Pesti Napló, 1901. szeptember (52. évfolyam, 240-269. szám)

1901-09-22 / 261. szám

261. szám Budapest, vasárnap PESTI NAPLÓ, 1901. szeptember 2­5. Kassára ma délben érkezett Beöthy Ákos, kit impozánsan fogadtak. A vasútnál Stekker Károly függetlenségi elnök üdvözölte. Beöth melegen vála­szolt. Ezután a 40 kocsiból álló menet, melyet disz­­m­agyaros jogászok vezettek, cigányzenével a vá­rosba indult. Beöthy Ákos gróf Forgách Istvánnal négyesfogaton hajtatott be. A Schalkház-szálló er­kélyéről azután Beöthy beszédet mondott, miközben a szocialisták zavarni próbálták őt. A rendőrség intervenciójára azonban a rend csakhamar helyre­­állott. Beöthy vasárnap mondja el programmbe­­­szédét. " * A miskolci két mandátum. A miskolci sza­badelvű párt százas nagybizottsága ma délután Jichtenstein József elnöklésével ülést tartott Az elnök bejelentette, hogy Miskolc déli kerületében a 17-iki ülésben Szemere Attilát és Szentpáli Istvánt jelöl­ték. A két szabadelvű jelölt között azonban nem sikerült az ellentétet elsimítani és így harmadik személyt kellett kombinációba venni. Ez Soltész Vagy Kálmán Miskolc polgármestere, akinek jelö­lésére Szentpáli visszalépett. Szemere Attila kije­lentette, hogy ő nem aldikál, mert jelölve van. Elvi eltérések nincsenek — így szól tovább az elnök — csak személyiek. A nagygyűlés többsége Soltész Nagy Kálmán jelölését kívánta. Az elnök ily értelmű enun­­ciációja után azonnal egy küldöttség ment Sol­tészhez és tudtára adta a párt határozatát. Soltész ,a jelöltséget elfogadta. A nagygyűlés ezután az északi kerületben Braun Sándort, a Budapesti Napló szerkesztőjét, a kiváló közgazdászt és hírlapírót jelölte. Braun Sán­­­dort küldöttség hozta a nagygyűlésbe és ott Lich­tenstein üdvözölte. Braun szép beszédben köszönte m­eg a jelölésben nyilvánuló bizalmat. Soltész Nagy Kálmán kedden délelőtt 11 órakor, Braun Sándor ugyanaznap délután 4 órakor tartja programm­­beszédét. Késdi-Vásárhely szabadelvű pártja ifj. Kupán József elnöklésével tartott népes közgyűlésében jövőre is eddigi képviselőjét, Benki Gyulát jelölte képviselőjéül. A párt ez alkalomból lelkes táviratban üdvözölte Széll Kálmán miniszterelnököt, báró Fod­­manitzky Frigyest és Bozsa József v. k. t.­­ fő­ispánt A kulpini kerület két ízben volt országgyűlési képviselője, dr. Ivánovits Iván egészségi tekintetből a jelen alkalommal mandátumot nem vállal. Ez az elhatározás politikai körökben annál élénkebb saj­nálkozást keltett, mert dr. Ivánovits Iván, aki a kulpini kerületet tíz évig képviselte, szerb nemzeti­sége mellett a magyar állameszmének mindig lelkes hive volt s ezt nehéz körülmények között is bebizo­nyította. Ismeretes, hogy a szerbek karlócai nagy­gyűlése anatémával sújtotta azokat a képviselőket, akik a polgári házasságot megszavazták, köztük Ivánovits Ivánt is ; a többi képviselőt lassankint visszafogadták azután, de Ivánovits mint intranzi­­gens szabadelvű, mind e mai napig kiközösítve maradt. Kolozson Bónis István szabadelvű párti jelölt Vasárnap tartja programmbeszédét. A világosi kerület 160 tagú küldöttsége 19-én fölkereste gróf Zselénski Róbertet, hogy felajánlja neki a jelöltséget. A gróf a jelöltséget ismeretes prograramja alapján el is fogadta s programm­beszédét a jövő héten fogja a kerület egyes közsé­geiben elmondani. Eddig nincs is ellenjelöltje. Október 5-ikén: Városok: Szabadka (2), Kézdivá­­sárhely, Nagy-Becskerek. Október 6-ikán : Városok: Fiume, Szentes, Versec. Október 10-ikén: Városok: Csongrád. Választási naptár. Október 2-án választ: Megyék: Fejér (5 kerület), Hajdú (3), Baranya, Bars, Jász-Nagykun-Szolnok, Krassó-Szörény, Pest-P.-S.-Kiskun, Vas, Abaúj- Torna, Torontál, Temes, Turóc, Trencsén, Sza­bolcs, Győr, Arad, Zemplén, Bihar, Komárom, Alsó-Fehér, Szeben, Sáros, Máramaros, Nyitra, Hunyad, Kolozs (5), Veszprém, Szepes, Tolna (6), Városok: Budapest (9), Arad, Eger, Hajdú-Böször­mény, Kecskemét (2), Kolozsvár (2), Marosvásár­hely (2), Pozsony (2), Sopron, Szamosúj­vár, Szeged (2), Székesfejérvár, Gyöngyös, Turóc-Szent- Márton, Trencsén, Cegléd, Szamosújvár, Új­vidék, Szarvas, Győr, Sátoralja-Ujhely, Liptó- Szent-Miklós, Rózsahegy, Gyulafehérvár, Szász- Hermány, Bazin, Komárom, Vidombák, Temes­vár, Pápa. Október 3-ikán: Megyék­: Borsod, Heves, Zólyom, Szatmár. Városok: Brassó (2 ), Hódmező­vásárhely, Miskolc (2), Nagyvárad, Selmec­bánya, Nyíregyháza, Eger, Kassa, Breznóbánya, Erzsébetváros, Abrudbánya- Tisztviselők kongresszusa. Budapest, szeptember 21. Ha a közhangulat befolyással lehetne az állami hivatalnokok végső szükségből fakadt kívánságainak elintézésére, úgy a hivatalno­koknak mi okuk sem volna arra, hogy aggo­dalmaskodjanak a jövő felett. A közönség tel­jes rokonszenve övezi azt a kongresszust, amely a budai Vigadó nagytermében ma kez­dette meg előértekezlettel tanácskozásait. A kongresszus célja egybegyűjteni, megrostálni, rendszerbe foglalni a tisztviselők kérelmeit, mielőtt ezek az illetékes fórum elé kerülnének. Talán fölösleges is bővebben fejtegetnünk, hogy mily fontos, az egész ügyre kiható stá­dium ez a mozgalom rövid, de impozánsan kibontakozó múltjában. A szükség, a baj köny­­nyen ragadja túlzásba azt, akit éppen fojtogat és sokszor maga e túlzás riasztja vissza a se­gítség­adástól azokat, akikben egyébként a hajlandóság és a tehetősség is megvolna a bajok orvoslására. A mai előértekezleten két memorandum­­tervezet körül oszlottak meg a vélemények. Az egyik, a központi bizottságé, már a beteg állapotoknak tömörített képe. A jelentéktele­nebb részletek kihagyogatva, hogy a figyelem annál tüzetesebben irányulhasson a főbb, a voltaképens bajokra.­­ Ezzel szemben a sze­gedi memorandum a maga egészében tárja a kormány elé a tisztviselők bajait. Olyan, mint a fotográfia, amely a legapróbb részleteknek is hű képét adja, de éppen ezért könnyen meg­­eshetik, hogy e részletek nyomulnak előtérbe a jelentősebb momentumok rovására. Az előérte­­kezlet lefolyásából örömmel látjuk, hogy a ta­nácskozások a fontos ügyhöz mért higgadt, megülepedett mederben folynak le. Maguk a tisztviselők is fölismerték annak a fontosságát, hogy a formák megvitatásában tartózkodni kell a szenvedélyek áldatlan túlkapásaitól. Annál kevésbbé ajánlatos az ügy e stádiumában eset­leges zavaró elemeknek utat nyitni, mert a tisztviselőknek nem szabad feledniök, hogy oly fórum előtt kopogtatnak kérésükkel, amely igazságos és szerető szemmel fogja latolgatni annak teljesíthető voltát. És hiszszük, hogy teljesíteni is fogja.* A mai előértekezletről a következő tudósí­tásunk számol be: Az értekezletet délelőtt fél tizenegy órakor nyi­totta meg Vörös László, az állami tisztviselők köz­ponti bizottságának egyik elnöke rövid üdvözlő be­széddel. Beszédének elején melegen üdvözölte a vidéki bizottságok megjelent tagjait és azután a központi bizottság nevében köszönetet mondott a bizalomért, melylyel a kongresszus előkészítésének épp oly ne­héz, mint felelősséggel teljes feladatát rájuk ruház­ták. Az előkészítő bizottság munkáját igaz lelkese­déssel az ügy iránt és minden befolyástól menten végezte. A memorandum-tervezet készítésénél figye­lembe vették a vidéki bizottságok kívánságait, de egyúttal tekintetbe vették a viszonyokat és körülmé­nyeket is és el akarták kerülni, hogy bárki is túl­zással vádolhassa a tisztviselőket. (Éljenzés.) Az elnöknek csöndben és figyelemmel meghall­gatott szavait percekig tartó éljenzés és helyeslés követte. Azután az előértekezlet megalakította tiszti­karát. Az előzetes értekezlet elnöke lett Vörös László, társelnökké Káplány Gézát, a szegedi bizottság el­nökét választották meg. Jegyzők lettek: Tanyai Géza és dr. Biró Benedek Budapestről, Károlyi Endre Nagyváradról és Barmath Domonkos, a tordai bizottság elnöke. A rendezőbizottság így alakult meg: Főrende­zők : Szilágyi József és Csáp József. Háznagyok: Hauk Gyula, dr. Detre László és Strazsimir Milán. Rendezők lettek: Szende Alajos, Réh József, Nagy Gergely, dr. Bánlaky Adorján, Janszky László, Ter­govcsics Jenő, Vidor Ede, Igei Jenő, Leszk Ödön, Hauk József, Jakabffy Endre, Kékessy Imre, Offen­­müller Béla, Dobó Béla, Netkovszky Albert, Némethy Sándor, Parsitzky Jenő, Toronykeőy Albert, Czettner János, Paplovszky Sándor, Buzik István, Bárdy Barna, Vajgele Sándor, Rauperger Ödön, Bak Pál. A rendezőbizottság megalakítása után a szava­zás kérdésében határoztak. Hosszabb, izgalmas vi­tát keltett az a kérdés, hogy szükség esetén hogyan történjék a szavazás ? A vidéki tisztviselők ugyanis régóta aggódtak amiatt, hogy szavazás esetén a túlnyomó többségben jelenlevő fővárosi tisztviselők mellett nem tudnak majd érvényesülni. Éppen erre való tekintettel az elnök azt indítványozta, hogy ha szavazásra kerül a sor, a fővárosi tisztviselők által beadandó szavazatokkal szemben a vidéki tisztviselők által beadott szavazatokat kétszeresen számítsák. Sokan, úgy látszik, félreértették az elnök indít­ványát, mert nagy zaj és mozgás következett sza­vai után. Az egyik vidéki kiküldött, Vajda Péter Szegedről, az előadói emelvényre rohant és hango­san követelte, hogy a vidéki tisztviselők ne legye­nek hátrányban a fővárosi tisztviselők mellett. Óriási zaj szakította félbe szavait. A viharos zaj­ban azután egymásután kétszer is elfogadták az elnök indítványát, míg végül Vörös László elnök magyarázó szavaira valamennyien megnyugodtak. Mielőtt azonban áttérhettek volna a memoran­dum tárgyalására, egy újabb incidens zavarta meg a tanácskozást. Balog Béla a pancsovai bizottság nevében hevesen kikelt a központi bizottság ellen, amelyet azzal vádolt, hogy nem szervezte elég prak­tikusan a kongresszust. Egyes vidéki bizottságok kívánságait a központ hallgatással mellőzte s igy elérték azt, hogy a kongresszus határozatai nem a tisztviselők egyetemének kívánságait fejezik ki. Az óriás vihart, mely e beszédet követte, ismét az elnök magyarázó és megnyugtató szavai csöndesítették le. Végre most dr. Andor Endre előadó előterjeszt­hette a központi bizottság jelentését a tisztviselők memorandumával. Az előadó kifejtette, hogy a központi bizottságot a memorandum-tervezet elkészítésénél két szempont vezette. Az egyik szempont az volt, hogy a memo­randum a tisztviselők általános kívánságait tartal­mazza, a másik szempont pedig, hogy mozgalmuk­nak biztosítsák az összes alkotmányos tényezőknek és az egész társadalomnak szimpátiáját. A központi bizottság foglalkozott az összes vidéki bizottságok kérvényeivel, de emellett visszanyúlt a múltba is és az 1873. óta felmerült valamennyi memorandu­mot és a tisztviselők fizetésére vonatkozó va­lamennyi törvényt is áttanulmányozta. Nem fog­lalkozik azokkal a kívánságokkal, amelyeket a memorandum-tervezet fölsorol, mert ezek úgyis ismeretesek, hanem inkább azokat a kívánságokat említi föl, melyeket a központi bizottság mellőzött. Ilyen kívánságok először azok, melyek nem a tiszt­viselők egyetemének érdekeit, hanem parciális érde­keket szolgálnak, másodszor olyanok, amelyeknek esetleges teljesítése túlságosan megterhelné az állami költségvetést és harmadszor azok, amelyek kiváltsá­gokat akarnak biztosítani a tisztviselőknek. A me­morandumban foglalt kívánságok teljesíthetők és biztosítanák a tisztviselők boldogulását, mert pél­dául egy 800 forint fizetéssel bíró tisztviselő, ha negyven esztendőn át egyáltalában nem lép elő, negyven évi szolgálat után 1320 forint nyugdíjjal térhet nyugalomba. A nagy tetszéssel fogadott előadói jelentés után Perjéssy László, a szegedi bizottság igazgatója igye­kezett megvédeni a szegediek álláspontját. Különö­sen a lakásbér rendezésének szükségességét han­goztatta. Benedek Sándor közigazgatási bíró a budapesti memorandum mellett foglalt állást. Azt fejtegette, hogy a szegediek sokkal többet kívánnak, mint aminek teljesítése remélhető. Barmath Domon­kos (Torda) kijelentette, hogy elvi ellentét nincs a két javaslat között s legföljebb a részletekben térnek el egymástól. Többek hozzászólása után az értekez­let óriás többséggel a központi bizottság javaslatát fogadta el a tanácskozás alapjául. Káplány Géza, a szegedi bizottság elnöke erre kijelentette, hogy a szegedi bizottság nevében a legnagyobb tisztelettel hajlik meg az értekezlet határozata előtt. A javaslat részletes tárgyalása során már kevés érdekes momentum merült föl. Hosszabb vitát tá­masztott az a kérdés, hogy a tisztviselők szolgálati idejét negyven esztendőről le kellene szállítani harminc esztendőre. Az értekezlet végül megmaradt annál, hogy nem veszi fel a memorandumba a szol­gálati idő leszállításának kívánságát. Az egyik tisztviselő hosszabb beszédben panasz­kodott a budapesti memorandum egy hibája miatt, amelyről később kiderült, hogy csak sajtóhiba kö­vetkeztében került a memorandumba. De a legérde­kesebb a dologban, hogy ezt az illető felszólaló tisztviselő tudta legjobban. Egy másik a tárgyalás rendje ellen kelt ki, mire ismét óriás vihar keletke­zett, de az elnök magyarázatára csakhamar lecsön­desültek. Egy harmadik a IX. rangosztályba tartozó tisztviselők érdekében tört lándzsát s hosszú fejte­getéseinek eredményeképp azt követelte, hogy­­ ötven forinttal több­ fizetést kapjanak, mint amennyit

Next