Pesti Hírlap, 1921. június (43. évfolyam, 117-141. szám)
1921-06-10 / 125. szám
Budapest, 1921. ELŐFIZETÉSI ÁRAKI Egész évre . .é . 4 . . 440 K Félévre ...«*«».. 220 * Negyedévre 110 M Egy hóra ........ 40 „ Egyes szám ára helyben, vidéken és pályaudvarokon 3 K Hirdetés és apróhirdetés dijizabás szerint XLIII. évfolyam, 125. (14,545.) szám..i/I/ I Pétitek, junius 10. SZERKISRTCSEG, KIADÓ, L ÉS NYOMDA: Pest, Vilmos császári út 78. OKKIADÓHIVATAL Budapest, Erzsébet körút 1. sz. A jövő nemzedék. Magyarország életképességeiől függ, hogy mennyire tud alkalmazkodjál megváltozott viszonyokhoz! Az állami újtervezetre is érvényes az a törvény, amely az a természettudomány a fajok és az egyiMUBT létért folytatott küzdelmére állított sorma a külső életkörülmények lényegesen átalakultak, a gyors és tökéletes alkalmazkodás képessége jelenti az életet, ennek a képességnek hiánya a halált, Magyarország állami életének nincsen olyan ágazata, amelyikben ne lenne szükség erre a gyökeres szervi átváltozásra. " A magyar közoktatásügy sem kivétel ez alól a szabály alól. Nagymagyarország ifjúságát egészen máskép lehetett és másképen kellett nevelni, mint Csonkamagyarország gyerekseregét."A jövő nemzedék szerepe más volt a régi boldogabb időkben és más ma, amikor nemzeti szerencsétlenségünk tragikus súlyú kötelességekkel terheli meg az életre készülő zsenge vállakat. A kultusztárca mai vitájának során több szónok érezte ezt a változást. Az iskolában ezer új dolgot kell tanítani, ami mind összefügg a ma rettentő problémáival és a jövő reménységeivel. Az új nemzedéknek abban a tudatban kell felnőnie, hogy Csonkamagyarország csak ideiglenes államalakulat, aminek a határai nem esnek össze a magyar haza határaival. A magyar haza igazi határait nem a középeurópai viszonyokban tudatlan Clemenceau és Lloyd-George rajzolták be Európa mappájára, hanem az ezeréves történelem, a földrajzi, gazdasági, néprajzi és nyelvi szükségességek egymás munkáját erősítő és kiegészítő lebírhatatlan ereje. Ez az erő tovább dolgozik azon, hogy ne legyen különbség a magyar haza határai és a nemzetközi jogban hivatalosan becikkelyezett magyar határok között. A román, a szerb irredentát már a háború előtt azzal élesztették, hogy a román és a szerb iskolák térképein Szegednél végződött Szerbia és a román térképeken a Tiszáig tolták ki Románia határát. Nekünk nem kell hazugsággal és hamisítással dolgoznunk, elég ha nem felejtjük el a magyar haza igazi, ezeréves határait, elég, ha ismerjük a történelmi szükségesség kényszerítő erejét. És még egy nagy különbség van a mai és régi idők iskolája között. Régen a magyar iskolák nagyobb veszedelem nélkül elbírták azt a hiányosságot — ami különben már azelőtt is sok panasznak és jogos kifogásnak volt az alapja, — hogy az iskola nem az élet számára nevelte az ifjúságot, megelégedett azzal, hogy megszereztesse velük a diplomát. Régi Magyarországon a legtöbb ember azért tanult,hogy, hivatalba jusson. Csonkamagyarországon ennek a rendszernek vége van, hosszú ideig nem lesz pálya semmiféle hivatalnoki pálya. Az új nemzedéknek nem azért kell tanulnia, hogy diplomát kapjon, hogy kvalifikációt nyerjen, hanem azért, hogy tudjon és tudásával fölfegyverkezzék az élet gyakorlati feladatainak a megoldására. Csonkamagyarországon nem lehet becsülete csak annak a tudásnak, ami gyakorlati célokat szolgál, ami produktív munkára, új javak teremtésére és a nemzeti gazdagság fokozására képesít. A társadalomban megvan a hajlandóság arra, hogy ezt megértse, hiszen a hivatalnok osztály reménytelen nyomorúságát ma már mindenki láthatja és minden lelkiismeretes szülő célja és akarata, hogy a gyermekét gyakorlati pályára nevelje. Az iskola legyen eszköze a szülőknek ebben a törekvésükben, a törvényhozás pedig ébredjen tudatára annak, hogy a közoktatás ugye milyen fontos kihatással van Magyarország jövőjére. Hiba arra a következtetésre kellett jutnunk, hogy a magyar nemzetgyűlés még meszsze van ettől a fölismeréstől, hiszen a közoktatásügyi tárca vitáján annyi képviselő sem volt jelen, amennyi nem a határozatképességhez, hanem a tanácskozóképesség megállapításához ,lett volna szükséges. Cseh-román szövetség Magyarország ellen. Prága, jun. 9. (Cseh sajtóidra.) A román és cseh kormány megegyeztek abban, hogy a cseh köztársaság és a román kisártúság közt megkötött védelmi szövetség egyes cégnek a következő szöveget adják: •Jir Abban a szilárd elhatározásban, hogy fentartsák a súlyos áldozatok árán megszerzett és a tervezett népszövetségi paktumban kijelölt béke, valamint az 1920 június 4-én Trianonban egyrészről a szövetséges és társult hatalmak, másrészről Magyarország között megkötött szerződés folytán keletkezett állapotot, a cseh köztársaság elnöke és őfelsége, Románia királya, védelmi egyezmény megkötésében egyeztek meg. E célra teljhatalmú képviselője gyanánt a cseh köztársaság elnöke Veverka Ferdinándot, a cseh köztársaság bukaresti követét, és meghatalmazott miniszterét, őfelsége, Románia királya, pedig Take Ionescu külügyminisztert nevezte ki, akik meghatalmazásaik kölcsönös bemutatja után a következő cikkelyekben egyeztek meg: 1. cikkely. Ha Magyarország anélkül, hogy provokálták volna, a magas szerződő felek valamelyike ellen támadást kísérelne meg, a másik fél kötelezi magát, hogy a megtámadott félnek védelmére kel azokkal az intézkedésekkel, amelyek e szerződés 2. cikkelyében szerepelnek. 2. cikkelyi A cseh köztársaság és a román királyság illetékes szakközegei kölcsönös megegyezéssel a később megkötendő katonai egyezségben határozzák meg a jelen egyezség végrehajtására feltétlenül szükséges intézkedéseket. 3. cikkely. A magas szerződő felek egyike sem köthet valamely harmadik hatalommal szövetséget anélkül, hogy erről a másik felet értesítette volna. 4. cikkely. A két kormány, hogy béketörekvéseikben megegyezőleg járhassanak el, kötelezi magát, hogy egyezséget köt külügyi politikájuknak a Magyarországhoz való viszonyuk kérdésében való szabályozásáról. 5. cikkely: Ez az egyezség két évig marad érvényben, a ratifikálási okmányok kicserélésének napjától számítva. Ennek az időtartamnak elteltével ezt az egyezséget bármely szerződő fél felmondhatja, de a felmondás után is még hat hónapig érvényben marad. 6. cikkely. Ezt az egyezséget közölni formják a népszövetséggel. (Népszövetségi paktum, hetedik rész.) 7. cikkely. Ennek hiteléül a meghatalmazottak az egyezséget aláírásukkal és pecséteikkel ellátták. Kiállították két példányban Bukarestben, 1921 április 23-án. Hegedűs Lóránt a költségvetésről és pénzügyi terveiről, Népgyűléseken fogja ismertetni a föld vagyonváltságát. — Windischgraetzet látták a burgonyadara-milliók elszámolására. Alkalmunk volt ma beszélni Hegedűs Loránt pénzügyminiszterrel, aki a törvényhozás munkarendjéről és pénzügyi terveiről a következőket mondotta: — Holnap teljesen elkészül az 1921—22. évre szóló költségvetés. Az egyik fejezetnél be fogom nyiljtani a közélelmezési minisztérium megszüntetésére vonatkozó rendelkezést. Egy t-aMésztTTész-nél Irenater István alkatm 1»8Hytfjtöni egy szakaszt, amely kimnnkturér'Ttfogy a kisbérlők adóját nem a kisbérlő, hanem a tulajdonos* fizeti, ha erre nézve kölcsönösen megegyeznek. Ezt az indítványt készvagyok elfogadni, ez a kisgazdapárt kívánsága. Ami a nemzetgyűlés munkarendjét illeti, a kormánynak az a terve, hogy szombaton csak harmadszori olvasás lesz ., én fogok válaszolni Paczek Géza képviselőnek a pénzkicserélésre vonatkozó interpellációjára. Hétfőn nem lesz ülés. Keddre négy tárgyat tűznek ki: az egyetemek áthelyezéséről, a szabadalmi bíróság státusrendeléséről,, az államadósságok rendezéséről szóló törvényjavaslatokat és a szeszadóra vonatkozó jelentéseket. Ezek tárgyalása céljából hétfőn este mindkét pártban külön-külön értekezlet lesz. — A további munkarend és a nyári szünet dolga még nincs végleg megállapítva. Június 20-án benyújtom az új költségvetést és az ingó és ingatlan vagyonváltságára vonatkozó javaslatokat, végül pedig egy öthónapos indemnitást kérek, a folyó év végéig, s ezzel az én nyári programmom ki is merült. _ — Az a tervem, hogy mihelyt beadtam a vagyonváltságnak földbirtokra vonatkozó részét, lemegyek az Alföldre, Szentesre, Hódmezővásárhelyre, esetleg másfelé is, hogy népgyűlésen megismertessem a javaslat alapelveit. Remélem, hogy megnyerem vele a kisgazda-közönség tetszését. A költségvetést még benyújtás előtt ismertetni fogom a sajtó képviselői előtt és megmagyarázom annak belső szerkezetét. Arra a kérdésre, hogy a fővárosi tisztviselők megkapják-e a 100%-os fizetési pótlékot, a miniszter ezt felelte: — Még nem döntöttem. Még nem volt nálam az akta, mert a fizetési főosztály vezetője Kerntler államtitkár Prágában van a csehekkel folyó tárgyalásokon. Megkérdeztük ezután, hogy a kormány tényleg felszólította-e Windischgraetz Lajos herceget, hogy aburgonyadara-ügyből kifolyólag még nála levő 2 millió 900.000 korona állami pénzt fizesse vissza az államkincstárba. A miniszter ezeket mondta: — Miután az államkasszából ez az összeg hiányzott, a pénzügyminisztérium felszólította az állami számvevőszéket, hogy hol van ez az öszszeg? Az állami számvevőszék viszont felszólította Windischgraetzet, hogy fizesse vissza. A herceg jelentkezett és azt mondta, hogy számadást fog adni. — Az én munkám programmszenten megy: március 20-re megállítottam a bankóprést. Ez magában is nehéz dolog volt. Tegnap egy amerikai újságíró jött hozzám. Azzal állított be. „Ön az, aki megállította a bankóprést?" — „Igen", feleltem. — „Kérem, mondja el, hogy csinálta? Direkt azért küldtek a kontinensre, hogy ezt megtudjam magától." Hát elmondtam neki. — Most június 20-án lesz féléve miniszterségemnek, benyújtom az én költségvetésemet. Október 20-án a szociális javaslatok kerülnek a parlament elé, december huszadikára — befejeztem munkámat. Elmegyek . . . Sokan fognak örülni . . . Ezután az iránt érdeklődött, hogy milyen az iő új cigarettája, a „Szimfónia." Megnyugtattuk, hogy el lehet szívni. — No, ugye, — felelte — és mégis azt hallom, hogy ha kérdezik, ki szerezte a Szimfóniát, az a válasz, hogy: „Rossini." Ennél már csak azoknak rosszabb a nyelve — fejezte be Hegedűs — akik aztregélik, hogy a nagy Beethoven a túlvilágon trabukkót szív, hogy megírja tizedik szimfóniáját . Interpellációk IV. Károly miatt a svájci parlamentben. Bern, jun. 9. A svájci nemzeti tanácsban ma két interpellációt terjesztettek elő Károly királyra vonatkozóan. Grimm szocialista képviselő arról kért felvilágosítást, milyen körülmények között hagyta el Károly király Svájcot és azt kérdezte, nem kellene-e megtagadni a királynak a Svájcban való tartózkodás jogát. A nacionalista Bossi interpellációjában a menedékjog megsértésének nevezi azt a követelést, hogy Károly király augusztusban távozzék el Svájcból. Interpellációjában a szövetségtanácstól felvilágosítást, kér a helyzetről. Motta szövetségtanácsos, a politikai ügyosztály főnöke, a két interpellációra adott válaszában megállapítja, hogy a szövetségtanácsnak nem volt oka panaszra amiatt, hogy Károly király a pranginsi kastélyban monarchista üzelmeket folytatott, tehát nem avatkozhatott be, amíg nem voltak bizonyítékai. Svájcba való visszatérését az európai béke érdekében engedték meg. A magyar kormány erre vonatkozó kérelmét nem lehetett elutasítani. Svájcból való távozásakor Károly király hivatalos útlevélellenőrző helyen nem haladt keresztül s azt is kijelentette, hogy nem használt hamis útlevelet és svájci tisztviselők segítségét sem vette igénybe. Politikai bonyodalmak elkerülése céljából részletesebb felvilágosítás nem adható. Károly király önszántából bejelentette a szövetségtanácsnak, hogy augusztusban elhagyja Svájcot. Amikor Dimichet miniszter közölte a visszatérés feltételeit, a király kijelentette, hogy miután a helyzet tisztázódott, kötelességének tartja, hogy elhagyja az országot, nehogy jelenlétével a szövetségtanácsnak kellemetlenségeket okozzon. A nemzeti tanács szavazattöbbséggel elhatározta, hogy az interpellációkat nem teszi vita tárgyává. felszóli-