Pesti Hírlap, 1919. november (41. évfolyam, 142-167. szám)
1919-11-21 / 159. szám
f Budapest, 1919. J Ura SO fillér. III. évfolyam, 159. (14,080.) S203L ELŐFIZETÉSI ÁRAK 9 Egész évre ..220 K — Félévre ......... 110 „ — „ Negyedévre ..... 66 „ — „ Egy hóra ....... 10„—, Egyes szám ára helyben, vidéken és pályaudvaron 10 L Hirdetés és apróhirdetés díjszabás szériát TI HÍRLAP Péntek, november 21 •ZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Budapest, Vilmos caáasár-ut 71 TELEFON: 132—91 122—92 123— 122—94 122—98. (Éjjel 122—91 122—91 hívandó.) FIÓKKIADÓHIVATAL: Budapest, Erzsébet-körút L • Telefon : Jóssef 82—96 Kiszakított magyaro Az integritás szónak egynemzet történelmi életében ugyan nem so küggetlen értelme van. Százados balsorsuink kényszerűsége már többször szenvedtette el állami integritásunk megrontását, az ország területének szétdarabolását. El vagyunk készülve rá, hogy a győzők akaratának vaskényszere most is ezt a kegyetlen sorsot fogja reánk szabni. Nem mondtunk le ezért még a legrosszabb időkben sem állami integritásunk visszaszerzéséről, ezt a királyok koronázási esküi bizonyítják. De az állami integritásnak még sokkal fölötte áll a nemzeti integritás, az a követelés, hogy a magyar nyelvű és magyar érzésű polgárok összességének, a magyarság fogalmában egyesített faji és történelmi típusnak nemzeti egységet és állami közösséget kell jelentenie. Ezt annál inkább követelhetjük, mert éppen az entemite-hatalmak a nemzeti összetartozás elvét jelentették ki békeművüknek alapjául és Európa új rendezésének vezéreszméjéül. Ha ezt az elvet alkalmazzák oly nemzeti egyéniségek irányában is, amelynek töredékei soha még közös határok között nem éltek, annál kevésbbé lehet megnyugodnunk oly szándékokban, még oly tényekben sem, akármi erőhatalom állítja is kész valóságokat elénk, amelyek millió millió magyart kiszakítana a testvéri közösségnek századokon át egybeforrott szervezetéből, hogy őket idegen állam törvényének, idegen faj felsőbbségének vesse alá. Ezt a pert ott a béke nagy fóruma előtt éppen az ott kinyilvánított és szentesített igazságokra való hivatkozással végig kell vinnünk. Eddig még semmi érvényes nemzetközi kötés és kölcsönösen elfogadott békeföltétel nem hagyta jóvá a magyar nép bármely részének elidegenítését az ősi haza egységéből. De a szerencsétlenségünkben ránk eresztett szomszédok bezzeg nem törődtek a nemzetközi legalitás kötelezettségeivel sem. Gondjuk csak az, hogy egyre-másra a békekötés előtt „bevégzett tényeket" teremtsenek, a megszállott magyar vidékeken saját közigazgatásukat és kultúrájukat meghonosítsák, törzsökös magyar városokban minden magyar intézményt gyökerestül kitépjenek. Íme, a román kormány egész Erdélyben, Mármarosban, Szatmárban, Biharban, a Bánságban végrehajtatta a bukaresti nemzetgyűlésbe való választásokat, jelzéséül annak, hogy abszolút semmi kétségnek sem szabad fölmerülnie ezeknek a területeknek végleges „bekebelezése" és a fölpuffadt Romániához való tartozása iránt Azt olvassuk, hogy a demokratikus választások rostáján át tizennégy magyar került ki képviselőnek, egy magyar a szenátus tagjának. Föl lehet tenni, hogy ott a megszállott területen egy hódító hatalomnak erőszakos katonai nyomása alatt a jelzett számarány mögött a magyarság nagy tömegei maradtak képviselet nélkül vagy tartózkodtak önként a szavazástól. De a megválasztott magyarok ugyan milyen szerepet vállalhatnak a bukaresti parlamentnek rájuk nézve oly idegen, sőt ellenséges légkörében. Eszünkbe jut, hogy a bécsi hatalom Schmerling centralista kísérletezései közben már egyszer oktrojált választói törvény alapján összehozott olyan erdélyi parlamentet, amelynek többsége megtagadta az uniót és Erdélyt a bécsi reichsratbba vitte bele. A megválasztott magyar képviselők akkor megjelentek ugyan a szebeni gyűlésen, de nyomban kinyilvánították föltétlen ragaszkodásukat a 48-iki törvényes alaphoz és tiltakozásukat minden törvénytelen határozat ellen. Föl kell tennünk, hogy a bukaresti nagyromán zarándokolás magyar kényszerjelöltjeit is ennek a hazafias tradíciónak szelleme fogja áthatni. A legalitás lelkiismereti pararrésára nem fognak ugyanakkor hivatkozhatni, mint a Schmerlingféle nagyszebeni gyűlés magyar kisebbsége. Ez a hivatkozás végre is csak olyan dinasztia irányában birt értékkel, amely a magyar nemzethez százados alkotmányos kötelezettség viszonyában állott. Románia parlamentje a magyarság irányában, csak a „vae victis" fantális jogcímét érvényesíti. De ebiyen, a traffikus helyzetben ^megvárhatjuk ^ktől^diknek a magyar választók keserű fájdalmátt és halálos vonatását kell az egész világ színe" eljti tolmacsolniok, hogy legalább is oly viselkedéssel fognak következetesen újra és újra tanúságot tenni a magyar nemzei egységhez való elszakíthatatlan kapcsolatukig, a flinoVef Hosszú, ideig az elzászi és észak-schlessingi képviselők a német Reichstagban visszautasították annak az erőszakos hódításnak elismerését, amely előbbi nemzeti közösségükből kiragadta. Friedrich és Huszár nyilatkozatai a helyzetről. Ki nevezi ki a kormányt? — Friedrich a „jogforrásról." — Állást foglal a királyság mellett — Nehézségek a szocialisták, demokraták miatt — Harminchat politikus tanácskozása a koncentrációról. — A döntő konferencia. Huszár Károly dezignált miniszteri pénteken délután négy órára a belül. bv.m.ba. értekezletet hvott egybe, ahol 4— afinyi meddő kísérlet után — most már a kántáni ultimátumának kényszerítő hatása alatt fognak a közélet vezetői határozni arról: lehet-e a magyar pártokat az ország békéje érdekében egy kormányzatban egyesíteni. Ettől az értekezlettől függ Magyarország legközelebbi jövendője. Jós alkalomból a válság nagy kérdéseiről, a belső béke akadályairól megkérdeztük a távozni készülő miniszterelnököt és a kibontakozáson fáradozó dezignált miniszterelnököt, akik a Pesti Hírlap mámára az alábbi érdekes nyilatkozatot tették. . Friedrich István, a visszavonulásra kész miniszterelnök élőt említette munkatársunk, hogy a baloldali bizonyos idegességgel tárgyalják azt a hogy új kormányt mint jogforrás, kinevezni. Friedrich erre így válaszolt: — Ha a jogforrás szót használjuk, és lehet furcsa és kellemetlen, a lényeg azonban az, hogy a hatalom az én kezemben van, amit vagy úgy lehet megszerezni tőlem, hogy elkergetnek és félrelöknek, vagy pedig úgy, hogy én adom át „tálcán" szívesen és készséggel. Hogy ezt jogforrásnak, vagy jogfolytonosságnak hívják-e, az nekem tökéletesen mindegy, a lényeg az, hogy a hatalmat vagy így, vagy úgy lehet tőlem átvenni. Ha sikerül Huszárnak a kormányalakítás, a kormány lemond és átadom neki a hatalmat. — Vitásnak tartják, hogy Kegyelmes úr valóban jogforrás-e? — Kérem, én a „jogforrás" szót soha sem használtam. De ha már erről van szó, el kell mondanom, hogy amikor József főherceg lemondott, a kormányzói hatalmat az én kezembe tette le; ez az antant-missziók jelenlétében történt, s erről jegyzőkönyv is van. És az antant már előzőleg elismert jogforrásnak, mert egyenesen fölszólított, hogy alakítsak kormányt, és később is, miután József főherceg lemondott, én neveztem ki kormányokat, illetve minisztereket. Arra a kérdésre, hogy milyen szerepe lesz az új alakulásban, Friedrich ezeket mondta: — Én mindenre kész vagyok, ami egy békés kibontakozást elősegít. Ha kell félreállok, ha kell tárcát vállalok . . . Amit a sors rám hárít, azt bátran és kötelességtudással fogom végezni. Az utolsó két nap alatt ön is látja, ugye, kiderült, hogy nem én vagyok az oka annak, hogy a koncentráció nem sikerült. Azt mondják, én vgyok az akadály. Félreálltam és mégsincs koncentráció. A legnagyobb baj az, hogy a keresztény blokk csak olyan koncentrációba megy bele, amely a jelenlegi politikai kurzus fenmaradását biztosítja, a baloldal pedig csak olyan koncentrációról akar tudni, amelyben a politikai kurzus bizonyos mértékben balra tolódik. Nem személyi akadályok vannak tehát, hanem nagy elvi ellentétek ... * Lemondott miniszterelnök úr? — Nem, csak fölajánlottam készségemet a lemondásra , hogy átadom a hatalmat a Srije Huii miniszterelnöknek, ha olyan kormányt lát, amelyet az emente elismer. Mi lesz akkor, ha szombatig meghiúsul megegyezés és az entente „Sorsunkra hagy* tünket? — Erre az esetre készen vagyok terveimmel. Tudom, hogy mit kel csinál*nunk, de erről ma nem akarok beszélni. Meg vagyok győződve, hogy három-négy nap múlva az események újra engem fognak igazolni . . . Jól látom, hogy mi fog következni, de mondom, ma még nem akarok erről beszélni. Arra a megjegyzésre, hogy a szocialisták a nemzetgyűlés munkaprogrammját korlátozni akarják, Friedrich megjegyezte: — Az alkotmányozó nemzetgyűlés feladatait nem lehet korlátozni. Arról határoz, amiről akar. — Mi az álláspontja Experienciádnak az államforma kérdésében? — Feltétlenül royalista vagyok . . . Királyságot akarok . . . — Kis mit gondol, ki a legalkalmasabb jelölt a trónra? — Nekem jelöltem nincs. Az én szüvemnek az lesz a jelöltje, aki Magyarországnak a legtöbb előnyt, a legboldogabb jövőt tudja biztosítani .. . — Tehát nem Habsburg? — kérdeztem. — Azt nem tudom! — felelte Friedrich és a beszélgetés ezzel véget ért. Ezután Huszár Károly dezignált miniszterelnököt kerestük föl, aki délután miniszteri értekezletenszámolt be a kormány tagjainak a kabinetalakítási tárgyalások kilátásairól. Az értekezlet után Huszár a következőket mondta munkatársunknak — Tájékoztattam a minisztériumot az egyes pártok kívánságairól. Ugyanerről jelentést fogok tenni most Sir George Clerknak is. A tárgyalások eredménynyel kecseg- A, Pesti Hírlap mai száma 8 oldal