Pesti Hírlap, 1943. június (65. évfolyam, 123-144. szám)

1943-06-18 / 136. szám

Barlin stockholmi békehíreket cáfol Berlin, Jún. 17. (TP) A „Nya Daglight Allehanda“ svéd lap olyan jelentést közölt, amely szerint németszovjet béketapogatózások indultak meg Stockholmban. A hír érthető idegességet idézett elő az angol és az amerikai sajtóban. A Wilhelmstrasse illetékes szóvivője légből kapott alaptalan bárgyúságnak nevezte az egész hírverést. „Nevetséges képtelenség" mondották illetékes német helyen Berlin, jún. 17. Illetékes német helyről közült tájékoztatásul. A „Nya Dagügt Allehanda“ azt a hírt terjesztette, hogy magasrangú német katonatisztek és a Szovjet Unió képviselői, így például Kollontay asszony stockholmi szovjet követnő között, tárgyalások folytak a Németország és a Szovjet Unió között megkötendő békéről. A Wilhelmstrassen feleslegesnek tartják, hogy közelebbről foglalkozzanak az ilyen híreszteléssel, amelyet csak „nevetséges képtelenségnek“ nevezhetnek. Hull: „A német népet nem lehet elszakítani vezérétől" Stockholm, jún. 17. (TP) A „Globereuter“ washingtoni jelentése szerint Cordell Hull államtitkárt megkérdezték, nem véli-e, hogy helyes lenne azt tanácsolni a németeknek: szakaddjanak el Hitlertől, mielőtt városaikat a légi támadások teljesen elpusztítják? Hull a következőket válaszolta„A németeket már oly gyakran figyelmeztettük erre, hogy a további intés minden bizonnyal felesleges lenne és eredménytelen maradna.“ Az angol király távolléte idejére helyettes tanácsot állítanak fel Amsterdam, jún. 17. (Német TI) Mint az angol hírszolgálat jelenti, az Észak-Afrikában tartózkodó angol király távolléte idejére helyettes tanácsot nevezett ki. Ennek tagjai közt szerepel a királyné és a gloucesteri herceg is. Az angol kommunista párt hivatalos nyilatkozata a munkáspártba való beolvadás elutasításával kapcsolatban Bemn, jún. 17. (Német TI) Az Exchange Tegraph londoni jelentése szerint a brit kommunista párt elnöke a párt tanácsának nevében a következő hivatalos nyilatkozatot adta ki az angol munkáspártba való beolvadás iránti kérelmük visszautasításával kapcsolatban: „Sajnáljuk, hogy a Labour-párt visszautasította csatlakozásra vonatkozó kérelmünket. Az angol kommunisták az elutasítás ellenére továbbra is készen állnak arra, hogy együttműködjenek a Labour-párttal és hajlandók tárgyalásokat folytatni a párt végrehajtó bizottságával.“ Churchill visszautasította Péter, Jugoszlávia volt királyának eljegyzési kérelmét Róma, jún. 17. (TP) A „Tribuna“ jelentése szerint Péter, Jugoszláv volt király Churchill hozzájárulását kérte Alexandra görög hercegnővel való eljegyzéséhez. Churchill visszautasította a kérés teljesítését. Újabb hírek a török-szíriai határzárlatról Istanbul, jún. 17. (TP) Istanbulban és Ankarában továbbra is kiadták a szíriai határon túlfekvő vasútállomásokra szóló menetjegyeket a Taurusexpresszre, mivel a vasútigazgatóság egyelőre nem kapott más természetű utasításokat. A jegyeket azzal a kikötéssel adták ki, hogy az utasok esetleg kénytelenek lesznek visszatérni a kiindulási állomásra, ha a vonatot feltartóztatják a határon. Ez esetben a szíriai határtól a rendeltetési helyig szóló jegyért kifizetett összegeket szatérítik. A posta- és táviróigazgatóság sem kapott hivatalos értesítést a posta- és táviróforgalom beszüntetéséről és továbbra is felvesz Szíriába irányuló postai szállítmányokat, ill. táviratokat. A Szíria felé irányuló teherforgalom sem szünetel. GÁRDONYIÉRT MIKSZÁTHÉRT LEXIKONÉRT 105 180 210 (piros) 150 (kék) 200 (lila) 35 kötet 41 46 34 40 50 Ifi 1 W fis fl B les 12* 11 ■ (lila) 250 LEXIKONÉRTKOIDIfAlIDT (centen.) 500 M R H I fi R fi (nemzeti) 450 10 kötet BRIHMÉH 7 4 Magyarság néprajzáért 60, 4 Egyetemes történetért 00, 12 Aranyért (Ráth-kiadás) 80, 6 Petődért (Havas-féle) 50, 60 Klasszikus regénytárért 240, 29 Filozófiai írók táráért 130, 40 Herczegért (kék) 120, 12 Harsányiért (bőrkötésben) 150, 8 Nyirőért 40, 28 Tosztojért 70, 20 Dosztojevszkijért 60, 3 Wells: Az élet csodáiért 30 P-t dzetek. (Kifogástalan könyvekért.) Keleti könyvkereskedés, Vilmos császár ut 27. szám. Könyvtárat vilékről is veszek. A Kormányzó ásónyomásával kezdték meg a Sajó csatornázási munkálatait Országos Ünnepség Tiszapalkonya község határában A magyar vízi úthálózat kiépítésének hatalmas munkája új mérföldkőhöz érkezett: Vitéz nagybányai Horthy Miklós országos ünnepség keretében Tiszapalkonya község határában az első ásónyomással megindította azt a munkafolyamatot, amely a munkáskezek tízezreinek kenyeret adva közelebb hozza a gabonát termő magyar rónát a sajómenti iparvidékhez. Az ünnepségen Kállay Miklós miniszterelnökkel az élén igen sokan jelentek meg a magyar közélet előkelőségei közül. Tizenkét óra előtt néhány perccel a tiszapolgári híd lejárója felől kürt harsant, jelezve a Főméltóságú Ur érkezését. A napbarnított arcú Kormányzó Ur rövid szívélyes beszélgetés után frissen, fiatalosan lesietett a rakpart lépcsőjén és az ott horgonyzó fellobogózott „Délibáb“ csavargőzösre szállott, hogy azon tegye meg az utat kíséretével együtt az ünnepség színhelyéig. A tiszapalkonyai rév a magas vendég fogadtatására zászlódíszt öltött. A kormányzót a község lakossága és az építési munkában résztvevő munkáshad lelkes éljenzéssel és kendőlobogtatással ünnepelte. A földművelésügyi miniszter beszéde Báró Bánffy Dániel földművelésügyi miniszter mélységes hódolattal köszöntötte az államfőt és az országrész hálás köszönetét tolmácsolta, hogy a Főméltóságn Ur a Sajó-csatornázási munkálat megkezdését legmagasabb megjelenésével kitüntette és emlékezetessé tette. — A Sajó folyó csatornázása — folytatta — előmozdítja a hajózást, lehetővé teszi újabb nagy területek öntözését és megakadályozza a Tisza itteni szakaszán zátonyok képződését is. Ezzel eredményesebbé válik alföldi magyar népünk földművelő munkája és egyben jobban értékesíthetők a Tisza jobbpartján lévő ipari és bányavidék termékei. A Sajó csatornázása csak egyik része annak a nagyszabású vízügyi tervnek, amelyben más feladatok mellett helyet adtunk vízi útjaink tervszerű és egységes fejlesztésének is. Az országos jelentőségű Duna-Tisza-csatorna terveinek szem előtt tartásával a legsürgősebbnek találtam a Duna völgyén a Sió, a Tiszamentén pedig a Sajó hajózhatóvá tételét. Ezekkel a munkálatokkal a Nagy Magyar Alföld, amelyet Széchenyi panaszosan porból és sárból kiemelt rónaságnak nevezett, virágzóbbá válik és eredményesebben szolgálja majd népünk megerősödését. — Ennek a nagy nemzeti fontosságú feladatnak egy része ez a munka, amelyet most Főméltóságod legmagasabb jelenlétében óhajtunk megindítani és Hazánk jobb boldogulásáért minél előbb megvalósítani. A miniszter hódolattal kérte a Főméltósági Urat, kegyeskedjék e munka nemzeti jelentőségét azzal is kiemelni, hogy személyesen teszi meg az első ásóvágást Hallóssy Ferenc miniszteri osztálytanácsos ismertette az épitendő Sajócsatorna műszaki terveit Az első ásónyomás Az ismertetés után a Főméltóságu Ur ásót vett kezébe. A szerszám belevágott a borsodi talajba és a Tiszahát termőföldje belekerült vitéz Váradi András talicskájába. Az első ásónyomás után Kalóz András tiszapalkonyai kisgazda Ízes magyar nyelven ezeket mondotta: — Főméltóságu Kormányzó Ur! A mi egyszerű földművelő eszközünket láttuk az imént Magyarország Kormányzója kezében. Ilyen ásót használunk mi is, de használunk kapát, ekét, kaszát és sok más eszközt tavasztól késő őszig. Ezekkel dolgozunk és igy dolgozva ad a föld termést. Erős meggyőződésem azonban, hogy akkora áldást egyikünk kezében sem fakaszt a munkánk egyik eszköze sem, mint amekkora áldást hoz erre a határra és egész vidékünkre Főméltóságod ására. — A földművelés mindnyájunk számára eredményesebb lesz, ha a Sajó-csatorna elkészül. Ezért unokáink is emlegetni fogják a mai napot, Magyarország kormányzójának első ásóvágását, amely földünket termőbbé tette. Ezt az ásóvágást tekintse példának az ország minden gazdája és mezőgazdasági munkása. Vegye kezébe a munka eszközét többször, mint eddig, markolja meg jobban és több lesz a búzánk, több a kukoricánk és minden más terményünk. — Hálás szívvel köszönjük Főméltóságú Kormányzó Urunknak, hogy eljött ide hozzánk, ezt a nagy munkát meginditotta és ilyen szép példát adott. Isten áldását kérjük fennkölt személyére, kedves családjára és országépítő nehéz munkájára. Az Isten éltesse sokáig! Megkezdődik a munka A Kormányzó Úr első ásónyomása után megindult a Sajó-csatorna építési munkája. A kubikusok munkája nyomán az ásók ezrei, a földszállító, talicskák és csillék százai lendülnek munkába, sok százezer köbméter föld kerül el helyéről. A kormányzó és kísérete az ünnepség után ismét hajóra szállt, hogy megtekintse az öntözésügyi hivatal tiszaörsi kísérleti öntözőtelepét és vitézi mintatelepét. A Főméltóságn Ur Tiszapalkonyától Tiszafüredig hajón tette meg az utat. A tiszaparti községek apraja-nagyja kivonult a folyó partjára és éljenzéssel, kendőlobogtatással köszöntötte a kormányzót. A tiszafüredi révnél Bobory György titkos tanácsos, a kerület országgyűlési képviselője és dr. Ficzere Jenő főszolgabíró üdvözölte a Kormányzót és kíséretét. A Főméltóságu Őr és kísérete gépkocsira szállt és igy tette meg az utat Tiszaörsig. A kísérleti öntöző telep bejáratánál Kállay Kornél gazdasági tanár fogadta az előkelő vendégeket. A telepen a homoktalajtól a szikesig minden átmeneti talajminőség megtalálható. A Kormányzó Ur a gazda szemével tekintette meg a mintagazdaságokat és elismerését fejezte ki. A Főméltóságu Ur azután elbúcsúzott kíséretének tagjaitól, majd szárnysegédje kíséretében gépkocsiba szállt és nyári szállására hajtatott. Az élet hősei Német katonák a keleti arcvonalon Nemcsak a harc, a küzdelem kíván talpig férfiakat, hanem az az életmód is, amelyet a harcosnak az arcvonalban élnie kell. Magában véve a puszta frontélet is alaposan próbára teszi testileg-lelkileg a legedzettebb férfit is. Vannak hősök, akik személyes bátorságukkal, ügyességükkel, tudásukkal egyéni győzelmeket aratnak az ellenségen, vannak, akik életüket kockáztatják egy-egy győzelemért, voltak, akik életüket áldozták a hazáért, ezek a hősök között is elsők, de azok is mind hősök, akik a nélkülözésben, kényelmetlenségben, szennyben, hidegben, álmatlanságban és a megpróbáltatások tömegében helytálltak. J. Press német haditudósító, aki sok időt töltött a német csapatokkal a keleti arcvonal legnehezebb szakaszain, beszámol az első arcvonal férfias életmódjáról. Ma este ismét egy erdő szélén tanyáztunk — írja —, sátraink tetejére rohamsisakjainkat bontottuk, mint az emberevők a legyőzött ellenség koponyáját szokták. Többnyire a puszta földön halunk. A jó öreg anyaföldön, amely most is minden izében reng és dübörög a sűrü gránátbecsapódásoktól Az ellenség alig néhány száz méternyire itt van a szomszédos földeken. Kiki járműve mellé fekszik, az egyik a harci kocsi, a másik a löveg, ismét más a párolgó testű lovak mellé, megszokottan, fásultan, ebben az örökké idegen, határtalan, végtelen országban. Az éjtszaka csendje sem veszélytelen, mert fekete leple alatt készülődik másnapi öldöklő csatájára az ellenség. A tavaszi nap sugarai ugyan megcirógatják fáradt arcunkat, de a tavaszi esőben naponta bőrig ázunk. Nem ismerjük a naptárt, az időt napközben a nap állása szerint mérjük, a hűvös, szomorú éjtszakát pedig az újra meleget ontó hajnali napkelte után. Tudjuk, hogy napfelkeltével indul a harc és napnyugtával néha elhallgatnak a fegyverek. Egy-egy nap néha örökkévalóságnak tűnik, mert itt, a háború gyújtópontjában az órák éveknek, a percek hónapoknak tűnnek, hiszen sokszor percenként változik a hadiszerencse és másodperceken múlik életünk. A múltat se naptárral mérjük, hanem a fontosabb eseményekkel, így emlegetjük pl. azt a napot, amikor utoljára meríthettünk vizet, vagy amikor utoljára volt rendkívüli cigarettaosztás, vagy amikor a tábori posta utoljára hozott üdvözletet a hazai földről, vagy amikor századunk kellő közepébe csapódott egy hatalmas gránát és nem robbant fel. Ezek mind fontos események, amelyek irányadók az időszámításban, mint otthon a kettősünnepek. A megtett utat se kilométerekkel mérjük, hanem a szerint, hogy hány bakancsunk rongyolódott el, mint ahogy általában itteni életünknek és az itt eltöltött időnek leghűbb mutatója kopott ruhánk és ezerszer átizzadt gallérunk. Aki közénk való, az olyan, mint a föld, megjelenésében is, lelkében is: egyszerű, hallgatag és magasabb törvények engedelmes szolgája. Már elfelejtettünk ágyban aludni és arra sem emlékezünk, milyen lehet terített asztalnál vendégnek lenni. Néha álmunkban fel-feltűnik a múlt, asszonyok, lányok csengő kacaját hozza felénk valahonnan a szél, felrémlik anyánk képe, amint a kenyeret szegi, vagy gyermekeink, amint a tavaszi napsugárban játszadoznak. Csajkából eszünk, megosztjuk egymással kenyerünket és ismét tapasztaljuk, hogy Istennek mekkora kegyelmi ajándéka az egyszerű kenyér. A helységek neveire nem emlékezünk, csak egy-egy templom romjaira, vagy egy-egy fakeresztre, amelyeknek tövén kedves bajtársainkat örök pihenőre helyeztük. Amikor a romra, a községre emlékezünk, bajtársunk arca rémlik fel előttünk, vidám volt-e vagy csendesebb, mi volt szavajárása, milyen fényképet hordott a tárcájában? Kezünk, amely valamikor régen épített, szántott, irt, gyalult, faragott, vagy művészi formákat alkotott, most a puska tusát markolja görcsösen, a hevedert igazítja bele a halált osztó géppuskába vagy a kézigránátot dobja lendülettel, a megsemmisítés eszköze lett. Körünkben új a mérték és új az értékmérő. Aki közénk kerül, arról csakhamar lehull az álarc, a civilizáció kendője és kitűnik mindenkiből, hogy mennyi benne az igazi férfias érték. Mert itt, ahol mindnyájunk élete egymás kezében van, itt a szemek kérlelhetetlenül mélyre fürkésznek egymás jellemében. Aki itt megáll, az megállta a férfi legnehezebb próbáját. Nálunk kevés a kimagasló hős, de aki jó bajtárs tud lenni ilyen körülmények között, az magában véve is hősies életet él. Szidjuk a zupát és mégis boldogok vagyunk, ha előnyomulás közben néha egy kis meleg löttyöt kapunk, szidjuk ezt az idegen országot és néha mégis mind a tíz körmünkkel belevájjuk magunkat földjébe. Nem hiszünk a széphangzású szavakban, de nem ismerjük a lehetetlent sem. Az ágyudörgésben és a gránátok szörnyű acélzuhatagában is ott ragyog előttünk az eskünk és a parancs. Beszédünk témája a messze múlt. Rakott káposztáról, meg jégbehűtött sörről, lányokról, meg más földi gyönyörűségekről álmodozunk, kis veteményes kertünk, munkapadunk, kicsiny fénylő mesterművünk idéződik fel untalan, rajzokról, tervekről, ház ,ázunk előtt nyíló rózsákról, egy-egy könyvről vagy hangversenyről beszélgetünk. Az emlékezés szárnyán elhagyjuk kemény, egyszerű életünket és képzeletünkben haza-haza látogatunk a terített asztalhoz, gyermekeink mellé, vagy egy kis szöszke leányfej mellé, aki talán nem is tudja, élünk-e még. Megtanultunk hallgatni és érteni a szótlanságból is, örömet vagy bánatot Érzékeink kifinomodtak, mint a vadászé, aki veszedelmes vadat hajszol. Teljesen átadtuk magunkat ennek az egyszerű és veszélyes életnek s hálásak vagyunk minden napsugárért, amelyik a másik világból ránk köszönt A téli csata magyar hősei A téli csatában hősiesen küzdő páncélos hadosztályunk felderítő zászlóaljának különösen dicsőséges szerep jutott 1943 február 1-én Podviszloje, február 3-án pedig Tatjanovka környékén. A páncélosok feladata, mint ismeretes, az volt, hogy az egyik nagyon nehéz viszonyok között visszavonuló magyar és német csapatokból álló seregcsoportot biztosítsák s különösen becsületére szolgál a páncélosoknak, hogy nemcsak a harckocsik küzdelmeiben, hanem igen gyakran gyalogharcban is példás hősiességgel állották meg helyüket Az említett helységek körüli harcokban kiemelkedő bátorságukkal tüntették ki magukat Pataky Dénes főhadnagy, dr. Szedmáky József tartalékos zászlós és dr. Tüske Andor tartalékos főhadnagy. Utolsó töltényig ellenállt Pataky főhadnagy hős honvédeivel Pataky főhadnagy 1943 február 1-én azt a parancsot kapta, hogy páncélos gépkocsiszázadból alakított puskás szakasza élén biztosítsa Mihajlovka községet és a rajta átvezető utat. Pataky főhadnagy e feladatot támadóan, előretöréssel oldotta meg. Bár a magas hó és a dermesztő hideg maguk is félelmetes ellenségnek bizonyultak, Pataky főhadnagy olyan lendülettel ragadta magával embereit a szomszédos Podviszloje község ellen indított támadás során, hogy előrántotta a Mihajlovkát biztosító egyik gyalogszázadot is. A Podviszlojét megszálló, mintegy háromszoros túlerőben lévő ellenség e váratlan támadás során a legsúlyosabb veszteséget szenvedte s rövidesen nehéz fegyvereit is hátrahagyva, futásnak eredt. Pataky főhadnagy ezután elfoglalta s a bolsevisták szétugrasztott kötelékeitől is megtisztította a községet. Bár a harcban sok vesztséget szenvedett, berendezkedett a falu szívós védelmére. A bolsevisták valóban nem sokáig késlekedtek s hamarosan megkezdték kísérleteiket a helységösszafoglalására Pataky főhadnagy és hőslelkű honvédei azonban az utolsó töltényig védekezve, két napon át minden rohamot visszavertek. Pesti Hírlap 1943 jún. 18. péntek BJ Harmadfél év állami vásárlásai A Szépművészti Múzeum palotájának második emeletén tizennyolc teremben mutatja be azt a festészeti, grafikai és szobrászati anyagot, amelyet a kultuszminisztérium vásárolt a múzeum részére 1940 augusztus 1- től 1942 december 31-ig. A kiállítást Csánky Dénes, a múzeum főigazgatója rendezte és írt hozzá tájékoztatót, amelyben kifejti, hogy a mai kor államvezetése szakított a klasszikus időknek azzal a hagyományával, amely szerint a háborús időkben el kell hallgatniuk a múzsáknak .Az új idők háborújában a művészi tevékenység nem veszit lendületéből és alkotó erejéből. Ehhez azonban szüksége van az állam támogatására, mecénási szerepére. Ezért az állam állandóan vásárolja érdemes művészek műveit s ezeket közgyűjteményeiben tárolja oly célból, hogy ezek számoljanak be az utókornak a mai magyar művészetről. Manapság az egymással ellentétes művészeti felfogások világát éljük. A most elénk táruló új gyűjtemény összeválogatásánál azonban az a muzeális szempont volt irányadó, hogy reprezentáns művekben rögzíttessenek meg az összes erre érdemes művészeti irányzatok. Minthogy a vásárlás túlnyomó része üzemben lévő műhelyekben és kiállítási helyiségekben történt, természetes, hogy ez a kiállítás a fiatal magyar művészet keresztmetszetét nyújtja. A fiatalok élén azonban mindig szeniorok állanak. Ilyenek ez esetben Szlányi Lajos, Háry Gyula, Edvi Illés Aladár, Koszta József, Szablya Ferenc, Rudnay Gyula, Mihálik Dániel. Elköltözött a fiatalok vezetői közül Aba Kovák Vilmos, akinek ez alkalommal főképpen New Yorkban festett temperáiban gyönyörködhettünk. A festőművészet új irányainak képviselői közt örömmel üdvözöltük Szőnyi Istvánt, Bernát Aurélt, Hubay Czebrian Andort, Istókovics Kálmánt, Basilides Sándort, Czene Bélát, a hölgyművészek között Feszty Masát, Hadzsy Olgát, H. Mattioni Esztert, Cz. Hikády Erzsébetet, Szüli Angélát, F. Ferenczy Júliát és számos társukat. A vásárlásoknál nyilván megvolt az a törekvés is, hogy a megnövekedett ország különböző tájait ábrázoló képek is kerüljenek a múzeum gyűjteményeiben. Ilyeneket festett Vörös László Borszékről, Balázs G. Árpád Újvidékről, Nagy Imre Csíkszeredáról, Szabó Pál Kárpátaljáról, Litteczky Endre Segesvárról, Ferenczy Valér Nagybányáról. Az utóbbi művész finom grafikai alkotásaiból egyébként egész sorozatot , láttunk. Pituk József humoros rajzai elsőrendűek. A grafikai anyagból ki kell emelnünk vitéz nagybányai Horthy Miklós Kormányzó Urunk rézkarc arcképét, Boldizsár István művét. A múzeum a Főméltóságú Urnak azt az aluminium szobrát is megszerezte, amelyet Zsákodi Csiszári János mintázott .A plasztikai részben szép műveket láttunk Medgyesy Ferenctől, Cser Károlytól, Markup Bélától, Somló Sáritól, Lőte Évától, Pikszay Rudolftól és Ispaky Józseftől. Íme egy rövid ízeltő abból az óriási anyagból, amellyel a Szépművészeti Múzeum az utóbbi harmadfél évben magyar gyűjteményét gyarapította. A művészet minden barátjának ajánljuk megtekintését. Siklóssy László. Szinyei Merse Jenő kultuszminiszter nyilatkozata A kiáltást Szinyei Merse Jenő vallás- és közoktatásügyi miniszter nyitotta meg. Ez alkalommal a kormány művészetpártolásának időszerű kérdéseiről többek között a következőket mondotta: " A mai korban egyre több és nagyobb feladat hárul az államra a műpártolás terén is. Ennek az állami műpártolásnak, két irányelvet kell szem előtt tartania: először, hogy a művészek legszélesebb rétegeit támogassa, másodszor pedig, hogy eljárásáról beszámoljon a nyilvánosság előtt. Az állami művészpártolás nem szorítkozhatik egy-egy művészeti irány felkarolására. Lehetőséget kell nyújtania minden egészséges és életképes művészi megnyilatkozásnak arra, hogy fenntartsa magát és megtalálja az utat a közönséghez. Ezért amennyire csak lehetséges az egyes művészeknél való vásárlás, illetőleg rendelés helyett a nagyközönség számára is nyitva álló kiálatásokon vásárolunk az e célra rendelkezésemre álló fedezet erejéig műtárgyakat. A nyilvánosság bevonását nemcsak az a körülmény indokolja, hogy az állam végső fokon műpártolásában is az adófizető polgárokra támaszkodik, de indokolja az is, hogy az állam műpártolásának nyilvánosságra hozatala rátereli a figyelmet a művészre és közelebb hozza a közönséghez. — Végül nem mulaszthatom el, hogy ez alkalommal is meg ne emlékezzem a köszönet és hála szavával a „Magyar Művészetért“ mozgalomról, amelynek élén Kormányzó Urunk fenkölt hitvese áll és amely az állami műpártolással együtt igen jótékony hatással van nemcsak a magyar művészetnek a közönséggel való megismertetésére, hanem a művészek szociális helyzetének javítására is.