Pesti Hírlap, 1916. február (38. évfolyam, 32-60. szám)
1916-02-01 / 32. szám
1916. február 1., Icedo. PESTI HÍRLAP A balkáni harctér. A vezérkar jelentése. (Hivatalos jelentés, kiadatott jan. 31-én délben. Érkezett délután 3 óra 30 perckor.) • Nincs jelentősebb esemény. 4 Nö fer altábornagy, a vezérkar főnökének helyettese. Német hivatalos jelentés. Berlin, jan. 31. A nagy főhadiszállás közli jan. 31-én. A helyzet változatlan. A legfőbb hadvezetőség. Montenegró utolsó politikai mozgalmai. •—A ssepsti.ua titkos ülése. — A kormányválság. •— A nép gyűlölete Olaszország ellen .— — A Pesti Hirlap kiküldött * haditudósítójánk távirata. — A sajtóhadiszállásjóváhagyásával. Podgorica, jan. 28. __ Montenegrón keresztül való utamban ide érkeztem. A város nyugodt. A montenegrói kormányzóság itt székel. Az élelmiszer-árak még mindig nagyon magasak. A hangulat a királyival szemben egyre izgatottabb, a szomszédos Krusevác-villában lakó Mirka herceggel szemben egyre kedvezőbb. A nép nagy bizalommal van a herceg iránt, mert a megszállott országban maradt. Az utolsó politikai mozgalmakról a következőket sikerült megtudnom: Mikor Kövess hadserege közeledett a montenegrói határhoz, Vujcotics Jankó tábornok, miniszterelnök kérte a királyt, hívja össze a szkupstinát. A miniszterelnök titkos ülésen expozét tartott a helyzetről s minden irányú felhatalmazást, kért. A szkupstina előbb tudni akarta: békét kötnek-e, vagy folytatják tovább a harcot. A kormány ezt bizalmatlanságnak tekintette s lemondott. Mijuskovics Lázár vette át a kabinetalakítást. Támogatásért, segítségért csengett az ententenál, különösen Oroszországnál. Közben, mint Beck tábornok mondja, egyre nagyobb lett az inség. A csapatok éheztek. December közepe óta egy ember csak husz deka kenyeret kapott napi porciónak. A király ellen nőttön-nőtt az elkeseredés. A félrevezetett nép felháborodva panaszolta Olaszország tehetetlenségét és árulását. Két montenegrói miniszter mondotta nekem: — A nyomorult ország a harmadik hűtlenséget követi el. Az elsőt a monarchián, a másodikat Németországon, a harmadikat pedig most a szerencsétlen Montenegrón. Valóban az egész országban lángol a gyűlölet Olaszország ellen. Podgoricában sétálva, montenegrói katonák szólítottak meg bennünket, akik Olaszország ellen akarnak menni, a frontra. Kérésüket azonban nem teljesítik. Fehéri Annátul, Media és Alessio megszállása után. — A resti Hirlap kiküldült haditudósítójának távirata. — A sajtóhadiszállás jóváhagyásával. Podgorica, jan. 31. Az ellenség San Giovanni di Media kiürítése előtt néhány élelmiszerekkel megrakott hajót elsülyesztett. Alessióban egy repülőgép-motort és sok tüzérségi muníciót zsákmányoltunk. F. A. Az albán tengerpart hadizóna. Lugano, jan. 31. — A Pesti Hirlap tudósítójától. — Római jelentések szerint az albán tengerpartot hivatalosan hadi zónának jelentették ki. A brindisii kikötővel elzárták a távírót és a forgalmat. Újabb olasz csapatok Valonában tól való megszállása miatt igen nagy .Egyre panaszkodnak emiatt. A szalonikii görög parancsnok nyilatkozatot tett közzé, hogy a megszállásról Gauché tengernagy leveléből csak utólag értesült. A megszálláshoz két francia ezredet, öt légi járművet és egy angol hajórajt használtak Reggel öt órakor a várparancsnoknál három francia tiszt jelent meg, akik átadták neki Corrier ezredes levelét, hogy a várat ürítse ki A parancsnok megtagadta ezt. Miután a tisztek jelentést tettek, Courier ezredes a parancsnokhoz ment és kijelentette, hogy egyenesen az a parancsa, hogy a várat megszállja. Courier hozzátette, hogy jobb volna ha az átadás békében megtörténnék. Részünkről, mondotta, nem ellenségeskedésről van szó. A megszállásra mind a magunk, mind Görögország érdekében szükség van. Időközben nyolc óra lett s a hajókról 150 embert és néhány ágyút partraszállítottak. A görög tüzérségi parancsnok kijelentette, hogy nincs utasítása elöljáróitól, mire Courier ezredes azt válaszolta, hogy akkor sajnálatára, erőszakot kell alkalmaznia. A tüzérségi parancsnok erre írásbeli nyilatkozatot kért erről , ezt meg is kapta. Erre a franciák a görög zászló előtt tisztelegve megszállották a várat. A görög katonák egy kis hajón elhagyták a várat. A görög lobogó az átadásról szóló jegyzőkönyv szerint a váron maradt, védelmére egy tizedes vezetésével nyolcvan görög katona maradt ott. A kumkalei kis erődöt három század angol katonaság szállotta meg. A görög király az athéni német klubban. Frankfurt, jan. 31. A Frankfurter Zeitungnak Genfből kapott jelentése szerint Konstantin király az athéni német klubban Vilmos császár születésnapja alkalmából rendezett ünnepélyen jelen volt a királyné és leánya kíséretében. Konstantin király német tábornoki egyenruhát viselt. Montenegró franciaországi kormánya lemond (?) Basel, jan. 31. — A Pesti Hírlap tudósítójától. — Milanói hírek szerint az olasz sajtó előkészíti a közvéleményt arra, hogy a Franciaországba menekült montenegrói kormány le fog köszönni a Montenegróban maradt kormánytényezők javára. Nikita lemond a trónról? Frankfurt, jan. 31. A Frankfurter Zeitung jelenti Stockholmból. A Novoje Vremja diplomáciai körökből Minden nap újra élvezte társadalmi emelkedésének előnyeit és néha, — ha egyedül volt — végigsimította ékszereinek hideg köveit és ruháinak selymét, mintha azt hinné, hogy álmodik. Senki e világon nem tudta, milyen hajlandó lett volna ő annak idején bizonyos, nevetségesen csekély összegért lemondani a főnökével való házasságról és ha meggondolta, hogy ez esetben most legjobb esetben valami kishivatalnok kétszobás lakásában ülhetne, hát hideg borzongás futott rajta keresztül, mint az itasemberen, aki a kényelmes Mállában gondol végig rajta, milyen szüzet volt a szakadék széléhez. Márta utálta ezt az asszonyt, ami nem is csoda. Ila nagystílűnek, ha démoninak látta volna, az utálatába talán bámulat vegyül. De néhány rövid beszélgetésükből tudta, hogy üresfejű és hétköznapi teremtés, akit a vak véletlen juttatott az élet kincseihez. Márta csak azt nem értette, hogyan túrhatta ki ez a csirkeeszű teremtés helyéből az anyját, aki a maga idejében szép asszony volt és akit mindenki okosnak, finomnak és jellemesnek ismert? Erről azonban eddig sohasem beszéltek és a leány megelégedett annyival, hogy minden hívás ellenére sem lépte át felnőtt kora óta az apja küszöbét Egy napon azonban megszegte ezt az önmagának tett fogadalmat. Aznap volt ez, mikor Endrefi hazakísérte a hivatalból és így szólt hozzá: — Márta, én szeretem magát és érzem, hogy soha más lánynak nem fogom ezt mondani. Mégsemszóltam eddig, mert én hozomány nélkül nem nősülhetek. Az intézet szabályai is így kívánják, de én fütyülnék az intézetre és megélnék akárhol, ha nem volnának adósságaim. De, sajnos, vannak és így csak azt mondhatom magának, hogy boldogan venném feleségül, ha rendelkez Berlin, jan. 31. A Tiigliche Rundschau jelenti Szófiából: Valonából érkezett lírek szerint az utolsó napokban megint szállítottak partra csapatokat. Olaszország 50.000 főre akarja szaporítani a partra szállott csapatokat s mindenáron védeni akarja Valonát, mert erre politikai okokból is szüksége van. Karabarin megszállásának részletei, Lugano, jan. 31. — A Pesti Hirlap tudósítójától. — A Secolo-nak jelentik Szalonikiból: A görög hatóságok és katonai körök izgatottsága Karaburnának az entente csapatok álnak avval az összeggel, amelyre minimálisan szükségem van, hogy itt maradhassak és az adósságaimat is kifizethessem. Endrofi modern fia volt és Mária modern leány. Nem is sértődött meg, csak a földre nézett egy darabig, aztán csöndesen mondta — Minek volt ezt nekem meghallanom? Hiszen tudja, hogy szegény leány vagyok ! — Igaz, — mondta Endrefi, — de az apja gazdag... Jelenleg semmi közöm hozzá, de mondhatom, hogy úgyis gyalázatosan keveset tett magáért. Kérje meg, hogy fizesse ki a fél zsebéből azt az összeget, melyre szükségünk van, hogy boldogok lehessünk ! így esett, hogy Márta egy délután bekopogtatott az apja perzsaszőnyegtől roskadozó dolgozószobájába. A biztonságát, melyet Endrefi vert beléje, már az előszobában elvesztette, mikor inas nyitot neki ajtót és ezüsttálcát nyújtott eléje a névjegyéért. Mikor kis gyermekkorában utoljára itt járt, még sokkal egyszerűbb volt a lakás, az életmód, minden. Most megremegő lábbal ment a hosszú szobasoron keresztül, s hiába mondta magának, hogy az apjához jött, idegennek és betolakodottnak érezte magát Szinte úgy tűnt fel neki, mintha koldulni akart volna, ő, akinek a ház ünnepelt kisasszonyának kellett volna lennie. Az apja nyájasan fogadta, megcsókolta, csak arra kérte, hogy sürgősen mondja el a mondanivalóját, mert este színházba készülnek. A leány erre még nagyobb zavarba jött, hebegve és nehezen beszélt, érezte, hogy élesebb és mégis alázatosabb a kelleténél, de végül mégis sikerült megneveznie az összeget, amely egyáltalán nem volt csekély. Az apa végigsimította fényes, fekete úgy értesül, hogy Montenegró már 1913-ban társzakállát, nem nagyon tetszett neki a dolog, de azután mégis azt felelte: — Majd meglátom, kicsi. Majd számolok. Nyugodt lehetsz, hogy mindent megteszek a boldogságodért, csak most már menj haza . . . Márta hazament és nyugodt volt, mert valami azt súgta neki, hogy apja teljesíteni fogja a kérését, és hogy megalázó útja nem volt lábavaló. Néhány nap múlva azonban meglepetés érte: az apja beállított hozzájuk. — Nincs itthon az anyád? — kérdezte zavartan. — Annál jobb... Valami mondanivalóm van a számodra ... A feleségem nem egyezik bele, hogy akkora összeget elvonjak a gyermekeimtől, amekkorát kívántál, és minden filléremről tud és tulajdonképen igaza is van neki . . . Az élet nagyon sokba kerül és igazán nincs módomban . . . Majd akadsz valakire, aki hozomány nélkül is elvesz ilyen szép leányt . . . T már különben is a saját lábadon állsz, de nekem apró gyermekeimre kell gondolnom . . . Márta sápadtan nézett az apjára és nem felelt. A szeme lassan könnybe borult. Az öreg elfordította a fejét, majd felállt és habozva nézett a lányára . Azért, hogy valamiben a segítségedre legyek, nesze, itt van ez a kétszáz korona Márta nem nézett oda. Az apja zavarodottan álldogált egy darabig, aztán letette a pénzt egy szoborállványra és vállát vonogatva ment el. A leány ott maradt a szoba közepén, mereven, mint egy szobor, haloványan, mint a halott. Agyonkínzott, szegény fejelten vad gondolatok kergetőztek : — Most nekem nem lesz menyasszonyi ruhám, nem lesz férjem és soha nem lesz gyermekem . , akinek kellene a szegény hivatalnok _3_