Pesti Napló, 1853. január (4. évfolyam, 845-868. szám)
1853-01-13 / 853. szám
1853. negyedik évi folyam. 853 ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Vidéken: Évnegyedre 5 f. — k. p. Félévre . 10 „ — „ „ A havi előfizetés , mint a számunk inti eladás is megszűnt. Pesten: Egy hónapra 1 f. 30 k. p. I Évnegyedre 4 „ —r ., „ Félévre . 8 „ — „ „ „ Egyes szám ■ . 4 „ A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ, anyagi ügyeit tárgyazó pedig EMICH G. úrhoz intézendő, úri-utcza Paffért ház S. Szerkesztési iroda: Úri-utcza 8. sz. Bérmentetlen levelek csupán rendes levelezőinktől fogadtatnak el Csütörtök, jan. 13-án HIRDETÉSEK és MAGANIITAK. Hirdetések négyhasábos petit-sora 4 p. krjával számittatik. A beiktatási s 10 p. krnyi külünblyrgdí előre lefizetendő a Magán viták négyhasábos sora 5 pengő krajczárjával számittatik. A fölvételi díj szinte mindenkor előre lefizetendő a PESTI NAPI. szerkesztő-hivatalába. Megjelen a PESTI NAPLÓ — hétfőt és ünneputáni napokat kivéve — jelen ívnyi alakjában mindennap, reggeli órákban. _______ _____________________________________________________ _____________________ EMICH GUSZTÁV, mint kiadó tulajdonos. TARTALOM. Hellen és latin remek irodalom. II. Levelelések. (Páris : Oroszország elismerése. A legitimisták la Rochejaquelein és Passoiet ellen. Az Univers Anglia hadkészületei felől. Charas ezredes röpirata.) Hivatalos. (Kinevezések. — Hirdetmény a korábbi adómentesek által 1849. évre hadiadókép befizetett eszietek beszámítása tárgyában — Csász. nyílt parancs az egyletek iránt uj törvényes határozatokat rendelő.) Fővárosi hirtár. Vidéki hirek. Ausztria. (Bécsi hirek és események.) Francz ia o rszá g. (Wagram herczeg. Az Univers megtámadja Belgium intézményeit. I. Napoleon munkái. Széttekintés Olaszországban. Vegyesek.) Nagybritannia.(Az utolsó évnegyedi pénzügyi kimutatás. A „Times“ Ítész-czikke a külföldi brit követekről. Anglia hajóhada.) Németország. (Berlin, Frankfurt.) Belgium. (Hadhbudget. A hadsereg létszáma.) Portugallia. (Lissabon.) Spanyolország. (Kinevezések sat.) Moldva- ésLláhország. (Bukarest.) Orosz- és Lengyelország. (Sz. Pétervár. Egy szláv hírlap Törökország hanyatlásáról.) Amerika. (Washington. Éles nyilatkozatok a Senatusban Anglia és Francziaország ellenében.) Legújabb. Telegrafi tudósítások. Vegyesek. (Nemzeti szinház.) Műtár. (Carinus, históriai novella. Irta Jókai Mór.) HELLÉN ÉS LATIN REMEK IRODALOM. II. o.Az egyetemességnek ellensarka a részintesség (particularismus.) A nyelv- és történelemtudományok legnagyobb tényezőji ugyan az egyetemességnek, mintegy nagykereskedők, kik a világ minden terményeit összehordják és a forgalomnak átadják , mégsem maguk az egyetemesség , valamint az áruhordás sem gazdagság. Ugyanis az egyetemesség azt igényli, hogy a szellem nemcsak idegen gondolatokat, idomokat és tapasztalatokat hordjon össze, hanem hogy maga is , mint egyediség, lehető sokat teremtsen , s a tudományok és ismeretek egész birodalmában öncselekvő legyen. Az egyetemesség tehát teljes egyediséget föltételez, olyat, mely maga is közel járjon az egyetemességhez. Az élet csak egyedi, mennyiben munkálkodik és hat. Ez egyedi élet valóban ellenkezik az egyetemességgel , mert az korlátolt, és részintes; ellenben az egyetemesség mindinkább eltávolítja a korlátokat, s a részintességet tagadja. Minda mellett az és ez két okvetlenül szükséges sarkai a szellemi világnak. Az egyedi élet vagy személyi, mely az egyes emberekben, vagy nemzeti, mely, mint a szó kifejezi, a nemzetekben nyilatkozik. A személyi élet korlátai a testnek és léleknek viszonyai , melyek az embert teszik, s melyeket soha nem távolithatunk el. Testi erőnk és testi munkálkodásunk szint oly határozott, mint szellemi tudásunk, vagy szellemi életünk; s az, mi határozottakká teszi, korlátolja egyszersmind azokat. Az egyedüek szellemi élete azonkívül egészenben foglaltatik e nemzeti életben , mert a nyelv s azon gondolatok, képzetek, visszaemlékezések vagy remények, melyek a nyelvben lerakvák , szint úgy táplálják lelkünket, mint lakó földünk termései vize és levegője táplálják testünket. Hogy ezek miatt a személyi élet okvetlenül korlátolt, senki nem tagadhatja. De valamint a személyi egyedeket egyfelől a testnek különböző alkotása s annak táplálkozása és foglalatossága , másfelől pedig a lelki hajlamok, tehetségek, s azok különböző kifejtése teszik : azonkép a nyelv különbözése, mely a nemzetek származásával lett, s azon történetek , változások és tapasztalatok, melyekből a nyelv táplálkozott, s a nemzeti történelem áll, teszik a nemzeti egyedeket. Hogy azok miatt a nemzeti élet is okvetlenül korlátolt, senki sem tagadja. Az egyedi életnek tehát, akár személyi akár nemzeti az, mind kezdete mind lefolyása bizonyos külső körülményekhez van kötve, s annál fogva bizonyos meghatározott idomú. S ebben áll a részintesség, particularismus. De a való, az örök igazság nincs meg a részintességben , hisz ez, mint korlátolt, és külső körülményekhez kötött élet , bizonyosan felteszi már, hogy mellette más ilyen korlátolt és más körülményekhez kötött életek vannak, melyek ennél fogva ellenkeznek vele. A részintesség tehát félszegség, s mint ilyen valótlanság, ha és mennyiben nem foglalja magában az török igazságot; vagy hamisság is, ha és mennyiben ellenkezik az örök igazsággal. Az egyedi élet azonban nem egyképen korlátolt, pusztán született és felnövekedett s ott nyájak után ballagó ember, valamint Ausztráliában a legközvetlenebb természetességben élő nemzet bizonyosan korlátoltabb, mint kedvező körülmények között született ember, kinek nevelésére századok tapasztalásai és bölcsesége járultak , s ki az élet minden köreit egybehasonlíthatja, vagy mint az angol nemzet, ki a világon uralkodik. Minél részintesebb az egyedi élet, annál félszegebb; a félszegséggel pedig elvétett önbecsülés jár. Innen tudatlan félszeg ember és nemzet mindig leggőgösebb, s az idegennek legnagyobb lenézője. De mentül gőgösebb valaki, s mentül inkább lenéz másokat , annál kevesbbé tanul, annál meszibbre esik az örök igazságtól, s annál közelebb áll a halálhoz : mert az örök igazság egyedül valóság és élet. Miután láttuk, hogy a részintesség ellensarka az egyetemességnek , lehető jó tájékozás végett lássuk még az általánosságot is. Elvont beszédünkkel nem akarván untatni az olvasót, a történelemből vett példákon mutatjuk meg, mit itt általánosságnak nevezünk. Tudjuk Nagy Sándor győzelmei egész világrészekre terjesztették a görög nyelvet. Egyiptomban, Syriában, kis Ázsiában, déli Európa egyik felében, szóval csaknem a Nílus forrásaitól a Jaxartes (Gihon) folyóig, s az Adriai tengertől az Indus folyóig mindenütt a görög nyelv és miveltség lett uralkodóvá. Számos nemzetek Ázsiában, Európában és Afrikában, melyek a makedónok hódításai előtt egymással versenygve s egymást pusztítva részintességekben éltek, elolvasztanak az uj görög világban. De ez vájjon egyetemesség volt—e? Nem, az csak általánosság volt, mely az egyedeket elnyelte, a nélkül hogy maga megkövéredett volna. S mert csak általánosság nem pedig fejlett egyediségek által közvetített egyetemesség volt, azért teremtő életet sehol nem fejtett ki; s hamar összerogyott, mint a tűzokádó hegyek omlanak össze, midőn belső tartalmukat kihányták. — Jó megjegyezni, hogy csak félszeg részintes népek vezetnek össze általánosságba. A mit Nagy Sándor fegyverei déli Európa egyik felében Ázsiában és Egyiptomban miveltek , azt nyugaton és Afrikának éjszaki részein a rómaiak tették; a görög általánosság mellé a római vagy latin általánosság épült, mely azonképen elnyelte a részletességeket, az egyes meghódított nemzeteket, s merjük állítani, szintoly kevéssé kövéredett meg, mint a görögség. Az olvasó ne vélje, hogy világbirói tisztet akarunk gyakorlata, s a görögség és latinság által elkövetett foglalásokat és elnyomásokat igazolni vagy kárhoztatni. Mi az isteni gondviselést csak imádni tudjuk. Ítéletet nem teszünk eljárásáról, mint szerte szoktak tenni. De azt tudjuk és kell kimondanunk, hogy a görög és utóbb a latin világ nem volt egyetemesség, mert mindkettő elnyelte a nemzeteket; valamint azt is tudjuk és kell kimondanunk, hogy az elnyelt nemzetek azért nyelethettek el oly tökéletesen , mert félszeg részinteségben éltek. A két említett általánosság után még kettőt mutat fel a mi történelmünk, a khalifaság és a római katholika egyház által létesítettet, amaz az arab, ez a latin-keresztyén miveltséget terjesztette. De ez utóbbi két általánosság szerfelett különbözik a két előbbitől; a hit volt ezeknél Előfizetési fölhívás a 1853-diki első félévi folyamára. Megjelenik e lap — hétfőt és ünneputáni napot kivéve — minden nap reggel. A szerkesztőség mindent elkövet e lap érdekességének növelésére , hogy az mind politikai részét, mind a lap műtárát illetőleg, az előfizetők várakozásának megfeleljen. Előfizetési feltételek : Vidékre postán küldve fél évre (január—junius) 10 ft. — Negyed évre (január — martius) 5 ft pengőben. Pesten házhozhordással fél évre (január—junius) 8 ft p. — Negyed évre (január—mart.) 4 ft pengőben. Az előfizetés elfogadtatik Pesten a „Pesti Napló“ kiadóhivatalában, (úri-utcza 8. szám, az udvarban első emeleten) és EMICH GUSZT. könyvkereskedésében az úri- és kigyó-utcza szögetén. — Vidéken, minden cs. kir. postahivatalnál. — Az előfizetési leveleket és pénzeket bérmer. tesitteni kérjük. PESTI NAPLÓ A PESTI NAPLÓ MŰTÁRA „Pattern et Circensos !“ ez volt a római populus jelszava, valahányszor éhezett, vagy unta magát. S valóban jeles nép vala ez: munkának prózai voltát nem ismeré soha, a császárok ingyen osztották ki kenyerét, borát, olaját, miket szolgatartományok adóban termesztenek s a mi a circusok játékait illeti, ezeknek nagyszerű látványaiban egyik császár a másikkal iparkodott versenyezni. Valamennyit felülmúld Carinus a secularis játékok változatossága s az őrültségig vitt pazar fénye által. Egy napon az egész Circus aranyporral volt behintve, hogy a nyargaló paripák által felvert por- felleg csillámlott a napban s a Quiritesek, kiknek ruháit belepte, megaranyozva mentek haza. Más napon mintegy varázsvessző ütésre erdőkkel volt beültetve a circus.. Egész nagy terebély tölgyfák, miket gyökerestül ástak ki a hegyekből, felnőtt pálmák, miket Afrika partjairól hoztak el hajókon nagy edényekbe áttéve, lőnek elültetve az óriási tér közepébe; a bámuló nép, mely azelőtt egy arany homokkal beültetett sivatagot látott maga előtt, most egy ősligetet jött azon a helyen bámulni, melynek árnya alatt dél és kelet legritkább állatjai sereglettek a gyönyörű girafftól, az idomtalan vízilóig; egy valóságos paradicsom, melynek arany gyümölcsöt termő fáin éneklő madár zeng, ágába tündöklő kigyó tekergőzik s árnyában tollászkodik a vad páva és szelíd szruet. Mikor a nép jóllakott a bámulattal, akkor jöttek az íjászok, lelövöldözték a pompás vadakat, azután kivágták az erdőt s a következő nap egy tengert látott annak helyén a nép, melyen egész hajóhadak viseltek egymással véres harczjátékot. S egyszer, derék nyár középért, mikor mindenki tikkadtan kereste az árnyékot a nap fülledt heve ellen, a circusokba hivott nép az ijedelemmel határos meglepetés közt látta maga előtt a telet. A circus hóval volt befödve, miket Noricum és Gallia havasairól szállítottak ide hajókon , s mikben száz czifra csörgős szán vágtatott karéjban, egy a rómaiaktól az előtt soha nem látott jármű. A circus közepén magasra halmozott jéghegyek közt csoda CARINUS HISTÓRIAI NOVELLA. Irta JÓKAI MÓR. III. (folytatót. *) * * * alakú rókák feküdtek hosszú agyaraikra támaszkodva, s egy kerek tó felszínén , melyen köszörült üvegből volt utánozva a jégtükör, ügyes korcsolyások hassták vágtató karélyaikat. — A római fázva burkold magát palliumába, feledve a látvány alatt, hogy homlokán az izzadság csurog a nap hevétől, s míg a korcsolyások hólaptákkal hajigáltak a nézők közé, a magas populus gyönyörtől elragadtatva kiáltozd lelkesült éjjenéit a császárnak , ki népei mulatságáról ily szépen gondoskodók. Kinus sohasem tudja mikor virrad, mikor alkonyodik ? mikor esik, mikor havaz ? nála örökké tart a gyönyör. Ott fekszik ágya párnáin, előtte terített asztal, körülé tányérnyaló had, tánczosok, hetaerák, eunuchok, énekesnők és papagájok és poéták. Areza egy minden elvben kifáradt ifjúé, sápadt és nagy véres szeplőikel beszórva; vonásain a kimerültség lanyhasága szendereg, ajkain és állán alig göndörül néhány szál korán kinőtt szakáll és bajusz. Két eunuch egymás után hord ételt az Augustus ajkaihoz, válogatott, sok fejtörésbe került ételeket, mikből egy-egy tál százezerekbe jött, s miknek csak rendkivülisége ingerli az ínyt. Carinus kezét sem mozdítja meg utánok, finnyásan félrehúzza szája szegletét s szemével int az étekfogdnak, hogy költse el maga a drága eledelt. Másfelől ez alatt ideálszép rabnők emelnek aranyserlegeket ajkaihoz, miket ő szinte érintetlenül hagy, végre egy phrygiai hölgy szájába véve a fűszeres cyprusi bort, piros ajkairól kínálja Carinust az a nélkül is részegítő itallal. Az uj eszme uj ingert ad a császár eltompult érzékeinek s keblére ragadja a nőt, annak korallajkaiból engedi magát megitatni. — Ezt a leányt feleségül veszem ; szól ezzel egyik főszolgájához fordulva. — Tegnap vettél el egyet uram, kinek apja proconsul. — Attól ma elválok. Hát ennek ki az apja ? — Takács udvarodnál. — Kinevezem őt proconsulnak. — Ez lesz kilenczedik ned négy hónap alatt. Lásd Pesti Napló 852. számát. Keressük fel most Carinust saját palotájában. Kerüljük meg e roppant épületet, mely széles kiterjedésű kertjeivel egy egész városzrész helyét foglalja el, aranyozott kapuk vezetnek utczáknak nevezhető folyosóiba, melyek márványoszlopokon álló peristylban végződnek; a széles átriumokban sürg forr az udvari nép, urat játszó rabszolgák , s szolgát játszó senatorok, kiknek Carinus pompateremeibe juthatását egy barnaképű thrák óriás szabályozza. Boldogok, akik odabenn lehetnek! Ahott nem a földön jár az ember, a pompás ovál terem nem hagy idáig hatni sem időt sem évszakot. Itt soha sincs sem tél sem nyár, sem nappal sem éjjel. A teremnek nincs ablaka, átlátszó függönyük mögül szüntelen égő lámpások terjesztenek benne fényt, melynek örök derűje valami középvilág hold és napsugár között. Benne minden évszakból ki van lopva a gyönyör, a nyárból a meleg, mit földalatti csövek vezetnek oda, a télből a jég, a tavaszból a virág, az őszből a gyümölcs. Ca