Pesti Hírlap, 1918. október (40. évfolyam, 229-255. szám)
1918-10-23 / 248. szám
10 PESTI HÍRLAP 1918. október 23., szerda, szerencsétlen ember elmerült és holttestét napokmúlva vetette ki a Duna. Mindhárom rokkant ellen szándékos emberölés büntette miatt indult meg az eljárás. A szekszárdi esküdtbíróság ifjabb Molnár Sándort egy évi és nyolc hónapi börtönre, Tóth Józsefet tíz hónapi börtönre és Galgó István négy hónapi fogházra ítélte. Ezt ítéletet ma a Kúria is jóváhagyta. Sport Bécsi októberi lóversenyek. A bécsi lóversenyek még a rendes mederben folytak le. A Tovább Rennenben Herbert korrigálta a Szent László díjban szenvedett súlyos vereséget, aZ Októberi kancadijban pedig Hegyes jutott győzelemhez Dia, Amadea és Giraffe ellen. A Welter hanticapot a neki legjobban megfelelő 1300 méteres távon Tyrann nyerte. A részletes eredmény a következő: 1. Nyeretlen kétévesek versenye. Dij 7000 K. Táv: 1000 m: 1. Gr. Kinsky Zd. pm Timrzó 57 (Altmann). 2. Gr. Wenckheim D. pk Sampus 55% (Nagy G.). 3. B. Rothschild A. pm Pan 57 (Janek G.). Futottak még: Gomahl 57 (Vincenz), Ordonanz Offizier 57 (Sajdik), Medina 55% (Varga), Bondy 57 (Guttmann), Dolman 57 (Szilágyi). Küzdelem után rövid fejhoszszal rryerve, két hoszszal harmadik. Totalisateur: 10 : 34; helyrefogadások: 10 : 1:5, Só, 19. Könyvfogadások: pari Medina, 3% Thurzó, 8 Pan, Bondy, Sampus, 12 Dolman, 20 a többi. II. Eladók handicapje. Dij 5000 K. Táv: 1600 m. 1. Gr. Orssich száz. 36 p. Kérdés 500. (cseh). 2. Gr. Henckel A. 1é pm Mementó KVA (Paehe). 3. Horvát Á. 30 pm Mester 59 (Vincenz). Futottak még: Tudákos 57% (Hutflesz), Wotan 57% (Janek G.), Chouan 5314 (Varga), Kurwenal 53 (Podrazil), Pintyőke 52 'A (Smutny V.), Bakator 49% (Altmann), Monda 47'A (Sajdik), Csusza 46 (Weckermann), Tavasz 45 (Gulyás B.). Küzdelem után nyakhoszszal nyerve, egy hoszszal harmadik. Totalisateur: 10 : 41; helyrefogadások: 10 : 17, 22: 30. Könyvfagadások :5 Kérdés, Bakatov, 5 Wotan, Mementó, 10 Mester, Csusza, 12 Tudákos, Chouan, 16 Monda, 20 a többi, ül. Tovább-verseny: Dij 7000 K. Táv: 1200 m. t. Gr. Kinstey Zd. pm Herbert 58 (Altmann). 2. B. Springer G. pk Tölftke 51% (Pintér J.). 3. Gr. Zichy B. sm Pengő 53 (Pretzner). Futottak még: Tigris 53 (Heidt), Királyné 51% (Szilágyi) Blaustrumpf 49 (Podrazil), Schwindlerin (Sajdik), Carola 56% (Esch), Hűbéres 53 (Janek G.). Könnyen három hoszszal első, fejhoszszal harmadik. Totalisateur: 10 : 00; helyrefogadások: 10 , 15, 38, 19. Könyvfogadások: 20 Blaustrumpf, 4 Herbert, Carola, Pengő, 10 Királyné, Tölszke, 8 Schwindlerin, 12 a többi. IV. Októberi kancaverseny. Dij 15.000 K. Táv: 2400 m: 1. Horvát A. Sé pk Hegyes 61 (Esch). 2. B. Rothschild A. 3é spk Dia 57 (Janek G.). 3. Mautner V. Sépk Amadea 57 (Varga L. Futottak még: Giraffe 61 (Csiszár L.), Fojnica* 60 (Vincenz). Küzdelem után fejhoszszal nyerve, öt hoszszal harmadik. Totalisateur: 10 : 26; helyrefogadások: 10 : 15, 17. Könyvfogadások: 2% Hegyes, 3 Dia, 3 K Amadea, 5 a többi. V. Kétévesek handicapja. Dij 5000 K. Táv: 1100 m. t. Hg. Festetics im Sieiete 55 (Pretzner). 2. Tribuswinscell ménes sk Lüge 58 (Janck). 3. B. Rothschild A. p. Mayonnaise 50 (Gulyás). Futottak még: Podmelec 54 (Weckermann), Veleti 54 (Nagy), Sunbeam 53 (Altmann), Takaros 52 (Vincenz), Asra 52% (Varga), Tortajada 52% (Podrazil), Varus 5114 (Szilágyi), Csóka 49 (Mihalovics), Mokányasszony 48% (Hutflesz), Magduska 47 (Weckermann), Müihlbrunn 44% (Pache), Gabi 43 (Sárközi). Félhoszszal nyerve, fejhoszszal harmadik. Totalisateur: 10 , 93; helyrefogadások: 10, 32, 24, 71. Könyvfogadások: 2 Tortajada, 6 Lüge, Szerető, Morcány asszony, 8 Sunbeam, Magduska, 10 Asza, 12 Podmelec, Takaros, Varus, Mayonnaise, 16 Velőti, Csóka, 20 a többi. VI. Welter-handicap. Dij 5000 K. Táv: 1300 m. 1. Tribuswinkeli ménes 4. sm Tyrann 51 (Varga). 2. Horvát A. Sépk Menyasszony 57 (Esch). 3. Őszi K. Sépk Jegykendő 63 (Sárközi). Futottak még: Pionier 61% (Tausz), Gyöngyvirág 60 (Altmann), Suskus 59% (Vincenz), Félix 55% (Újvári), Ekrasit 55% (Pretzner), Szemérmetlen 52Yt (Smutay). Küzdelem után fejhoszszal nyerve, egy hoszszal harmadik. Totalisateur: 10 : 38; helyrefogadások: 10 : 18, 19: 26. Könyvfogadások: 2 Tyrann, 2% Félix, 6 Gyöngyvirág, Ekrasit, 8 Menyasszony, 10 Suskus, Jegykendő, Szemérmetlen, 16 ntonier. Alagi októberi lóversenyek. Az alagi versenyek az ügető versenyekhez hasonló mederben fognak lefolyni, tehát azokat a közönség nem nézheti végig. Természetesen a versenyeket totalisateur nélkül fogják lebonyolítani. Turf: Az Űrlovasok Szövetkezete az influenza járványra való tekintettel versenyeit belépti jegy és totalisateur nélkül, tehát a nagyközösség kizárásával csakis az istállótulajdonosok és a legszükségesebb személyzet jelenlétében fogja lefuttatni. Vonatok 11 óra 50 perckor és 12 óra 25 perckor közlekednek, vissza 3 óra 52 perckor. A versenyek kezdete 1 óra 20 perckor és 25 percenként követik egymást. Kiadótulajdonosok: LÉGRÁDY TESTVÉREK. Főszerkesztő: DR. LÉGRÁDY IKRE. Felelős szerkesztő: SENKEY GUSZTÁV.: A vörös kérdőjel. — Regény. — 18 írta: CSERMELY GYULA. — Hát, ha a nagyságos úr jön és kérdezi magától, hogy vagyok? ... ne mondja meg neki, hogy sírtam. Sem, hogy rossz híreket kaptam hazulról. — Azt fogom mondani, hogy jókedvűen ébredt, mint mindig. — Köszönöm, Ilka. Most meg készítse el, kérem a fürdőmet. De jó forró legyen, mert fázom. A szobaleány kiment, ő meg gyerekmódra felült az ágyában és imádkozásra kulcsolta az ujjait. — Istenem, jó Istenem, ne büntess meg oly keményen — könyörgött kétségbeesetten, riadtan. — Ezzel elszakítanál engem Szigfriedtől és ezt ne tedd, Istenem, ne tedd! Vétkeztem ellened, igaz, de mégse büntess meg olyan keményen. Hiszen nagyobbat vétkeztem volna, ha álnokul a férjem mellett maradok és ugy hallgatok a szivem szavára! És megint beletemette fejét a párnákba és fuldokolva, görcsösen zokogott. Délben felnézett hozzá Knoll Szigfried. Egy csomó virágot hozott, mint rendesen és szokása szerint, mielőtt bement volna a szalonba, megkérdezte Ilkától: — Hogy van az úrnője, Ilka? Jól töltötte el az éjszakát?... jelentsen be. — Jól töltötte el, — felelte — és jókedvűen ébredt, szinte dalolva Pillanat múlva már egymás mellett ültek a csevegőn. Emma szebb volt,mint bármikor és Knoll Szigfried érezte, hogy a csókja a szép asszonynak sem volt m még sohasem olyan édes, mint ezen a ködös decemberi napon. És ezután is mindig úgy volt. Emma titokban sokat sírt és járt kétségbeesetten fő-és alá, de mikor együtt volt Szigfrieddel, ez nyomát láthatta semminek. Emma ragyogó volt, szép volt; amúgy is szép szemét valami új vonás még szebbé tette és amúgy is forró ajkai még forróbban csókoltak, mint bármikor. (Valami kölcsönhatás van ugy látszik a titok és az asszonyi csókok közt. Mihelyt titka van az asszonynak, amit rejtegetni kell a férj vagy az imádó előtt, csókjai azon nyomban édesebbek és forróbbak lesznek.) A szép asszony mámoros szerelme megint azt eredményezte, amit már sokszor. Knoll Szigfried bódultan-kábultan Emma vállára hajtotta a fejét és körülölelve bálványát, belesóhajtotta a csipkékbe: — Sohasem hittem volna, hogy olyan nagyon erős tudjak lenni. Majd... ha szabad leszel... egyetlen Emmám. Mire az asszony is suttogta: — Te aranyos fiú, te drága! Majd... ha szabad leszek ... igen, te édes! Pihegett, mosolygott, mikor eztmondta, de nagy magan végtag Madfeába került, hogy sírni, zokogni ne kezdjen. — Szegény kis Frédim, — gondolta — szegény imádva imádott mindenem: én sokanpm leszek szabad, sohasem is leszek a tiéd és te sohasem fogod élvezni a megtisztult szerelmed jutalmát. Mi lesz velem és mi lesz veled, ha én közlöm veled és te megtudod, micsoda nagy csapást küldött kettőnkre az Isten. És mikor Knoll Szigfried elment, megint görcsösen zokogni kezdett és megsemmülten tördelte a kezét. Nol az ágyra borult, hol megállt mereven, mint a holdkóros; hol föl és alá vánszorgott, mint a nagybeteg, ki már nem, bírja tovább a párnái közt; és hol könyörgött az Istenhez, hogy fordítsa el tőle ezt a csapást, hol meg kifakadt dühös arccal és rázta az öklét az ég felé. — Egyszer már közel voltam hozzá, te Isten — így kiáltott fel gyötrődve — hogy eldobjam magamtól, amit adtál. Ezt a beteget, ezt a viszontagságos életet. Akkor úgy lehet csak játszottam a halállal. De most nem tréfálok vele, most nem játszom. Én megölöm magam, nesze, visszaadom, te Isten, az életet, visszadobom neked, ha mér tűrhetőbbet nem tudtál adni! Igy lázongott, őrjöngött Vass Emma és mikor kitombolta magát a végsőkig, fáradtan leereszkedett egy székre és engedte folyni a könynyeit. — Nem, nem ölöm megmagam, — zokog'.— nekem élnem kell... kell! De ez az elhatározás nem megnyugvást, hanem fájdalmat okozott neki. — Nekem élne, kell... — gondolta és majd megszakadt a szív — ha boldogság nélkül, akkor is, ha szerelmesem nélkül, akkor is. A te büntetésed ez, te igen! Azt kérdeztem még nemrég is, hogy hát ,no, nekem most már az a Bánd Géza? Egy néve" csak, mondtam magamban, amit az anyakönyv vezető tolla az enyém mellé irt be egy könyvbe Te mást feleltél erre, te Isten. Hogy mégis csak több nekem az a Bánd Géza, mint egy név csal egy rövidke tollvonás! És megint multak a hetek, amíg Knol Szigfried nála volt: napfényben multak az órák amint magára hagyta: gyászban multak el és könnyek közt. De Knoll Szigfried nem is sejtette, milyen pusztító, romboló vihar jön. Mely elsöpör útjából mindent, a bokrot sem kíméli meg, melynek lombjai közt illatos rózsa nyilt és az ereszt sem, melynek alatta egy fecskepár csipog ,a fészkében, összetöri a hajót is, mely ,a boldog Bég felé vette irányát és halomra dönti a házat, mely a pázsitos parton két szerelmes számán épült. * XIV. Az öreg budaörsi Knoll János, Knoll. Szigfried atyja (és őse), már vagy két hónapja figyelte a fiát. Az ő egyetlen fia, kire tiz millió forint várt és meire azt kellett eddig mondani: ein Unnutz, ein Unnutz, ez az ő szívéhez nőtt fia mintha megváltozott volna, de egészen. Nem dorbézolt, nem kártyázott. Heldersberg professzor is hiába hitta el magával: ő feléje se nézett sem a régen megszokott helyeknek, sem a gombamódn keletkezett utaknak. Megkomolyodott és dolgozott. Budaörsi Knoll Szigfried, kinek minden munkája eddig az volt, hogy minden órának letépte virágát. budaörsi Knoll Szigfried egész komolyan dolgozott. Kilenctől féltizenkettőig az irodában ült és áttanulmányozott mindent, ami az üzletre tartozott, félháromtól ötig kinn járt-kelt a gyárukban és itt is beledolgozta magát mindenbe. Az öreg János úr boldog volt. Először is azért, mert Unnutz fia, íme, dolgozott — és boldog másodszor azért, mert már vagy két hónap óta nem történt, hogy hírül hozták volna neki a fia valamely viselt dolgát. Máskor napirenden voltak a tarok, hogy Frédi úr ezt tette, azt tette, de vagy tíz hét óta hallgattak a hírhozók, mer nem volt mit elujságolni az öregnek. Ezt az örvendetes változást sokszor szóba hozta János úr a cégvezetője előtt, kivel nagyon bizalmas jó viszonyban volt, mert tanulótárs, és földije és gyermekkori hűséges barátja volt — Mi lehet ennek az oka? — kérdezte budaörsi Knoll János ur és erezett rózsás arca mér rózsásabb lett, szinte lángolt. — Tán ugy kérdeznek inkább, hogy ki lehet ennek az oka? — felelte Kirchheimer ur, az öreg bizalmas. — Vagy egy gyerek ennek az oka egy aranyos, ennivaló kis korán jött vagy egy nem mindennapi jellemű nőszemély, vagy,hy János ur izgott-mozgott. Ha más körülmények közt értesül róla, hogy gyerek lehet az oka vagy asszony, ha arról értesült volna például, hogy Frédi úr víg életet él, egy vagyont tesz tönkre nap-nap után és ennek az oka egy aszszony: szederjessé vált volna az arca és rácsapott volna az asztalra, hogy most már tenni kell valamit, most már elég volt. De igy csak izgelt-mozgott és nevetgélt és többször egymásután hümmögte: — tehát egy gyerek ennek az oka vagy egy nemesjellemü asszony? — Weisst du was, Kirchheimer, — folytatta — játszszunk deteklivesdit és kutassuk ki, hogy ugyan ki lehet az és miféle? (Folyt. köv.)