Pesti Napló, 1853. március (4. évfolyam, 892-917. szám)
1853-03-22 / 910. szám
853. negyedik évifolyam. 910 ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Vidéken: Évnegyedre 5 f. — k. p. Félévre . 10 „ — „ „ A havi előfizetés, mint a számonkinti eladás is megszűnt. Pesten: Egy hónapra 1 f. 30 k. p. Évnegyedre 4 „ — „ „ Félévre . 8 „ — „ „ Egyes szám • • 4 „ „ A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ,nyagi ügyeit tárgyazó pedig EMICH G. úrhoz intézendő, uri-utcza Laffert ház 8. Szerkesztési iroda: Uri-utcza 8. sz. Bérmentetlen levelek csupán rendes levelezőinktől fogadtatnak el. Kedd, márt. 22-én. HIRDETÉSEK és MAGÁNVITÁK. Hirdetések négyhasábos petit-sora 4 p. krjával számittatik. A beigtatási s 10 p. krnyi kulim bélyegdíj előre lefizetendő a Magánviták négyhasábos sora 5 pengő krajczárjával számittatik A fölvételi díj szinte mindenkor előre lefizetendő a PESTI NAPLÓ szerkesztő-hivatalába. Megjelen a PESTI NAPLÓ — hétfőt és ünnep utáni napokat kivéve — jelen ívnyi alakjában mindennap, reggeli órákban. Előfizetési fölhívás •PESTI NAPLÓ második negyedévi (april—jun.) folyamára. Vidékre postán küldve . , 5 frt. Helyben házhoz-hordással . „ Az előfizetési dijak elfogadtatnak minden cs. kir. postahivatalnál, — és Pesten e lapok kiadóhivatalában úri utcza 8 sz. alső emeleten az udvarban, és Emich Gusztáv könyvkereskedésében úri és kígyó utcza szegletén. Az előfizetési leveleket bérmentesittetni kérjük. EMICH GUSZTÁV, a „Pesti Napló“ kiadó tulajdonosa. AZ ÁLLAM ÉS TÁRSADALOM, mint természetes szövetségesek. Pest, mart. 31. 0 IV. Kissé meggondolván, hogy a társadalomnak eszköze, mely által elérheti czélját, a munka, mégpedig az anyagi úgy mint a szellemi munka, — be kell látnunk, hogy ez neki egyszersmind minden hatalma is. Igen, a társadalom , munkája által válik azon nagyjelentőségű tényezővé, melyet száz év előtt még tekintetbe sem vett a státus, de melyet ma észre nem venni annyit tenne, mint a fák miatt nem látni az erdőt. De ha bárhol nem a munkára akarna ma támaszkodni a társadalom (mint nem arra támaszkodott az európai ókornak kis és nagy államaiban Görög és Olaszországban s később a középkori államokban) oly visszás álláspontot idézne elő, mely miatt okvetlenül kiszorulna helyéből, és másnak volna kénytelen azt átengedni. A tények logikája oly kérlelhetetlen, mint a természet törvényei; aki szerintök indul cselekedni , az boldogul: aki ellenben bátorul ellenökre akar működni, az mint egyes ember, ha jó embertársakra talál, Donquichote-kép csak nevetségessé lesz, nem kerülvén a Hermandad, — az igazság szolgáinak — kezébe, de mint társadalom szükségkép elvész. És mert a társadalomnak eszköze, hatalma az anyagi és szellemi munka, annálfogva az államtól várnia mindent a legnagyobb félszegség, s csalódás volna és bűn. Félszegség és csalódás azért, mert az államtól várná, mit az nem adhat, nem tehet: bűn azért, mert maga nem akarván munkálkodni, öngyilkolást követne el. Ha a társadalom létét nem tagadhatjuk, mivel különben valamennyi egyediséget, önálló családot, tulajdont, műveltséget, erkölcsiséget kellene tagadnunk; ha egyszersmind belátjuk, hogy mindenikünk ügyessé,gazdaggá, miveltté , erkölcsössé, szóval azzá, miért az ember ember csak szellemi és anyagi munka, csak tanulás, és dolgozás által lehet, úgy legkisebb kétség sem marad fenn az iránt, ha igazán a társadalomnak kell-e azon bajokon segíteni, melyeket érezünk,az álladalomtól pedig csak segélyt és utalmat várjunk. Hisz ha a mi társadalmunk nem akarna dolgozni , vagy belefáradva a munkába, melybe nem szabad belefáradnia, felhagyna azzal, akkor jogáról mondana le, melynél fogva él és hat; s lemondván ime jogáról, koránsem ülhetne ám veszteg a verőfényen, s parancsolgathatná, hogy mások térjenek ki előle s ne fogják el a napot. Hanem ezen mások nemcsak bizonyosan elfognák a napot, sőt őt is elemelnék heverő helyéről. De ekkor hová lenne? hol maradna számára hely? Sehol semmivé kellene lennie, mint minden dologtalan népfaj és társaság elpusztul. — Nem akarván dolgozni, okvetlenül öngyilkolást követne el. Félszegség továbbá azért is az államtól várni mindent, mert ez tud ugyan munkabiztosságot szerezni, ez lévén kötelessége és létének forrása, de nem tud maga dolgozni, valamint nem is szabad, hogy csak maga dolgozzék, mert ha az állam természete ellenére, vagy tévesztett szándékból, vagy kényszerülve, a társadalom tunyasága által, maga végeztetné a munkát és státusrovásra dolgoztatna mindent, akkoron a társadalom a páriák vagy felláhok sorsára sülyedne le, oly aljasságra, milyent az egész középkor nem ismert. A világ csak addig nem siralom völgye, migyen két nagy tényezője az emberiségnek, a társadalom és állam hiven végzi az illető kötelességet. A társadalom dolgozzék, hogy lehető nagy számmal legyenek benne a műveltek, vagyonosak és erkölcsösök, az állam pedig igazgasson, igazságosan egyenlítvén ki a társadalom külön rétegeiben érintkező, de nem ellenséges érdekeket, jutalmat és biztosságot nyújtván, mely alatt munkatért és bátorságot lelhessen minden ember a társadalom kebeléből. Pest, mart. 21. ov Az 1833-ki parliamentben whig és tory részről általános volt a meggyőződés, hogy mind Anglia mind Keletindia érdeke a forgalom legtökéletesb szabadságát igényeli. Ennélfogva a húsz további évre szóló uj kiváltság-levél a brit törvényhozás által akként adatott ki, hogy a keletindiai társulat elvesztvén az egyedárussági jogot mind az indiai, mind a chinai kereskedésre nézve, megszűnjék lenni kereskedelmi társulat, s 1834 ápril 22-étől kezdve 1854 ápr. 22-ig mint politikai testület India kormányát az ellenőrködési minisztérium (board of Control) felügyelése mellett vigye. Ez időtől kezdve tehát minden britnek joga volt Chinával és Keletindiával üzleti összeköttetésbe lépni, ez utóbbi országban tartózkodni vagy ott megtelepedni. A törvénybe ment parlamenti határozat továbbá a társulati részvényeseknek 10% száztélit biztosított részvényeiktől, vagy 13 630,000 ft sterlinget a hat milliótól, mert ennyi az összes részvények névszerinti értéke. A való érték azonban kétszer annyi, vagyis 12 millió ft.st. sigy az illetők csak 5%száztélit húznak tőkéiktől. Egyszersmind egy törlesztési pénztár is alapitatott, mely a részvényeket a kormány részére beváltsa, úgy hogy 1854 év ápril. 24- kén már az egész keletindiai birtok Nagybritannia közvetlen birtokaiba kebelezhető lehessen, s a társulat minden ingó és ingatlan vagyona a korona tulajdonává váljék, mely ellenben a társulat adósságairól állandót. E törlesztési pénztár alapja ama két millió f. sz. jön, mely a kereskedelmi társulat megszűntével, ennek a törvényhozás rendelkezése alá helyezett vagyonából forditatott e czélra. Az áruczikkekből álló összes vagyon 21 milliót tett, ebből tehát 2 millió az említett sinking fund alapítására, 9 millió a társaság hat százalékos adósságainak törlesztésére, a többi 10 millió, nyilvános intézetek, országutak, kórházak, iskolák sat. építésére Indiában határoztatott. A közelebb múlt húsz év alatt tehát az úgynevezett keletindiai társulat, tulajdonkép Keletindia kormánya, következő alkatrészekből állott: a parliamentből és a részvényesekből, ezek részéről az általuk és közülük választott igazgató tanács (Court of Directors) útján a parliament részéről az ellenőriminisztérium által, — továbbá a keletindiai kormányzó tábornokból, és a madrasi, bombay-i és agrai kormányzó elnökökből. Az igazgató tanács, a részvényesek által titkos szavazás útján választott 24 társulati tagból áll, s minden — Keletindiát érdeklő tárgyban kezdeményezési és elhatározási joggal bír, még a kormányzó tábornok s annál inkább a többi tisztek kinevezésére is; mielőtt azonban határozata végrehajtható volna, ennek az ellenőri minisztérium által kell megerősítetnie. E „board of Control“ tagjai : egy e külön szakmával megbízott miniszter, most sir Charles Wood, a kincstár-kanczellár , a kül és belügyminiszter snyolcz,a kormány kinevezésétől függő úgynevezett Commissioner. Ezekből látható, hogy a részvényesek tömegének az ügyvezetésrel befolyása oly csekély, hogy leszámítva azt, miszerint választott igazgatóik által az indiai hivataloknak pártoltjaik személyének betölthetését eszközölhetik, alig van egyéb joguk, mint részvényeik biztosított kamatját követelni. S így első pillanatra úgy tetszhetnék, mintha az angol népre s magára a társulatra is csaknem közönyös lehetne az, ha a kormány a törlesztő pénztár által minden részvényt magához váltva, az indiai roppant birtok önálló és korlátlan kezelését átvenné. Csalatkoznék azonban ki ezt hinné. Az angollal született féltékenység attól tartva, hogy a kabinet hatalma ezáltal oly fokra növekedhetnék, mely a brit nép alkotmányos jogai és szabadsága csorbulását fogná előidézhetni, a jelen állapotnak — legalább lényegében — fenntartását s a kiváltság-levélnek 1854 ápril havától ismét több évekre kiterjesztését élénken követeli. Jelesül a keletindiai sereg, a brit hadseregnek színe java az, melyet az angol csak úgy óhajtana a kormány kizárólagos rendelkezése alatt látni, ha ezt az otani birtokra is engedményezett alkotmányos rendszer szabályozná. Az alsó és felső ház választmánya már hosszabb idők óta működik a teendők fölötti Véleményes jelentésen, mely a miniszterelnök mart. 11-kén tett nyilatkozatához képest rövd időn tárgyalás alá kerülend. Magyar-Óvár, mart. 18-kán. Ő Felségének tökéletes kigyógyulását jó ötlettel ünnepelték M.-Óvár lakosai. Miután i. i. f. hó 15-kén esti 5 órakor tartatott áldás alkalmával a templom tömve volt buzgó imádkozókkal, az áldás után estéledni kezdvén több gyertya világ jelent meg az egyik ház ablakain. A kivilágítás illősége kétségtelen lévén , azt a közeliévő házak hihetetlen gyorsasággal utánozák , mert ámbár parancsolt kivilágításról szó nem volt, senki sem akart utósa lenni, Fejedelmünk iránti hódolatának nyilvános bizonyítványában. Alig volt egypár ház kivilágítva, annak hírét csevegve hordta szét a hamar összegyűlt és ismét szétoszlott gyermekeknek és szolgálóknak kandi Serege, minek következése az lán , hogy néhány percz lefolyta után városkánknak csaknem minden ablakából tört ki a hevenyészett kivilágításnak fénye. Esti kilencz órakor az utczákon találkoztak egymással véghangú mulatkozás közt városkánk vidorszellemű családjai, irgalmatlanul bírálva az itt ott menthető okokból elmaradott kivilágítást. Mezei gazdaságunkba a kedvező időjárás életet lehelt. A szántók és vetők fütyörézése a pacsirták ilitlis költeményei. Nemzeti irodalmunk legújabb időben örvendetes lendületnek indult. Legfőbb nemzeti kincsünk, édes anyai nyelvünk, számos oldalról örvend újabb s jelentékenyebb áldozattüzeknek, melyeket mind a költészet virányairól szedett illatos füzérekből, mind a komolyabb s gyakorlati tudományok mezejéről gyűjtött fürtök és kalászokból gyújtanak oltárán az irodalom bajnokai, kiknek nyelvünk virágoztatása, s a nyelvben és nyelv által magasztos érzelmek ápolása, alaposb, gazdagabb ismeretek terjesztése, s általában szilárdabb önérzet, kihatóbb szellem és ernyedetlen munkásság ébresztése őszintén szivökön fekszik. Ez adományok közt bizonyára kedves helyet foglal oly költészművi gyűjtemény, mely a lelkes és szives, kedélyt és jellemet, szóval a földi embernek a magasabb körökbe szárnyaló nemesebb részét folytonos, soha nem lankadó hévvel, gyöngédség-s erélylyel érdekelni, megragadni, emelni, deritni és lelkesitni képes. Illő, hogy a magyar irodalom kitűnőbb termékei közt koszorús költőnk Garay Jánosnak művei is ott lobogjanak nemzeti áldozatul, erőteljes szép nyelvünk égretörő oltárán! Rábha azon hiedelem, hogy minél nagyobb tért foglalnak valamely nemzet fejlődésében a valódi tudományok , a költészetnek annál inkább le kell a térről szorulnia. A félszeg azon felfogás, hogy az érettségre hajló, vagy a férfias érettségnek tetőpontját már elért nemzetek életnyilatkozataiban az örök- ifjú költészet fellengő szárnycsattogásainak végkép el kell hangzaniok, enyészniök. A valódi költészet becse és hatása hervadhatlan, örök. Mert valamint egyrészt igaz az, hogy minden nemzet öntudatának gyermek- s ifjú korát jelöli a költészet, s igy azon nemzet, melynek még csak költészete van, gyermek vagy fiatalsági korát éli, úgy másrészt kétséget nem szenved, hogy azon nemzet, melynek már nem kell a költészet, haldoklik, közel van feloszlásához. Az emberi szív ugyanaz marad, míg ember él, s ember, kinek szive kővé meredt, megszűnt ember lenni. Az emberi szív érzelmei s viszonyai változatlanok, a szeretet és barátság, a családiság és lelkesedés magvai elhintvék minden emberi kebelben, s kor és viszonyok szerint hol egyik hal másik nyúlik fel sudarabb növénynyé, hol ez, hol amaz hajt bátolébb ragyogóbb virágokat, melyeknek illatával eltölti egész környezetét, hol egy hol több terem édesebb dúsabb gyümölcsöket, melyek kisebb nagyobb kört, egyént, családot vagy egész népet érinteni, az élvezet és haszon kapcsolatos egyesítése által boldogitni képesek. Minden nemesi emelkedés, minden erény hű kifejezését találja a költő dalában. Vagy mit mondanánk oly emberről, oly népről, ki a részvét és nagylelkűség, a kegyelet és hála, a nemesebb szerelem s önáldozás hangjaira nem érezne szivében megrezegni egy édesebb húrt, nem hallana fölzengni kebléből egy viszhangzó szózatot? — Puszta költészet nem emeli nagggyá a nemzetet, nem épít rajta, nem viszi közelebb rendeltetéséhez, de puszta számok és szerszámok nem óvják meg az erkölcsi sülyedéstől, nem biztosítnak számára helyet a fönséges emlékek csarnokában. Kell, hogy a költő dala visszaidézze a nemzet dictesőbb múltját, virulatnak indítsa az élet hervatag szirmait, megifjítsa, fölújítsa a lassúdó vérforgás henyelygő habjait, felderítse a jelen komolyab pillanatait, sellebbentse a fátyolt a jövő reményeinek bajhonáról. Kell, hogy szív, lélek, élet öszpontosuljanak a valódi bölcsészet lángszavában, hogy hit, remény és szeretet , magasztaltság és boldogság gyöngyei csillogjanak égi harmattól áztatott hárfája húrjain. Ily költészet nem múlékony, nem hervatag, mert az emberi természettel egykorú, az emberszívvel egyirányú, egyöntetű; — ily költészet viszhangra talál minden időben, — mig érezni, hinni, emlékezni, élvezni, mig reményleni, szeretni s lelkesülni képes az emberi kebel. S ily költészet sorába tartozik kétségtelenül irodalmunk egyik legjelesb bajnokának Garaynak muzája. Midőn tehát Garay összes költeményeire az előfizetés immár megnyittatott, azt hiszszük, nem szükséges bő ajánlgatáshoz folyamodnunk e vállalat pártolása ügyében. A t. közönség, mely jól tudja, mit bírunk e költő műveiben, a nemzeti szellem egy újabb nyilvánulását üdvözlendi azoknak összegyűjtött közrebocsátásában. Legyen szabad remélenünk, hogy honunk hölgyei s ifjai ép úgy mint korosabb barátai irodalmunknak felkarolandják e vállalatot azon kettős érdekből is , hogy midőn pártolásukkal jutalmazzák a költő szellemét, egyszersmind családja iránt leróják az emberi részvét adóját, nehogy azon annyiszor ismételt vád újabban érje nemzetünket , miszerint szellemeib fiainak családjairól csak mostohán gondoskodik ! N . v. A MAI SZERVI A. Szervia azon országokhoz tartozik, melyek nemcsak legczélszerűbben, de legolcsóbban is kormányoztatnak. A Dunafejedelemségek közöl a szerb herczegség leggyorsabban emelkedett, s habár a régi Obrenovics pírt fellengző terveket táplált is keblében, a mostani fejedelem, Kara Georgevics mérsékelt s általában előrelátó politika elveit követi. Tíz év óta alkalmunk volt az ifjú fejedelemség kifejlődését figyelmes szemmel kísérni. E tartomány a polgárisodásos tudományok mezején , de leginkább a kereskedelem terén igen örvendetes elhaladásokat ten, leginkább az által, hogy a szerb kormány egyrészről őrizkedett a forradalom árfolyama általi elragadtatástól, másrészről pedig ő kezdeményezte mindazt, ami egy ország jóllétére okvetlenül szükséges. Még néhány év előtt Szervia török tartomány volt, mint jelenleg is Bosznia és Herczegovina. Milosci, s ennek előde, Fekete Gyuri—Kara Georgevics, kitől a mostani herczeg is származik — megszabadíták népöket a török nyomástól, de csak annyiban, hogy a Porta e tartományt még most is országuk tulajdonának tekinti, s az ország erősségeiben őrseregeket tart. Igen természetes, miszerint ez erősségek, főleg kelet felé nem oly nagy jelentőségűek, miután azokat Oroszország, leginkább politikai szempontból, nagyobbrészt földig lerontatta. Tagadhatlan , hogy ha Milosci tovább is a kormányon maradand, az országot talán egészen szabaddá tehette, vagy talán a nyugati szláv tartományok rokonszenve segélyével, területére nézve is nagyobbíthatta volna. Kara Georgevics az ország állapotát sokkal kedvezőbbé tudja alakítni. A hatóságok mindenütt czéljuknak megfelelőleg szerveztetnek. Szerviában mindenkor a használhatóság s gyakorlati alkalmazás szokott szemügyre vétetni, így láttunk a legújabb időben több derék kereskedőt, miniszteri tárczával felruházva. Ily férfiú volt a nemrég meghalálozott Avram Petronievics, egy nagy-