Pesti Napló, 1923. március (74. évfolyam, 48–73. szám)

1923-03-01 / 48. szám

2 Csütörtök PESTI NAPLÓ , 1923 március 1. A lakásügyi kormánybiztos szerint ebben az évben még nincs szó az üzlethelyiségek felszabadításáról (Saját tudósítónktól.) A kereskedelmi és iparka­mara nagytermében 116 érdekképviselet megbízott­jainak jelenlétében ma délben tiltakozó gyűlés volt, amely az üzlethelyiségek felszabadítása és a korlát­lan béremelés ellen foglalt állást. Borsos Endre la­kásügyi kormánybiztos, a népjóléti minisztérium ne­vében abban az irányban tett megnyugtató kijelen­tést, h­ogy egy pillanatig sem volt komoly szó arról, hogy a szabadforgalom ebben az évben helyreállít­tassék. Erről a kérdésről, amely mostanában a leg­többet foglalkoztatja a főváros lakosságát, Bródy Ernő, a Sakkók Szövetségének elnöke, a következő érdekes adatokkal illusztrált kijelentést tette lapunk­nak: " Minden objektíven gondolkozó ember láthatja, hogy még nem jött el annak az ideje, hogy a laká­sokat és az üzlethelyiségeket felszabadítsák. Az üz­lethelyiségek kérdése ugyanoly fontos, mint a laká­soké, mert ez is több százezer ember exisztenciáját érinti. A cégnyilvántartó 1921. évi adatai szerint 5300 vidéki részvénytársaság és szövetkezet, 3100 buda­pesti részvénytársaság és szövetkezet, 12.900 vidéki egyéni és társascég, 19.300 budapesti egyéni és tár­sascég működik. Miután ezek az adatok csak a be­jegyzett kereskedőkre vonatkoznak, ezeknél sokkal pontosabb számadatokkal szolgáltak a kereskedelmi és iparkamara, amelyhez minden kereskedő fizet illetéket. A kamara 1920-as adatai szerint 75.000 em­ber fizet illetéket, tehát ennyien foglalkoznak keres­kedelemmel és iparral. Ha minden emberre csak há­rom családtagot számítunk, ez majdnem egynegyed­millió embert jelent és ha hozzávesszük a részvény­társaságok és szövetkezetek alkalmazottait, akkor beláthatjuk, hogy a főváros lakosságának csaknem a fele érdekelve van az üzlethelyiségek kérdésében.. Három szónepi­legfrézis ítélték Dezsőt (Saját tudósítónktól.) A budapesti büntetőtör­vényszéken ma tartotta meg a főtárgyalást Töreki­ Géza kúriai bíró tanácsa dr. Polónyi Dezső ügyvéd, volt nemzetgyűlési képviselő perében, melyet hiva­talból üldözendő rágalmazás vétsége címén indított ellene az ügyészség. Szász Zoltán perének tárgyalá­sán ugyanis a vádat képviselő dr. Miskolczy Ágos­ton ügyész, felolvasott egy jelentést arról, hogy a telefoncenzúra kihallgatta a Szász Zoltán és védője, dr. Vámbéry Ruszt­em között folyt telefonbeszélgetést. Ebből az alkalomból interjút közölt a Pesti Napló dr. Polónyi Dezsőtől és ez a nyilatkozat szolgált ala­pul a rágalmazás vádjának. A mai tárgyaláson Polónyi hangoztatta, hogy ő nem akarta megsérteni a királyi ügyészséget, nem­ érzi magát bűnösnek, joga és kötelessége volt kriti­kát gyakorolni. Dr. Csernyánszky Aladár, Polónyi védője kérte Hegyeshalmy akkori kereskedelmi mi­niszter kihallgatását a telefoncenzúra ügyében, a bíróság azonban elutasította, úgy ezt az előterjesz­tést, mint azt a másikat, mely Miskolczy ügyésznek " a hivatali titoktartás alól a feloldását kérte ebben az ügyben. Tury ügyészségi alelnök vádbe­széde után dr. Csernyánszky Aladár védő felmentő ítéletet kért, mert ebben az ügyben a­ rágalmazás tényálladékáról szó sem lehet. Sohasem fordult még elő, hogy az ügyész­­bemutatta a ..telífeircenzik­a jelentését és bizo­nyítékul használta volfrá­t­ azt, amit, a védő Védencével te-il-fón­on beszélgetett. Ez természetesen a­z egész ma-styár közvéleményt konstruálta és ezért fordult a Pesti Napló jogász tekintély­ékhez, hogy mondjanak el ügyben véleményt. Pelödy­ Dezső az in­tk­tív­ult nyilatkozatban, mint jogásr, tisztán közérdekből cselekedett, nem vezette semmiféle személyi érdek, a közszabadságok és a védői jogok érdekében emelte fel szavát, nem lehet tehát ezért elítélni. Polónyi Dezső rámutatott, ezután a telefon­cenzúrára vonatkozó rendeletekre s ünnepélyesen fel­hívott mindenkit arra: mutassanak neki egyetlenegy rendelkezést, amely a telefoncenzúráról úgy intézke­dik, amint, azt az ügyészség állítja. „Legyen — úgymond — az ítélet bármilyen, az én lelkiismere­tem a nemzet előtt mindig tiszta marad" . A bíróság hosszas tanácskozás utáta bűnösnek mondotta ki Polónyi Dezsőt rágalmazás vétségében és ezért három hónapi fogházra és negyvenezer ko­rona pénzbüntetésre és a bűnügyi költségek megté­rítésére ítélte. Az ügyész megnyugodott az ítéletben, Polónyi és védője fellebbeztek. Polónyi Dezső jogi álláspontja A felmerült érdekes jogi kérdésben megkérdeztük dr. Polónyi Dezsőt, alá a következőket mondotta: — A meghozott ítéletet tiszteletben kell tartani még akkor is, ha azt merőben tévesnek tartjuk. Vé­dem a­­szabályszerű fellebbezést bejelentette, amihez én csatlakoztam. A nagy nyilvánosságot és ebben különösen a jogászközönséget az indokolás következő része­ érdekelheti: — A Bt­k. 200., 201. és 327. §-ai a távbeszélő titkot különösen a közzététellel szemben védelmezik és azt, aki ez ellen vét, — akár magánszemély, akár bár­milyen közhivatalnok, — büntetni rendelik. Ezek a törvényes rendelkezések soha sehol, semmiféle kivé­teles intézkedéssel hatályon kívül nem helyeztettek és megalkotásuk óta változatlanul mint úgynevezett alkotmányi vagy közszabadsági garanciák szerepel­nek jogrendszerünkben. — A telefoncenzúra jogosságára vonatkozólag különféle tévtanok vannak forgalomban. A való helyzet az, hogy ez­t a kérdést az 5478/1914. M. E. ez. rendelet egyedül szabályozza. Enne£ csupán 5. és az ebben történt utalás folytán az 1. tartalmaz a távbeszélőforgalomra vonatkozó korlátozást. Áll pe­dig ez a korlátozás egyedül abból, hogy „a posta- és távirdahivatalokn­ak azon kötelessége, hogy a kir. ügyészségnek, valamint, a rendőri hatóságnak a táv­beszélgetésekről adatok­at szolgáltassanak, kiterjed arra is, hogy a katonai bíróságoknak és hatóságok­nak kívánságára az általuk megjelölt bármely egyén távbeszéléseiről adatokat szolgáltassanak".­­ Ezek a törvényes úton szolgáltatott adatok azonban az azt kérő hatóság részére is hivatalos tit­kot képeznek, amelyeket a hivatalos titoktartás ke­retein belül felhasználhatnak, amelyeket azonban közzé nem tehetnek, mert ezt a Btk. 479. §-ának szankciója védi. — A szóbanforgó esetben „A m. kir. távbeszélő ellenőrző állomás" leírt egy állítólagos telefonbeszél­getést. Azért mondom, hogy „állítólagos", mert azt sohasem lehet megnyugvással megállapítani, hogy a beszélgetést tényleg és valójában ki folytatta. Ez a leírás a nyilvánosság előtt felolvastatott, tehát közzététetett. — Soha semmiféle törvényes jogforrásban nem olvastam, hogy a fenti című hivatal felállíttatott volna, törvényes költségvetésszerű fedezetét honnan nyerte és így nem tudhatom, hogy ilyen hivatal tényleg létezik-e. Nagyon lekötelezve érezném maga­mat, ha bárki is felvilágosítana, hogy mely törvény által alkotott testület, vagy hatóság ez a fenti című hivatal. — De különösen áll az, hogy még ha léteznék is törvényesen ilyen testület avagy hivatal, nem léte­zik olyan törvényes jogforrás, amely akár ezt a tes­tületet, avagy hivatalt, akár az általa értesített bár­mely közhatóságot a Btk. által véd­ett távbeszélő ti­tok és hivatali titok betartása alól felmentené, avagy pláne őket a Btk. által védett titkok közzétételére felhatalmazná.­­ Minthogy pedig a távbeszélő titok szentsége köz­szabadsági, úgynevezett alkotmányos garanciát képező jogkérdés, valóban nem vehető rossz néven, h­a olyas­v­alaki, aki a törvények betartására foglalkozá­sából és élethivatásából folyólag esküt is tett, védel­mére kel ennek a közszabadsági­­jognak, amelyet a Btk. fennállása óta első ízben kíséreltek meg keresz­tültörni ebben az esetben. — Saját ügyemről lévén szó, természetesen a piácgarai Mzs. Bi­­nettnek és ..az Ueletnek­ kritikájától tar­tózkodom. Mindenesetre «ajnálota,Hogy, a, . bíróság egyetlen mentő, vagy enyhítő körülményt sem talált részemre,­­^s. a körülmény ^zonban soha sem meg,­.gáto­rul abi­au, .hogy el­ek­iu ferdített tények«. .^la­pított jóhiszemű véleményemet; el ne mondjam, ha közszabadsági jogok védelmében erre felszólítást kapok. í & máfél elmaradt zalaegarssegS Isiíe?peí!áeiQ5taí ®©Bnap aksrják e!sss©fn«8ani (Saját tudósítónktól.) A zalaegerszegi internáló­tábor ü­g­yében négy képviselő, a szociáldemokrata Reisinger Ferenc, a keresztényszocialista Szabó Jó­zsef és a kormánypárti Ehn Kálmán, valamint Görgey István jegyeztek be interpellációt, amelyet a szerdai ülés folyamán akartak elmondani. Rupert Hezsőnek több mint két órán­ át tartó interpellációja azonban annyira igénybe vette a nemzetgyűlés idejét, hogy Szabó József akciót indított, hogy a zalaeger­szegi interpellációkat halasszák el holnapra és csü­törtökön kérjenek engedelmet a házelnöktől sürgős interpelláció előterjesztésére. Ezt azzal okolta meg, hogy Kol­­lay Tibor pénzügyminiszter expozéja sok helyet foglal el az újságokban és így a zalaegerszegi internálótábor nagyjelentőségű ügyének a megvita­tására már alig jutna tér. Az interpelláló­ képviselők valamennyien készséggel beleegyeztek a halasztásba, Habovszky Iván belügyminiszter azonban azt a kí­vánságát fejezte ki a kormánypárti interpellálók előtt, hogy csak mondják el interpellációjukat, mert kívánatosnak tartja, hogy ezen az ügyön a­ nemzet­gyűlés minél hamarabb túlessen. Később Huszár Károly vette át Szcitovszky Bélá­tól az elnöklést és ő is csatlakozott a képviselők fel­fogásáh­oz, hogy az interpellációkat el kellene halasz­tani. Ekkorra már Habovszky belügyminiszter is megelégelte az ülés fáradalmait és ő is hozzájárult a halasztáshoz, így az interpellációk elmaradtak . Huszár Károly kijelentette, hogy bár nem ismeri e tekintetben Szcitovszky házelnök intencióit, de való­színűnek tartja, hogy a csütörtöki ülésen ebben a tárgyban engedelmet ad a sürgős interpellációk elő­terjesztésére. A pártonkívüli képviselők csoportja szerdán este közös vacsorára ült össze. Úgy volt, hogy értekezlet is lesz, ez azonban elmaradt s így Szilágyi Lajos hivatalosan nem is számolt be képviselőtársainak a­rróf" Bethlen Istvánnal foly­tatott tárgyalásairól. Egyébként beavatott helyről arról értesülünk, hogy a kérdéses ügyben a pártonkívüli képviselők cso­portja önállóan fog eljárni. A nemzetgyűlés mentelmi bizottsága Fáti Gyula elnökletével szerdán délután ülést tartott, amelyen Vanczák János képviselő k­atrendbeli és Sándor Pál egyrendbeli mentelmi ügyét tárgyalta. A bizottság mind a két esetben a képviselők mentelmi jogának felfüggesztését­ hozta javaslatba. A kibontakozásnak Magyarországon megvannak a szilárd előfeltételei A pénzüg­yminiszter expozéja (Saját tudósítónktól.) Kállay Tibor pénzügymi­­niszter ma beterjesztette az 1922—23. évre szóló állami költségvetést, ezeket a régi időkből oly jól ismert számtengereket, melyeket éppen most nagy érdeklő­déssel várt az ország és bizonyára a külföld is. Az expozé, amit a miniszter mondott, több mint kétórás előadásra terjedt és olyan óriási anyagot ölelt fel, hogy valósággal fizikailag merítette ki a szónokló minisztert.. A szakember nyugalmával és hideg biz­tosságával beszélt Kállay, időnként szinte ontotta a számokat, majd leszűrte mindennek a rengeteg és za­varos számtengernek az eredményeit. Hosszasan ismertette a költségvetést, aminek végső konklúziója az, hogy a deficit 10,6 milliárd ko­rona. Hogy a deficites úton való továbbhaladásunk ne vezessen katasztrófához, ennek megvannak az adott lehetőségei. Adórendszerünk ki van építve, még csak be kell fejezni a program hátralévő részét és meg kell alkotni a jövedelemadótörvényt. Előkészü­let alatt van a községi adóztatásra vonatkozó javas­lat, új jövedelemforrásokat akar biztosítani a közsé­geknek és meg akarja teremteni az érdekeltségek sze­rint való adózást. Az illetékeket föl fogják emelni. Súlyosan nehezedik az államra a természetbeni ellátás kötelezettsége, ami huszonnégy milliárd körö­mi­vel­ szerepel. Ez tovább ilyen mértékben nem tart­ható fenn és ezért ezentúl csak a tisztviselők és rok­kantak kapnak ilyen ellátást. A tisztviselők számát korlátozni kell. Állandóan igénybe kell venni a bankóprést Rám mutatott a miniszter arra, hogy az Államvas­utak deficitje huszonötmilliárd korona. Sorra vette ez­után az egyes tárcák tételeit. A legfőbb baj a jövő kibontakozására vonatkozóan az, hogy állandóan igénybe kell vennünk a bankóprést. Deflációról ná­lunk nem lehet beszélni, de viszont a mostani deficit­nek a fele is beruházásokra fordíttatik. Az igénye­ket nem szabad folyton növelni, így például a tiszt­viselők most olyan kívánsággal lépnek fel, ami újabb húszmilliárd kiadást jelentene. A hadseregre vonatkozólag megjegyzi a miniszter, hogy a zsoldos­hadsereg nem felel meg a mi viszonyaink­nak. A kül­­­földi fizetések tekintetében rámutat arra, hogy ne­künk a reparáció nélkül is nagy és tetemes adóssá­gaink vannak és e téren engedményeket fog kívánni. -Az átmeneti idő alatt a helyreállítás munkálatára kell erőnket fordítani. Megemlékezett a miniszter a Devizaközpont el­­leni vádakról, m ashelyeket sok tekintetben alaptala­noknak tart. A hitelélet­s­zerán is vannak, amelyek­zel szemben szükség van bizonyos korlátozó­­ intézkedésekre. Ida­ tartozik különösen a kasázpénz. " Újabb lakásépítésekre csak akkor vállalkozhatunk, ha a parlament nagyobb összeget­­bocsát a pénzügyi kormány rendelkezésére. A pénzügym­iniszter beszéde után az interpellá­ciók következtek. Strausz István a Devizaközpontról beszélt, amire a pénzügyminiszter válaszolt és kije­lentette, hogy a devizaellátás nehézségei csak átme­netiek. Következett Nagy Ernő interpellációja be­regmegyei dolgokról és Dénes Istváné a nagybirto­kosok földadójáról. Ezután állott fel szólásra Rupert Rezső és el­mondta nagy beszédét a szélső karaissajtó viselt dol­gairól. Az ülésnek ezt a részét lapunk más helyén közöljük. Interpelláció 200 holdas mintagazdaságokról A következő interpelláló Drózdy Győző volt, aki a földmívelésügyi minisztert „a Kiskomárom körüli községek földreformsérelmei és j­z állami dzsentri­tenyésztés tárgyában" interpellálta meg. Itt mintegy 14—15 község már több mint egy évvel ezelőtt, a föld­reform végrehajtását kérte és az Országos Földbir­tokrendező Bíróság ki is mondta a megváltási eljá­rást, de azóta ebben az ügyben, semmi sem történt. A veszprémi főkáptalanság is mindent elkövet, hogy a földreform ne legyen végrehajtható. Szóváteszi, hogy bizonyos protekciósok számára középbirtoko­kat akarnak juttatni, amikor legtöbb helyütt még házhelyhez sem jutnak a nincstelenek. Levelet olvas­­föl, amelynek írói elpanaszolják, hogy Szegvárott Kelemen Béla volt miniszternek és főispánnak, vala­mint társainak 200—200 holdas minta­gazdaságot ad­nak és ugyanakkor a szegvári földnélküliek nem tudnak földhöz jutni. Csik József az elrekvirált harangok helyébe be­szerzett új harangok forgalmi adójának elengedése tárgyában intézett interpellációt a pénzügyminisz­terhez. Az ülés délután fél 6 órakor ért véget. PELE­MÉLE VI. Nagymező ucca 30 Asztalrendelés telefónia: 96—17 m o márciusi síi Mm MnmMúM Prozessor Ü32S and Eraée Lucios mestertáncosok felléptével

Next