Pesti Hírlap, 1920. január (42. évfolyam, 1-27. szám)
1920-01-01 / 1. szám
2 Pesti hírlap 1920. jannuár 1., csütörtök. Wekerle a Stelyzetről. (A keresztény nemzeti politika. — Mi a programfeladata? — A legsürgősebb fejlesztés a mezőgazdaságra esik. — A főváros érdeke országos érdek ) A Belvárosi Wekerle-Párt elnöksége azzal a kéréssel fordult Wekerle Sándor volt miniszterelnökhöz, hogy január 11-én tartsa meg programmbeszédét a Vigadóban. Wekerle a következő levéllel válaszolt: Tisztelt Elnökség! Köszönettel felelek meg abbeli kívánságuknak, hogy programra beszédemet e hónap 11-én tartsam meg. Szűk egy programmbeszéd kerete arra, hogy abban politikai teendőink részlete,5? fejtegetésébe bocsátkozhat- nám, s azért csak a főbb elvek okadatolt ismertetésére fogok szorítkozni. Azt igyekszem kimutatni, hogy a ma annyit hangoztatott keresztény nemzeti politika, hagyományos iránya volt mindig a magyar politikának. Nem új keletű, csak ujjáébredt a forradalmi és a proletárdiktatúrának megsemmisítésünkre törő pusztításai után. De alattuk, különösen a keresztény jelszó alatt, politikailag ma sem lehet mást érteni, mint a keresztény erkölcsnek az egész művelt világ által magáévá tett érvényesülését. Nem szabad azt oly rég köpenynek tekinteni, amelybe belefér az antiszemitizmus, az osztályok vagy foglalkozások közötti különbség. Aki ily értelmet adna neki, a viszonyaink között annyira szükséges összetartás helyett a széthúzás elemét vinné be közéletünkbe. Azt igyekszem majd kimutatni, hogy a jelszavak csak a természetes feltételeket s azokat sem mind jelölik meg, programmot azonban még nem képezhetnek. A programmoknak közelebbről kell a politika útjait bevilágítani. Általános irányelvekként kiváltom megjelölni a vallás és lelkiismeretszabadságnak, a valódi demokráciának, az egyéni jogoknak és közszabadságoknak biztosítékait s a korszellemnek megfelelően azokat a szociális és népjóléti intézményeket, amelyeket a nép széles rétegeire kiterjedőleg kell megvalósítanunk, vagy legalább is előkészítenünk. De határozottan ellene szólok minden osztályuralmi, minden szétválasztó törekvésnek. A politikai érvényesülésnek egyedül a mindenkinek egyformán hozzáférhető fegyvereit s egyedül általános küzdőterét ismerhetem el. Egyforma mértéket kívánok alkalmazni a gazdasági termelés minden ágára nézve. Ha elismerem, hogy a legsürgősebb fejlesztés — miután előfeltételei mind megvannak — a mezőgazdaságra esik, sőt, hogy ennek terén helyes és okszerű birtokpolitikává különlegesen is keresnünk kell széles néprétegek megerősödésének s a nemzeti termelés fokozásának biztosítékait, mégis elhibázott és meg nem engedhető politikának tartanám azt, amely nem teljesen egyenértékű súlyt vet iparunknak megmentésére, minden irányú fejlesztésére s annak a kereskedelemnek védelmére és megalapozására, amely ezt a biztosítékot szolgáltatja, hogy elősegítve az áruk értékesítését és helyes megosztását, közelebb hozz a termelőt a fogyasztóhoz s a nemzetközi forgalomban az a nagy közvetítő feladatot tölti be, melyre helyzetünknél fogva hivatva vagyunk. Messze vezetne, ha én most modern adózási s általában pénzügyi politikánknak fejtegetésébe bocsátkoznám, avagy azt helyezném kilátásba, hogy erről közelebb nyilatkozhatom: annyira összefüggnek ezek területi viszonyainkka s a béke által megállapítandó terhekkel és gazdasági keretekkel, hogy csakis az elodázhatatlan szükségnek s egyes általános elveknek hangoztatására szorítkozhatom. Megemlékezve hadikészültségünkről s külviszonyainkról, tüzetesebben csakis arról a mesterségesen fölkeltett ellentétről kívánok szólni, mely a városoknak s a fővárosnak, másfelől a falunak viszonyára, s az állítólag túlhajtott koncentrációra vonatkozik. Változatlanulistartom azt az álláspontomat, hogy a főváros érdeke nem helyi, hanem országos érdek és egy nagy emporium nélkül nemzeti fejlődés nem képzelhető. Szívélyes Üdvözléssel és köszönettel, tisztelő hívük: dr Wekerle Sándor. A bánatos szemek. Irta: MIKSZÁTH ALBERT. Kilencet ütött egymásután a bank. A szerencsés bankár kilencszer egymás után söpörte össze a téteket. Váraljay bosszúsan tekintett maga elé, a még az imént előtte fekvő pénzhalaazból alig maradt, meg egy-két bankjegy. Megnézte óráját, fél kilenc volt. Feleségének megígérte, hogy vacsorára pontosan otthon lesz. Ha Oikésik megint olyan szemrehányóan szomorú tekintettel fog ránézni, mint tegnap. Felállt, kedvetlenül gyűrte tárcájába a bankjegyek©, s bosszúsan sietett a ruhatárba, kar háttérért. Jobban szeretett volna a kaszinóban maradni és tovább játszani, hátha visszanyerhetné veszteségét? Felesége szemrehányásaitól azonban félte mert sehol sem kapott kocsit, megkétszerezett gyors léptekkel, majdnem futva Bieteit hazafelé. De minden igyekezete hiábavaló volt: elkésett. Az asszony már egyedül ült a vacsoraasztalnál s megbántott őzikeként vetett rá szomorú szemeik Váraljay semmit »«an hozott fel ment- ^ végére. Gyerekesnek találta, hogy hazudjon valamit. De viszont az asszony nem is kérdezte: hol késett? Néma duzzogés adta meg a fűszert a vacsorához De a férj alig várta már az utolsó falatot, hogy feleségének hidegen jó éjszakát kívánva, hálószobájába temessen. Inkább a kaszinóban maradtam volna, gondolta magában. Másnap pedig még jobban megerősödött ebben a feltevésében, amikor hallotta, hogy előző este alig hogy a kaszinó épületét elhagyta, a bankárt hihetetlen bateferenesekezdte üldözni , mindannyian nemcsak, hogy Az aradi kormány román fogsága Az Aradról Szegedre haladó ellenforradalmi kormány különvonatát Arad-te Csanádmegyék derék földmívesnépe nagy lelkesedéssel köszöntötte mindenütt, amerre elhaladt. A franciák által megszállott Makón ünnepi ebéddel várták a kormányt és Szegeden is nagyszabású előkészületek történtek fogadására. De a kormány csak Mezőhegyesig tudott eljutni. Amikor a különvonat odaért, már ott állott szuronyos román öröktől és gépfegyverektől körülvéve az a másik vonat, mely a kormányt kísérő csendőrséget vitte és három órával azelőtt indult el Aradról, hogy a kormány útrakelt. Amint a kormány különvonata megérkezett, azt is fegyveres román katonák vették körül, motorját lekapcsolták de a román őrnagy, aki mindezt elrendelte, kijelentene, hogy a két vonat utasait mindaddig nem bocsátja tovább, amíg erre a hadosztálytól parancsot nem kap. Hiába tiltakozott ez ellen az eljárás ellen a kormányt kísérő francia tiszt a lehető legerélyesebb módon. Hiába hivatkozott arra, hogy az utazás előre be volt jelentve, hogy ehhez az aradi román nemzeti tanács, valamint Suciu János nagyszebeni miniszter kifejezetten hozzájárult te hogy a kormánynak és fegyveres kíséretének szabad utazását külön okmánynyal biztosították. Hiába szólította fel a románokat az aradi te szegedi francia parancsnokság, hogy a kormányt te a hozzá ti. \ ’ '''hatalmat ne akadályozzák meg útja folytatásában. A román őrnagy letagadta, hogy az utazást előre bejelentették. A román útlevelét érvénytelennek mondotta. A feltartóztatás okául pedig azt hozta fel, hogy a románok által megszállott területen sem fegyveres csapatot nem bocsáthat bevisszanyerték veszteségüket, de még tetemes nyereséggel végezték a játékot. — Utamban van az asszony! — dönyögte magában s mérgesen gondolt előző esti veszteségére: „Mit ér így a húszezer korona apanázs, a melyet telecégemmel kapok, ha azzal, hogy pontosam kell hazatérnem, egy nap alatt majdnem a negyede elvész.“ Máskor meg más ürügyet talált arra, hogy felenégtee megharagudjon. Néhány napra rá miniszteriális bankett volt, amelyre azonban nem ment el, mert e héten már harmadszor maradt ki ugyanezen ürügygyel. De nem is nagyon bánkódott rajta, mert inkább kedvelte a kárját te a hangosabb mulatságokat, mint a kollégákkal való közös vacsorákat amelyeken a fő téma rendesen a rossz előmenetel, vagy a minisztérium vezércégének a rendjel-adományozások körüli sztkkeblürésge volt De most az egyszer mégis sajnálta, hogy nem vett részt a banketten, mert másnap azt hallottt, hogy az elnöki osztály szigorú főnöke, szokása ellenére djött a habosgyöngyű ital szürcsölése közben, jóindulatúan meghallgatta a fiatalok panaszait . Ha ott vagyok, szóba hozhattam volna szaktudósítói megbízatásomat. De az asszony miatt nem jutok el sehová, — jegyezte meg nem csekély bosszúsággal s ezentúl a feleségét cokin tette legnagyobb ellenségének. Máskor meg éppen a mulatságot kellett legjobbkor félbeszakítania. A cigány vignózákat hulott, a leányok vidáman kacagtak , neki haza kellett mennie, mert tudta jól, hogy az asszony nem álsják td addig, amig a lakáskulcsot nem hallja a zárban forogni. Alig két óra, a lányok még csak most kezdenek engedékenyebbek lenni s neki már haza fell menni, mert nem akar hetekig szemrehányó félrontásokkal találkozni. —* Rettenetes állapot! Olyan vagyok, mint a rabszolga! Mindenkor és mindig utomban van Harc a bolsevizmus eben k resztül, sem pedig azokat, akik fölötte rendelkeznek. A fegyvereket másnap tényleg elvették, de a továbbutazást nem engedték meg. Két napig a kormány és kísérete a vonaton volt internálva. Azután az állami ménesbirtok két épületébe zárták külön a kormányt közvetlen kíséretével és külön a katonákat. Közben a román hadosztály jelentette a dolgot a hadtestnek és a hadtest a főparancsnokságnak. Innen a nagyszebeni, majd bukaresti kormányhoz került az ügy. Ezen a törekvésen hajótörést szenvedett a francia parancsnokságok gyors és erélyes közbelépése. Gondrecourt tábornok személyesen kereste föl a Békéscsabán időző román hadosztályparancsnokot és követelte a kormány szabadon engedését. A belgrádi francia főparancsnokság, majd a keleti entente-hadsereg Konstantinápolyban székelő főparancsnokságának közbelépése is eredménytelen maradt. Végül a párisi négyes tanács elé került az ügy. Mialatt mindez történt, az aradi kormány Mezőhegyesen a külvilágtól teljesen elzárva töltötte napjait A miniszterek, államtitkárok és a többiek, akik a kormány közvetlen környezeteihez tartoztak, hármasával-négyesével laktak aránylag kis szobákban. Sétahelyül egy körülbelül 24 méter hosszú, 12 méter széles kertecske szolgált. Ennek kerítésén túl lépni nem volt szabad. Az épület négy oldalán szuronyos őrök állottak, bent az épületben golyószóróval felszerelt állandó készültség tartózkodott A román parancsnok rendeleteket adott ki, melyek arról szóltak, hogy mit nem szabad tenni. Az egyik rendelet haditörvényszékkel fenyegette meg a szabályok ellen vétőket Mindjárt az első napokban számba vették úgy ez állampénztár tartalmát, mint a magánpénzeket. Minden este kilenc órakor becsukták az épület kapuját és attól kezdve még inkább fogolynak érezte magát az aradi kormány. A románok különben sem csináltak titkot abból, hogy a kormány tagjait és kíséretét foglyoknak és nem internáltaknak tekintik. A kormányhoz tartozó karhatalom helyzete még rosszabb volt A tisztek összezsúfoltan laktak, legtöbbjének rendes fekvőhelye sem volt A legénységet olyan piszkos helyiségbe zár át, hogy többen közülök megbetegedtek. De ezek a szenvedések még akkor sem szűntek meg, amikor a mezőhegyesi fogság véget ért, mert a kormányhoz tartozó 70 tisztet és 150 főnyi csendőrséget a románok Brassóba, szállították. Az aradi kormány mezőhegyesi fogsága két hétig tartott.. Ekkor a románok szabadon bocsátották. De még ekkor s nem mehetett Szegedre. Ugyanaz a különvonat, amely hozta, Aradra vitte vissza a kormányt és legszűkebb kíséretét. Időközben a románok Aradra is bevonultak. De a kormány visszaérkezését követő napon Gondrecourt tábornok ismét átvette a románoktól az Arad feletti legfőbb parancsnokságot és visszaállította a magyar közigazgatást. A város fősz asszonyt Csak legalább ne tudna oly bánatosan nézni, fittye, hánynék az egészi házasságra! — kergetéstek a gondolatok fejében. — Nem, ezt nem bírom tovább! — mormogta félhangosan magában « megérlelődött benne a végleges elhatározás, hogy othagyja az asszonyt és békésen elválik. Reggel, ahogy felkelt és otaset hazulról, legelső dolga volt telefonon Márai egy jó barátját, aki válóperekben specialista ügyvéd volt. — Kérlek, mikor bendélhatnék veled, rendkívül sürgős és fonos ügyben? — Ma nagyon el vagyok foglalva, de azért elsze hatkor szívesen állok rendelkezésed*» — volt a válasz. —■ F/tte hétkor nálad vagyok. — felölte Várai jay a kissé idegtepen akasztotta a kagylót a horogra. Aznap ut*n ment haza ebédelni so, etsak telefonon tinnie, hogy nyan sok dolga van, legfeljebb az esti órákban lesz odahaza. Két órakor aztán felment a kasinóba- de kissé nyomott volt a hangulata. A vidám ebédlő társaság azonban hamar jókedvre törített. Milyen szép itt a víg fickók között ésenmi! Ez is mond valami tréfásat, ama* is v’tenni érdekeset. Ebéd után egy kis „zse” volt. Váraijay szórakozóttan ült le, de nyert. A azowiooo ne® tágított mellőle. Akárhogy játszott az előtte fekvő bankjegyek mindinkább szaporodtak.Ez jó jel.“ — Gondolta magában * meg* elégedett arccal kelt fel az tataitól. Hat óra 14* múlta ügyvéd barátjához kellett mennie. „Ez most már minden nap igy lesz“ —– fűzte tovább gondolatait amikor a bankjegyeket tárcsájába dugta. Az utcán azonban már másként gondolkozott. Ahogy az ügyvéd lakásához közeledett, jókedve mindinkább elhagyta. „A válóper sok kbllsütetlenséggel fog járni, ele ha meg