Pesti Napló, 1923. március (74. évfolyam, 48–73. szám)
1923-03-01 / 48. szám
2 Csütörtök PESTI NAPLÓ , 1923 március 1. A lakásügyi kormánybiztos szerint ebben az évben még nincs szó az üzlethelyiségek felszabadításáról (Saját tudósítónktól.) A kereskedelmi és iparkamara nagytermében 116 érdekképviselet megbízottjainak jelenlétében ma délben tiltakozó gyűlés volt, amely az üzlethelyiségek felszabadítása és a korlátlan béremelés ellen foglalt állást. Borsos Endre lakásügyi kormánybiztos, a népjóléti minisztérium nevében abban az irányban tett megnyugtató kijelentést, hogy egy pillanatig sem volt komoly szó arról, hogy a szabadforgalom ebben az évben helyreállíttassék. Erről a kérdésről, amely mostanában a legtöbbet foglalkoztatja a főváros lakosságát, Bródy Ernő, a Sakkók Szövetségének elnöke, a következő érdekes adatokkal illusztrált kijelentést tette lapunknak: " Minden objektíven gondolkozó ember láthatja, hogy még nem jött el annak az ideje, hogy a lakásokat és az üzlethelyiségeket felszabadítsák. Az üzlethelyiségek kérdése ugyanoly fontos, mint a lakásoké, mert ez is több százezer ember exisztenciáját érinti. A cégnyilvántartó 1921. évi adatai szerint 5300 vidéki részvénytársaság és szövetkezet, 3100 budapesti részvénytársaság és szövetkezet, 12.900 vidéki egyéni és társascég, 19.300 budapesti egyéni és társascég működik. Miután ezek az adatok csak a bejegyzett kereskedőkre vonatkoznak, ezeknél sokkal pontosabb számadatokkal szolgáltak a kereskedelmi és iparkamara, amelyhez minden kereskedő fizet illetéket. A kamara 1920-as adatai szerint 75.000 ember fizet illetéket, tehát ennyien foglalkoznak kereskedelemmel és iparral. Ha minden emberre csak három családtagot számítunk, ez majdnem egynegyedmillió embert jelent és ha hozzávesszük a részvénytársaságok és szövetkezetek alkalmazottait, akkor beláthatjuk, hogy a főváros lakosságának csaknem a fele érdekelve van az üzlethelyiségek kérdésében.. Három szónepilegfrézis ítélték Dezsőt (Saját tudósítónktól.) A budapesti büntetőtörvényszéken ma tartotta meg a főtárgyalást Töreki Géza kúriai bíró tanácsa dr. Polónyi Dezső ügyvéd, volt nemzetgyűlési képviselő perében, melyet hivatalból üldözendő rágalmazás vétsége címén indított ellene az ügyészség. Szász Zoltán perének tárgyalásán ugyanis a vádat képviselő dr. Miskolczy Ágoston ügyész, felolvasott egy jelentést arról, hogy a telefoncenzúra kihallgatta a Szász Zoltán és védője, dr. Vámbéry Rusztem között folyt telefonbeszélgetést. Ebből az alkalomból interjút közölt a Pesti Napló dr. Polónyi Dezsőtől és ez a nyilatkozat szolgált alapul a rágalmazás vádjának. A mai tárgyaláson Polónyi hangoztatta, hogy ő nem akarta megsérteni a királyi ügyészséget, nem érzi magát bűnösnek, joga és kötelessége volt kritikát gyakorolni. Dr. Csernyánszky Aladár, Polónyi védője kérte Hegyeshalmy akkori kereskedelmi miniszter kihallgatását a telefoncenzúra ügyében, a bíróság azonban elutasította, úgy ezt az előterjesztést, mint azt a másikat, mely Miskolczy ügyésznek " a hivatali titoktartás alól a feloldását kérte ebben az ügyben. Tury ügyészségi alelnök vádbeszéde után dr. Csernyánszky Aladár védő felmentő ítéletet kért, mert ebben az ügyben a rágalmazás tényálladékáról szó sem lehet. Sohasem fordult még elő, hogy az ügyészbemutatta a ..telífeircenzika jelentését és bizonyítékul használta volfrát azt, amit, a védő Védencével te-il-fónon beszélgetett. Ez természetesen az egész ma-styár közvéleményt konstruálta és ezért fordult a Pesti Napló jogász tekintélyékhez, hogy mondjanak el ügyben véleményt. Pelödy Dezső az intktívult nyilatkozatban, mint jogásr, tisztán közérdekből cselekedett, nem vezette semmiféle személyi érdek, a közszabadságok és a védői jogok érdekében emelte fel szavát, nem lehet tehát ezért elítélni. Polónyi Dezső rámutatott, ezután a telefoncenzúrára vonatkozó rendeletekre s ünnepélyesen felhívott mindenkit arra: mutassanak neki egyetlenegy rendelkezést, amely a telefoncenzúráról úgy intézkedik, amint, azt az ügyészség állítja. „Legyen — úgymond — az ítélet bármilyen, az én lelkiismeretem a nemzet előtt mindig tiszta marad" . A bíróság hosszas tanácskozás utáta bűnösnek mondotta ki Polónyi Dezsőt rágalmazás vétségében és ezért három hónapi fogházra és negyvenezer korona pénzbüntetésre és a bűnügyi költségek megtérítésére ítélte. Az ügyész megnyugodott az ítéletben, Polónyi és védője fellebbeztek. Polónyi Dezső jogi álláspontja A felmerült érdekes jogi kérdésben megkérdeztük dr. Polónyi Dezsőt, alá a következőket mondotta: — A meghozott ítéletet tiszteletben kell tartani még akkor is, ha azt merőben tévesnek tartjuk. Védem aszabályszerű fellebbezést bejelentette, amihez én csatlakoztam. A nagy nyilvánosságot és ebben különösen a jogászközönséget az indokolás következő része érdekelheti: — A Btk. 200., 201. és 327. §-ai a távbeszélő titkot különösen a közzététellel szemben védelmezik és azt, aki ez ellen vét, — akár magánszemély, akár bármilyen közhivatalnok, — büntetni rendelik. Ezek a törvényes rendelkezések soha sehol, semmiféle kivételes intézkedéssel hatályon kívül nem helyeztettek és megalkotásuk óta változatlanul mint úgynevezett alkotmányi vagy közszabadsági garanciák szerepelnek jogrendszerünkben. — A telefoncenzúra jogosságára vonatkozólag különféle tévtanok vannak forgalomban. A való helyzet az, hogy ezt a kérdést az 5478/1914. M. E. ez. rendelet egyedül szabályozza. Enne£ csupán 5. és az ebben történt utalás folytán az 1. tartalmaz a távbeszélőforgalomra vonatkozó korlátozást. Áll pedig ez a korlátozás egyedül abból, hogy „a posta- és távirdahivataloknak azon kötelessége, hogy a kir. ügyészségnek, valamint, a rendőri hatóságnak a távbeszélgetésekről adatokat szolgáltassanak, kiterjed arra is, hogy a katonai bíróságoknak és hatóságoknak kívánságára az általuk megjelölt bármely egyén távbeszéléseiről adatokat szolgáltassanak". Ezek a törvényes úton szolgáltatott adatok azonban az azt kérő hatóság részére is hivatalos titkot képeznek, amelyeket a hivatalos titoktartás keretein belül felhasználhatnak, amelyeket azonban közzé nem tehetnek, mert ezt a Btk. 479. §-ának szankciója védi. — A szóbanforgó esetben „A m. kir. távbeszélő ellenőrző állomás" leírt egy állítólagos telefonbeszélgetést. Azért mondom, hogy „állítólagos", mert azt sohasem lehet megnyugvással megállapítani, hogy a beszélgetést tényleg és valójában ki folytatta. Ez a leírás a nyilvánosság előtt felolvastatott, tehát közzététetett. — Soha semmiféle törvényes jogforrásban nem olvastam, hogy a fenti című hivatal felállíttatott volna, törvényes költségvetésszerű fedezetét honnan nyerte és így nem tudhatom, hogy ilyen hivatal tényleg létezik-e. Nagyon lekötelezve érezném magamat, ha bárki is felvilágosítana, hogy mely törvény által alkotott testület, vagy hatóság ez a fenti című hivatal. — De különösen áll az, hogy még ha léteznék is törvényesen ilyen testület avagy hivatal, nem létezik olyan törvényes jogforrás, amely akár ezt a testületet, avagy hivatalt, akár az általa értesített bármely közhatóságot a Btk. által védett távbeszélő titok és hivatali titok betartása alól felmentené, avagy pláne őket a Btk. által védett titkok közzétételére felhatalmazná. Minthogy pedig a távbeszélő titok szentsége közszabadsági, úgynevezett alkotmányos garanciát képező jogkérdés, valóban nem vehető rossz néven, ha olyasvalaki, aki a törvények betartására foglalkozásából és élethivatásából folyólag esküt is tett, védelmére kel ennek a közszabadságijognak, amelyet a Btk. fennállása óta első ízben kíséreltek meg keresztültörni ebben az esetben. — Saját ügyemről lévén szó, természetesen a piácgarai Mzs. Binettnek és ..az Ueletnek kritikájától tartózkodom. Mindenesetre «ajnálota,Hogy, a, . bíróság egyetlen mentő, vagy enyhítő körülményt sem talált részemre,^s. a körülmény ^zonban soha sem meg,.gátorul abiau, .hogy elekiu ferdített tények«. .^lapított jóhiszemű véleményemet; el ne mondjam, ha közszabadsági jogok védelmében erre felszólítást kapok. í & máfél elmaradt zalaegarssegS Isiíe?peí!áeiQ5taí ®©Bnap aksrják e!sss©fn«8ani (Saját tudósítónktól.) A zalaegerszegi internálótábor ügyében négy képviselő, a szociáldemokrata Reisinger Ferenc, a keresztényszocialista Szabó József és a kormánypárti Ehn Kálmán, valamint Görgey István jegyeztek be interpellációt, amelyet a szerdai ülés folyamán akartak elmondani. Rupert Hezsőnek több mint két órán át tartó interpellációja azonban annyira igénybe vette a nemzetgyűlés idejét, hogy Szabó József akciót indított, hogy a zalaegerszegi interpellációkat halasszák el holnapra és csütörtökön kérjenek engedelmet a házelnöktől sürgős interpelláció előterjesztésére. Ezt azzal okolta meg, hogy Kollay Tibor pénzügyminiszter expozéja sok helyet foglal el az újságokban és így a zalaegerszegi internálótábor nagyjelentőségű ügyének a megvitatására már alig jutna tér. Az interpelláló képviselők valamennyien készséggel beleegyeztek a halasztásba, Habovszky Iván belügyminiszter azonban azt a kívánságát fejezte ki a kormánypárti interpellálók előtt, hogy csak mondják el interpellációjukat, mert kívánatosnak tartja, hogy ezen az ügyön a nemzetgyűlés minél hamarabb túlessen. Később Huszár Károly vette át Szcitovszky Bélától az elnöklést és ő is csatlakozott a képviselők felfogásához, hogy az interpellációkat el kellene halasztani. Ekkorra már Habovszky belügyminiszter is megelégelte az ülés fáradalmait és ő is hozzájárult a halasztáshoz, így az interpellációk elmaradtak . Huszár Károly kijelentette, hogy bár nem ismeri e tekintetben Szcitovszky házelnök intencióit, de valószínűnek tartja, hogy a csütörtöki ülésen ebben a tárgyban engedelmet ad a sürgős interpellációk előterjesztésére. A pártonkívüli képviselők csoportja szerdán este közös vacsorára ült össze. Úgy volt, hogy értekezlet is lesz, ez azonban elmaradt s így Szilágyi Lajos hivatalosan nem is számolt be képviselőtársainak arróf" Bethlen Istvánnal folytatott tárgyalásairól. Egyébként beavatott helyről arról értesülünk, hogy a kérdéses ügyben a pártonkívüli képviselők csoportja önállóan fog eljárni. A nemzetgyűlés mentelmi bizottsága Fáti Gyula elnökletével szerdán délután ülést tartott, amelyen Vanczák János képviselő katrendbeli és Sándor Pál egyrendbeli mentelmi ügyét tárgyalta. A bizottság mind a két esetben a képviselők mentelmi jogának felfüggesztését hozta javaslatba. A kibontakozásnak Magyarországon megvannak a szilárd előfeltételei A pénzügyminiszter expozéja (Saját tudósítónktól.) Kállay Tibor pénzügyminiszter ma beterjesztette az 1922—23. évre szóló állami költségvetést, ezeket a régi időkből oly jól ismert számtengereket, melyeket éppen most nagy érdeklődéssel várt az ország és bizonyára a külföld is. Az expozé, amit a miniszter mondott, több mint kétórás előadásra terjedt és olyan óriási anyagot ölelt fel, hogy valósággal fizikailag merítette ki a szónokló minisztert.. A szakember nyugalmával és hideg biztosságával beszélt Kállay, időnként szinte ontotta a számokat, majd leszűrte mindennek a rengeteg és zavaros számtengernek az eredményeit. Hosszasan ismertette a költségvetést, aminek végső konklúziója az, hogy a deficit 10,6 milliárd korona. Hogy a deficites úton való továbbhaladásunk ne vezessen katasztrófához, ennek megvannak az adott lehetőségei. Adórendszerünk ki van építve, még csak be kell fejezni a program hátralévő részét és meg kell alkotni a jövedelemadótörvényt. Előkészület alatt van a községi adóztatásra vonatkozó javaslat, új jövedelemforrásokat akar biztosítani a községeknek és meg akarja teremteni az érdekeltségek szerint való adózást. Az illetékeket föl fogják emelni. Súlyosan nehezedik az államra a természetbeni ellátás kötelezettsége, ami huszonnégy milliárd körömivel szerepel. Ez tovább ilyen mértékben nem tartható fenn és ezért ezentúl csak a tisztviselők és rokkantak kapnak ilyen ellátást. A tisztviselők számát korlátozni kell. Állandóan igénybe kell venni a bankóprést Rám mutatott a miniszter arra, hogy az Államvasutak deficitje huszonötmilliárd korona. Sorra vette ezután az egyes tárcák tételeit. A legfőbb baj a jövő kibontakozására vonatkozóan az, hogy állandóan igénybe kell vennünk a bankóprést. Deflációról nálunk nem lehet beszélni, de viszont a mostani deficitnek a fele is beruházásokra fordíttatik. Az igényeket nem szabad folyton növelni, így például a tisztviselők most olyan kívánsággal lépnek fel, ami újabb húszmilliárd kiadást jelentene. A hadseregre vonatkozólag megjegyzi a miniszter, hogy a zsoldoshadsereg nem felel meg a mi viszonyainknak. A külföldi fizetések tekintetében rámutat arra, hogy nekünk a reparáció nélkül is nagy és tetemes adósságaink vannak és e téren engedményeket fog kívánni. -Az átmeneti idő alatt a helyreállítás munkálatára kell erőnket fordítani. Megemlékezett a miniszter a Devizaközpont elleni vádakról, m ashelyeket sok tekintetben alaptalanoknak tart. A hiteléletszerán is vannak, amelyekzel szemben szükség van bizonyos korlátozó intézkedésekre. Ida tartozik különösen a kasázpénz. " Újabb lakásépítésekre csak akkor vállalkozhatunk, ha a parlament nagyobb összegetbocsát a pénzügyi kormány rendelkezésére. A pénzügyminiszter beszéde után az interpellációk következtek. Strausz István a Devizaközpontról beszélt, amire a pénzügyminiszter válaszolt és kijelentette, hogy a devizaellátás nehézségei csak átmenetiek. Következett Nagy Ernő interpellációja beregmegyei dolgokról és Dénes Istváné a nagybirtokosok földadójáról. Ezután állott fel szólásra Rupert Rezső és elmondta nagy beszédét a szélső karaissajtó viselt dolgairól. Az ülésnek ezt a részét lapunk más helyén közöljük. Interpelláció 200 holdas mintagazdaságokról A következő interpelláló Drózdy Győző volt, aki a földmívelésügyi minisztert „a Kiskomárom körüli községek földreformsérelmei és jz állami dzsentritenyésztés tárgyában" interpellálta meg. Itt mintegy 14—15 község már több mint egy évvel ezelőtt, a földreform végrehajtását kérte és az Országos Földbirtokrendező Bíróság ki is mondta a megváltási eljárást, de azóta ebben az ügyben, semmi sem történt. A veszprémi főkáptalanság is mindent elkövet, hogy a földreform ne legyen végrehajtható. Szóváteszi, hogy bizonyos protekciósok számára középbirtokokat akarnak juttatni, amikor legtöbb helyütt még házhelyhez sem jutnak a nincstelenek. Levelet olvasföl, amelynek írói elpanaszolják, hogy Szegvárott Kelemen Béla volt miniszternek és főispánnak, valamint társainak 200—200 holdas mintagazdaságot adnak és ugyanakkor a szegvári földnélküliek nem tudnak földhöz jutni. Csik József az elrekvirált harangok helyébe beszerzett új harangok forgalmi adójának elengedése tárgyában intézett interpellációt a pénzügyminiszterhez. Az ülés délután fél 6 órakor ért véget. PELEMÉLE VI. Nagymező ucca 30 Asztalrendelés telefónia: 96—17 m o márciusi síi Mm MnmMúM Prozessor Ü32S and Eraée Lucios mestertáncosok felléptével