Pesti Napló, 1901. szeptember (52. évfolyam, 240-269. szám)
1901-09-22 / 261. szám
261. szám Budapest, vasárnap PESTI NAPLÓ, 1901. szeptember 25. Kassára ma délben érkezett Beöthy Ákos, kit impozánsan fogadtak. A vasútnál Stekker Károly függetlenségi elnök üdvözölte. Beöth melegen válaszolt. Ezután a 40 kocsiból álló menet, melyet diszmagyaros jogászok vezettek, cigányzenével a városba indult. Beöthy Ákos gróf Forgách Istvánnal négyesfogaton hajtatott be. A Schalkház-szálló erkélyéről azután Beöthy beszédet mondott, miközben a szocialisták zavarni próbálták őt. A rendőrség intervenciójára azonban a rend csakhamar helyreállott. Beöthy vasárnap mondja el programmbeszédét. " * A miskolci két mandátum. A miskolci szabadelvű párt százas nagybizottsága ma délután Jichtenstein József elnöklésével ülést tartott Az elnök bejelentette, hogy Miskolc déli kerületében a 17-iki ülésben Szemere Attilát és Szentpáli Istvánt jelölték. A két szabadelvű jelölt között azonban nem sikerült az ellentétet elsimítani és így harmadik személyt kellett kombinációba venni. Ez Soltész Vagy Kálmán Miskolc polgármestere, akinek jelölésére Szentpáli visszalépett. Szemere Attila kijelentette, hogy ő nem aldikál, mert jelölve van. Elvi eltérések nincsenek — így szól tovább az elnök — csak személyiek. A nagygyűlés többsége Soltész Nagy Kálmán jelölését kívánta. Az elnök ily értelmű enunciációja után azonnal egy küldöttség ment Soltészhez és tudtára adta a párt határozatát. Soltész ,a jelöltséget elfogadta. A nagygyűlés ezután az északi kerületben Braun Sándort, a Budapesti Napló szerkesztőjét, a kiváló közgazdászt és hírlapírót jelölte. Braun Sándort küldöttség hozta a nagygyűlésbe és ott Lichtenstein üdvözölte. Braun szép beszédben köszönte meg a jelölésben nyilvánuló bizalmat. Soltész Nagy Kálmán kedden délelőtt 11 órakor, Braun Sándor ugyanaznap délután 4 órakor tartja programmbeszédét. Késdi-Vásárhely szabadelvű pártja ifj. Kupán József elnöklésével tartott népes közgyűlésében jövőre is eddigi képviselőjét, Benki Gyulát jelölte képviselőjéül. A párt ez alkalomból lelkes táviratban üdvözölte Széll Kálmán miniszterelnököt, báró Fodmanitzky Frigyest és Bozsa József v. k. t. főispánt A kulpini kerület két ízben volt országgyűlési képviselője, dr. Ivánovits Iván egészségi tekintetből a jelen alkalommal mandátumot nem vállal. Ez az elhatározás politikai körökben annál élénkebb sajnálkozást keltett, mert dr. Ivánovits Iván, aki a kulpini kerületet tíz évig képviselte, szerb nemzetisége mellett a magyar állameszmének mindig lelkes hive volt s ezt nehéz körülmények között is bebizonyította. Ismeretes, hogy a szerbek karlócai nagygyűlése anatémával sújtotta azokat a képviselőket, akik a polgári házasságot megszavazták, köztük Ivánovits Ivánt is ; a többi képviselőt lassankint visszafogadták azután, de Ivánovits mint intranzigens szabadelvű, mind e mai napig kiközösítve maradt. Kolozson Bónis István szabadelvű párti jelölt Vasárnap tartja programmbeszédét. A világosi kerület 160 tagú küldöttsége 19-én fölkereste gróf Zselénski Róbertet, hogy felajánlja neki a jelöltséget. A gróf a jelöltséget ismeretes prograramja alapján el is fogadta s programmbeszédét a jövő héten fogja a kerület egyes községeiben elmondani. Eddig nincs is ellenjelöltje. Október 5-ikén: Városok: Szabadka (2), Kézdivásárhely, Nagy-Becskerek. Október 6-ikán : Városok: Fiume, Szentes, Versec. Október 10-ikén: Városok: Csongrád. Választási naptár. Október 2-án választ: Megyék: Fejér (5 kerület), Hajdú (3), Baranya, Bars, Jász-Nagykun-Szolnok, Krassó-Szörény, Pest-P.-S.-Kiskun, Vas, Abaúj- Torna, Torontál, Temes, Turóc, Trencsén, Szabolcs, Győr, Arad, Zemplén, Bihar, Komárom, Alsó-Fehér, Szeben, Sáros, Máramaros, Nyitra, Hunyad, Kolozs (5), Veszprém, Szepes, Tolna (6), Városok: Budapest (9), Arad, Eger, Hajdú-Böszörmény, Kecskemét (2), Kolozsvár (2), Marosvásárhely (2), Pozsony (2), Sopron, Szamosújvár, Szeged (2), Székesfejérvár, Gyöngyös, Turóc-Szent- Márton, Trencsén, Cegléd, Szamosújvár, Újvidék, Szarvas, Győr, Sátoralja-Ujhely, Liptó- Szent-Miklós, Rózsahegy, Gyulafehérvár, Szász- Hermány, Bazin, Komárom, Vidombák, Temesvár, Pápa. Október 3-ikán: Megyék: Borsod, Heves, Zólyom, Szatmár. Városok: Brassó (2 ), Hódmezővásárhely, Miskolc (2), Nagyvárad, Selmecbánya, Nyíregyháza, Eger, Kassa, Breznóbánya, Erzsébetváros, Abrudbánya- Tisztviselők kongresszusa. Budapest, szeptember 21. Ha a közhangulat befolyással lehetne az állami hivatalnokok végső szükségből fakadt kívánságainak elintézésére, úgy a hivatalnokoknak mi okuk sem volna arra, hogy aggodalmaskodjanak a jövő felett. A közönség teljes rokonszenve övezi azt a kongresszust, amely a budai Vigadó nagytermében ma kezdette meg előértekezlettel tanácskozásait. A kongresszus célja egybegyűjteni, megrostálni, rendszerbe foglalni a tisztviselők kérelmeit, mielőtt ezek az illetékes fórum elé kerülnének. Talán fölösleges is bővebben fejtegetnünk, hogy mily fontos, az egész ügyre kiható stádium ez a mozgalom rövid, de impozánsan kibontakozó múltjában. A szükség, a baj könynyen ragadja túlzásba azt, akit éppen fojtogat és sokszor maga e túlzás riasztja vissza a segítségadástól azokat, akikben egyébként a hajlandóság és a tehetősség is megvolna a bajok orvoslására. A mai előértekezleten két memorandumtervezet körül oszlottak meg a vélemények. Az egyik, a központi bizottságé, már a beteg állapotoknak tömörített képe. A jelentéktelenebb részletek kihagyogatva, hogy a figyelem annál tüzetesebben irányulhasson a főbb, a voltaképens bajokra. Ezzel szemben a szegedi memorandum a maga egészében tárja a kormány elé a tisztviselők bajait. Olyan, mint a fotográfia, amely a legapróbb részleteknek is hű képét adja, de éppen ezért könnyen megeshetik, hogy e részletek nyomulnak előtérbe a jelentősebb momentumok rovására. Az előértekezlet lefolyásából örömmel látjuk, hogy a tanácskozások a fontos ügyhöz mért higgadt, megülepedett mederben folynak le. Maguk a tisztviselők is fölismerték annak a fontosságát, hogy a formák megvitatásában tartózkodni kell a szenvedélyek áldatlan túlkapásaitól. Annál kevésbbé ajánlatos az ügy e stádiumában esetleges zavaró elemeknek utat nyitni, mert a tisztviselőknek nem szabad feledniök, hogy oly fórum előtt kopogtatnak kérésükkel, amely igazságos és szerető szemmel fogja latolgatni annak teljesíthető voltát. És hiszszük, hogy teljesíteni is fogja.* A mai előértekezletről a következő tudósításunk számol be: Az értekezletet délelőtt fél tizenegy órakor nyitotta meg Vörös László, az állami tisztviselők központi bizottságának egyik elnöke rövid üdvözlő beszéddel. Beszédének elején melegen üdvözölte a vidéki bizottságok megjelent tagjait és azután a központi bizottság nevében köszönetet mondott a bizalomért, melylyel a kongresszus előkészítésének épp oly nehéz, mint felelősséggel teljes feladatát rájuk ruházták. Az előkészítő bizottság munkáját igaz lelkesedéssel az ügy iránt és minden befolyástól menten végezte. A memorandum-tervezet készítésénél figyelembe vették a vidéki bizottságok kívánságait, de egyúttal tekintetbe vették a viszonyokat és körülményeket is és el akarták kerülni, hogy bárki is túlzással vádolhassa a tisztviselőket. (Éljenzés.) Az elnöknek csöndben és figyelemmel meghallgatott szavait percekig tartó éljenzés és helyeslés követte. Azután az előértekezlet megalakította tisztikarát. Az előzetes értekezlet elnöke lett Vörös László, társelnökké Káplány Gézát, a szegedi bizottság elnökét választották meg. Jegyzők lettek: Tanyai Géza és dr. Biró Benedek Budapestről, Károlyi Endre Nagyváradról és Barmath Domonkos, a tordai bizottság elnöke. A rendezőbizottság így alakult meg: Főrendezők : Szilágyi József és Csáp József. Háznagyok: Hauk Gyula, dr. Detre László és Strazsimir Milán. Rendezők lettek: Szende Alajos, Réh József, Nagy Gergely, dr. Bánlaky Adorján, Janszky László, Tergovcsics Jenő, Vidor Ede, Igei Jenő, Leszk Ödön, Hauk József, Jakabffy Endre, Kékessy Imre, Offenmüller Béla, Dobó Béla, Netkovszky Albert, Némethy Sándor, Parsitzky Jenő, Toronykeőy Albert, Czettner János, Paplovszky Sándor, Buzik István, Bárdy Barna, Vajgele Sándor, Rauperger Ödön, Bak Pál. A rendezőbizottság megalakítása után a szavazás kérdésében határoztak. Hosszabb, izgalmas vitát keltett az a kérdés, hogy szükség esetén hogyan történjék a szavazás ? A vidéki tisztviselők ugyanis régóta aggódtak amiatt, hogy szavazás esetén a túlnyomó többségben jelenlevő fővárosi tisztviselők mellett nem tudnak majd érvényesülni. Éppen erre való tekintettel az elnök azt indítványozta, hogy ha szavazásra kerül a sor, a fővárosi tisztviselők által beadandó szavazatokkal szemben a vidéki tisztviselők által beadott szavazatokat kétszeresen számítsák. Sokan, úgy látszik, félreértették az elnök indítványát, mert nagy zaj és mozgás következett szavai után. Az egyik vidéki kiküldött, Vajda Péter Szegedről, az előadói emelvényre rohant és hangosan követelte, hogy a vidéki tisztviselők ne legyenek hátrányban a fővárosi tisztviselők mellett. Óriási zaj szakította félbe szavait. A viharos zajban azután egymásután kétszer is elfogadták az elnök indítványát, míg végül Vörös László elnök magyarázó szavaira valamennyien megnyugodtak. Mielőtt azonban áttérhettek volna a memorandum tárgyalására, egy újabb incidens zavarta meg a tanácskozást. Balog Béla a pancsovai bizottság nevében hevesen kikelt a központi bizottság ellen, amelyet azzal vádolt, hogy nem szervezte elég praktikusan a kongresszust. Egyes vidéki bizottságok kívánságait a központ hallgatással mellőzte s igy elérték azt, hogy a kongresszus határozatai nem a tisztviselők egyetemének kívánságait fejezik ki. Az óriás vihart, mely e beszédet követte, ismét az elnök magyarázó és megnyugtató szavai csöndesítették le. Végre most dr. Andor Endre előadó előterjeszthette a központi bizottság jelentését a tisztviselők memorandumával. Az előadó kifejtette, hogy a központi bizottságot a memorandum-tervezet elkészítésénél két szempont vezette. Az egyik szempont az volt, hogy a memorandum a tisztviselők általános kívánságait tartalmazza, a másik szempont pedig, hogy mozgalmuknak biztosítsák az összes alkotmányos tényezőknek és az egész társadalomnak szimpátiáját. A központi bizottság foglalkozott az összes vidéki bizottságok kérvényeivel, de emellett visszanyúlt a múltba is és az 1873. óta felmerült valamennyi memorandumot és a tisztviselők fizetésére vonatkozó valamennyi törvényt is áttanulmányozta. Nem foglalkozik azokkal a kívánságokkal, amelyeket a memorandum-tervezet fölsorol, mert ezek úgyis ismeretesek, hanem inkább azokat a kívánságokat említi föl, melyeket a központi bizottság mellőzött. Ilyen kívánságok először azok, melyek nem a tisztviselők egyetemének érdekeit, hanem parciális érdekeket szolgálnak, másodszor olyanok, amelyeknek esetleges teljesítése túlságosan megterhelné az állami költségvetést és harmadszor azok, amelyek kiváltságokat akarnak biztosítani a tisztviselőknek. A memorandumban foglalt kívánságok teljesíthetők és biztosítanák a tisztviselők boldogulását, mert például egy 800 forint fizetéssel bíró tisztviselő, ha negyven esztendőn át egyáltalában nem lép elő, negyven évi szolgálat után 1320 forint nyugdíjjal térhet nyugalomba. A nagy tetszéssel fogadott előadói jelentés után Perjéssy László, a szegedi bizottság igazgatója igyekezett megvédeni a szegediek álláspontját. Különösen a lakásbér rendezésének szükségességét hangoztatta. Benedek Sándor közigazgatási bíró a budapesti memorandum mellett foglalt állást. Azt fejtegette, hogy a szegediek sokkal többet kívánnak, mint aminek teljesítése remélhető. Barmath Domonkos (Torda) kijelentette, hogy elvi ellentét nincs a két javaslat között s legföljebb a részletekben térnek el egymástól. Többek hozzászólása után az értekezlet óriás többséggel a központi bizottság javaslatát fogadta el a tanácskozás alapjául. Káplány Géza, a szegedi bizottság elnöke erre kijelentette, hogy a szegedi bizottság nevében a legnagyobb tisztelettel hajlik meg az értekezlet határozata előtt. A javaslat részletes tárgyalása során már kevés érdekes momentum merült föl. Hosszabb vitát támasztott az a kérdés, hogy a tisztviselők szolgálati idejét negyven esztendőről le kellene szállítani harminc esztendőre. Az értekezlet végül megmaradt annál, hogy nem veszi fel a memorandumba a szolgálati idő leszállításának kívánságát. Az egyik tisztviselő hosszabb beszédben panaszkodott a budapesti memorandum egy hibája miatt, amelyről később kiderült, hogy csak sajtóhiba következtében került a memorandumba. De a legérdekesebb a dologban, hogy ezt az illető felszólaló tisztviselő tudta legjobban. Egy másik a tárgyalás rendje ellen kelt ki, mire ismét óriás vihar keletkezett, de az elnök magyarázatára csakhamar lecsöndesültek. Egy harmadik a IX. rangosztályba tartozó tisztviselők érdekében tört lándzsát s hosszú fejtegetéseinek eredményeképp azt követelte, hogy ötven forinttal több fizetést kapjanak, mint amennyit