beszédben üdvözölte s felolvasta Halmos János polgármesternek azt a levelét, amelyet ez alkalomból hozzá intézett s amelyben elismerését fejezte ki az eddigi hasznos működéséért. A jelenvoltakra láthatólag kellemes hatással volt a polgármester elismerő levele, mert annak a bizonyságául vették, hogy a becsületes munkát és szorgalmat a közigazgatás vezető köreiben is méltányolják. Végül még Lipkay Arthur allevéltáros mondott Füryhez üdvözlő beszédet. — Budapest közbiztonsága. A főváros közigazgatási bizottságának hétfői ülésén a főkapitányság beszámolt Budapest július havi közbiztonságáról. A rendőrség 1622 bűneset nyomozását fejezte be, ezek közül 1290 eset vagyon ellen irányult. A tettesek közül júliusban 174-et tartóztattak le; ezek közül 169-et a bíróságnak adtak át. A fogház és toloncügyosztálynál 1850 ember került közigazgatási elbánás alá. Az eltoloncoltak közül 109-et 1—11 évre, hármat 5—10 évre és ötöt mindenkorra kitiltottak a főváros területéről. Koldulás miatt 242 embert állítottak elő. Júliusban 14.628 idegen fordult meg a fővárosban; ezek közül 11.825 szállodákban, 2803 magánházakban lakott. , — Börtönök megvizsgálása. A börtönvizsgáló-bizottság Matuska Alajos alpolgármester elnöklete alatt megvizsgálta a törvényszéki fogházat és a rendőri fogházat és toloncházat. A vizsgálat eredményéről a bizottság beszámolt a közigazgatási bizottságnak. A jelentés elismeréssel és dicsérettel szól a törvényszék fogházáról. A rend, tisztaság és fegyelem mintaszerű. A fogházban 301 rab volt, akik közül 73 jogerősen el van ítélve. A rendőrség mosoni-Itteai fogháza, és toloncháza ellen azonban számos kifogást tesz a bizottság. A közös zárkák piszkosak, tele vannak féreggel s a helyiségeket alig lehet fűteni. Az ugynevezett polgári szobákban a szalmazsákok rongyosak, az ágynemüek piszkosak. Még a toloncház kórháza sem felel meg. A ragadós betegek nincsenek elkülönítve a többi betegektől. A közigazgatási bizottság a jelentést megküldi a belügyminiszternek, a Sziklai Kornél „Kig Színház ‘-a. Most érkezett a főv. tanácshoz Horváth Zsigmond és Sziklai Kornél közös kérvénye és ezzel együtt Sziklai külön folyamodványa. Eőbbiben Horváth kéri a tanács jóváhagyó tudomásulvételét arra nézve, hogy ő (Horváth), a városligeti „Dalos Színház“ volt direktora, átadta a színházat Sziklainak, ki már néhány esztendeje mint művezető igazgató van alkalmazva Horváthnál. Sziklai meg külön kérvényében aziránt folyamodik a tanácshoz, hogy újítsák meg vele öt évre a bérleti szerződést az általa Horváthtól még a tavaszszal átvett és „Kis Szinház“-zá átalakított városligeti szinépületre. — A tanán? a filat és bűvelten. A Budapest—Soroksár—Haraszti vasút ellen már annyi panasz merült fel az ez által használt rossz szén tűrhetetlen hűze és — füsttorpója nem lévén — rettenetes nagy füstfelhője miatt, hogy most már a székesfővárosi tanács maga intézkedett. A vasút-vonal környékén lakó közönség folytonos panaszára a tanács megvizsgáltatta a vonalat és a közönségre meg az egész környékre tényleg tűrhetetlennek találván a bajt, felszólította a vasút főfelügyelőségét, hogy jobb szenet használjon, füstfelfogót állítson fel, szóval orvosolja, hárítsa el minél előbb ezt a kellemetlenséget Hasonló értelemben járt el a Budapesten keresztül haladó, vagy itt kikötő hajókra nézve. Persze, hogy ez már nem fog sikerülni, mert annak a szerb vagy olaszországi hajónak hiába parancsolnák meg, hogy jobb szénnel fűtsön Budafok előtt, vagy hogy kevesebb füstöt eregessen. — A júliusi adó. A közigazgatási bizottság hétfői ülésén azt jelentette az adófelügyelő, hogy Budapest polgársága július hónapban 4,427.575 korona adót fizetett, 1,227.834 koronával többet, mint tavaly júliusban. — Közegészség. Dr Magyarevics Mladett tiszti főorvos jelentése szerint a főváros közegészsége a múlt hónapban sem volt kedvező, mert a vörkeny-betegek száma nagy volt. Júliusban született 1920, meghalt 1196. A fővárosi kórházakban 10.945 fekvő és 11.903 járó beteget gyógyítottak. Herein és Ohlhauser elöljárók párbaja. A következő megdöbbentő sorokat kaptuk lapunk egy barátjától, akinek levelét készséggel közöljük ugyan, de se hívjuk rá, a rettentő következményekelkerülése céljából, az ügyészség figyelmét is: T. Szerkesztő úr! Szíves engedelmével voltam bátor egypárszor fölhívnia közönség figyelmét a 1. lap hasábjain arra, hogy a Hűvösvölgy két oldala, az I. és 11. kerület között, a gondozottsg szempontjából minő óriási különbség van. Most már nagyon sajnálom az esetet, mert amint értesülök, ennek szörnyű következményei lesznek. Herein úr a II. ker. elöljáró ugyanis nagyon érzékeny térfin és így azt, hogy az I. kerületi hűvösvölgyi részt Ohlhauser úr, az I. ker. elöljáró, úgy gondozza, a saját személye ellen intézeti bősz támadásnak minősíti és most bosznért liheg. Fölkereste Ohhantért és tanuk előtt keserű szemrehányásokkal illette. — Miért gyűlöl ön engem ? — szólt hozzá ingerülten. — Én? — csodálkozott az ősz Ohlhauser. — Olyan öreg ember, mint én, nem gyűlöl már senkit. Ellenkezőleg, én nagyon szeretem önt. E szelíd szavak még jobban dühbe hozták Herein urat, aki aztán a szemrehányások özönével illette kollégáját. — Igenis, ön egy közönséges intrikus ! — ordította. Azt akarja, hogy az én szép nevem „Worein“ megváltozzék a kerületemre nézve , Hinausz,l-m.‘' — Nem is olyan rossz gondolat! — mosolygott a II. ker. elöljáró, — de hát mi baja van önnek tulajdonképen ? ! Herein ur aztán kipakolt. Szemére hánytakohlhanserttek, hogy ő hálózta be az I. kerület uti falt gázlámpákkal, hogy a II. ker. nyomorúságos PESTI ü 1 R L A P____ 1904. augusztus 9., kedd* 5