Pesti Napló, 1903. április (54. évfolyam, 90-118. szám)
1903-04-01 / 90. szám
2 Budapest, szerda PESTI NAPLÓ 1903. április 1. 90. szám is ; hírnem azért ez a javaslat mégis csak csonka. És hogy necsak csonka, hanem sánta is legyen, megtoldotta a törvényt Lukács két uj javaslattal: II. «A koronaérték megállapításáról szóló 1892. XVIl.iz.-c. további kiegészítéséről, és III. Az érme- és pénzrendszerre vonatkozólag kötött szerződést kiegészítő Újabb pótszerződésről. E javaslatok folytán joga lesz a magyar kormánynak az eddig is közutálat tárgyát képező ötkoronások 19.200.000-re rugó kontingensét további 19.200.000 összeggel szaporítani. Az osztrák kormány szintén megduplázza az ő kontingensét, de ők az 1892. t.c. életbelépése alkalmával még birtokukban volt nagymérvű ezüstércüket utólag kiverették ezüstforintosokra és ezeknek becserélésére fordítják az ötkoronásokat. Nekünk, magyaroknak, szükségünk nem volt aranyvalutánk e nagymértékű megsántítására. Valamint arra sem, hogy az Osztrák-Magyar Banknak 60 millió váltót az aranyfedezetbe betudjunk. Úgy bánunk ez intézettel, mint a hímes tojással. Évente egy félmillió koronát is engedélyez a két pénzügyminiszter a 10 és 20 koronás bankjegyek nyomdai költségeihez való hozzájárulás címén, holott a német birodalmi banknak csaknem hasonló összegű bankjegyforgalmának egész előállítása alig kerül mindössze 400.000 koronájába. A «hozzájárulás» és a «betudás» tehát igen nagy becézése az Osztrák-Magyar Banknak, mert a 10 és 20 koronás bankjegyek forgalombanhagyását nem tarthatjuk előnynek, hanem a reform további szépséghibájának. Hogy e törvényjavaslat, a jelenlegi parlamenti obstrukciós lekötöttség mellett, mikor válik törvénynyé, azt mi megmondani nem tudjuk, de nem is szégyeljük ezt a tudatlanságunkat, mert Jázéri Kálmán sem képes ezt ma megjósolni. Azt pedig őszintén bevalljuk, hogy a készfizetések felvételét minden szépség- és egyéb hibáival inkább óhajtjuk törvénynyé válva, mint a katonai javaslatokat akár egy csomó reparatúrával. Budapest, március 31. A képviselőház holnap, szerdán délelőtt tíz órakor ülést tart, melyen folytatják a katonai javaslatok tárgyalását. Szólásra elő vannak jegyezve: Hilberth Károly, Putnoky Mór, Gaál Sándor, Bartha Miklós, Nessi Pál, Jankovich Béla, Molnár Ákos, Zboray Miklós. Gróf Széchényi Gyula a királynál. Bécsből táviratozzék; Ő felsége gróf Széchényi Gyulát, a személye körüli minisztert ma délelőtt hoszszabb kihallgatáson fogadta. Püspöki konferencia. Vaszary Kolos bíboros hercegprímás a katolikus püspöki kar tagjait ma délelőttre tanácskozásra hivta budavári palotájába. A püspöki kar tagjai már jóval tiz óra előtt gyűltek egybe a palotába, ahol dr. Kohl Medárd püspök fogadta őket. Pontban tiz órakor lépett a terembe Vaszary Kolos hercegprímás akit a püspöki kar tagjai mély hódolattal üdvözöltek. A hercegprímás üdvözölte az egyháznagyokat s rövid imádság után megnyitotta az értekezletet. A jegyzői tisztségre Várossy Gyula székesfejérvári püspököt kérte fel. A püspöki kar tagjai közül jelen voltak: Császka György kalocsai érsek, Babics Zsigmond kassai,Meszlényi Gyula szatmári, Szmrecsányi Pál szepesi, gróf Maj-láth Gusztáv erdélyi, HetlyeySámuel pécsi, gróf Széchényi Miklós győri, dr. István Vilmos szombathelyi, dr. Várossy Gyula székesfejérvári püspök, Laurán Ágost nagyváradi püspök-helyettes, Mihályi Viktor balázsfalvi gör. kat. érsek, Vályi János eperjesi gör. kat. püspök, dr. Radu Demeter lugosi gör. kat. püspök. A többi egyházfejedelem betegség vagy elfoglaltság miatt kimentette magát. A tanácskozás során gróf Majláth Gusztáv erdélyi püspök referált a középiskolai hittankönyvekre hirdetett fályázat eredményéről, a már megbírált pályaművek közül kijelölve azt a munkát, mely a kitűzött célnak legjobban megfelel és az általános használatra legalkalmasabb. Ezután tárgyalásra került a katolikus tanítóképzők tanterve, a katolikus gazdasági ismétlőiskolák, hittantanításának ügye, továbbá a tanítóképzők magánvizsgáinak engedélyezése, amelyekre nézve határozatokat hoztak. Végül folyó ügyeket intéztek el s letárgyalták a beérkezett kérvényeket. A püspöki konferencia délután fél kettőkor ért véget. A katonai javaslatok ellen. Kassáról jelentik: Kassa város tegnapi közgyűlésén a helyi függetlenségi párt vezérférfiai a katonai jó-minden lépésről: ez rosszra, ez jóra vezet. Mi-lyen messzire lehetne akkor haladni! Legmeszszebb, amennyire csak ember elmehet — egész a boldogságig, azalatt a galambos házfödél alatt . . . Hogy kikerülném az örvényeket, a veszedelmeket, amelyek első életemben tönkretettek! De hát nem lehet megujrázni az életet, íme, a halálharang megcsendül fejem felett és szavára csillagom lehull az égről . . . III. — Jól van, tehát élj újra! hangzott felém az égben a mindenható parancsszó. És én újra a világra születtem. Természetes, hogy most már mint jó ismerős néztem szét a földön. És már a pólyában hasznomra fordítottam a tapasztalatainak Nem voltam sirós gyermek, mert bölcsen tudtam, hogy ha sokat sírok, a dada az alatt az ürügy alatt, hogy elaltat, addig lóbáz, míg beleszédülök. Az iskolában nem nagyon törtem magamat a tanulásban, mert nyugodt voltam, hogy az apám befolyásos ember, akinek kedvében járnak a tanárok és szépen áteresztenek a vizsgán, ha nem is tudok semmit. És később, mikor el kellett válnom a szülei háztól és el kellett búcsúznom attól a bájos, szőke gyermektől, nem engedtem, hogy sokáig maradjon velem odakünn a hűvös esti levegőben, mert hiszen tudtam, hogy első ízben is meghűtötte magát és szörnyű náthát kapott szegényke. „ Az élet óceánján tartam a zátonyokat. Én sokkal gyorsabban haladtam és értem el a célomat, mint azelőtt. S mikor abba a bálterembe léptem, ahol a káprázatos szép asszony udvarát tartotta, kicsinylő mosoly játszott az ajkaimon. Hohó! — gondoltam magamban, — most nem fogsz ki rajtam, nem fogod az életemet megrontani!S vakmerően, közeledtem felé, hogy egy fordulóra kérjem. Átöleltem és testem, lelkem egybeforrt vele a tánc örvényében, melynek muzsikája az elvakult, az őrült szenvedély diadalhimnuszát harsogta.S a véletlen, vagy a nő szeszélye a mellékszobába sodrott bennünket, ahol a kábi- Utan szép asszony, mint a viharűzte madár, roskadt le a pálmafák alatt a pamlagra. Odahajoltam hozzá, és megfogtam a kezét. Ezernyi hang Suttogta körülöttem: Ne tedd! Ezernyi hang a múltamból. Ezernyi hang, mely ezer vádat, ezer átkot szórt, erre az aszszonyra. Megrontott életem minden jellege egyszerre zivatarosan átgomolygott a lelkemen, hogy az ő alakját előttem besötétítse. Tudtam, hogy ha leborulok előtte, felszabadítom újra a rámszakadó végzetet. Jól tudtam, hiszen átéltem a jövendőt . . . És térdre borultam és elfuladvasuttogtam: *? Szeretlek. A tiéd vagyok . „avaslatok ellen feliratot indítványoztak. Az állandó választmány a felirat elejtését ajánlotta azzal a megokolással, hogy Kassa közönsége nem támogatja a parlamentáris kisebbséget a többség és a kormány ellen. A közgyűlés a felirat fölterjesztését határozta el: «Elég baj!» A képviselőház mai ülésén a következő jellemző incidens történt. Pichler Győző a katonai javaslatok ellen beszélve, megemlítette, hogy a nemzet közvéleménye is megmozdult és a képviselőház elnöke nap-nap után küldöttségeket fogad. Erre Szacelláry György közbekiáltott: — Elég baj! Az ellenzéken nagy zajongás támadt erre, annál inkább, mert nem tudták kitől ered a közbeszólás. A jobboldalon csak kevesen volak és senki sem jelentkezett, bárha odaát sokáig követelték, hogy jelentkezzék az illető közbeszóló. Végre aztán az ülés végén jelentkezett Szacelláry György és azzal magyarázta meg a közbeszólását, hogy az elnököt nagyon elfoglalja a küldöttségek fogadása és ez volna a baj. De nagyon sokan ezt az «elég baj»-t úgy értelmezték, mint egy hirtelen támadt őszinteség szükséglet kritikáját az elnök eljárásával szemben, mert köztudomású, hogy a szabadelvű párton Apponyi beszédeit a küldöttségekhez, bármennyire üresek és semmitmondóak is, sokan nagyon rossz néven veszik. Ennek adott volna kifejezést Szacelláry György is. A kézdivásárhelyi mandátum. Kézdivásárhelyről jelentik : Tagányi Sándor, a kézdivásárhelyi vidéki kerület szabadelvű pártjának jelöltje visszalépett. A függetlenségi pártnak Polónyi Géza a jelöltje. A katonai személyek új nyugdíj szabályzata. Bécsből jelentik: A hadügyminisztériumban legközelebb elkészülnek a katonai személyek új nyugdíjjavaslatával, amelyet véleményadás céljából meg fognak küldeni a két kormánynak. A javaslat szerint az évi nyugdíj összege tíz szolgálati év után a fizetés egyharmada lesz, tizenöt év után háromnyolcad és azután minden további szolgálatban eltöltött esztendővel két és fél százalékkal növekszik a nyugdíj, amely negyven év múlva teljes fizetéssé egészítődik ki. ORSZÁGGYŰLÉS Budapest, március 31. Érdekes világosságot vetettek a pénzügyi bizottság tárgyalásaira a mai napirend előtti felszólalások. Rátkay László tegnap jelen volt, mikor a tisztviselők fizetésrendezését tárgyalták és elmondta azt a lelkiismeretlenséget, amit ott tapasztalt. Mindenesetre hálásak lehetünk neki azokért, amiket mondott, mert újságírót oda be nem eresztenek. Jobb is. Megtudtuk tehát Rátkay előadásából, hogy összesen négy bizottsági tag úr határozott a bírák fizetésrendezéséről, a többiek annyi érdeklődést sem tanúsítottak, hogy eljöttek volna. Ez a négy űr aztán úgy tett és vett, amint Plósz Sándor akarta, aki viszont teljesen Lukács László hatalmában áll, a pénzügyminiszterről pedig tudvalevő, hogy most Macedónia részére takarékoskodik. Ezért nem lehetett a bizottságban érvényre juttatni a bírák követeléseit. Ez a felszólalás arra is jó volt, hogy azok, akiket érdekel, legalább megtudták: az a nagy titkolózás, bujkálás, tanácskozás, stb. semmi egyéb, mint a semmittevés csoportosítása, ami mögött unatkozik mindenki. Azonban ez még nem minden. Az igazságügyminisztériumból ki volt rendelve az ötödik rangosztálytól lefelé a kilencedikig majdnem az egész minisztérium, de újságírót a világért sem bocsátottak be. így aztán a tudósítást a nyilvánosság részére egy tisztviselő végezte, akinek az efajta munkáról fogalma nem lévén, megjelent az a lefolyása a bizottsági ülésnek, amely ma szégyenkezve húzódik meg a lapok hasábjain, teljesen zavarosan, értelmetlenül, így dolgoznak a bizottságban. Lukács László találva érezvén magát a Rátkay felszólalásában, a szokásos sablont ismételte el, amiket a kormánypadokból mindig hallunk, valahányszor a bizottságok nyitga-