Pesti Napló, 1912. július (63. évfolyam, 154–179. szám)
1912-07-02 / 154. szám
denhez értenek, politizálni tudnak, reprezentálni tudnak, de államvasutak? üzletvezetés? szakértelem? — ezektől vajmi távol esnek, amit azonban még rossz néven se lehet venni tőlük, miután a vasúti tudománynyal csakúgy nem születik az ember, mint példának okáért a zongorázással. És maga ő legfőbb excellenciája, a miniszter úr: mit érthet ő ezekhez a dolgokhoz? Honnan tudhatná, hogy a modern vasúti politika az egész világon, kezdve elsősorban Amerika vasúti csodáin, melyek a tengerentúli milliárdos vagyonokat termelték, a személyszállítás díjait nemhogy felemelni, de a végletekig, versengve lesrófolni iparkodik, nem általános közgazdasági érdekből, noha nálunk állami intézmény lévén a vasút, ez volna a legdöntőbb szempont, hanem rideg üzleti okokból, mert rájöttek, hogy a személyforgalom olcsóbbodásával fordított geometriai arányban növekszik az áruforgalom, minden vasúti üzlet főjövedelem forrása? Mikor lett volna alkalmas excellenciájának kitapasztalnia, hogy az ország egész mai gazdasági élete s az a bámulatos tény, hogy egy évtized alatt az állami jövedelmeket minden rázkódtatás nélkül meg tudtuk duplázni (ezer millióról kétezer millióra) elsősorban és főképen Baross Gábor vasúti politikájának köszönhető, amely az épen említett megfigyelés alkalmazásában a nyugatot húsz esztendővel megelőzte? Ha a miniszter urat azzal akarták volna megbízni, hogy egy rotációs gépet vagy egy aeroplánt vezessen, bizonyára nem vállalkozott volna rá, a vasúti szervezet pedig ezerszerte komplikáltabb a legbonyolultabb gépszerkezetnél. is jelentette . . . Szerencsére maga Kamill hozta fel a vizsgát. — Mégsem szeretnék megbukni. — Én sem. Mégis snassz volna! — Rozsnyai elpirult a kifejezés miatt. Kamill sohasem beszélt az ő diáknyelvükön. — Különben azt hallottam, hogy Déri olyan írásbeli példát ad, amit már ismerünk. Tavaly is úgy volt, ő a legtisztességesebb valamennyi közt. Azt mondják, hogy az alapvizsgán egyszer ő is megbukott a matematikából. — Azért még okos ember lehet, — mondta Kamill nagyon halkan. Félt, nehogy a hangja elárulja, mert éppen Dérinére gondolt, akibe szerelmes volt. Ez a Dériné egy cseppet sem hasonlított a többi tanár feleségéhez. Finom, vékony, elegáns asszony volt, az a fajta, akinek a fejtartása, nyakhajlása leányosan bájos, de a szeme, a tekintete érzékien fátyolozott, még akkor is, ha túlnéz a férfiakon. Vagyonos asszony hírében állott és mégis azt beszélték, hogy az eleganciája és az ékszerei nem ebből teltek. Kamill hallott már egynéhány megjegyzést erre vonatkozólag a társaságban, de nem igen gondolkozott tovább felőle. Sokkal többet tudott, hiszen gyermekkora óta társaságában élt, semhogy túlságosan megbotránkozott vagy csodálkozott volna rajta. Ismerte az elegáns asszony öltözködésének finom árnyalatait az anyjáról és a nővéréről, de tudta az ékszerek, kalapok, csipkék, fátylak árait is, úgy, hogy nem merte volna határozottan megcáfolni a pletykát. De főleg nem gondolt reá tudatosan, mert nem ismerte a férfi nevét és így a hir tisztán csak szó maradt, képzelete nem tudta valósággá tenni. Egyedül állott előtte ez az aszszony, kiszakítva minden élő környezetből, magában ,mint egy szimbólum, elérhetetlenül. És míg a fiatalság túlzásával cinikusan ismételt minden durvaságot,amit az erotikáról hallott a nála tapasztaltabb férfiak körében, belsejében A szakértelem fogyatkozását pedig a közönségnek kell megsínylenie. De jól értsük meg, nem csupán annak a közönségnek, amely a múltban utazott és a jövőben utazni fog, vagy nem fog utazni, hanem mindenkinek, aki ebben az országban él. Vagy azt tetszik gondolni, hogy az a harmincmillió, amivel az Államvasutak — csak a legközelebbi jövőben — az ő bevételeiket a személykíjszabás emelése útján szaporítják, azoknak több költsége marad, akik azt, mint utasok kiizzadják? Oh nem, ők majd tovább adják a harminc-ötven százalékos emelést az ő fogyasztóiknak, mégpedig, amint az már lenni szokott, duplán. Az általános drágaság tehát, amelynek elviselése máris életproblémája az ország lakosai túlnyomó részének, állami intézkedés folytán, szisztematikusan fokozódni fog. De mi azt mondjuk: mindez jól van így. Minden országgal úgy bánnak, ahogy megérdemli. Magyarország ezt a kormányzatot és ezt a bánásmódot érdemli meg. Ha az afrikai feketék nem volnának olyanok, amilyenek, nem adnák el őket rabszolgáknak. És ha mi nem tűrnénk olyan kormányzatot, amelynek tudománya a pénzsrófolásban és sajtórendszabályozásban merül ki, nekünk is más rezsimünk volna. De csak srófoljanak és rendszabályozzanak; a vas is a pöröly alatt válik acéllá. V SB Budapest, kedd PESTI NAPLÓ 1912 Julius 2. 154. szám. Budapest, Julius 1. Az osztrák miniszterelnök a királynál. Bécs S 61 jelentik: A király június 29-én gróf Stüigkh osztrák miniszterelnököt hosszabb magánkihallgatáson fogadta. A miniszterelnök megköszönte ő felségének a múlt csütörtökön nála tett látogatását, gyerekes, rajongó idealizmussal vette körül az asszonyt és szívében félénk megalázkodással állott távol tőle. A két fiú hallgatagon ment a város felé a megszokott uton, mely Dérlék lakása előtt vezetett el. Rozsnyai nem ismerte a barátja titkát és Kamill restelkedés nélkül nézhetett fel az ablakokra. Egy pillanatig maga elé képzelte az alvó asszonyt, de azután eszébe jutott Déri és hirtelen elfordult. Ritkán szokott fellázadni a szerelme ellen, de most mégis irigykedve nézett a társára. Milyen egyszerűen boldogok ezek a fiúk, akik a testvéreik barátnőibe, kis színészleányokba, véletlen városligeti ismeretségekbe szerelmesek; neki kellett éppen egy túlfinomodott asszonyra találni, aki kínzó rejtélyességével ,hideg elérhetetlenségével nem gyermekszerelmet, hanem valami fájdalmas, szinte érzékében misztikus vágyat keltett benne. Mikor beértek a városba, Kamill is beszédesebb lett és elkezdte az Eros ús philosophiáját fejtegetni. Belemelegedett, nekipirult, a barátja karjába tette karját és szokatlan hévvel gesztikulált. Egyszerre mintha kettészakadt volna a lelkesedése, a mondat közepén elhallgatott. Csaknem kimondott volna egy nevet... Elszégyelte magát, lehűlt, phrasisnak érezte a mondásait és valami durva kifejezést keresett, amivel az elmúlt félórát meghazudtolhatná. — De azért bemegyünk az orpheumba, — mondta végre. Nem maradtak ott, csak éjfélig. Rozsnyainak nem volt elég pénze, Kamill pedig csinos arcával, sápadtságával, feltűnően gondozott fiatalságával nagyon is ki volt téve azoknak az asszonyi tekinteteknek, amik felzaklatták, utálta és tisztátalannak érezte izgatottságát, anélkül, hogy be merte volna ismerni, nehogy nagyon is fiatalnak látszassák; érezte, hogy azt a szerelmet, a hatalmasat, az isteni eredetűt lealacsonyítják — szégyelte magát, szinte félt, ha engedett és nevetségesnek érezte az aszkézist. _--l Popovics Sándor szabadságon. Dr. Popovics Sándor titkos tanácsos, az Osztrák-Magyar Bank kormányzója, tegnap megkezdte nyári szabadságát. A kormányzót július havában az osztrák alkormányzó, lovag Gruber tanár, titkos tanácsos, augusztusban pedig a magyar alkormányzó, Tar-kovich József titkos tanácsos fogja helyettesíteni. Mikor kilépett, szemben találta magát Dérivel s az asszonynyal. Rozsnyai hirtelen egy oszlop mögé állt, de Kamill levette a kalapját és köszönt. A tanár meglepetten és rosszalólag nézett a fiúra, az asszony odahajolt a férjéhez és valamit mondott. De amint tovább mentek, hoszszú prémje súrolta a fiú karját és kezét, azután ■kicsit visszafordult és egyetlen puha, kissé álmos tekintettel végigsimította az arcát. Kamill az oszlophoz támaszkodott és szíve majd megrepedt az alázatos boldogságtól. Két férfi beszélt mellette és egyszerre az egész figyelme egyetlen fordulattal irányult rájuk. — Ki az a szép asszony? — Dériné. — Gazdagok? — Nem. Másnak a gazdagságába van felöltözve. És akkor Kamill végre meghallotta azt a nevet, amire soha sem volt kiváncsi, mert soha sem kötött hozzá igazi létezést és ami most úgy érte, hogy mozdulatlanná vált s a lélekzete kimaradt. — Miért köszöntél? — kérdezte Rozsnyai, aki már mellette állott. — Ezzel csak kihívtad, hogy szóljon az igazgatónak. — Igazad van. De végre is az ember nem gondolhat örökösen arra, hogy az érettségi előtt áll, — mondta ingerülten. — Különben majd gondolkozom, hogy lehetne a dolgot elütni. Menj most egyedül haza. Külön uton indultak meg. Rozsnyai a szokásos félelemmel sietett haza a mellékutcákon, íta azóta otthon észrevették a kimaradását! Hát még ha Déri meglátta! — Tehát vagy az apám, vagy a nagybátyám ... más ilyen nevű gazdag ember nincs a városban, — gondolta Kamill. — Valamelyik a kettő közül adja az ékszereit, a ruháit, a meg- jelenésének egész szépségét, finomságát, még a mozdulatait is, ami a jól szabott ruhától függ. A vezérkari főnök a román királynál, Brassóból jelentik: Schemua Balázs altábornagy, vezérkari főnök szárnysegédjével, Pohl Róbert őrnagygyal vasárnap délután Brassóba érkezett s innen ma reggel Szinaiába utazott és a román király, előtt bemutatkozó kihallgatáson jelent meg. Predeál állomáson a vezérkari főnököt a magyar és román hatóságok fejei fogadták. S chemaa altábornagy ma este utazott vissza Bécsbe. Az osztrák képviselőházból, Bécsből jelentik. Az osztrák képviselőház mai ülésén a költségvetési provizórium részletes tárgyalása során Diamant kisebbségi előadó a szeszadó bonifikációk ellen irányuló javaslatát indokolja. Az ebből eredő 10 milliónyi összeget a tanítói fizetések javítására kívánná felhasználni. Ezután Ellenbogen és Malik indokolnak kisebbségi indítványokat. A vita további során Heinold belügyminiszter kijelenti, hogy a szociáldemokraták indítványa, amely az államvasutak alkalmazottainak és munkásainak további fizetésjavítást igényeli, céltalan, minthogy a kormány anélkül is állandóan odatörekszik, hogy az állami alkalmazottak helyzetét a lehetőség szerint javítsa. Ez az intézkedés különben is zavarná az adórendszer funkcióját, amelynek mindenekelőtt számolnia kell a Magyarországgal szemben vállalt kötelezettségekkel. Éppen ezért a kormány nem fogadhatja el ezt a nagyon messzire menő felhatalmazást, annál kevésbbé, mert az nemcsak a költségvetési provizórium idejére nézve maradna érvényben, hanem korlátlan időig. A vita későbbi menetében Kraft képviselő kifejti, hogy a német szövetséget igen lehangolta Hussarek miniszternek prágai útja. A szövetség mindazonáltal megszavazza a provizóriumot, nem annyira a kormány iránti bizalomból, mint inkább arra való tekintettek mert a kormány különben a 14. szakaszt alkalmazná. J‘' ‘i Vilmos császár oroszországi útja. Berlinből táviratozzék. Vilmos császár ma este a wildparki állomásról Danzigba és onnan Oroszországba szándékozik menni. A birodalmi kancelláron kivül Adalbert herceg kiséri a császárt oroszországi útjára. ' *» '