Pesti Hírlap, 1916. február (38. évfolyam, 32-60. szám)

1916-02-01 / 32. szám

1916. február 1., Icedo. PESTI HÍRLAP A balkáni harctér. A vezérkar jelentése. (Hivatalos jelentés, kiadatott jan. 31-én délben. Érkezett délután 3 óra 30 perckor.) • Nincs jelentősebb esemény. 4 N­­ö f­e­r altábornagy, a vezérkar főnökének helyettese. Német hivatalos jelentés. Berlin, jan. 31. A nagy főhadiszállás közli jan. 31-én. A helyzet változatlan. A legfőbb hadvezetőség. Montenegró utolsó politikai mozgalmai. •—A ssepsti.ua titkos ülése. — A kormány­válság. •— A nép­ gyűlölete Olaszország ellen .— — A Pesti Hirlap kiküldött * haditudósítójánk távirata. — A sajtóhadiszállás­­jóváhagyásával. Podgorica, jan. 28. __ Montenegrón keresztül való utamban ide érkeztem. A város nyugodt. A monte­negrói kormányzóság itt székel. Az élelmi­szer-árak még mindig nagyon magasak. A hangulat a királyival szemben egyre izgatot­tabb, a szomszédos Krusevác-villában lakó Mirk­a herceggel szemben egyre kedvezőbb. A nép nagy bizalommal van a herceg iránt, mert a megszállott országban maradt. Az utolsó politikai mozgalmakról a következőket sikerült megtudnom: Mikor Kövess hadserege közeledett a montenegrói határhoz, Vujcotics Jankó tá­­­bornok, miniszterelnök kérte a királyt, hívja össze a szkupstinát. A miniszterelnök titkos ülésen expozét tartott a helyzetről s minden irányú felhatalmazást, kért. A szkupstina előbb tudni akarta: békét kötnek-e, vagy folytatják tovább a harcot. A kormány ezt bizalmatlanságnak tekintette s lemondott. Mijuskovics Lázár vette át a kabinetalakí­tást. Támogatásért, segítségért csengett az ententenál, különösen Oroszországnál. Köz­ben, mint B­eck­ tábornok mondja, egyre nagyobb lett az inség. A csapatok éheztek. December közepe óta egy ember csak husz deka kenyeret kapott napi porciónak. A ki­rály ellen nőttön-nőtt az elkeseredés. A fél­revezetett nép felháborodva panaszolta Olaszország tehetetlenségét és árulását. Két montenegrói miniszter mondotta nekem: — A nyomorult ország a harmadik hűtlenséget követi el. Az elsőt a monarchián, a másodikat Németországon, a harmadikat pedig most a szerencsétlen Montenegrón. Valóban az egész országban lángol a gyűlölet Olaszország ellen. Podgoricában sé­tálva, montenegrói katonák szólítottak meg bennünket, akik Olaszország ellen akarnak menni, a frontra. Kérésüket azonban nem teljesítik. Fehéri Annátul, Media és Alessio megszállása után. — A resti Hirlap kiküldült haditudósítójának távirata. — A sajtóhadiszállás jóváhagyásával. Podgorica, jan. 31. Az ellenség San­ Giovanni di Media kiürí­tése előtt néhány élelmiszerekkel megrakott hajót elsülyesztett. Alessióban egy repülőgép-motort és sok tüzérségi muníciót zsákmányoltunk. F. A. Az albán tengerpart hadizóna. Lugano, jan. 31. — A Pesti Hirlap tudósítójától. — Római jelentések szerint az albán tenger­partot­ hivatalosan hadi zónának jelentették ki. A brindisii kikötővel elzárták a távírót és a for­galmat. Újabb olasz csapatok Valonában­­ tól való megszállása miatt igen nagy .Egyre pa­naszkodnak emiatt. A szalonikii görög parancs­nok nyilatkozatot tett közzé, hogy a megszállás­ról Gauché tengernagy leveléből csak utólag ér­tesü­lt. A megszálláshoz két francia ezredet, öt légi járművet és egy angol hajórajt használtak Reggel öt órakor a várparancsnoknál három francia tiszt jelent meg, akik átadták neki Corrier ezredes levelét, hogy a várat ürítse ki A parancsnok megtagadta ezt. Miután a tisztek­ jelentést tettek, Courier ezredes a parancsnok­hoz ment és kijelentette, hogy egyenesen az a parancsa, hogy a várat megszállja. Courier hozzátette, hogy jobb volna ha az átadás béké­ben megtörténnék. Részünkről, mondotta, nem ellenségeskedésről van szó. A megszállásra mind a magunk, mind Görögország érdekében szükség van. Időközben nyolc óra lett s a hajókról 150 embert és néhány ágyút partraszállítottak. A görög tüzérségi parancsnok kijelentett­e, hogy nincs utasítása elöljáróitól, mire Courier ezre­des azt válaszolta, hogy akkor sajnálatára, erőszakot kell alkalmaznia. A tüzérségi parancs­nok erre írásbeli nyilatkozatot kért erről , ezt meg is kapta. Erre a franciák a görög zászló előtt tisztelegve megszállották a várat. A görög katonák egy kis hajón elhagyták a várat. A görög lobogó az átadásról szóló jegyzőkönyv szerint a váron maradt, védelmére egy tizedes vezetésével nyolcvan görög katona maradt ott. A kumkalei kis erődöt három század angol ka­tonaság szállotta meg. A görög király az athéni német klubban. Frankfurt, jan. 31. A Frankfurter Zeitungnak Genfből kapott jelentése szerint Konstantin király az athéni né­met klubban Vilmos császár születésnapja al­kalmából rendezett ünnepélyen jelen volt a ki­rályné és leánya kíséretében. Konstantin király német tábornoki egyenruhát viselt. Montenegró franciaországi kormánya lemond (?) Basel, jan. 31. — A Pesti Hírlap tudósítójától. — Milanói hírek szerint az olasz sajtó elő­készíti a közvéleményt arra, hogy a Francia­országba menekült montenegrói kormány le fog köszönni a Montenegróban maradt kor­mánytényezők javára. Nikita lemond a trónról? Frankfurt, jan. 31.­­ A Frankfurter Zeitung jelenti Stockholm­ból. A Novoje Vremja diplomáciai körökből Minden nap újra élvezte társadalmi emelkedésé­nek előnyeit és néha, — ha egyedül volt — végig­simította ékszereinek hideg köveit és ruháinak selymét, mintha azt hinné, hogy álmodik. Senki e világon nem tudta, milyen hajlandó lett volna ő annak idején bizonyos, nevetségesen csekély összegért lemondani a főnökével való házasság­ról és ha meggondolta, hogy ez esetben most leg­jobb esetben valami kishivatalnok kétszobás la­kásában ülhetne, hát hideg borzongás futott rajta keresztül, mint az itasemberen, aki a ké­nyelmes Mállában gondol végig rajta, milyen szüzet volt a szakadék széléhez. Márta utálta ezt az asszonyt, ami nem is csoda. Ila nagystílűnek, ha démoninak látta volna, az utálatába talán bámulat vegyül. De néhány rövid beszélgetésükből tudta­, hogy üres­fejű és hétköznapi teremtés, akit a vak véletlen juttatott az élet kincseihez. Márta csak azt nem értette, hogyan túrhatta ki ez a csirkeeszű terem­tés helyéből az anyját, aki a maga idejében szép asszony volt és akit mindenki okosnak, finomnak és jellemesnek ismert? Erről azonban eddig so­hasem beszéltek és a leány megelégedett annyi­val, hogy minden hívás ellenére sem lépte át fel­nőtt kora óta az apja küszöbét Egy napon azonban megszegte ezt az önma­gának tett fogadalmat. Aznap volt ez, mikor En­drefi hazakísérte a hivatalból és így szólt hozzá: — Márta, én szeretem magát és érzem, hogy soha más lánynak nem fogom ezt mondani. Még­sem­­szóltam eddig, mert én hozomány nélkül nem nősülhetek. Az intézet szabályai is így kívánják, de én fütyülnék az intézetre és megélnék akár­hol, ha nem volnának adósságaim. De, sajnos, vannak és így csak azt mondhatom magának, hogy boldogan venném feleségül, ha rendelkez­ Berlin, jan. 31. A Tiigliche Rundschau jelenti Szófiából: Valonából érkezett lírek szerint az­ utolsó na­pokban megint szállítottak partra csapatokat. Olaszország 50.000 főre akarja szaporítani a partra szállott csapatokat s mindenáron védeni akarja Valonát, mert erre politikai okokból is szüksége van. Karabarin megszállásának részletei, Lugano, jan. 31. — A Pesti Hirlap tudósítójától. — A Secolo-nak jelentik Szalonikiból: A görög hatóságok és katonai körök izga­tottsága Karaburnának az entente csapatok ál­nak avval az összeggel, amelyre minimálisan szükségem van, hogy itt maradhassak és az adós­ságaimat is kifizethessem. Endrofi modern fia volt és Mária modern leány. Nem is sértődött meg, csak a földre nézett egy darabig, aztán csöndesen mondta — Minek volt ezt nekem meghallanom? Hi­szen tudja, hogy szegény leány vagyok ! — Igaz, — mondta Endrefi, — de az apja gazdag... Jelenleg semmi közöm hozzá, de mondhatom, hogy úgyis gyalázatosan keveset tett magáért. Kérje meg, hogy fizesse ki a fél zse­béből azt az összeget, melyre szükségünk van, hogy boldogok lehessünk ! így esett, hogy Márta egy délután bekopog­tatott az apja perzsaszőnyegtől roskadozó dol­gozószobájába. A biztonságát, melyet Endrefi vert beléje, már az előszobában elvesztette, mikor inas nyitot neki ajtót és ezüsttálcát nyújtott eléje a névjegyéért. Mikor kis gyermekkorában utol­jára itt járt, még sokkal egyszerűbb volt a lakás, az életmód, minden. Most megremegő lábbal ment a hosszú szobasoron keresztül, s hiába mondta magának, hogy az apjához jött, idegennek és be­tolakodottnak érezte magát Szinte úgy tűnt fel neki, mintha koldulni akart volna, ő, akinek a ház ünnepelt kisasszonyának kellett volna lennie. Az apja nyájasan fogadta, megcsókolta, csak arra kérte, hogy sürgősen mondja el a mondanivalóját, mert este színházba készülnek. A leány erre még nagyobb zavarba jött, hebegve és nehezen beszélt, érezte, hogy élesebb és mégis alázatosabb a kelleténél, de végül mégis sikerült megneveznie az összeget, amely egyáltalán nem volt csekély. Az apa végigsimította fényes, fekete úgy értesül, hogy Montenegró már 1913-ban tár­szakállát, nem nagyon tetszett neki a dolog, de azután mégis azt felelte: — Majd meglátom, kicsi. Majd számolok. Nyugodt lehetsz, hogy mindent megteszek a bol­dogságodért, csak most már menj haza . . . Márta hazament és nyugodt volt, mert va­lami azt súgta neki, hogy apja teljesíteni fogja a kérését, és hogy megalázó útja nem volt lába­való. Néhány nap múlva azonban meglepetés érte: az apja beállított hozzájuk. — Nincs itthon az anyád? — kérdezte za­vartan. — Annál jobb... Valami mondanivalóm van a számodra ... A feleségem nem egyezik bele, hogy akkora összeget elvonjak a gyerme­keimtől, amekkorát kívántál, és minden fillérem­ről tud és tulajdonképen igaza is van neki . . . Az élet nagyon sokba kerül és igazán nincs mó­domban . . . Majd akadsz valakire, aki hozo­mány nélkül is elvesz ilyen szép leányt . . . T már különben is a saját lábadon állsz, de nekem apró gyermekeimre kell gondolnom . . . Márta sápadtan nézett az apjára és nem fe­lelt. A szeme lassan könnybe borult. Az öreg el­fordította a fejét, majd felállt és habozva nézett a lányára . Azért, hogy valamiben a segítségedre le­gyek, nesze, itt van ez a kétszáz korona Márta nem nézett oda. Az apja zavarodot­tan álldogált egy darabig, aztán letette a pénzt egy szoborállványra és vállát vonogatva ment el. A leány ott maradt a szoba közepén, mere­ven, mint egy szobor, haloványan, mint a halott. Agyonkínzott, szegény fejelten vad gondolatok kergetőztek : — Most nekem nem lesz menyasszonyi ru­hám, nem lesz férjem és soha nem lesz gyerme­kem . , a­kinek kellene a szegény hivatalnok­ _3_

Next