Pesti Napló, 1897. május (48. évfolyam, 121-151. szám)

1897-05-01 / 121. szám

/ S Budapest, szombat 3.Esn NAPLÓD 1897. május 12 121. szám.1 roe-szabályozásra vonatkozó terv és ennek alapján a hid helye és iránya is végleg megállapittatván, ezzel összhangzásban a duna­­hid­építési osztály elkészítette a hid végleges tervezetét. Ezen tervezet szerint a hid a kiszéles­í­­tendő Kossuth Lajos­ utca folytatásában nyi­tandó új útvonal egyenes irányában nyer el­helyezést. A hídnak a Duna medre fölött egyetlen­egy, 290 méter nagyságú nyilása lesz, amelyhez a híd mind a két végén annak folytatásaként a rakpartok fölött 42 méter nyílású áthidalások csatlakoznak. Ily nagy egynyílásu hid eddigelé még sehol sem épült s a többnyílású hidak között is mindössip csak kettő van, amelyeknek egyes nyílásai nagyobbak, nevezetesen az amerikai East-River-hid és az Angolországban épült Forth-hid, amelyeknek egyes nyílásai több mint másfélszer akkorák, mint az eskü­téri hidé. E nagy nyílás láncszerkezettel lesz át­hidalva. A lánctagok hasonlók lesznek azok­hoz, amelyek a mostani Lánchidunkon is láthatók, de természetesen jóval nagyobb méretekkel fognak bírni. Egyébként azon­ban lényeges különbség lesz a két híd szerkezete között, amely tanúságot fog tenni , egyszersmind arról a nagy haladásról, amely ,a hídépítészet terén az utolsó évtizedekben történt. Régi Lánchidunk, vala­m­int a vele egy idő­ben és régebben más országokban aránylag nagy számban épült függő hidak ugyanis, bár közöttük legtöbb a szilárdság követelményei­nek megfelel, a merevség szempontjából álta­lában sok kívánnivalót hagynak fenn. Ez volt az oka annak, hogy ily függő hi­dak iránt hosszabb időn át bizalmatlansággal viseltettek, s velük szemben más merev szer­kezetű hidaknak adtak előnyt. Ma azonban már oly szerkezetű függő hidakat tudnak elő­állítani, amelyek a merevség szempontjából támasztható igényeknek is megfelelnek, úgy­hogy ezt a forma és alak tekintetében első helyen álló hídrendszert ismét sűrűbben, és­pedig nemcsak közúti, hanem vasúti forgalom céljaira is alkalmazhatják és tényleg kivált Amerikában több helyen (Niagara, Ohio, East­ River-hidak stb.) tényleg alkalmazták is. Az eskütéri híd tervezésénél, kiváló gon­dot fordítottak arra, hogy a szerkezet nemcsak a szilárdság legmesszebb menő követelményeinek eleget tegyen, hanem úgy a függőleges, vala­mint a vízszintes elhajlások ellen a lehető leg­jobban merevítve legyen. Ezt a célt azáltal érték el, hogy a híd­­pályát erős szerkezetű merevítő tartók közve­títésével függesztik fel a láncokra, és ezen tartókat alul szélrácsozattal kötik össze egy­mással. A híd merevségének fokozása céljából a merevítő tartók a rakparti nyilasokba is ki­nyúlnak, s végeiken a hídfők falazatához erő­sen lehorgonyoztatnak. Ez a berendezés lehetővé tette azt, hogy a hídszerkezet tökéletes merevítését oly mó­don lehetett elérni, hogy ezáltal a szépészeti igények hátrányt nem szenvednek, s érvénye­sül az a minden oldalról hangoztatott köve­telmény is, hogy a hídról való kilátást a mere­vítő tartók ne akadályozzák. Elmés szerkeze­tekkel gondoskodva van arról is, hogy a mere­vítő tartó a lehorgonyzás dacára a hőmérsék­let változásának hatása alatt szabadon tágul­hasson illetve összehúzódhassék. A híd óriási terhét tartó láncok az alsó rakpartok szélén a legnagyobb árvízszin felett másfél méter magasságig kőből, e fölött pedig vasból készülő pilléreken a hídpálya felett 36 méter magasságban lesznek felfüggesztve s a hídfők falazatában lehorgonyozva. Arkitektonikus szempontból előnyösebb lett volna ugyan, ha az egész pillér kőből­­ épülne, ezt azonban, eltekintve az ezzel járó tetemesebb költségtöbblettől, főképp azért ej­tették el, mert szerkezeti okok szükségessé teszik azt, hogy a magas pilléroszlopok a hő­mérséklet változásának hatása alatt ugyanoly arányban húzódjanak össze, mint az épület többi része, ez pedig az egész pillérnek kőből való építése esetén nem következhetnék be, miután a hőmérséklet változásának kőfalazatokra alig van hatása, míg ellenben vasszerkezeteknél ez a hatás igen tekintélyes. A vaspillérek lényegben két vasoszlop­ból állanak, amelyek felül csúcsos ívvel és e felett keresztrácsozattal vannak összekötve s toronyszerű végződéssel ellátva, címerekkel, szárnyas alakokkal, turulmadarakkal és egyéb elemekkel díszítve.­­ A hídfők két-két, egyenként 34 méter hosszú s 15 méter széles falazattömbből álla­nak, amelyek a pálya felszínétől egészen a nullvízszin alatti 4­0 méterig nyúlnak le. Ily nagy tömegű falazatra azért van itt szükség, mert annak saját súlyával kell ellentállania azoknak a nagy, húzó erőknek, amelyeket az egész híd testét tartó láncok a lehorgonyzás helyén a falazatra átadnak.­­ A hídpálya ugyanolyan széles és berendezése is olyan lesz, mint a Ferenc József-hídé, azzal a különbséggel, hogy a gyalogjárók nem lesznek a kocsiúttól elválasztva, mert a láncok és a merevítő tartók a járón kívül lesznek. A kocsiút akként van tervezve, hogy azon alsó áramvezetékkel bíró villamos vasút is átvezet­hető legyen. A hídpálya emelkedése 27%o. lesz, vagyis 2°/év­el nagyobb, mint a Ferenc József-hídé, s valamivel kisebb, mint a régi Lánchídé. A híd mind a két végén két-két vámszedő­ház fog épülni, amelyeknek eleje a lánc be­fogadására, mint lánckamara lesz alakítva. A lánc befutása mellett két szfinx-alakot ter­veznek az építmény e pontjának feltűnőbb jellemzésére. A hídhoz mintegy 40,00 köbméter fala­zatra és 100,000 métermázsa vas- és acélanyagra lesz szükség, amely utóbbiból magára a két láncra mintegy negyvenezer métermázsa esik. Az ekként elkészített tervezet megvita­tása végett báró Dániel Ernő kereskedelem­ügyi miniszter — amint azt lapunknak szer­dai számában már közöltük — saját elnöklete alatt az érdekelt minisztériumok, a fővárosi hatóságok, a királyi József­ Műegyetem, a Ma­gyar Mérnök- és Építészegyesület, a képzőmű­vészeti tanács és a Fővárosi Egyesület kikül­döttjeinek részvétele mellett értekezletet tartott. Az­ értekezlet eredménye szerint a ter­vezet néhány részletnek s a vaspillérek arci­­tektúrájának szükséges módosításától eltekintve, a legmesszebbmenő kívánalmaknak megfelel. Kherndl Antal, Műegyetemünk tanára, a hídépítészet terén első rangú tekintély, akit a miniszter a tervek átvizsgálására még az érte­kezlet megtartása előtt fölkért, a többi között odanyilatkozott, hogy nem ismer hidat, vagy hídtervet, amelynél a szerkezet merevítése, a vasszerkezetnek a hőmérséklet változása által okozott tágulásából és összehúzódásából eredő nehézségek elhárítása, a láncok és azok hor­gonyzása, minden részének könnyű hozzáfér­hetősége oly mintaszerűen, egyszerűen, köny­­nyen és a szilárdsági kellékeknek mégis oly tökéletesen megfele­lő módon oldatott volna meg, mint ennél a tervezetnél s meggyőző­dése szerint a legszigorúbb kritika mellett sem szenvedhet kétséget, hogy az eskütéri hid, ha ezen terv szerint kiépül, a jelenleg létező me­­revítő-tartós nagy függő hidak között a leg­tökéletesebb szerkezetű lesz. * Ezekben vázoltuk az új hídnak a ter­vezetét. Mielőtt e sorokat bezárnék, köte­lességünk megemlékezni báró Dániel Ernő kereskedelemügyi miniszterről, akinek első­sorban köszönhető,, hogy a fővárosnak ezen nagy érdeke oly gyor­san halad a megvalósítás felé. Megemlíteni kívánjuk még, hogy az összes idevágó munkálatok­nak élén Csekelim, Aurél osztálytanácsos áll, aki ezen munkálatokkal a legkiválóbb magyar szakférfiak sorában biztosított nevé­nek díszes és előkelő helyet. ngaikat és a parlament elé mindjárt­­ három indítványnyal léptek egyszerre, amelyeken az­után a sors iróniájánál fogva békésen szere­pelnek egymás mellett Schönerer és­­ Noske, az antiszemita német nemzeti és­ a liberális. A vádindítványokat a törvény értelmében nyolc nap alatt ki kell tűzni a napirendre. Szó sem lehet arról, hogy a Reichsrath elfogadja eze­ket az indítványokat. Hiszen maguk az indít­ványozók sem gondolnak erre. Azonban a németeknek legalább ismét pompás alkalmuk akad majd, hogy újabb és természetesen meddő vitát provokáljanak a nagyon is rossz órá­ban megszületett nyelvrendelet körül. Az izgága ellenzék könnyen érthető fészke­­lődésénél sokkal nagyobb baj az, hogy a Badeni által igazán keserves verej­­tékhullatással összetoborzott, kötélnek csak nagynehezen állott többség bomladozni lát­szik. A klerikálisok ugyanis, akiket Badeni túlságos engedékenysége mód nélkül elbiza­­kodottá tett, a kormánynyal és a parlamenttel hatalmukat akarják éreztetni. Mint egyik bécsi tudósítónk jelenti, nemsokára a felekezeti isko­lák behozatalára vonatkozólag indítványt, fog­nak tenni. És ez lesz a többség számára az Erisz almája. A lengyelek, Badeni leghívebb csatlósai, akik sohasem idegenkedtek a klerikális barátság­tól, hajlandók a reakcionárius indítvány támoga­tás­ára. Az ifjú­ csehek azonban, akik többség­­támogató szerepükben sem felejtették el telje­sen, hogy ők voltaképpen mégis csak radikáli­sok voltak, nem akarják a klerikálisokat kü­lön, önző céljaik elérésében támogatni, és ők inkább készek arra is, hogy a többséget egy­szerűen faképnél hagyják. — Badeni a «vas­­gyűrűnek» szétpattanását nem nézi közönyö­sen. Egyik szócsöve, a Reichswehr, ugyan fe­lette fitymáló, gőgös hangon szól a szeszélyes parlamentről, amelyet, ha épp másként nem megy a dolog, nélkülözni is lehet. A mi­niszterelnök azonban, úgy látszik, még­sem lehet nagyon meggyőződve ennek a kü­lönös axiómának helyességéről. Tudóinkkal ugyanis módot keres arra, hogy a klerikáliso­kat eltérítse tervüktől, amely a többség fel­bomlását jelentené. Annyi kétségtelen, hogy az osztrák kormány helyzete nagyon válságos. Lehet azonban, hogy már a holnapi kihallga­tás, amelyen a pétervári útjáról visszatért ki­rály Badenit fogadja, meghozza a kielégítő megoldást. Budapest, április 30. Az osztrák kormány válsága. A Reichsrath ellenzéke már nem éri be az ob­­strukcióval. A parlamentáris boszantások kel­lemetlenebb fajtájához folyamodik, hogy Badeni nem irigylendő dicsőségének poharába még több ürmöt keverjen. Az osztrák képviselőház mai ülésében ugyanis a három német ellenzéki párt, úgymint a­­liberálisok, a német néppár­tiak és a Schönerer-párt hívei sürgősségi in­dítványt terjesztettek be, amely szerint azok a miniszterek, akik a cseh- és morvaországi nyelvrendeletet aláírták, tudniillik badeni­, Bi­­linski, Ledebur, Gleispach és Glans, vád alá helyeztessenek. A fogás éppen nem új és mostani alakjában nem is valami imponáló. A három ellenzéki párt ugyanis nem tudta össze­egyeztetni önérzetével, hogy egyesülten csak egy indítványt terjeszszen a Ház elé. Inkább, hogy a szükséges negyven aláírást előteremt­sék, kölcsönösen aláírták egymásnak indítva­n pétervári együttes jegyzék. Az orosz és osztrák-magyar külügyminiszterek együttes jegyzékeket küldöttek nem csupán a romániai kormányhoz, amint mi ezt legutóbbi számunk táviratai közt már közöltük is, a szófiai, belgrádi és cettinyei kormányokhoz is, amelyekben kifejezik a Péterváron együtt volt mindkét uralkodó megelégedését a nevezett balkáni államok korrekt és bölcs magatartása felett. Ezt a magatartást mind a két uralkodó annál inkább méltányolja, mert megfelel abbeli szilárd akaratuknak,­­ hogy őrködjenek afelett, hogy a béke fentartassék. E valóban törté­nelmi fontosságú együttes jegyzékekben első gyakorlati nyilvánulását láthatjuk annak a szolidaritásnak, amelyről Miklós cár pohárkö­szöntőjében beszélt. Tanúbizonysága ez annak, hogy midőn a két hatalmas monarkia a bal­káni status quot fogadta el politikája alapjául, ez nem csupán afféle platonikus egyetértést jelent, hanem jelenti azt, hogy a béke köny­­nyelmű megbolygattatását a balkáni államok részéről a jövőben egyáltalán nem fogják meg­tűrni. A fentebbi dicséretet egyébiránt teljes mértékben csak Románia érdemli meg, Bul­gáriára és Szerbiára vonatkozólag az inkább egy udvarias formába öltöztetett intésnek te­kintendő, mert ennek a két államnak nem egé­szen a jóakaratán múlt, hogy békén maradtak s hogy mindössze egynémely egyházi enged­mények sürgetésére szorítkoztak. Az orosz és osztrák-magyar kormányok részéről már előbb félre nem érthető figyelmeztetése­ket kaptak ezek az államok s ezekhez hozzá­járult Vilmos császárnak a bolgár fejedelem­hez intézett személyes figyelmeztetése. A há­rom nagyhatalom bölcs tanácsainak követését pedig az illetőknek nagyon megkönnyítették a törökök gyors sikerei. Mindazáltal­­a két keleteurópai monarkia ezen, egyöntetűségénél fogva valóban szokatlan nyomatékos újabb lé­pése arra mutat, hogy a balkáni status quo ér­

Next