Pesti Hírlap, 1904. augusztus (26. évfolyam, 212-240. szám)

1904-08-09 / 220. szám

harcba megy. Talán ezért orozva terítette le. Szi­lágyi csodálatos vonzódással viseltetett a Tátra iránt, bár az ő bölcsőjét a Körös partján ringatták. Szel­lemi ruganyosságát testedzéssel akarta visszanyerni. Kereste a küzdelmet kereste az akadályokat nem­­csak a szellemi világban, hanem a fizikai téren is. Legkedvesebb társasága ezek a bércek és fenyve­sek voltak, legkedvesebb zenéje a patak csörgede­­zése volt. A bérceken fölfelé törve és haladva, azokkal együtt nőtt. Ott szőtte nagy gondolatai fonalát. Nem egyszer mondotta turistatársának egy-egy sziklánál: ezt a reformot, ezt a tervet Itt gondoltam ki. E bér­ceken festette ki magának a nagy Magyarország jö­vendő képét. Olykor-olykor komoly kétség, komoly aggodalmak tépdesték az ő nagy lelkét. Ezek a tű­nődések tesznek tanúságot az ő érző szívéről. Hó­­mezők alatt is szokott zöld vetés tenyészni és sok­szor épen a hó az, ami a zöld vetést a kora fagytól óvja. Nem lehetett kis szív az, melyben annyi haza­­szeretet tudott elférni. Nem lehetett kis szív az, a­­mely a magyar népet annyira szerette. Mi nem vagyunk államférfiakban oly gazdagok, sem lélekben oly szegények, hogy nehéz napokban Szilágyi szellemét nélkülözni tudjuk, de ez a szellem segítségünkre úgy jöhet, ha mi előbb elébe megyünk. Ha időzünk azokkal, akik máskor voltak, ha em­lékét szeretettel ápoljuk, lelkünkben megújítjuk és föld­evenítjü­k. Hogy ez így lesz, annak biztosítéka a mai fényes társaság. Nem hivatalos ünnepség ez és mégis itt van a kormány, törvényhozás, testületek és egyebek sokan, kik Szilágyi szívéhez közel állot­tak. Az ország minden részéből sereglettünk ide, nem hoztunk magunkkal egyebet, mint egy igaz könyet, mely páraként égbe száll, hogy hirt vigyen neki. Vigye hirül, hogy mi nem fogjuk őt elfelejteni és fülünkben csengenek a költő szavai : Csak törpe nép feledhet, Csak elfajult tor­zfi elődöket, A lelkes e­­ár ősi sirlapánoz, S gyújt régi fényből uj szövétneket. Hogy ez a szövétnek világítson és melegítsen, soha ki ne aludjék, soha el ne fogyjon. Szilágyi em­lékére ürítem poharamat. A lelkes helyesléssel kísért beszéd után az egész közönség mintegy jeladásra felkelt a helyéről és a Szózatot énekelte. Fischer Miklós tanár a kormányt éltette és utána gróf Khuen-Héderváry Károly a kormány ne­vében mondott köszönetet a Kárpátegyesületnek, hogy elsőnek emelt szoboremléket Szilágyi Dezsőnek, ki itt érezte magát igazán otthon és megtalálta a Tátrában mindig azt az egyensúlyt, amelyre neki szüksége volt. Itt fogamzottak meg agyában azok a nagy eszmék és nagy tervek, melyekkel meglepte az egész nemzetet. Poharát Szilágyi soha nem halvád nyúló nagy emlékére emeli. (Lelkes éljenzés.) Plötz Sándor a Kárpát egyesület fejlődésére emeli poharát és közte és Szilágyi közt fennállott barátság révén köszönetet mond az egyesületnek, mely első volt a Szilágyi-emlék megörökítésében. Gróf Hadik János ezután a következő beszédet mondotta : Az imént elhangzott beszédek és a ma lefolyt megható ünnepély hatása alatt legyen nekem meg­engedve rámutatni arra a tényre, hogy Szilágyi Dezső hamvait három év múlva halála után ma is csupán egy korhadó fejfa jelzi a fővárosi temetőben. Szilágyi Dezső volt egyike azon férfiaknak, akik fé­nyes tehetségüket kizárólag a közügy szolgálatában merítették ki. Esze, nagy erkölcsi értéke, egész élete e munkának, hazájának volt szentelve. A látszat mégis arra vall, mintha sebesen élő korunk nagyon sebesen tudna feledni . Pedig kell, hogy Szilágyi Dezsőnek sírhelyét egy méltó emlék jelölje, amely a jövő nemzedéknek hirdesse a férfiu nagyságát és em­lékeztetője legyen annak, hogy nemzetünk jövőjére messze kiható üdvös alkotásokra a nagy tehetségek­kel megáldott férfiakat is csak a soha meg nem in­gott jellem képesíti. Azt hiszem, helyesen cse­lked­­tem, hogy azok óhajának, akik Szilágyi Dezsőnek a nemzet közadakozásából kívánnak síremléket emelni, azok körében adtam kifejezést, akik az elsők voltak az iránta való kegyelet lerovásában és legyen szabad reménylenem, hogy felszólalásom méltó visszhangra fog találni az egész országban. Ezzel a lakoma véget ért. Fővárosi filtyek. — Nem engedélyezett fizetésrendezés. A fő­város közgyűlése elhatározta, hogy az adó-számviteli osztályokhoz szervezett tíz számtanácsosi állás közül öt első osztályú lesz 4400 korona évi fizetéssel és 1200 korona lakbérrel, egyszersmind az adó­számviteli hi­vatal főnökének fizetését évi 4800 korona és 1600 ko­rona lakbérrel állapította meg. A belügyminiszter hét­főn értesítette a fővárost, hogy ezt a határozatot van hagyta jóvá. Az indokolásban rámutat a minisz­ter a főváros kedvezőtlen pénzügyi helyzetére és hangsúlyozza, hogy ezeknek az állásoknak a megfe­lelő állami állások javadalmazását meghaladó fizetés­­emeléséhez nem járulhat hozzá. — Drágaság. A pékek hétfőn már megdrágí­tották a kenyér árát és a tanács még mindig nem tett semmiféle intézkedést. Bíró Henrik fővárosi bi­zottsági tag hétfőn sürgős indítványt adott át a pol­gármesternek. Az indítvány szövege ez : Országos ínség súlyosodik Budapest köz­élelmezésére. Olyan ínség, amely leginkább azokat sújtja, akik kezük iparkodásával szerzik meg a mindennapra valót. Semerről biztatás, hogy enyhülni fog ez ínség és drágaság, amely­nek borzalmas pusztításai már most jelentkez­nek. A sürgősség serkent arra, hogy a székes főváros tanácsának segedelmét szólítsam a pé­kek ellen, akik a kenyér árát és főleg a barna kenyér árát, közgyűlési határozattal horribilis módon emelték. E "kenyér kartevesdi" ellen védelmet kérek. A főváros polgárainak kizsák­mányolását a tanács meg nem tűrheti akkor, a­midőn a kis­embernek gyakran úgyszólván egyetlen táplálékáról van szó. Tisztelettel indít­ványozom : intézkedjék a tanács sürgősen 1. hatósági pékműhelyek felállításáról, 2. intézked­jék arról, hogy maga a székes­főváros ható­sága rendezzen be ingyenkenyér-osztó helyeket, (és úgy, mint a kormány gabonát oszt ki díjta­lanul az ország ínséges vidékein.) 3. kérem a tanácsot, hogy foganatosított intézkedéseiről mi­hamarább értesítse és nyugtassa meg a székes­főváros polgárságát.­­. A polgármester megígérte, hogy a kérelmet teljesíti és péntekre rendkívüli tanácsülést hívott egybe, hogy megbeszéljék, miféle intézkedést lehetne tenni a pékek kartelljének megtörésére és a fenye­gető éhínség enyhítésére. Jellemző a tanács tehetet­lenségére és eljárására, hogy habár a baj már itt van, csak pénteken kezdenek tanácskozni, holott pár héttel ezelőtt, mikor arról volt szó, hogy a közeli vasúttársaságnak egy vonalat engedélyezzenek, nyomban rendkívüli közgyűlést hívtak egybe. Ehhez nem kell kommentár­t — A lágymányosi iparvasút. A közgyűlés hozzájárult a tanácsnak ahoz az előterjesztéséhez, hogy a lágymányoson már meglevő s még keletkező­ben levő gyárak érdekében a Kelenföldnek azt a ré­szét, amely a végleges szabályozó tervben gyári cé­lokra van kijelölve, a kelenföldi állomásból kiinduló­­lag, a legközelebbi jövőben lássák el iparvasuttal. Ez­zel kapcsolatosan a határodat olyan szélességben kellene megépíteni, hogy azon, a kocsik helyén kívül az iparvasút vágánya is elférjen. Mindez 300.000 ko­ronába kerülne. A tanács azt javasolta, hogy a költ­ségekből az át­rendezés céljára a főváros vállaljon el 112.000 koronát, a kormány építtesse meg az iparvas­utat s adja az ehez szükséges földmunkákat, a köz­munkák tanácsa pedig szerezze meg a szükséges te­rületet. A közgyűlés a tanács előterjesztését elfo­gadta, azonban a földmivelésü­gyi miniszter kijelen­tette, hogy az iparvasut költségéhez nem járul hozzá, mert a téli kikötő érdekeit ez a vasút közvetlenül nem szolgálja s különben sincs reá pénzbeli fedezete. Ezzel ellentétben a belügyminiszter jóváhagyta a közgyűlésnek a 112.000 korona költség megadására vonatkozó határozatát. A tanács mind a két minisz­teri kéziratot tudomásul vette s minthogy a határ­­úti­­ak 8 méter szélességben való megépítésére meg­kívánható költségek most már rendelkezésre állanak, megkeresi a közmunkák tanácsát, hogy a határútnak 10 öl szélességben való megnyitásához szükséges terü­leteket szerezze meg s az iparvasút megépítése cél­jából bocsássa rendelkezésre. Másfelől pedig felter­jesztést intéz a kormányhoz, hogy vállalná el a vasút megépítését s az ahoz szükséges földmunkák költsé­geit s hogy rendelné el a vasút közigazgatási be­járását. — Jubileum. A székesfővárosi levéltárban hétfőn egy derék hivatalnokot ünnepeltek: Füry Já­nost, aki mint nyugalmazott főhadnagy, ezelőtt 25 évvel lépett a főváros szolgálatába s ezt az időt csak­nem teljesen a levéltárban töltötte. Ma reggel, a le­véltári személyzet és a főváros számos más alkalma­zottja gyűlt össze a hivatalban s Fülyt ott dr Toldy László főlevéltáros szép beszédben üdvözölte s felol­vasta Halmos János polgármesternek azt a levelét, amelyet ez alkalomból hozzá intézett s amelyben el­ismerését fejezte ki az eddigi hasznos működéséért. A jelenvoltakra láthatólag kellemes hatással volt a polgármester elismerő levele, mert annak a bizonysá­gául vették, hogy a becsületes munkát és szorgalmat a közigazgatás vezető köreiben is méltányolják. Vé­gül még Lipkay Arthur allevéltáros mondott Füryhez üdvözlő beszédet. — Budapest közbiztonsága. A főváros köz­igazgatási bizottságának hétf­ői ülésén a főkapitány­ság beszámolt Budapest július havi közbiztonságá­ról. A rendőrség 1622 bűneset nyomozását fejezte be, ezek közül 1290 eset vagyon ellen irányult. A tettesek közül júliusban 174-et tartóztattak le; ezek közül 169-et a bíróságnak adtak át. A fogház és toloncügyosztálynál 1850 ember került közigazga­tási elbánás alá. Az eltoloncoltak közül 109-et 1—11 évre, hármat 5—10 évre és ötöt mindenkorra kitil­tottak a főváros területéről. Koldulás miatt 242 em­bert állítottak elő. Júliusban 14.628 idegen fordult meg a fővárosban; ezek közül 11.825 szállodákban,­ 2803 magánházakban lakott. , — Börtönök megvizsgálása. A börtön­vizs­gáló-bizottság Matuska Alajos alpolgármester elnök­lete alatt megvizsgálta a törvényszéki fogházat és a rendőri fogházat és toloncházat. A vizsgálat eredmé­nyéről a bizottság beszámolt a közigazgatási bizott­ságnak. A jelentés elismeréssel és dicsérettel szól a törvényszék fogházáról. A rend, tisztaság és fegyelem mintaszerű. A fogházban 301 rab volt, akik közül 73 jogerősen el van ítélve. A rendőrség mosoni-Itteai fogháza, és toloncháza ellen azonban számos kifogást tesz a bizottság. A közös zárkák piszkosak, tele van­nak féreggel s a helyiségeket alig lehet fűteni. Az ugynevezett polgári szobákban a szalmazsákok ron­gyosak, az ágynemüek piszkosak. Még a toloncház kórháza sem felel meg. A ragadós betegek nincsenek elkülönítve a többi betegektől. A közigazgatási bi­zottság a jelentést megküldi a belügyminiszternek, a Sziklai Kornél „Kig Színház ‘-a. Most érkezett a főv. tanácshoz Horváth Zsigmond és Sziklai Kornél közös kérvénye és ezzel együtt Szik­lai külön folyamodványa. E­őbbiben Horváth kéri a tanács jóváhagyó tudomásulvételét arra nézve, hogy ő (Horváth), a városligeti „Dalos Színház“ volt direktora, átadta a színházat Sziklainak, ki már néhány esztendeje mint művezető igazgató van alkal­mazva Horváthnál. Sziklai meg külön kérvényében aziránt folyamodik a tanácshoz, hogy újítsák meg vele öt évre a bérleti szerződést az általa Horváth­­tól még a tavaszszal átvett és „Kis Szinház“-zá át­alakított városligeti szinépü­letre. — A tanán? a filat és bűv­elten. A Buda­pest—Soroksár—Haraszti vasút ellen már annyi pa­nasz merült fel az ez által használt rossz szén tűr­hetetlen hűze és — fü­sttorpója nem lévén — rettene­tes nagy füstfelhője miatt, hogy most már a székes­fővárosi tanács maga intézkedett. A va­sút-vonal kör­nyékén lakó közönség folytonos panaszára a tanács megvizsgáltatta a vonalat és a közönségre meg az egész környékre tényleg tűrhetetlennek találván a bajt, felszólította a vasút főfelügyelőségét, hogy jobb szenet használjon, füstfelfogót állítson fel, szóval or­vosolja, hárítsa el minél előbb ezt a kellemetlensé­get Hasonló értelemben járt el a Budapesten keresz­­tül haladó, vagy itt kikötő hajókra nézve. Persze, hogy ez már nem fog si­kerülni, mert annak a szerb vagy olaszországi hajónak hiába parancsolnák meg, hogy jobb szénnel fűtsön Budafok előtt, vagy hogy kevesebb füstöt eregessen. — A júliusi adó. A közigazgatási bizottság hétfői ülésén azt jelentette az adófelügyelő, hogy Budapest polgársága július hónapban 4,427.575 korona adót fizetett, 1,227.834 koronával többet, mint tavaly júliusban. — Közegészség. Dr Magyarevics Mladett tiszti főorvos jelentése szerint a főváros közegész­sége a múlt hónapban sem volt kedvező, mert a vör­­keny-betegek száma nagy volt. Júliusban született 1920, meghalt 1196. A fővárosi kórházakban 10.945 fekvő és 11.903 járó beteget gyógyítottak. Herein és Ohlhauser elöljárók párbaja. A következő megdöbbentő sorokat kaptuk lapunk egy barátjától, akinek levelét készséggel közöljük ugyan, de se hívjuk rá, a rettentő következmények­­elkerülése céljából, az ügyészség figyelmét is: T. Szerkesztő úr! Szíves engedelmével voltam bátor egypárszor fölhívni­­a közönség figyelmét a 1. lap hasábjain arra, hogy a Hűvösvölgy két oldala, az I. és 11. kerület között, a gondozotts­­g szempontjából minő óriási különbség van. Most már nagyon sajnálom az ese­tet, mert amint értesülök, ennek szörnyű következ­ményei lesznek. Herein úr a II. ker. elöljáró ugyanis nagyon érzékeny térfin és így azt, hogy az I. kerü­leti hűvösvölgyi részt Ohlhauser úr, az I. ker. elöl­járó, úgy gondozza, a saját személye ellen intézeti bősz támadásnak minősíti és most bosznért liheg. Fölkereste Oh­hantért és tanuk előtt keserű szemre­hányásokkal illette. — Miért gyűlöl ön engem ? — szólt hozzá in­gerülten. — Én? — csodálkozott az ősz Ohlhauser. — Olyan öreg ember, mint én, nem gyűlöl már senkit. Ellenkezőleg, én nagyon szeretem önt. E szelíd szavak még jobban dühbe hozták He­rein urat, aki aztán a szemrehányások özönével illette­­ kollégáját. — Igenis, ön egy közönséges intrikus ! — ordí­totta. Azt akarja, hogy az én szép nevem „Wor­ein“ megváltozzék a kerületemre nézve , Hin­­ausz,l-m­.‘' — Nem is olyan rossz gondolat! — mosoly­gott a II. ker. elöljáró, — de hát mi baja van önnek­­ tulajdonképen ? ! Herein ur aztán kipakolt. Szemére hányta­k­ohlhanserttek, hogy ő hálózta be az I. kerület ut­­i falt gázlámpákkal, hogy a II. ker. nyomorúságos PESTI ü 1 R L A P____ 1904. augusztus 9., kedd* 5

Next